Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-03 / 9. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 dermesztő hidegnek minden külső foglalkozást megakasztó hatása, a munkást tétlenségre utalja, hacsak más foglalkozást, más keresetet nem nyújtunk neki. A tétlenség pedig az erkölcs ellensége és •zülőanyja minden rossznak. Nem csoda akkor, hogy télen a lopások, rablások, gyilkosságok száma szaporodik. Már pedig ennek nem volna szabad lenni, nem volna szabad előfordulni — kulturállamban. A külfölddel szemben pedig erŐBen verjük a mellünket, hogy igy, meg amúgy vagyunk ám kulturállam, és amellett elfelejtjük, hogy még a cigánykérdést sem tudjuk megoldani és rendezni. Elfelejtjük, hogy kulturállamban nem szabad 80—90 ezer főből álló rablógyilkos bandának szabadon garázdálkodnia, akikkel még a mi igazán mintaszerű csendőrségünk is tehetetlen, mert az álhumánus — akarom mondani humánus — törvénykezésünk nem meri, vagy nem akarja halálra Ítélni, mert inkább üssenek agyon 99 adót és vért űzető békés polgárt, semhogy egy ártatlan (?) cigányt fölakasszanak. A szegény csendőrségünk életének kockáztatásával összefogdossa őket, hogy az álhuma- nizmus a másik ajtón kieressze őket. Ez vagy a ferde gondolkodásnak, vagy a gyávaságnak szülötte. A birkanyájat megszabaditjuk a farkastól, a szárnyasainkat a rókától, de az emberi társadalmat a vadszörnyetegektől megszabadítani — a humanizmus ellen van. Nesze neked logikai Újabban az apagyilkost fölszabaditják, a körtetolvajt meg elcsukják 2—3 évre. Ez magyar jogi logika 1 Hát érti ezt a fényé 1 Szóval: Tótágast áll nálunk a társadalmi rend, mióta az erkölcs alapja a — pénz és nem az Isten. Vissza kell térnünk a régi, a vallásos alapon álló erkölcshöz. Elölről kell kezdenünk, mint annak, aki rosszul 'gombolta be mellényét: Az iskolától kezdve kell a nevelést reorganizálnunk, erkölcsöket javító intézményeket és elveket kell ápolnunk, fejlesztenünk, nem pedig az erkölcsöt folyton oldalba rugó intézményeket, ha csak azt nem akarjuk, hogy Lengyelország sorsára jussunk. Pedig ha ez igy tart, akkor: Finis Hungária! Ilyen erkölcsjavitó intézménynek tartjuk a többi között a téli háziipar-tanfolyamok rendezését és falusi földműves nép részére. Sok megye már akcióba lépett, többi között Baranya- és Veszprémvármegyék. Tolna sem maradhat el és nem is fog elmaradni, mert a gazdasági egyesület vezetősége sokkal jobban hordja a nép javát szivén, semhogy ilyenre gondolni is mernénk. Ismerjük a vezetőségnek önzetlenségét és agilitását e téren, azért tisztelet- teljesen kérjük már most, tehát még idejében — talán még nagyon is idejében — szíveskedjék ezt a dolgot — mint szakmájába vágó eszmét és ügyet, kezébe venni és gondoskodni arról, hogy jövő év telén minél több helyen szerveztessenek ilyen tanfolyamok. * Szalma-, gyékény-, sás- és füzfafonó, bognár, kádár és más egyéb famunkák tanfolyamo1910 márcziüs 3 ____________ ide engem senkisem, mert nem is jöttem volna ide parancsszóra . . . Nem tudta tovább folytatni. Egy cíunya, hossza, rőtképü ember elébe állott és fölemelve az öklét, ráorditott : — Azt mondja meg, hogy mit akar! És aztán pusztuljon ! Nincsen arra szükség, hogy itt rontsa a levegőt. Az ifjú embernek láthatólag rosszul estek a gorombán, válogatatlanul kiejtett szavak s halvány arcára egy pillanatra bibort vont a harag. De aztán meggondolta a dolgot és szelíden szólt a bortól vörös orrú munkáshoz: — Hogy mit akarok ? Már az előbb megmondtam. A gyár igazgatósága garanciát vállalt arra nézve, hogy a neki benyújtott memorandumnak minden egyes pontja teljesítve lesz. Csak előbb áljának munkába. Ne hagyják a gyár üzemét megszüntetni a legnagyobb szezonban . . . Elnyomták szavait a hirtelen kitört indulat- szó-áradatok. Mindennünen dühödt ökölrázást, véres szemeket s haragos kiabálást hallott és látott Hajós. Legveszetebbül ordítozott, hadonászott az előtte álló vörösképü ember. Nem értette meg a sok ember kiabálását. Azt azonban tudta, hogy egyik sem dicséri, avagy biztatja őt. A fenyegetőleg föl-fölemelkedő öklök megmagyaráztak mindent. E pillanatban érezte, hogy valaki a füléhez hajol és súgja : — Meneküljön, uram, mert már nem állhatok jót semmiért, ami ezután történik. A tömeg föl lett izgatva, hajtogatva és már már az őrület környékezi . . . kát rendezzen a vármegyei gazdasági egyesület | ne csak 1—2 helyen, hanem több helyen is, és I akkor az erkölcsstatisztika numerusai nem lesznek olyan elszomorítóak, mint eddig voltak. Foglalkozást, munkát és jövedelmet a népnek és az erkölcsök javulnak. X. Bezerédj PH harmincéves jubileuma. Harmincévvel ezelőtt vette át tíezerédj Pál, mint miniszteri meghatalmazott az elhanyagolt országos selyemtenyésztési intézmény vezetését. A vértelen, elhanyagolt ügynek olyan lelkes, önzetlen apostola lett, amilyent csak nagyon keveset találhatunk hazánk történetében. Szerény körből a nemzet mostoha gyermekét kiragadta és gyorsan, azt mondhatjuk tüneményesen, megkedveltette, megerősítette és uj életet lehelt bele. Éjjelét is nappallá tette, hogy minél többet dolgozhassék a selyemtenyésztésért, hogy a legszegényebb néposztály ezreinek betevő falatot nyújthasson. A munkában mindig előljárt, jó példát mutatva azoknak, akiket maga köré gyűjtött, hogy vele együtt felvirágoztassák hazánkban a selyemtenyésztést és a selyemipart. Hazai közgazdasági életünknek ez a kitűnő önzetlen munkása harminc év leforgása alatt sohasem lankadt, sohasem ismert csüggedést és valóban ennek köszönheti, hogy nemes munkáját áldás és soha sem remélt siker koronázta. Dolgozott, fáradott, zajtalanul minden feltűnés nélkül és sohasem keresve azon magas és méltó kitüntetéseket, melyek őt érték. Valóban közhasznú ernyedetlen közgazda- sági tevékenységével kiérdemelte nemcsak az ország millióinak háláját, hanem a királynak is legmagasabb elismerését. Mert működésének csodás sikereinél nemcsak önmagának, hanem az egész országnak dicsőséget szerzett úgy bent, mint az ország határain kívül is. Bezerédj Pál bölcs vezetése alatt fejlődött hazai selyemtenyésztésünk olyan magaslatra, hogy ma már Európaszerte a legnagyobb elismeréssel beszélnek hazánk virágzó selyemtenyésztéséről, Koszoruzza fejét hervadhatatlan babér, melyet őszinte őrömmel füzünk 30 éves jubileuma alkalmából homlokára. Bezerédj Pált, mint a hivatalos lap közli, jubileuma alkalmából ő Felsége valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra emelte, mely királyi kitüntetés osztatlan örömet szerzett fenn és lenn. Szekszárd r. t. város, melynek Bezerédj Pál díszpolgára a jubileum napjára, folyó hó 2-án ünnepi képet öltött azáltal, hogy a vár- megyeházára, városházára, egyesületekre, iskolákra és a többi középületekre is kitűzték a nemzeti zászlót, este pedig az igazi tisztelet és szeretet jeléül a várost kivilágították. Délelőtt 9 órakor a belvárosi rk. templomban hálaadó ünnepi istentisztelet volt, melyet Szabó Géza hittanár Kapossy Iván és Kun Lajos káplánok segédletével végzett. A templom zsúfoltságig tele volt. A vármegyei tisztikart és az országos selyemtenyésztési tisztviselőket Simontsits Elemér alispán diszmagyarban vezette, Amint hátratekintett, Szántót látta maga mellett. Megszorította a munkás kezét és gyorsan, csaknem futva, menekült a sörkert kijárata felé... Az ökölcsapások már csak a hátát érték . .. JÉ Minket, újságírókat, csak a déli órákban eresztett a katonaság parancsnoka a kerthez, amelyben a sztrájktanya volt. Itt szomorú kép tárult elénk. A földön ülve, száz meg száz munkás ebédelt, sajnos, csak kenyeret s elkeseredett arcukról leritt a legvégsőig menő harcra való elkészültség. Pár szót váltottam az egyik sztrájkolóval: — Nem félnek a katonáktól ? — Fél a fene! — De ezek nem sokáig állanak ám itt a fal mellett, lábhoz eresztett fegyverrel. — Hát aztán? — Majd szúrnak, lőnek, vágnak! — Olyan nincs! — Legyen eszük, most még nem késő ! Álljanak munkába, vagy vonuljanak ki a kertből... Félbe kellett szakitanom a beszélgetést, mert az őrtálló katona közeledett. Elsiettem a rácstól. Kissé távolabb, a katonai kordonon túl, amely szoros gyűrűként fogta körül a gyár kertjét, a sztrájkolók hozzátartozói állottak; asszonyok, leányok vegyesen. Nem maradtak el közülük a sovány, egészségtelen arcú, rongyos gyermekek, meg a színtelen, szinte vérnélküli arccal maguk elé meredő csecsemők sem. Iszonyú, rettenetes, vérfagyasztó látvány volt ! a városi tisztviselők pedig dr. Szentkirályi Mihály polgármesterrel jelentek meg. Az ált. ipartestület, a főgimnáziumi és polg. fiiu- és leányiskola tanulói zászló alatt vettek részt a misén. A gyári muukásnők mintegy 500 párosán foglaltak helyet a templomban. Mise végén elénekelték a Himnuszt. Délben a „Szekszárd-Szálló“ ban a selyemgyári tisztviselők bankettet rendeztek, melyen Kóródy József a következő szép beszédet mondotta : Tisztelt Uraim ! Kimondhatatlanul örülök, hogy ezea összejövetelünkkel külsőleg is erős bizonyítékát adjuk azon belső meleg érzelmünknek, amely mindnyájunk szivét áthatja, különösen ma, amidőn kegyelmes urunk, B ezerédj Pál, miniszteri meghatalmazott ur működésének 30-ik évfordulóját ünnepeljük. Nem tartom szükségesnek részletesen ismertetni kegyelmek urunknak egy emberöltőn át kifejtett munkálkodását és ennek eredményét Mi ismerjük kezdetét munkájának és annak fokozatos fejlesztését. Végered: tényben pedig az ország legszegényebbjei közül 100 ezerek élvezik áldásos tevékenységének gyümölcsét. Mulasztást követnék el azonban, ha ép ezen alkalommal elhallgatnám azon egyéni két nemes tulajdont, amelyek kegyelmes urunkat magasan kiemelik a sok hivatott hazafi közül. Az egyik önzetlensége, mely végig vonult egész működésén. A másik emberbaráti mély szeretete, amelyre összes munkálkodását alapitotta. Ezen két tulajdonáért kell, hogy mindenki a legmélyebb tisztelettel és a legnagyobb becsüléssel viseltessék iránta. Erről nem is kételkedem, úgy mint hiszem, hogy mindnyájunk szivében ma melegebbre hévül az érzés, midőn arra kérjük a Mindenhatót, hogy kegyelmes urunkat szerettei örömére, a haza javára ép erőben és egészségben még soká tartsa meg. Az ünnepeltet az egész országból igen sokan üdvözölték. Az elsők között volt Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter és báró Fejérváry Géza. A selyemgyári tisztviselők a következő sürgönyt küldötték Abbáziába : «Nagyméltdságu Urunk 1 Önzetlen, hazafias működésének harmincadik évfordulóján fogadja Kegyelmes Urunk őszinte szerencsekivánatunkat. További magasztos működéséhez áldja meg a Mindenható még soká ép erővel, egészséggel. Odaadó tisztelő alkalmazottal.“ A szekszárdi ipartestület sürgönye : cNagyméltóságu Bezerédj Pál urnák, Abbázia, Grandhotel. A szekszárdi ipartestület büszke örömmel és őszinte magyar lelkesedéssel hajtja meg a mai napon zászlaját Nagyméltóságod személye előtt, hogy kifejezést adjon a közügyeink terén páratlanul álló és soha csüggedést nem ismert, önzetlen harminc évi munkássága fölötti azon elismerésének, melyet Nagyméltóságod a kezdetleges ipari és kereskedelmi életünk fellendítése körül bámulatos kitartásával országszerte méltán kiérdemelt. — Legyen meggyőződve Nagyméltóságod arról, hogy akkor, mikor testületünk arra a zászlóra tekint fel, melynek védnökéül Nagyméltóságodat van szerencsénk tisztelhetni, akkor e zászló, mint a haza és felebaráti szeretet, a közjó előmozditása iránti őszinte törekvés és a becsületes ipari munka szimbóluma, akaratlanul is Nagyméltóságodat juttatja eszünkbe, mint akiben e szép, nemes és magasztes emberi erények a legteljesebb összhangban élnek — A zászló és a munka azonossága bennünket Nagyméltóságoddal lelkileg szorosan összeköt és innen van az, hogy mi a szeretet melegével üdvözöljük Nagyméltóságodat, mint az első magyar iparost, aki szakítva az ósdi tradíciókkal, közénk állott, hogy irányt mutasson a bátortalanoknak, miként lehet a hazát szellemi erővel párosult kézi munkával nagygyá és boldoggá tenni. — Adjon a Mindenható Nagyméltóságodnak erőt, kitartást és egészséget, hogy e dicső hivatást még igen hosszú időre betölthesse! André István, elnök.» A sok éhes ember — asszony-ember — megnevezhetetlenül fájdalmas, ijesztő tekintettel meredt a semmiségbe és érzéketlen lett már az öt nap óta tartó nélkülözéstől, nyomasztó gondoktól, hogy szinte félőrülteknek látszottak. A katonai karhatalom nem eresztette be őket a sztrájktanyára. Mihelyt megjött a sárgahajtókás kétszázad baka, egyszerre véget vetettek a csillogó szuronyok a ki- és bejárásnak, de véget vetettek az emberek nagy bátorságának is. Amint meglátták a sok csillogó kardot, meg szuronyt, egyszerre csöndesebbek lettek b várakozással néztek a fejlemények elé. Ha egy két szájasabb nem lett volna közöttük, aki bátorította őket véresszáju szónoklatokkal, hát bizony már rég odamentek volna az ősz gyárigazgató elé, nagy szánom bánommal. De igy csak magukban dohogtak s sajnálták is szörnyen, hogy már eddig is belelovaltatták magukat Kíváncsian néztek ki a lombos fák alól a sötétzöld pázsitra, ahol a katonák táboroztak. Ezek nyugodtan viselkedtek, bár szemmel - láthatólag észre lehetett venni valamennyin a nagy elfogódottságot. A zöld füvön állottak föl a katonák s a gúlába rakott fegyverek között álldogáltak és sétálgattak. Közben aztán élénken böködtek át a hüvelykujjaikkal a rácsos kerítésen belül nyüzsgő sokaságra s fejcsóválva tárgyalták az esetet. Igazában azonban nem tudták, hogy miért jöttek ide. Azaz, hogy azt tudták, mert az lett nekik mondva, amikor a gyár igazgató sürgönye beérkezett a kaszárnyába és annak alapjan alarmot fújtak, hogy rendet mennek csinálni
