Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-12-08 / 49. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 december 11. mi is tetemesen hozzájárultunk, jól nevelve és szervezve készen áll leveretésünkre; de jöhet még egy Königgrätz s akkor mi leszünk — az erősebbek. Boda Vilmos. A gyönki gimnázium. Néhány nap s a gyönki református algimnázium sorsa eldől. Dunaföldvár községbe szállt ki legutoljára az iskolafenntartó bizottság s ha már az összes községek helyi viszonyait a bizottság ismeri, könnyebb most már a döntés. A döntés elé vágyódva néznek a versenyző községek s ezek között Dunaföldvár is, amely község egyébként versengés nélkül már évtizedek előtt felajánlott hasonló hazafias nagy áldozatot egy gimnáziumért. Hadd essék hát szó a mostaniról! A 200.000 korona készpénz és 100.000 korona becsértéknek megfelelő emeletes és iskolai célokra mindenben alkalmas épület mellett a község kies fekvése, vasúti és hajóközlekedése, lakási és élelmezési kedvező viszonyai, nagy környéke stb. mind kedvezőleg hathattak a bizottság tagjaira. A bizottság mindenesetre beható mérlegelés tárgyává tesz minden körülményt s Dunaföldvár közönsége — mint főjegyzője többek közt mondta is — „győzzön a jobb“ elvénél van s ismerve az iskolafenntartó testület nemes működését, bármely irányban döntene is, a község közönsége a bizottság tagjai döntését elismeréssel üdvözli. Hatványozott volt tehát ilyen elv mellett az a lelkes fogadtatás, mellyel a község közönsége a bizottság tagjait a községbe érkezése és időzése alatt kitüntette. Folyó hó 6-án az esti vonattal érkező bizottsági tagok elé 8 tagú küldöttség ment, hogy még az nap külső jelét adja igazi lelkesedésének, mely később a Stefánia-féle vendéglőben a fehér asztal mellett hazafias lelkes beszédekben kifejezésre is talált. Mintegy 35-en vettek e szükebbkörü esti lakomán részt a társadalom minden osztályát képviselve. Ott volt többek közt Rassovszky Julián járási .főszolgabíró is, aki járása legnagyobb községének kulturális haladását óhajtva hazafias beszéddel üdvözölte a {bizottságot s lelkesítő szavakkal köszöntötte az iskolafenntartó testület megjelent tagjait. Erre Kútay Endre dunaszentgyörgyi esperes válaszolt, lelke egész melegével üdvözölve a megjelenteket s hő Óhajának adott kifejezést: vajha a bizottság nemes feladatát a legjobb eredménnyel végezhetné. Niertit Béla gyógyszerész Dunaföldvár magyar lakosságát éltette, hol a hazafiság minden szívben magasan lángol s abol a legrégibb kortól napjainkig a község a legszebb és legnemesebb hazaszeretetben él. E sorok Írója rámutatott az első emberre Ádám-ra s azt a következtetést hozta, hogy amint Ádám volt az első ember a földön, akként Ádám gimnáziumi igazgatónak kell lennie Földváron is. A lelkes hangulatban az ünneplő közönség sokáig kitartott. A bizottság döntő gyűlése azonban másnapra protestánsok fizetni tartoztak a katholikus pap ságot, épp úgy, vagy sokkal jobban, mint maguk a katholikuBok. Ezen kívül fenn kellett tartaniok saját egyházaikat, papjaikat, iskoláikat. Mária Terézia szabályozta az urbért, József a vallásszabadságot. Mindkettő tette mindezt a rendek, a nemesség, az országgyűlés, a vármegyék ellenére Bizony természetes volt, hogy a protestáns nép, mely szabadságát és anyagi érdekeit és vallásának gyakorlatát a Habsburgoktól nyerte, ezek iránt túláradó hálát érzett szivében és demonstrált külsőleg is, a hogy tudott. így kerültek a kétfejű sasok a kálvinista templomok csúcsára. 1781-től a század elejéig száz meg száz kálvinista templom épült s ezek nagy részére hálából odafészkelt a kétfejű sas. Jókai egyik legszebb regényében az „Elátkozott család“-ban leirt templomépités és templompusz- titás is ez időre esik. Az eset Komáromban történt s a komáromi kálvinistáknak is meg volt egykor a maguk kétfejű sasuk. A „Gott erhalte“-nak hallása ma például rosszul esik fülünknek. 1849 óta annyi keserű emlék támad fel lelkűnkben, amikor ezt halljuk. De 1848 előtt nem igy volt ez egészen. S én még jól emlékszem kálvinista népiskolai tankönyvekre, melyekből naponként tanultuk és énekeltük a „Gott erhalte“ szövegét és dalát magyarul e kezdettel: > „Isten tartsd meg Ferdinandot“. Mennyit kellett vétkezniök az ország minisztereinek száz év óta, hogy e hangulatot ki- veijék a magyar kálvinista nép szivéből! És a kétfejű sast a kálvinista torony tetejéről. Ezt ugyan kiverték alaposan. volt kitűzve. A délelőtt folyamán megszemlélte a bizottság az iskolának felajánlott díszes emeletes épületet, ezt iskolai célra teljesen alkalmasnak találta. A községben helyszíni szemlét tartott, mindenről személyesen határozott adatokat gyűjtött. A délelőtt 11 óratájt a nagyközség díszes tanácstermében az elöljáróság és a társadalom színe javával letárgyalta a nagy kérdést, amely döntését váija. Mindenről kimerítő jegyzőkönyvet vett fel s amely a község fent ismertetett legkedvezőbb viszonyait is magában foglalja. A bizottság hosszas és beható tárgyalás után a község magas dombjairól a hatalmas Duna mellett gyönyörködött, mikor azután mintegy 100 terítékes bankettre újra a Stefánia-féle vendéglőhelyiség csinos nagytermében gyűlt össze. Az ünnepély kimagasló pontját ezen bankett képezi. Dunaföldvár társadalmának minden osztálya tömegesen képviselve hazafias lelkesedéssel ünnepelt, amikor mintegy varázsütésre bankett közben az egész lelkes közönség feláll és lelke igaz érzetéből a legszebb imádságot a Himnuszt énekli. A nagyszámú díszes közönség egy jobb kor felvirradását látta, amikor évtizedes álmai egy középiskola felállításával valóra válnak. Dr. Schóber László köszöntötte először a bizottságot. Nagyszabású, költői szárnyalással előadott lelkesítő beszédével a kultúrát, a tudományt festette, bepillantván Dunaföldvár népébe, ahol eziránt a legnagyobb lelkesedéssel találkozunk, mert hisz a nemes áldozat a földmives- osztálynak is érdeme. Erre Kátay Endre szent- györgyi esperes válaszolt, kívánva: vajha a dunaföldváriak hazafias törekvése sikert aratna. Majd Rátkay László volt országgyűlési képviselő szólalt fel országszerte ismert költői képekben gazdag beszéddel, menyasszonyhoz hasonlítván a gyönki gimnáziumot, vőlegényjelöltekhez a versengő községeket. Meg volt a háztüznéző, jöjjön az érdek nélküli hazafias döntés. Baksay László kir. járásbiró kiváló szónoki beszédével Niertit Bélát üdvözölte, majd a legszebb elismerés hangján emlékezett Niefergall Nándor községi fó- jegyző ércnél maradandóbb emlékeiről, alkotásairól, melyet % községe érdekében tesz. Niefergall Nándor Ádám József gimnáziumi igazgatót és a tanártestületet éltette, amelyet azután Ádám József igazgató hálásan köszönt. — Niertit Béla az ünneplő közönség lelkes éljenzése közt Rassovszky Julián járási főszolgabírót éltette, aki nemes kötelességérzetből ez alkalomra Duna- földvárra kiszállt. Rátkay László volt országgyűlési képviselő indítványára az ünneplő társaság lelkes távirattal üdvözölte az iskolafentartó testület elnökét Szilassy Aladár közigazgatási bírósági másodelnököt. Végül Bodor György kért szót, aki mindenkinek tetsző lelkes szavaival a földmivesosztály nevében üdvözölte a bizottságot, hosszabb beszéddel ismertetvén a helyi gazdasági viszonyokat. A bankett délután három órakor végződött. A bizottság tagjainak vasúttal utazniok kellett. Dunaföldvár közönsége kedves vendégeit igaz szeretettel, lelkes ünnepléssel köszöntve búcsúzott s őket a fogadó-bizottság tagjai kocsikkal a vasútra kisérték s itt a község nevében újra a legszivélyesebben búcsúztak tőlük. Vajha a bucsuzásuk a község legszebb jövője, kulturális haladása érdekében a „mielőbbi viszontlátásig“ rövid időre szólna, vajha a gyönki református algimnáziumérti nemes versengésben Dunaföldvár lehetne a győztes ! Crassus A keserű kenyér. Ott hagyta öreg szüleit, ifjú feleségét, hogy magára vette a koldus tarisznyát, vállára akasztotta a fényes baltát s elment a rezéti erdő hónapos lakójául. Oly kínos a mostani megélhetés s égetően űzi, hajtja az embert a betevő falat kenyér megszerzése. S hogy otthon nem tud a magáéból megélni, hát búcsút vesz övéitől s ott nyög, dolgozik az erdőben. A nedves szél be-be tör az erdő fái között g ő annál erősebben szorítja a balta nyelét, vagy ha a fűrész siró hangja gyöngyöket rak a homlokára s nem érzi annak fagyos hidegét. Es szól a csattogás, recsegés naphosszat, megtöltvén vele egy erdő csendességét, egymásután dűl a fa hol jobra, hol meg előre, nagyot zökken, amikor a földre ér és derékon roppan. És az az érző ember nem gondolja meg, hogy sokszor életet semmisít meg vasa; nem törődik vele, mert annak a karcsú vagy vén, terebélyes fának a halálában néki életet biztosit a koldus béren szerzett fekete kenyér. Örömmel vágja hát vasát a fa kérges testébe, pedig sokszor köny szökik a vas nyomán a fa fájdalmára. De az ember mindezt nem látja, vagy nem akarja tudni. Serényen foly a munka s öröme csak akkor lehet, ha egy hatalmas terület pusztulása, néma üressége tesz bizonyságot a szorgalom eredményéről. És igy van ez minden évben, a ködös évszak jelen szomorú napjaiban. Törik, zúzzák, pusztítják az erdőt. És ki tudja, mintha annak is volna lelke. Fáj neki, hogy nyaranta olyan szívesen időz kebelén az ember a lombok hűvös árnyékában, örömmel zeng benne a kis madárkák dalos ajka s most, hogy ékeitől fosztottan áll: életére törnek. Boszut esküszik. S nem sokszor emberi élet az ára. Napjainkban sem külömb. Most 30-án jött a szomorú hir egy bánatos férfi ajkáról, hogy Takaró János 25 éves embert egy fa agyon ütött. Bár túlzott volt a hir, de vigasztalást abban sem találunk, hogy azért képtelen lett az ember egész életére. Ma ott fekszik kinjában fetrengve a Ferenc- kórház ágyában. Talán lázas álmában tovább hasítja az erdő békés lakóinak testét s annak boldog tudata, hogy kenyeret szerez önmagának, elaggott, nyomorult, szegény szüleinek, ifjú feleségének — talán mosolyog ilyen állapotban: addig itthon siralom egy kis nádas ház lakóinak élete, panaszos jajuk betölti a kis fehér szobát s most olyan sötét, átkozott annak a csendes fészeknek boldogsága. Kidült a munkás kar, nincs ereje a dolgos kenyérkereső kezeknek — s talán nem is lesz soha. S otthon elkesereghet az a vén, megtört apa sorsa jövendő képein. Zokogó panaszára ki hallgat a fájdalmas, öreg, édesanyának ? S mi az öröme annak a pár hetes ifjú asszonynak ez életben már ? Ki tud ezekre felelni ? Egy család boldogsága van összetörve abban kínlódó emberben; emberek élete van nyomorúságosán megpecsételve, tönkre téve abban az agyonzuzott, fetrengő hustömegben. S itt elgondolkodunk. Ki törli le azokat a könnyeket azokról a nedves szemekről, ki ad csak egy vigasztaló szót, hol van aki segíteni tudna rajtuk ? Az emberek szánakoznak, talán meg is siratják valahol: de elég-e ez egy ember életért, egy család boldogságáért ? Úgy gondolom, ilyen vállalkozásnál, ahol a munkások tömegesen vannak foglalkoztatva, talán biztosítják is őket valamikép ? Mért nem történt itt ? Kit terhel a felelősség ? Talán az illetékes tényezők meg fognak felelni erre. m. j. Osztrák betörés. Közmunka és közmüvelődósügyi r.-t. czég alatt, mint a Magyar Kereskedők Lapja folyó évi 46. száma közölte, 3 millió korona alaptőkével uj vállalat alakult Budapesten, amely útépítési, csatornázási és vasútépítési vállalatokkal fog foglalkozni. Az uj vállalat igazgatósági tagjai: gróf Károlyi Imre, Redlich Károly, báró Hat- vany-Deutsch Béla, Fuchs Lajoö és dr. Papp Dávid. Vállalkozó körökből most arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ez a vállalat tulajdonképpen a bécsi Redlich vállalkozó cég magyar filiálisa, jobban mondva: Potemkin részvénytársaság, melynek csak az a célja, hogy a magyar vállalkozásokban különben részt nem vehető Redlich-cég a magyar részvénytársaság köntösében részt vehessen a magyarországi versenytárgyalásokon. A Redlich-cég már régóta kísérletezik Magyarországon. Két Ízben sikerült is neki legolcsóbb ajánlatokat tenni közmunkákra. Ajánlatáról annak idején kimutatták a szakkörök, hogy nem reális, hogy olcsóságával megakarta vásárolni azt a jogot, hogy magyar közmunkát kaphasson osztrák vállalkozó létére és hogy azzal az ajánlati különbséggel, amellyel a magyar vállalkozóknál olcsóbb volt, rést akart ütni a közszál- litási szabályzaton: A műszaki köröknek erélyes föllépésükkel sikerült ekkor megakadályozni, hogy a magyar vállalkozás hátrányára a munkát ez az osztrák cég ne kapja meg. Redlich ur most tovább kísérletezik és kísérletei számára sikerült megnyerni olyan férfiakat is, akik a magyar gazdasági életben kiváló szerepet játszanak, Bizonyos, hogy ezek az urak nem ismerik eléggé a helyzetet és jóhiszeműen szegődtek Redlich ur mellé. Arról van szó, hogy ugyanez a Redlich- cég belátván, hogy mint osztrák vállalkozó egyénileg nem kaphat közmunkákra megbízást Magyar- országon, most részvénytársasági formában akar boldogulni. Redlich ur, mint aki ennek az egész részvénytársaságnak egyetlen műszaki embere, bizonyára nem informálta ezeket az urakat arról, hogy Ausztriában magyar vállalkozó cég köz;
