Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-02-17 / 7. szám
XXXVIII. évfolyam 7. szám Szekszárd. 1910 február 17. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap SkerkMzMséB Bezerédj István-utcia 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendő!: Télefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnif-ftie nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők Felelős szerkesztő BOOA VILMOS Főmunkatárs HOBVAfM IGNÁCZ Osztrák politika. A ravasz, soha egyenes utón nem járó osztrák politika most már a maga körmönfont mivoltában felismerhető és megállapítható. Midőn a függetlenségi párt az országgyűlésen többségre került, mindenki előtt csodalatot keltett, hogy Bécsben egyszerre nem idegenkedtek a győzelmes pártot a kormányzásban részesíteni, holott mindenki előtt tudva volt, hogy éppen ezen párt iránt, programmjában foglalt törekvések miatt, a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek. Most már világos előttünk, hogy mi volt ezen nagy engedékenységnek indító oka. A kor? Hiányzói hatalomban részesítették ugyan a pártot, de gondjuk volt reá, hogy közjogi programijából egy szemernyit meg ne valósíthasson, úgy gondolkodva, hogy ha a választóközönség látja és tapasztalja, hogy a függetlenségi párt, dacáfa, hogy az intéző hatalom részben a kezébe került, ellenzéki korában tett ígéreteit még sem váltja be, elfordul tőle s ismét a császári párt támogatására vállalkozik. Sokkal magasabbra becsülöm a magyar nép értelmi fokát és belátó képességét, hogy észre ne vegye, miszerint itt egy lejáratást manőverrel áll szemben, melynek egyenesen az volt a célja, hogy szivéből kiirtson mindén olyan érzelmet, melyet az ezeréves Magyarország szent alkotmánya s törvényeiben biztösitott állatni függetlensége iránti hűsége, szereteti és ragaszkodása alapján táplált. Azt hitték ilyen eljárással elérik azt a célt, melyet 400 éves uralkodásuk idejében soha szem élői nem tévesztettek s ez nem más, mint megsemmisíteni minden áron azokat a törekvéseket, melyek a magyar nemzeti állam fenntartására és kiépítésére irányulnak s megalakítani hivatalos hatalommal, pénzzel egy olyan pártot Magyarországon, mely holmi helyi önkormányzattal megelégedve, hallgatólagosan tűrje, hogy részletenként előkészítve, hazánk nem mint független állam, hanem az összbirodalomnak, a nagy, egységes Ausztriának alkotó részeként szerepeljen. S ezen cél elérése érdekében hatalmas eszközök állnak rendelkezésére Ausztriának. Kezében a mérhetlen hatalommal, a szerint büntet vagy jutalmaz, 'amint valaki erre rászolgál. Ha az osztrák politikát támogatja, akkor cim, kitüntetés, hiva- talos állás és anyagi haszon rendelkezésére áll; ha ellenben a nemzet oldala mellett foglal állást, akkor mellőzés, üldözés s a közélet minden teréről való leszorítás az osztályrésze. Hogy ez igy van, elég a legutóbbi feltűnő esetre hivatkoznom, midőn gróf Dezseöffy, a főrendiház elnökét lemondásra kényszeritették azért, mert nem állta annak útját, hogy a főrendiház a kormány azon alkotmányellenes ténye ellen, miszerint költségvetési lélhatalmazás nem létében, az országgyűlést elnapolta, tiltakozzék. Azután itt van gróf Tisza István esete. A nemes gróf a hasonló alapon kísérletező Lukács Lászlót kitessékelte a nemzeti társaskörből. Elég volt azonban egy félhivatalos közlemény, hogy ezen eljárása az uralkodó neheztelését, sőt haragját vonta maga után s Tisza, nehogy emelkedő pályafutásának útját vágják, rögtön sietett az ugyanazon politika végrehajtására vállalkozó Khuen- Héderváry Károly gróf támogatására. Szóljak-e? a kis emberek ezreiről, kik vidéken magyar érzelmük áldozatai s az elkedvetlenítés minden eszközét alkalmazzák veiük szemben, hogy ha egyáltalán elveiktől el nem téríthetők, legalább érezzék maguk- tartásuk káros következményeit. Hát ez igy volt mindég s mig az osztrák politika kitűzött célját: Magyar- országnak az összbirodalomba való beolvasztását el nem éri, nem is fog változni. Magyarország nemzeti állami létéhez ragaszkodó lakosságán tehát a sor, hogy ezen mindég létező és újra feltámasztott törekvésnek, mint a múltban történt, ezúttal is útját állja. Ne üljön fel senki annak a hangoztatott jelszónak, hogy az alakítandó uj párt a hatvanhetes kiegyezés alapján áll. Hát ha ez igy volna, tessék a kormányelnöknek, vagy akár a kiáltványt készítő Tisza István grófnak nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy a 67-es kiegyezést tekintik kormányzásuk alapjául, annak egész terjedelmében való életbeléptetésére törekesznek s az abban foglalt jogokból semmit fel nem adnak, — akkor nevezhetik magukat hatvanheteseknek; de ha a hatvanhetes alapnak abba a visszafejlesztett, végre nem hajtott állapotába is belenyugosznak, melyet az ellenséges osztrák politika hozott létre, akkor jogosan minden nevet használhatnak, csak azt nem, hogy hatvanhetesek. Deák Ferenc a hatvanheteoiki kiegyezés megalkotója nyíltan kijelentette, hogy az ő műve a nemzet minden vágyát ki nem elégítheti, de minthogy békés utón többet elérni nem lehetett, elegendőnek tartja arra, hogy a nemzet azon állva, kedvező esélyek alkalmával tovább fejleszthesse és azon nemzeti irányban, tovább építhessen. Bizonyára megfordulna a nemzet bölcse sírjában, ha látná és tapasztalná, hogy akadnak Magyarországon számosán, kik nemcsak az ő művének fejlesztésére nem gondolnak és törekesznek, hanem még abba is belenyugosznak, hogy a királyi esküvel megerősített törvény végre ne hajtassák és mégis büszkén verve mellüket, azt állítják, hogy ók hatvanhetesek: Boda Vilmos. Miért nem nősülünk ? (Válasz Horváth Rezső ur cikkére.) A „Tolnamegyei Közlöny“ múlt heti számában „Miért nem nŐsülünku címmel egy közlemény jelent meg, egy búgó elegia, mely elpá- naszolja az agglegények, fél agglegények és nem agglegények keserveit, hogy miért nem nősülhetnek s igy aekiereszti az ágyuesövet a szegény, többszörösen megáldott lányos családapáknak, őket, legfőképen Őket vádolván meg minden bá natért. — Majd a szegény lányokat okolja vigasz tálán egyedüllétükért. Szóval, — keresve a hi bákat, meg is találja: mindenki hibás! — a pa pák, mamák, lányok, sógorsszony, napam asszony, tán még a szegény HaUey-üatökÖs is, — Megjelen hetenként egyezet', csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */• évre 6 K, ‘/* évre S K Szádonként 24 fillér e láp nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 t, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nvilttér earmond soronkint 30 fillér. csak éppen a legények nem; s hogy ebben meny* nyíre bizonyos cikkíró ur, ime: ,*... védelemre, a szegény és — joggal mondhatom érdemetle- nül megvádolt és össze-vissza gazemberezett fiatalság, nem szorul.“ Hát kérem, ez a cikk kemény ítéletet mond a szülőkről és leányaikról, s roppant igazságtalanul ítéli meg a helyzetet. Én a cikknek két pontjára kivánok válaszolni, melyek feltűnők, megjegyezvén, hogy nincsenek eladó leányaim. — A mindinkább ijesztő mértékben terjedő nőtlenség ügye szőnyegen volt már komoly helyeken, így legutób a „Pesti Hírlap“ „Agglegények és bábák“ cimü közleményben foglalkozott vele. A cim fura s ne tessék azt hinni, hogy tán az agg* legényeket akarják a bábák mesterségére betanítani, dehogy! ez a cikk arról számol he, hogy Amerikában és Franciaországban is foglalkoznak a nőtlenséggel, gyermektelenséggcl, egykével s meg akarják adóztatni az agglegényeket. Az igy befolyó jövedelemből a sok gyermekkel megáldott családapákat akarják segélyezni, és a bábákat fizetni, hogy a szegény'néposztály mentve legyen az efféle költségektől. így kerültek a címben egymás mellé agglegény és bába vagy bába és agglegény, ahogy tetszik. Hogy az adó igazságos-e, más számlára tartozik, — A növekvő nőtlenség, — tudják ezt jól az illetékes körök, — ! mindenesetre veszedelmet jelent — de ebben nagyon kis mértékben hibásak a legény, lány meg a mama ! — Nem is hangzott ellenük sehol panasz, nem bántották egyiküket sem, nem helytelenítették a legényeknek a házasélettől való tartózkodását sem, nem ítélték el Őket, — nemcsak azért, mert ahhoz csakugyan senkinek semmi köze nincsen, hogy valaki párosán szeret-e élni vagy egyedül turbékolni, — de bizonyára azért, mert sokkal mélyrehatóbb okai vannak, hogy sok legényember fél a családalapítástól. Lássuk, hogyan okolja a „Miért nem nősülünk“ a fiatalemberek nőtlenségéért a szülőket és leányaikat: „Bármilyen jó állású is legyen a fiú, nem mer megnősülni, mert csaknem minden családapa, vagy — a legtöbb esetben — családanya Olyan flancot visz végig leányaival, (akihek sem pénze, sem módos apja nincsen), hogy igazán szemet kápráztat. FlaüCölnak ugyszólva mindenben : ruhában, cipőben, kalapban, élelemben stb. Bocsánatot kérek, csaknem minden szülőre rásütni a flancot, — kissé merész általánosítás Ez azt jelenti, hogy minden lánynak összes tudománya a ruházkodásban s ezzel kapcsolatban a pénzszórásban összpontosul, bámulatos szakértő a rizs* és hajporokban, szagló érzékét any- nyira ki finomtotta, hogy rögtön külömbséget tud tenni a Houbigant és Pinaud — illatszer- gyármány között, a menükben pedig Ízlése lucullusi igényű ! — Nem tudom, cikkiró ur merre fordult meg már meg ezen a gömbölyű földön, — de ha jól körülnéz, talán akad még házias, jól nevelt lány ? több is, mint az amolyan. Igaz van Cifrálkodásra, fitogtatásra, nagyzolás- és hencegésre tanított lány, de valamennyire ezt rásütni nem. lehet. A cikk másodszor furcsálja az apáknak azon „mentőötletét“, hogy leányaikat hivatalba küldik, hogy igy teljék a flancra. — Azzal pedig, hogy a lány hivatalban van, elveszi kenyerét sok szegény ifjúnak, miért is ezeknél a nősülés lehetősége ki van zárva. — Midőn ezeket írja, elfelejti, hogy micsoda óriási mozgalommal helyezi magát szembe az u. n. nőmozgalommal. Hiszen, kérem, a nagy szociális átalakulás korában élünk, minden téren gyökeres átalakulás! A rengeteg kérdés egyike az, hogy a nő mikép helyezkedjék a társadalom szervezetébe. A nőmozgalom legelső pontja, hogy minden lány, tartozzék az bármiféle társadalmi osztályhoz, feltétlenül és megalkuvás nélkül valamely kenyéo kereseti pályára tanítandó* hogy ne legyen kénytelen bjzonytalanul várni azt a férj-loVagot, aki majd eltartja! S nincs igazuk? Ha egy lányban
