Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-12-01 / 48. szám

1

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1910 december 4.

volna a békét és egyetértést. Mert ha bár ez nem fedte volna teljesen a függetlenségi pártok törekvését, legalább egy hatalmas lépés lett volna olyan irányban.

De az osztrákok a békés megegyezés helyett a háborút választották, legyen tehát minden téren — háború.

Bodá Vilmos.

Politika a fegyelmi eljárásban.

E címmel a „Városok Lapja“ folyó évi 47. száma vezércikkében a következő igazságokat írja a magyar közigazgatásról:

„A társadalmak jogukat mindig a közcél- szerűségről való nézeteikhez képest módosítják és módosították.“ Hogy ez a tétel mennyire igaz és hogy a jog nem a népszellemből, nem az emberekben élő, a célszerűségi belátástól független felfogásból származott, azt a jogalkalmazás mindennapi eseteinél napról-napra tapasztalhatjuk. — Hogy a jog nem az emberek öntudatlanul, ősz- tönszerüleg érzett meggondolásából és belső érzékéből, hajlamából keletkezett, — mint ahogy azt egyetemeinkben tanítják — hanem tisztára emberi csinálmány, a rendezett összemüködés biztosítására szolgáló intézmény, melynek fentartá- sában, megváltoztatásában reánk az az irányadó, hogy az intézmény rendszere miképen felel meg szükségleteink rendszerének : ez mindennapi gyakorlati alkalmazásban tűnik ki legélesebben. Hogy mi jogos s mi jogtalan : ez a fogalom rövid időközökben nemcsak a különböző, hanem ugyanazon cselekményekre történő alkalmazásában is bizonytalan és ingadozó, a hivatalos politikai és jogtudománynak azon tanítása tehát, mely a jogszolgáltatást eszményi s ellentétes érdekeken felülálló dolognak hirdeti, a gyakorlatban meg- állapithatólag nem igaz. Ha igazat akarunk mondani, röviden azt mondhatjuk, hogy a jog semmi egyéb, mirt összes intézményeivel együtt az uralmon lévő társadalmi osztály, rendszer, érdek- csoport hatalmának fenmaradását biztositó s védő szabályok összesége. S ba ez áll általában a jogra nézve, akkor az úgynevezett közigazgatási jogra nézve kétszeresen igaz az, hogy az nem más, mint a politikai hatalommal rendelkező osztály kényelmények, hatalmának és önkényének érdekében 8 szolgálatában álló olyan intézmény, mely alkalmazásában lépésről-lépésre követi a hatalom sajátos érdekeit. — A hatalom a közigazgatást Magyarországon mindenha pártpolitikai szempontból kezelte. Minden kormány törekvése az volt, hogy a közigazgatás egész szervezetében és összes intézményeivel az uralkodórendszer uszályhordozója legyen, hivatalos kortese a hatalomnak, zsarnoka a közigazgatottaknak. Ez a

rohanjak hát lefelé a lejtőn, melyen megindultam ! Élj, boldogulj s átkozz vagy gyűlölj engem, csak ne szánakozzál felettem. Büszkén, dacos Övei rohant el a szerencsétlen s mire Kövi föl- eszmélt, már csak ablakán át láthatta a távozó alakjának halvány körvonalait.

Két könycsepp gördült ki akaratlanul is szemeiből s a szilárd jellemű ügyvéd karosszékébe vetve magát, nyitott szemekkel, fájó szivvel álmodni kezdett.

Ez az ember volt az ő legkedvesebb gyermekkori pajtása, ez az ember lett később az ő legnágyobb ellensége, ki gőgős, dacos lelkü- letével éppen nem válogatott az eszközökben, hogy rajta boszut álljon. A gazdag ifjú gyűlölte a szegény sorsból származott barátját, mert minden anyagi javai mellett sem tudta magát arra a polcra segíteni, melyre a szegény ifjú az ő tehetsége és szorgalma által önmagát felküzdötte.

S most újra átérzi életének azon legkínosabb mozzanatát, melynek emléke mint sötét felhő húzódik keresztül élete egén.

Neki is volt ifjú éveiben egy ideálja, kit gyöngéd érzésű lelkének teljes hevével szeretett. A leány szegény volt, neki sem volt egyebe egy szorgalmas munka között eltöltött múlt s egy jövő, mely ebből folyólag a legszebb reményekkel kecsegtetett. Bár ő akkor csak még egy szebb jövő küszöbén állott, Lenke, az ő szive választottja, teljes odaadással viszonozta érzelmeit s úgy látszott, hogy egyikük sem riad vissza a kitartó munkától, melyre mindkét részről kétszeresen szükség volt, egy boldog családi élet megalapításához. És ő verejtékes munkája közben nem is vette észre a borzasztó fergeteget, mely minden szép tervét, legédesebb álmait elsöpörte, semmivé tette.

Andor sötét lelke ezt az időt várta, hogy kegyetlen, boszuálló szivvel dúlja szét gyermekkori pajtása jövő boldogságát. Hízelgő szavaival, anyagi javakkal elkábi tóttá a szegény leányt s

rendszer a közigazgatási élet fejlődéBképességé- nek teljes tönkretételét eredményezte s a többi mint egy emberöltőn keresztül tartott intézményes elnyomatás kiölte a közigazgatottakból azt a hitet, hogy a közigazgatás más is lehet, mint a hatalmi érdekek szolgalelkü támogatója.

Nemcsak a nép, — akiért a közigazgatásnak lennie kellene — hanem a közigazgatásnak minden tisztviselője sínyli azt, hogy a közigazgatás nem a nemzetnek, a társadalomnak s a társadalom minden egyes tagjának érdekeit védő intézmény, hanem pártpolitikai szervezet.

A közjogi Magyarország helyreállitása, meg erősítése és kiépítése jelszavából kiindulva, mivel a közigazgatási szervezetnek vannak közjogi természetű funkciói, évtizedeken keresztül úgy állították oda a közigazgatási apparátust, mint a politikai alkotmány integráns részét s mint egyik hatalmas tényezőjét az alkotmánybiztositékoknak. Holott a magyar közigazgatás alkotmánybiztosi- ték valóban soha nem volt, mert alkótmánybiz- tositék csak az a tényleges erő, melyet adott alkalommal valamely szervezet érdekei védelmére sorompóba képes állítani. A közigazgatás fölfelé függő és szolgai alárendeltsége következtében és azért, mert tényleges hatalmi erő fölött nem rendelkezik, alkotmánybiztositék nem lehet, lefelé pedig nincsen szükség kulturországban arra, hogy a közigazgatás a néppel szemben alkotmány védő szerepet töltsön be. *

A közigazgatás anyagi része, a teljesítendő feladatok többsége a mindenkori politikához semmi aktuális vonatkozásban nem álló kérdések körül mozog, melyeknek megoldásánál az állampolgárok jólétének előbbrevitele és biztosítása kell, hogy a döntő szempont legyen.

A közigazgatás az állampolgárok ügyesbajos dolgait intézi, feladata az egyesek boldogulásának útjában álló akadályok elhárítása, a kultúra kincseinek közvetítése, a legtöbb ember lehető legnagyobb boldogságának elősegítése, mindezen feladatok megoldásánál nincsen helye politikai tendenciák érvényesülésének.

A közigazgatásnak pártpolitikai szervezetté alacsonyitása legelső sorban azok funkcionárusait: a közigazgatási tisztviselőket sújtja. — Magyar- országon a tisztviselőknek egyáltalában, de kiváltképen a közigazgatási tisztviselőknek szolgálati viszonyai, jogai és kötelességei nincsenek pragmatikusan szabályozva. Fegyelmi törvény nincs, fegyelmi vétség az, amit a fölöttes hatóság adandó alkalommal annak minősít. A ma fennálló községi törvény hatálya alatt a közigazgatási tisztviselő egy őly rabszolga, ki a védelemnek legelemibb föltételeitől is meg van fosztva s lehet valamely cselekménye egyaránt fegyelmi vétség is és dicséretre méltó cselekedett; ahogy az alkalom és ötletszerüleg minősíttetik. A párt- politika által 'eigázott és elgyengített közigazga tásban leigázott, kenyérért reszkető, akarat- és

mig hazug szavakkal szerelmet, boldogságot, jólétet ígért neki, álnok szivét a boszu pillanatnyi gyönyöre rezegtette meg, hogy gyűlölt ellenfelén legalább ilyen módon diadalt arat. És a gyönge leány hitt az ő álnok szavainak s elfordult attól, ki őt olyan nagyon szerette.

Mint egy borzasztó meny dörgés ereje, úgy hatott ez esemény az ő lelkületére s midőn hetykén, kárörvendve, maga Andor adja neki először tudomására a borzasztó valót, felcsigázott érzelmei adták ajkára a fenyegető szavakat, melyeket az imént hallott megismételve.

De a könnyelmű és dologtalan élet nemsokára erkölcsileg és anyagilag kezdte Andort emészteni. A leányt, kihez őt semmi bensőbb kötelék nem fűzte, elhagyta s a szegény teremtés a legnagyobb nélkülözésben keserves könnyekkel siratta a múltat, mig a könyörületes halál megváltotta őt szenvedéseitől. Az áldozat meg volt szabadítva, Kövi nem szomjazott többé vérre, hogy megboszulja a múltat.

A korai őszi alkony rohamosan közeledett, a szobában levő bútorok már csak homályosan voltak láthatók. Kövi fásult kedéllyel támofygott az ablakhoz s azt kitárva némán tekintett ki a homályba.

Valahol a közelben cigányzene szólt s mintha csak az ő lelkületéhez beszélne, lágyan, bánatosan hangzott a bus magyar dal. S az ismerős dallamra Kövi önfeledten dudolá magában : „Valamikor réges-régen nekem is volt imádságom, reménységem.“ Harmadnapra a napilapok közömbös hangon jelentették, hogy egy férfiút találtak átlőtt fővel a temető árkában.

Kövi szerencsétlen barátjára gondolt s szemeiből akaratlanul előtörtek a részvét könnyei, mikben elsiratott mindent, a jóbarátot és ellenséget, életének édes és keserű emlékeit egyaránt. Még sem teljesíthette a szerencsétlen ember kívánságát, mert ismételten és utoljára is szánta őt, tiszta szívből, igazán. Köházy 6.

elvnélküli közigazgatási tisztviselők: ide juttatta a pártpolitika a közigazgatást. S bizony jaj, nagyon jaj és nagy Baj annak a közigazgatási tisztviselőnek, kinek meggyőződése és politikai elvei is vannak 1 S ha vallott elvei és meggyőződése ellentétesek a történetesen uralmon lévő társadalmi osztály politikai nézetével, mihamar megtanulhatta: mi is az a közigazgatási és fegyelmi jog jó Magyarországon.

Ez elöljáró beszéd után elmondunk egy érdekes közigazgatás jogi és fegyelmi esetet, mely sajnos valósággal megtörtént.

U. nagyközségnek hosszú időkön keresztül volt egy községi jegyzője, ki főjegyzői cimet viselt. A nemzeti ellenállás napjaiban a községi főjegyző határozottan és félreérthetetlenül a Fejérváry-féle kormányzat hívéül szegődött és a kinevezett, de hivatalába be nem iktatott főispán rendelkezéseit, továbbá a főispán által helyettesül kinevezett alispán utasitásait szolgálat- készen s nagy buzgósággal teljesítette. így a többek között a főispán egyik főszolgabírói hivatal székhelyét áthelyezte, hová a községi főjegyző a szükséges munkaerőt a község tisztviselői közül kirendelte, a főszolgabírói hivatal céljaira helyiséget bérelt s minden tekintetben közreműködött, hogy a törvénytelenül áthelyezett főszolgabirói hivatal működhessék.

A Fejérváry-kormány felmentése után többek feljelentésére az erősen koalíciós érzelmű főszolgabíró 3 községi főjegyzőt felfüggesztette állásától nemcsak a politikai szempontból kifogásolt cselekményei, hanem egyéb konstatált szabálytalanságok miatt is. — Ä szabálytalanságok azonban egyáltalában nem voltak oly természetűek, melyek akár hivatalvesztést, akár az állástól való felfüggesztést involválnának és igy kétségtelenül a politikai deliktum volt a főoka a községi főjegyző felfüggesztésének. A vármegye alispánja, ki tevékeny részese és exponált hive volt az úgynevezett nemzeti ellentállásnak, hivatalvesztésre ítélte a község főjegyzőjét, tekintettel különösen a politikai vétségére. A megyei közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya jóváhagyta a hivatalvesztést kimondó határozatot s azt az akkori belügyminiszter megerősítette.

E közben U. községben mozgalom indult meg a községnek r. t. várossá átalakítására. A mozgalmak során a község képviselőtestülete s majd mikor már a r. t. várossá átalakulást a belügyminiszter engedélyezte, a város képviselőtestülete határozatilag kimondotta, hogy a község összes tisztviselőt átveszi a r. t. városi szervezetbe. Miután pedig község főjegyzője a r. t. várossá átalakulás időpontjában még jogerősen nem volt hivatalvesztésre ítélve, a város képviselőtestülete határozatba hozta, hogy mig ügye véglegesen el nem dől, a városi főjegyzői állást nem tölti be, hogy igy erre az állásra a község főjegyzője a városi szervezetben mint városi főjegyző alkalmazható legyen. Majd midőn a belügyminiszter végérvényesen hivatalvesztésre Ítélte a községi főjegyzőt, a város képviselőtestülete törvényszerűen betöltötte a városi főjegyzői állást.

A hivatalvesztésre Ítélt községi főjegyző törvényes határidőn belül ujrafelvételi kérelemmel élt, melyet a koalíciós kormányzat bukásával Khuen-Héderváry gróf belügyminiszter el is rendelt. Az ujrafelvételi kérelem során a belügyminiszter utasította a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy hozzon a fegyelmi ügyben uj határozatot és az ítélet meghozatalánál mellőzze a vétségek politikai szempontból való elbírálását. A vármegyének ugyanaz az alispánja a belügyminiszter ezen rendelete figyelembevételével a községi főjegyzőt 300 korona pénzbírságra Ítélte. A vármegye közigazgatási bizottságának ugyanazon tagokból álló fegyelmi választmánya ezt az Ítéletet jóváhagyta. Ellenben sem az alispán, sem a közigazgatási bizottság nem rendelkezett az ítéletben arról, hogy mi történjék a jegyzővel ? A község átalakult r. t. várossá, községi főjegyzői, helyesen községi jegyzői állás a r. t. városnál nincsen, ellenben érvényben lévő képviselőtestületi határozat van arra, hogy a város a község összes tisztviselőt átveszi és épen azért nem töltötte be annak idején a város a főjegyzői állást, hogy arra a község főjegyzője legyen alkalmazható. Viszont azonban a városnak van élethosziglan megválasztott főjegyzője.

A község volt főjegyzője most a városhoz fordult, hogy a képviselőtestület helyezze vissza őt állásába. Két főjegyzője azonban a városnak nem lehet.

Egy szervezett állás megszűnése következtében a nyugdíjtörvény rendelkezései lépnének joghatályba, azonban a vármegyei nyugdíjintézet nem hajlandó egy munkaképes embert nyugdíjazni, kinek magas fizetése után járó nyugdija nagyon megterhelné a nyugdíjintézetet. Másrészt pedig a képviselőtestület határozata szerint minden községi tisztviselő át lévén veendő a városi