Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-02-10 / 6. szám
renelkező állásban — és hogy az ilyen szegény ifjúnál a megnősülés lehetősége ki van zárva, az is bizonyos. A nők ,'nagyhangon követelik, bogy a hivatalban helyet kapjanak; de hevesen tiltakoznak, ha arról van szó, hogy mint ferjes asszonyok a hivatalba járjanak ! . . . Az egyik oka tehát, hogy nem nősülünk az, hogy egyrészt maguk a nők veszik el tőlünk ennek a lehetőségét. Ez mindenesetre a legnyomósabb ok, de az sem sokkal kisebb, amelyről már előbb szólottám és ezután fogok szólni: a viszonyokon felül költekezés és az erre természetszerűleg beálló félelem. Nem egy családot ismerek, ahol olyan költekezés folyik, amely semmiképpen sem áll arányban az illetők vagyoni viszonyaival, avagy az apa keresetével. Nincsen olyan bál, mulatság, fölolvasás, mozi, színház, meg az Isten tudja még, micsoda nyilvános mulatság, ahonnan elmaradnának. Nem mondom ugyan azt, hogy mindezt a rangon és tehetségen fölüli flancolást, a nyomoruk érzi meg elsősorban s csak azután a zsebük, de arról bizonyos vagyok, hogy az ilyen leányoknak több mint fele, vénleány marad. Kell, hogy az maradjon, mert ugyan hol az ördögben találunk olyan fiatalembert, aki az ilyen költekezést látva, az illető kisasszony eltartására vállalkoznék. Én nem hiszem, hogy akadna! Mert ha akad is, az bizonyára magasabb állású és fizetésű ember, aki pedig már hozományt követel és — joggal. Az ilyen leányokat az eszeveszett költekezésekkel beleszoktatják a könnyelmű, rangon fölüli életmódba, melyet ha megszokott, nem igen tud elhagyni többé. És már most tessék engem kinevetni, ha azt mondom, hogy akad egy szerény fizetésű fiú ezekután, aki nem átallja Hymen „rózsa“-láncait magára venni, aki nem tél az esküvő utáni adósságok halmazától, amelyeket mind az asszony csinál ?! . .. Ilyen simplex atyafi nincsen! Vagy ha van is, az úgynevezett „hozomány“ nélkül nem nősül. Teljesen igazat kell, hogy adjunk annak a fiatalembernek, aki úgy védekezik, amint most én itt fennebb leírtam. Mert kétségtelen az, tisztelt apák, hogy az a leány, akit a szülei meglehetősen meggondoltan és indokolatlan módon hozzászoktatták az előkelő, vagy legalább is sok költséget fölemésztő társaságjáráshoz, abból a leányból sohasem lesz jó, szerény asszony, megelégedett házias feleség. Ellenben követelőző némber, aki sirva fakad, amikor az ara kijelenti, TOLNAMEG\EI KÖZLÖNY — A ma esti bálba nem mehetünk el, mert a viszonyok nem engedik meg . . i Sirva fakad és azt zokogja: — Ha tudtam volna, hogy igy lesz asszonykoromban, dehogy is mentem volna férjhez! Pedig dehogy is igy gondolja, hiszen örült, hogy férjhezmehetett. (Ez csak fogás, mint annyi sok ezer asszony életében.) Nem hallatszana részünkről semmi mozgolódás, semmi ellenvetésem, ha okszerű nevelést adnak a tisztelt családapák a leányaiknak; ha megtanítanák őket arra, hogy az életben nem a bál dominál, nem a mulatság az, amit imádnunk kell, hanem a szerénység, a .viszonyokhoz való alkalmazkodni tudás, a békés, csendes családi élet, amelyet megteremteni nem az elkényeztetett leánynak, de a szegény férjnek föladata. Tessék ésszerűen nevelni a leányokat, tessék szerény keretek között mozogni és otthonhagyni őket, nem minden mulatságban megjelenni velük, mert addig nem merünk nősülni, amíg a leányokat ilyen téves irányban, téves fölfogással nevelik ! Elvégre senkisem olyan bolond, hogy a saját vesztébe rohanjon, ha nem muszáj ! Nekünk könnyebb, mert maradunk legényemberek! Horváth Rezső. TÖVISEK. Modern Ikaros. „Vergődöm a tenger dagályán !“ így sirt s jajveszékelt hajdanán A zugó habok közt Ikaros, A legelső légi fuvaros. ő, ki büszkén szállt a légbe fel, Csendes sirt a hullámokban lelt De megmutatta, hogy az az ut, Melyen célt érünk, a légbe fűti Azóta hej ki tudja hányán Szálltak a légbe büszkén, bátran ! Hány ezren hirdették kirívón, Amit elért a hős Bleriót! Ő csak átrepült a csatornán, De aki túlszállt hegyünk ormán, Oh nem volt ám mérnök s francia, Hanem festő, magyar, F. Jancsi az! Igaz ezt csak álmában tévé, De a babér egyformán ezé; keség dagasztja a keblemet. Ohó! nekem sem szabad elmaradnom a nőknek ebben az elkeseredett küzdelmében! Nem kevesebbről van szó, mint hogy adják meg a nőknek mindazokat a szent és tiszteletreméltó jogokat, melyeket eleddig a férfiak zsarnoksága következtében nélkülözni voltunk kénytelenek. A férfiak ugyanis nagy büszkén hangoztatják. hogy minden jó és szép dolog egyedül csak tőlük származik, de milyen gyámoltalanok és szánalomraméltók lesznek szegények, amikor mi nők hideg pillantással méljük végig őket — igy ni — vagy pedig belekapaszkodunk bozontos fejükbe. Hiába csak nálunk van az igazi hatalom, szemünknek egy-egy pillantása, csicsergésre nyíló ajkunknak egy egy lebilincselő mosolya többet ér a férfiak minden mesterkedésénél! A mama ugyan azt mondja, jobb lesz, ha egy szakácskönyvet veszek a kezembe, mert jaj annak a nőnek, aki elrontja uracskájának a gyomrát, de én több gyönyörűséget találok ennek a könyvnek olvasásában. Hiába — megváltozott a világ ábrázatja. Az emberiségnek történetében a mi fellépésünkkel uj korszak nyílott. N^s, rajtunk áll, hogy megmutassuk az ámuló férfinemnek, mennyit érünk és mit tudunk. Gyulay: (óvatosan belép.) Talán zavarom — Margit nagysádot! Margit. Dehogy! Egy csöppet sem. Épen jókor jött. önt okos embernek ismertem kezdettől fogva. Nem tagadom — szeretem is úgy valamennyire. Gyulay : (örömmel.) Igazán? Szeret! Tehát remélhetek? Margit: Oh igen barátom — remélhet. Ennek a könyvnek köszönheti boldogságát. A benne levő szebbnél-szebb gondolatok arról győztek meg, hogy egy modern leánynak semmi sem állhat útjában. Nos — minden teketória nélkül Mert akkor alkotá igazán Az első magyar aeroplánt! Munkára hát s gondolt egy nagyot, Elővett egy régi csókanot. S mig lenge szárnyakat ad neki, Kiüti a korhadt fenekit! Nem is látszik a nagy mű fája, Oly sok csavart erősit rája. Kétágú evezőt tesz hátul, Még pedig valódi tölgyfábul! Készen volna már a gép teste, Csak töpreng, milyen színre fesse ? Mi légyen a mestermü neve ? (lm győz rajt a honfisziv heve. ..) Hogy lássák a János hős szivét, Ráfesti édes hazánk színét. A név hej az magától gurul: Lön a mű keresztneve : „Turul“ ! De mig leköt a bűvös látvány, Kisül az az átkozott hátrány : Zúg, forog az ebadta gépje, Fut a földön s nem száll a légbe ! Oh azért repülő gép ám ez, Csak mestere ép akkor fékez : Midőn az a légbe fölszállna, Félvén, hogy valóra vál álma! Ne sírj mester, hisz jó az Isten, És hidd el megéred még itten: Bámulják annak alkotóját, Mint gyermek tavasszal a gólyát!! Dongó. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán folyó hó 8-én Szekszárdra érkezett és tegnap elnökölt a közigazgatási ülésen. — A szekszárdi kir. törvényszék uj birája. Dr. Szilágyi Ernő, a Győrből saját kérelmére Szekszárdra áthelyezett kir. törvényszéki biró állását elfoglalta. — Választás. A tolnai ref. egyházmegyében megüresedett világi főjegyzővé egyhangúlag Bodnár Istyán nyug. számtanácsos, lapszerkesztőt, egyházmegyei aljegyzővé pedig szótöbbséggel Szakács Imre mórágyi lelkészt választották meg. — Gazdatiszti kinevezések. Gróf Apponyi Géza főispán, vbt. tanácsos tolnamegyei uradalmába Kölber László jubéi intézőt számtartóvá, Hegyi István pálfai ispánt juhéi intézővé, Vár- konyi István csámpapusztai segédtisztet pedig segédtisztté nevezte ki. — ünnepélyesen felkérem, Gyulay ur, legyen enyém, ajándékozzon meg kezével. És ón boldog leszek, ha önt bírhatom. Gyulay: ‘(örömmel.) Oh kérem! Akár mindakettőt odaadom. De ilyen hirtelen. Hiszen még nem is beszéltem a mamával. Margit: (gyorsan belevágva.) Nem is kell! Ki nem állhatom az érzékeny jeleneteket! A mama, mint egy malomkő szakadna a nyakába. A mai lányok megélnek az anyai áldás nélkül is. Hozományra pedig ne is számítson, mert a modern leányok többet érnek hitvány csengő érceknél ! Gyulay : (akadozva.) Ez mind szép — kedves Margit Nagysád — de . . . Margit: (lábával toppantva.) Semmi de! Úgy lesz, amint mondtam. Punktum. Gyulay: Hát hiszen én minden tekintetben helyeslem Margit nagysád szándékát, de mégis helyesebb, sőt természetesebb volna, ha szüleivel is megbeszélnénk a dolgot. Margit: Egészen felesleges! Vagy modern leány vagyok és magam rendelkezem sorsom felett, vagy pedig nem vagyok az és nem megyek férjhez. Ha pedig Gyulay ur jobban ragaszkodik a kormányhoz, mint hozzám, hát akkor visszavonom előbbi akaratomat. Gyulay: (homlokát törölve, félve.) Teremtő Istenem! Csak most ne hagyj el! (fenn) Margit nagysád olyan nehéz dilemák elé állít engemet, hogy azt sem tudom, hol a fejem. Margit: Pedig a kérdés egészen világos. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Hanem —— tudja mit miután látom, hogy elfogadja ajánlatomat, állapítsuk meg most még melegében azokat a feltételeket, amelyek mellett a mi egybekelésünk megtörténhetik! Gyulay: (elképedve.) Micsoda feltételeket ? TÁRCA. Elfogyunk... Elfogyunk bizony, mint a gyertyaszál, Amely lobogva ég és egyre fogy; Miként kihűlnék sorba', most habár Fényük vakít, ott fenn a csillagok. Elfogyunk bizony, mint a vadvirág, Mély ősz végével mindig kevesebb S kivész, ha jön rá téli zord világ. Elfogyunk bizony, mint a szeretet, A szivekben mi lassanként kihal. És elfogyunk, miként e röpke dal. Honthy István. A modern nő. Víg csevegés. — A „Tolnainegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — — Irta: Kövy Árpád. — (Személyek: Margit, Gyulay mérnök. Margit: (kezében egy könyvvel besiet.) Bocsássanak meg a mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy olyan sokáig várakoztattam magamra, de nem jöhettem előbb, mert nagyon el voltam merülve ennek az érdekes könyvnek a tanulmányozásába. (Felmutatja a könyvet.) Ezt egy kiváló, világszerte ismert tudós irta. Címe: a Fe minizmus problémája. Hatalmas munka 1 Ha elgondoltam, hogy ezt a remek kiállítású könyvet * ezer meg ezer leány olvassa, belső öröm és büsz-
