Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-02-24 / 8. szám
XXXVIII. évfolyam 8. szám Szekszárd, 1910 február 24 MAMIÉI MM Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztóség flezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők Felelős szerkesztő BODA VILMOS Főmurikátárs HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, */* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nvilttér garmond soronkint 30 fillér. ' Megtörtént. A »nemzeti munkapárt« megalakulása múlt szombaton, nem jelentéktelen külsőségek közt, csakugyan végbement az ország fóvárosában, melyen vármegyénkből is, a Széchenyi Sándor gróf volt főispánunk által sokszor emlegetett hagyományos szellem ki- folyásakép, állítólag, 2Ó0-an vettek részt. Sokszor gondolkodtam fölötte, hogy mit értenek vármegyei uraink a hagyományos szellem alatt, mert hisz volt idő, midőn Tolnavármegye közönségét, hogy helyből származott kifejezéssel éljek, erősen Kubinszky szellem lengte át. Hova tovább meg kell arról győződnöm, hogy az a sokat hirdetett hagyományos szellem nem egyéb, mint a Kubinszkyságnak egyenes ellentéte. Ha nem ismerném oly tüzetesen Tolnavármegye vezető elemeinek mindenkori magatartását, még arra a meggyőződésre kellene jutnom, hogy az ily következetes viselkedésben nagy szerepet játszik a hatalom árnyékában való sütkérezés vágya. De nem úgy van, tisztelt olvasó. Ez a hagyományos pecsovics szellem vármegyénkben apáról-fiura szálló erős meggyőződés, mellyel mi talán sokan nem értünk egyet s tán hibáztatjuk is, de mint tiszta forrásból eredő érzelmet, tiszteletben kell tartanunk.. Tehát kétszázan utaztak fel Budapestre, az alakuló gyűlésre, hogy meghallgassák Khuen-Héderváry gróf kormányelnök prog- rammbeszédét s gyönyörködjenek Tisza István gróf, a magyar nemzeti állam kiépítéséről lemondó s a 67-iki kiegyezés végre nem hajtott részeinek bolygatását kárhoztató szónoklatát. A fővárosi ellenzéki l#apok erősen szétszedik s elemeire bontják Tisza gróf beszédét s megállapítják, hogy az nem egyéb, mint ügyes szónoklat, mely egyenesen arra akarja a magyar nemzetet rábírni, hogy ezer éves állami külön létéről végleg lemondjon s ez irányban táplált illúzióival örökre szakítson. Nem kívánok ezúttal Tisza gróf beszédjének minden részletével tüzetesen foglalkozni. Megteszik ezt a budapesti ellenzéki lapok s igy az olvasó közönség kellő tájékozással rendelkezik, de megragadta figyelmemet beszédének két részlete, melyekről megjegyzéseket sehol sem olvastam s melyekre fel akarom hívni o'lvasóim figyelmét. * Azt mondja Tisza gróf beszédének egyik részében: „A kilencvenes években azonban a közvélemény figyelmét mindjobban elterelték a produktiv nemzeti munkától a meddő közjogi jelszavak felé. Küzdöttem már ez ellen akkor, amikor talán nagyon sokan egy mániákus rögeszméjének gondolták az én | aggodalmamat. Küzdöttem ellene, de süket fülekre találtam és a bajok nőttek nagyobbra és nagyobbra, amig utoljára a körülmények az én kezembe adták a hatalmat, hogy még egy utolsó kísérlet történjék arra, hogy ezen a lejtőn megállítsuk a nemzetet. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Megtettem ezt a kísérletet a győzelem minden reménye nélkül, de megtettem egy becsületes ember elhatározásával (Hosszas éljenzés és taps) és azzal a megnyugvással; hogy legalább nem kell összefont karokkal tétlenül néznem, miként rohan vesztébe a nemzet, legalább megpróbálhatom saját testemmel fen tar tani ezt az áradatot. (Viharos éljenzés és taps.) T. uraim / A kísérletet megtettük. Nem sikerült. A nemzetet a maga illúziói, tévhitei, szenvedélyei ragadták feltartózhatatlanul tovább s a szabadelvű pártnak összedölését a következő rövid krízis veszélyei arra indították a nemzeti többség akkori vezéreit, hogy a feltornyosult ellentétek békés kiegyenlitésének megkísérlésére vegyék át az ország kormányzatát.“ Tehát Tisza gróf érdemül tudja be magának, hogy megkísérelte a házszabályok erőszakos módon való megváltoztatását, pedig ezek a házszabályok a magyar alkotmány integráns részei s a magyar nemzetnek azt a törekvését, hogy a királyi esküvel megerősített 67-ki törvényt a maga teljességében végrehajtani megkísérelte, a nemzet illúziói, tévhitei és szenvedélyei elragadtatásából akarja kimagyarázni. Tehát Tisza gróf szerint egy szentesített törvény végrehajtására való igyekezet illúzió, tévhit és szenvedély kifolyása. Ez azután a legkörmönfontabb rabu- lisztika. Beszédének további folyamán igy nyilatkozik Tisza István gróf: „Tapasztalnunk kellett, hogy az úgynevezett nemzeti aspirációk alapján a nemzeti függetlenség lényegétől távolabb vittek bennünket. Láttuk, hogy milyen volt a nemzetiségi agitátorok megtartása néhány évvel ezelőtt és milyen most. Láttuk, hogy milyen állapotbajutott Horvátország. Amely percben oly kormány alakult Magyar- országon, amely a király és a nemzet közötti egyetértés garanciáit hozta magával, abban a percben megszületett a hajlam Horvátországon is a megegyezésre.“ Bajos feltételezni a nemes grófról, hogy oly kevéssé ismerné a magyar történelmet és ebből kifolyólag ne tudná, hogy Horvátország elkezdve 1848-tól mindenkor Bécs I utasításait követte. A szabadságharc idején haddal támadt reánk, mert Bécsből azt a parancsot kapta. A szabadelvüpárt uralma alatt, minthogy akkor az volt a jelszó, hogy minden esetben a császári politika tényeit kell fedezni, nem volt szükség Horvátország mozgósítására; nyugodt is volt nevezett ország. Midőn az egyesült ellenzéki pártok a magyar nemzet törvényes jogainak kivívását tűzték ki feladatul, rögtön megmozdult Horvátország és ellenséges indulatainak minden téren kifejezést adott. És végre most, midőn Bécsben abban reménykednek, hogy sikerül a nemzeti munkapártot a rendelkezésre álló eszközökkel többségre juttatni s igy a nemzeti törekvéseket végleg letörni, Horvátország rögtön olyan lett, mint a kezes bárány. Nagyon tévedne Tisza gróf, vagy akár Héderváry gróf, ha azt hinnék, hogy ez az ő szép szemeik kedvéért történik. Különben is ezt a kérdést nem mi újságírók intézzük el. A magyar nemzet nem sok idő múlva abba a helyzetbe jut, hogy dönthet alfeleit, vájjon hajlandó-e törvényes jogai érvényesítéséről lemondani s ebben az esetben a most megalakult pártot támogatja; ha pedig erre nem’ hajlandó, akkor győzelemhez juttatja a másik pártot, melynek szenytelen lobogójára a magyar nemzeti állam kiépítésének örökéletü jelszava van kitörülhetlen betűkkel felírva. Boda Vilmos. Glosszák. Irta: Mányoky Gyula dr. A Tolnamegyei Közlöny három utóbbi számában beküldött közlemények jelentek meg Dombóvárról, csipkedve azt, hogy járásbíróságot akar, hogy választási központ szeretne lenni s hogy a gyönki gimnáziumra is szemet vetett már. A közlemények tendenciájával nem értek egyet. Nem pedig, mert kétségen kívül van, hogy az egész vármegyében nincsen község, amely előtt oly nagy jövő állana, mint Dombóvár előtt. Annak feltörekvése tehát indokolt, és nem kihumo- rizálást, lemosolygást érdemel, hanem dicséretet, elismerést. Belőlem nem a lokal patriotizmus beszél. Dombóvárhoz engemet semmisem, seukisem köt. Ott harminc éve voltam és onnét egy jóképű, fiatal emberen kívül, akivel Kaposvárról jövet, meg három intelligens kereskedőn kivül, akikkel meg Budapestre menet egy kupéban utaztam, tudtommal egy teremtett lelket sem ismerek. Aztán meg nem vagyok háztulajdonos Tamásiban, sem vendéglős Szakoson, — “tárgyilagosan vethetek tehát nehány sor széljegyzetet a papírra. — Quo jure? . . . Eo jure, hogy ez nem magán ügy. Mindenki hozzászólhat. Ismétlem, Dombóvárra szerencsés fekvésénél fogva nagy jövő vár. Ennek kivívásában azonban magára van hagyatva, utalva. A vármegye intézőkörei megelégedtek azzal, hogy az ujdombóvári urak és a mostani alispán kedvéért szolgabíróságot szerveztek ott, de ezután az első lépés után halt-ot komandiroztak és magukat Szent Péternek képzelték, a dombóváriakat pedig oláhoknak. Ez is mutatja, hogy a vezető embereinkben nincsen kifejlődve az érzék az urbanitás iránt. Ha ki lenne fejlődve, Szekszárd nemcsak néhány év óta volna város. — Akkor Tolnavármegye tizenhatezer lakosú székvárosa, amelynek még abba a dolgába is beleártja magát a vár- megye, hogy hol árulják a mezei csirkét, meg a falusi libát, — annyi hosszú éven át nem állott volna egy közigazgatási nívón a Dunántúl legkisebb vármegyéje hatezer lakosú központjával, Magyaróvárral. Nem osztozott volna annyi éven át a kétes dicsőségben, hogy az ország legkul- tiváltabb kerületében csak Tolna és Moson vármegyék 'székhelye nem rendezett tanácsú város. Még a tízezer lakosú Zalaegerszeg is az. Ha volna kifejlett urbanitás, Paks és Dunaföldvár is rendezett tanácsúak volnának. Mert ha lehet a kicsiny Kőszeg s a liliputi Modor, Bazin és Szentgyörgy, bizonyára lehetnének ezek is, akiknek a leibli zsebjükben is több van, mint azoknak az összes tűzálló kasszájukban. Azért tán, hogy Mohács is falu ? Bizon, bizon úgy van, hogy a Dunántúl három legnagyobb községe közül, amiknek szellemi és anyagi kvalitásuknál fogva rendezett tanácsú városoknak kellene len- niök — kettő Tolnavármegyére esik. A szegény Veszprémvármegyének van két rendezett tanácsú városa és két állandó színháza, a gazdag Tolnavármegyének amabból csak egy van, az utóbbiból egy sincs. Nálunk a fejlődés, a haladás propagálása helyett inkább csemetealispán tenyésztéssel találkozunk. Dombóvár tekintélyes vasúti gócpont az ország kereskedelmileg legfontosabb és legnagyobb forgalmú vonalán. És erős és igazi központja gazdaságilag, egy kiterjedt, vagyonos magyar vidéknek. Ipara fejlett, kereskedelme nagyarányú. Nemzetgazdasági követelmény, hogy egy ilyen központon a vidéke megtalálja mindazt, amire közönségesen szüksége van. Hogy a forgalmi központ hivatali központ is legyen. Dombóvár és vidéke közérdekének ebben nem prejudikálhat Tamási és Sásd partikuláris érdeke. Tamási különben is egy más vidék központja, Sásd pedig sohasem volt, sohasem is lesz gazdasági, forgalmi központ. Egyébbiránt nem arról van szó, hogy Tamásinak ne legyen, hanem, hogy Dombávárnak is legyen. Járásbírósága, telekkönyve, adóhivatala, közjegyzője, A jövő legerősebb biztositéka az ország vagyoni erőssége, ez pedig csak az ipar s a I kereskedelem utján és által érhető el. így van
