Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-02-24 / 8. szám
1910 február 24 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 férje keresményéből, hanem amelyben hiuatóisa rejlik: a feleség és anya kötelességének lelki- ismeretes betöltése! A férfinek pedig a tulajdonképeni „férfikor“ kezdetén mondja meg az apa, bogy a házasélethez először erkölcsös előélet, józan és komoly gondolkodásmód és becsületes uton-módon szerzett megfelelő, anyagi biztositék szükséges. Értesse meg fiával, hogy a házasélet eszményiség, melyhez felemelkedni és amelynek magasztosságát megérteni kell. És hogy azt a nőt kit a házasságkötéskor magáévá tett, mey kell becsülnie és elvárhatja, hogy amily mértékben ő megbecsüli a családi szentélyt, felesége ugyanoly mértékben köteles férjének és gyermekeinek élni I Készítsék elő a mindkét nembeli fiatalságot a házasságra öntudatos és nem elhamarkodott neveléssel! Akkor majd megszűnik az a panasz, hogy a mai fiatalságnak — úgy a nőknek, mint a férfiaknak csak nyűg a házasélet, mert abban józanul és okosan kell élni, ha a házastársak boldogok akarnak lenni. Nem lehet egyiküknek sem a. saját szeszélyük, hóbortja vagy pláne szenvedélye szerint élnie, hanem meg kell egymást kölcsönösen be- csülniök, hogy meleg, boldog családi tűzhelyük legyen, melynek meghitt édességét nem pótolhat a szabadszerelem soha, de soha sem! Lehet, akad most egy-két férfi, vagy asz- szony (már úgy értem: férj és feleség) ki keserű mosollyal olvassa a házasság, ezen dicshimnuszát; ők ismerik — ugymondják — a házaséletet, hát azért mosolyodnak el erre a magasztaló szózatra! Nos hát ezeknek mesughatom, hogy nem értették még a lényeget; nem voltak a boldog és okos házasélet feltételezett követelményeinek birtokában akár az egyik (a félj), akár a másik (a feleség) részéről. Mindkét részről kevesebb önzést, számitást és több erkölcsi érzést, őszintébb vonzalmat és okos, kevésbbé hipermodern világnézletet követelünk, Selényi Miklós. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Csák Ödön dr. ügyvédjelölt, kaposvári lakost a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Papi beiktatás. A Szekszárdra megválasztott Gödé Lajos ref. lelkészt folyó évi március hó 6-án iktatja be hivatalába K á t a y Endre esperes ünnepélyesen, mely ünnepélyen jelen lesznek a környékbeli ref. lelkészek is. — Beiktatás után, délben a „Szekszárd-Szálló“ nagytermében Gödé Lajos tiszteletére nagy bankett lesz, este pedig a ref. olvasókörben rendeznek társasvacsorát. — Jéggyár Szekszárdon. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester f. hó 22-én d. u 3 órára, a városháza nagytermében a jéggyár létesítése tárgyában nagy értekezletet hivott össze, melyen igen sokan jelentek meg és beható tanácskozás után egyhangúlag kimondották, hogy a jéggyár felállítására közegészségügyi szempontból feltétlenül szükség van. A megállapodásokat a polgármester a legközelebb tartandó képviselőtestületi ülés elé terjeszti. Miután a kötelező ígéretek szerint a jéggyár felállítása a városra nézve kockázattal nem jár, sőt tisztességes haszna is lesz belőle ; most már befejezett dolognak tekinthetjük a jéggyár felállítását a villamtelepen. — Doktorrá avatás. Franek Lajos (Döme) egri zirczi főgimnáziumi tanárt, Franek János szekszárdi iparos tanonciskolái rajztanitó fiát, múlt szombaton avatták fel a bölcsészeiből doktorrá. — Az esküdtszéki intézmény reformálása. Ismeretes olvasóink előtt, hogy Jánossy Aladár özv. Haverda Boldizsárnét, — a vád szerint leánya, Mariska felbujtására és Vojtha Antal közreműködésével — Szabadkán lelőtte. Az ez ügyben delegált szegedi esküdtbiróság az ország közvéleményének legnagyobb meglepetésére és felháborodására a vádlottakat felmentette. A társadalmi együttlét megvédelmezése, melyet az esküdteknek a bűncselekményekről való gyakran könnyelmű felfogása veszedelmesen fenyeget, arra késztetik az ügyvédi kart, hogy konkrét indítványt terjesszenek a törvényhatóságok az esküdtszéki intézmény megreformálása céljából. — Türr István emlékszobra. Tiirr István altábornagynak, a Ferenc-csatorna megalakitójá- nak, emlékszobrot akarnak állítani szülővárosában : Baján. Hegedűs Aladár dr. kir. tanácsos, bajai polgármester, a szobor bizottság elnöke, mint az országos gyűjtés vezetője, fölhívja a gyüjtőivek tulajdonosait, hogy a gyüjtőiveket és a begyült adományokat hozzá minél előbb küldjék be. — Az uj adótörvények. Mint hiteles forrásból értesülünk, Lukács László pénzügyminiszter nem szándékozik a Wekerleféle, az iparos- és kereskedőosztályra annyira sérelmes adóreformot végrehajtani. — Mammuth fogak. A bátaszék—pécsi vasútépítésnél most nagy löldmunkálatot végeznek, ahol három óriási mammuth fogat ástak ki, melyeket Kovách Aladár múzeumi titkár és Bartal Kornél dr. főgimnáziumi tanár, múzeumi osztályőr vizsgáltak meg és elhozták a vármegyei múzeumba. Akkor még nem vette tragikusnak ezt a kis balesetet, sőt inkább még nevetett is rajta, de amikor kiszállott a vonatból és a pénzét megnézte, egyszeribe elmúlott a nevetni való kedve. Siralmasan tapasztalta, hogy épen tiz fillérrel van csak több, mint amennyi a továbbutazásra elég. S ha most már kalapot vesz, nem marad pénze, amin hazautazzék. De mit tegyen? Kalap nélkül nem mehet haza, mert mindenki kineveti és bolondnak tartja; — viszont meg ha kalapot vesz, akkor meg nem lesz a vasútra pénze s kénytelen lesz per pedes apostolorum hazamenni. Ám azért nem sokáig töprengett. Bement egy kalapüzletbe és megvette a legszükségesebbet. Aztán gondolkodni kezdett, hogy mi módon, honnan, vagy kitől tud annyi pénzre szert tenni, amellyel hazamehet ? A szerkesztő !... — ez a gondolat ötlött hirtelen az eszébe és bármennyire is remegett, fázott a gondolat megvalósításától, átlátta, hogy az egyetlen refugium mégis csak a szerkesztő. — És hogyan, hogy sem, egyszerre csak a szobában találta magát, abban, amelyben már öt perc óta várakozott, hangosan dobogó szívvel. Ehhez az emberhez kellett folyamodnia kérésével, mert az egész városban csak ez az ember volt az egyetlen, akitől a segítség föltétlenül megillette őt. Hiszen ez az ember már épen egy év óta fogadta el tárcáit és cikkeit, és soha egy fillért sem adott viszonzásul. Azt hitte bizonyára, hogy azzal a nyomtatott papirossal, amelyet tiszteletpéldány gyanánt adott neki, boldogítja Ilos- vait. Pedig hát ezt sem nem segítette célja el érésében, sem pedig előbbre nem vitte azzal, hogy falusi olvasóinak leközölte dolgozatait, — sőt llosvai még veszített is az összeköttetésen, mert hiszen ő a leveleket húsz filléres bélyegekkel bérmentesítette, amiért ellenértékűi az úgynevezett lapon kívül soha még egy „köszönöm szépen“-t sem kapott. És most mind eszébe jutott. És épen ezért vakon hitt abban, hogy Soós ki fogja segíteni. Amig a szobában tartózkodott, egész sereg ifjú leány és fiatalember vonult azon keresztül, pajkosan csevegve, hangosan nevetgélve. Egészséges arcszinü, duzzadt piros ajkú leányok vonszol tatták magukat udvarlóikkal, miközben igen sok bizalmaskodást megengedtek azoknak. A legutolsó pár — talán a tizedik — megállt az ajtóban. Ennivaló, bájos szőke teremtés volt a leány ; fekete bajuszu, magas termetű a fiú. Hirtelen körülnéztek. llosvai az'ablakmélyedésbe volt húzódva s őt nem vették észre. A fiú hirtelen lehajolt, magához vonta a leány szőke fejét. ... A leány nem ellenkezett, hanem elfordította az arcát és az ajkát nyújtotta neki .......és megcsóko lták egymást hosszasan, hévvel, lihegve, tűzzel . .. s aztán belibbentek az ajtón.. . Kihallatszott a zongora remek játéka. llosvai megbüvölve állott ott és mozdulni sem tudott. A váratlan kis idill egy pillanatra megzavarta az eszét és nem tudott helyesen gondolkodni. Csodálatos melegség ömlött el a szivén s még mindig maga előtt^ látta a csókolózó, ölelkező szerelmes párt ... És a két bohó gyermek önfeledt tettével, erotikus csókjával kizökkentette őt a morózitásából és egyszerre, egy pillanat alatt, vigkedélyü lett. Hirtelen kinyilt az ajtó s a szobaleány lépett be rajta. Dacára, hogy a leány üde, friss és csinos volt, mégsem nyúlt hozzá, — habár azelőtt kedve tellett az ilyenfajta flörtölésben, — mert arra gondolt, hogy a szerkesztő lakásán nem illik olyasmit elkövetni. Vére még forrott, lüktetett és bizsergett agyában, mert az előbbeni kép még mindig előtte lebegett, — de türtőztette magát és közönyös hangon szólt a leányhoz : — Mi készül itten ? — kérdezte. — A községi takarékpénztárak. A városok által tervezett takarékpénztárak megalakításának az ügye a tervezett módozatok szerint megrekedt, mivel a belügyminiszter a hozzá terjesztett tervezeteket félretette. A városi takarék- pénztárak létesítése azért nem került le a napirendről, mert a belügyminisztériumban ezen tárgyban törvényt akarnak alkotni és a községi takarékpénztárakat egységes alapon akarják szervezni. A fő elv az lesz, hogy csakis olyan intézetköröket ölelhet fel a tervezet, melynél minden rizikó eleve ki legyen zárva, mivel a község, mint ilyen veszteséget a község összlakosságának rovására nem szenvedhet. Ez kétségen kivül nagy megszorítást jelent a községi takarékpénztáraknak forgalmában. Az ilyen előrelátás mindenképen okadatolt. Ilyen körülmények között a Szekszárd városi takarékpénztár szervezése is elodázást szenved. — Alapitó tag. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök 200 koronával belépett a pécsi dalárda alapító tagjai közé. — Felolvasás. Horváth Ignác róm. kath. tanító, lapunk főmunkatársa folyó hó 27-én a szekszárdi kath legényegyletben felolvasást tart „A céhrendszer valláserkölcsi vonatkozásai11 -ról. — Nyilvános köszönet. A „Szegzárdi Takarékpénztár“ 25 koronát juttatott hozzám a szegény gyermekek segélyezésére. A nemes adományért ezen utón mondok köszönetét. Dr. Rubinstein Mátyás. — Diák-estély. A szekszárdi főgimnázium tanuló ifjúsága folyó évi március hó 5 én változatos műsorral diák-estélyt tart. — Takarékpénztári gyűlés. A bátaszéki takarékpénztár folyó hó 16-án tartotta meg Rüll Nándor vezérigazgató elnöklésével közgyűlését. Igazgatósági tagokká megválasztattak : Góczy János, Herbek János és Leicht Lajos, felügyelőbizottsági taggá pedig Schwarcz József. — A Perczel-szoborra az elmúlt héten adakoztak: Szekszárdi ipartestület 10‘— Varannoi járás gyűjtése 1*10 Nagyvárad—Belényesi kohó r.-t. 5'— Dr. Tantus Fülöp 20*— Fehér Zoltán Lengyel 20‘— Fehér Zoltánná 8-— Nádossy Kálmán Nádossy-telep 100*— Összesen korona 164*10 Eddigi gyűjtés: 6148*11 Összes: 6302*21 — A nagyságos ur szoarét ad, — mondta az és bement a szobába! Alig tűnt el azonban, az ajtó kinyílott és — kilépett rajta a várva-várt: Soós Sándor. Alacsony, kövér pirosarcu ember, akinek arcáról jólét sugárzott le, finom, drága Ferenc- józsef-kabátban, gyér s már hullásnak indult ősz hajjal fedett fej : ez volt Soós Sándor. S egy kicsit barátságtalan, vagy inkább kényelmetlen vonás a szája körül még jobban kiegészítették a szerkesztő exteriőrét. Még csak a kezét sem nyújtotta. llosvai rövid szavakban, gyorsan leírta előtte kellemetlen, szorult helyzetét, amelybe jutott s alázatos hangon kérte, segítse ki pár koronával. Soós Sándor fanyar arca még fanyarabbra változott a pénz szó hallatára s hogy kényelmetlenül kezdte érezni magát, azt sehogyan sem tudta elpalástolni. Röviden válaszolt: — Sajnálom, hogy kívánságának nem tehetek eleget, de anyagi viszonyaim jelenleg nagyon ziláltak. Beláthatja tehát, hogy a legjobb akarat mellett sem segíthetem ki. Ilosvaival forgott a szoba. Többet már nem is hallott, mint hogy „kívánságának nem tehet eleget“ a szerkesztő. Es még látta, hogy Soós meghajtja inagát és bemegy a másik szobába, oda, ahonnan a zongorahang hallatszott ki. Vette a kalapját és kisomfordált a szobából, ki az utcára. Gondolkodni nem tudott, mert minden érzése, minden gondolata most ebben az egy mondatban csúcsosodott ki: — Most elmehetek haza gyalog, az irgalmát neki!. ..
