Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-10-06 / 40. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 október 9. Ezután László Qéza kérvénye került tárgyalásra, aki a Csonka-utcában levő háza előtti tér átengedését kérte. A tanács a kért 20 Q-öl területből 10 Q-ölnek átengedését javasolta 5 koronáért ölenkint. Miután ingatlan eladásáról volt szó, a képviselőtestület névszerinti szavazással 32 szóval, 20 ellenében kimondotta a terület átengedését. Az iparostanonciskola 1909—10. évi számadásait 3952 E 02 fillér bevétel, 3945 K 09 fillér kiadás és 6 K 93 fillér maradvánnyal elfogadták. Az iparostanonciskola 1910—11. tanévi költségvetése 2803 K 21 fillér bevételt, 4766 K kiadást és 1962 K 79 fillér hiányt tüntet fel. A képviselőtestület a költségvetést elfogadta és a hiány fedezésére államsegélyt kér a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Az iskolaszék előterjesztésére a képviselő* testület a gazdasági ismétlőiskolához szaktanitónő kinevezését kérelmezi a minisztertől. Janosits Károly főjegyző bemutatta a bor* italadó és fogyasztási adó megváltási jegyzőkönyvét, mely szerint folyó év végén a város bérlete lejár. A város eddig a borital megváltásáért 39.229, a húsfogyasztásért pedig 11.071 koronát fizetett. Jövőben a borfogyasztásért 399 K 63 fillérrel, a húsfogyasztásért meg 1213 K 91 fillérrel fog többet a kincstárnak fizetni. A lakossággal kötendő egyezségek és a kivetések megálla* pitása végett a következő tagokból álló bizottságot küldöttek ki: Boda Yilmos, .dr. Leopold Kornél, Kamarás Béla, dr. Kramolin Gyula, Antal Pál, Uj János, Székelyi József, Békés Mihály, Dorogi István, Horváth Ignác, Szüli- mán György, Vatzek László, Csötönyi István, Majsai István Töttős és Dömötör Miklós. A Szekszárdon felállítandó III-ik gyógyszertár engedélyezését a közegészségügyi bizottság véleménye alapján a képviselőtestület elvetette. Vargha Sárika magánintézettulajdonosnak a púig. fiúiskolában egy évre, évi 100 koronáért két tantermet engedtek át. A kérvények elintézése után Szabó Géza bittanár, bizottsági tag két interpellációt terjesztett elő. Az elsőben elmondotta, hogy városunk képviselőtestülete már több Ízben felhívta a polgármester utján Molnár Lajos rendőrkapitányt, hogy- a városi közgyűléseken személyesen jelen* jék meg. A rendőrkapitány azonban a közgyűlésekről következetesen — talán l-r-2 esetet leszámítva — távol marad, holott jelenléte nagyon is kívánatos volna. Ebből kifolyólag kérdést intézett a polgármesterhez, hogy miért nem jelenik meg a rendőrkapitány a közgyűléseken a közgyűlés felszólítása ellenére sem? — A polgár- mester rögtön válaszolva az interpellációra, kijelentette, hogy ő a közgyűlés határozatához képest igazoló jelentésre szólította fel Molnár rendőrkapitányt, aki azonban nem felelt és igy újból fel fogja őt szólítani. Szabó Géza, úgy az egész közgyűlés is tudomásul vette a polgármester válaszát. Szabó Géza második interpellációjában előadta, hogy Molnár Lajos rendőrkapitánynak köztudomás szerint 1908. év óta több fegyelmi ügye van függőben, melyek a mai napig sem nek maguknak buzakenyeret az elhagyott fűrész- porral kevert zabkenyér helyett. Mielőtt kiköthettek volna az uj hazában a tenger adott nekik csöndes szállást, névtelen pihenő sirt. — Annak is a kazárok az okai — vicsor- gáttá a fogait az egyik magyar. — A merkantilisták, akik kipusztitanak bennünket a földünkről. — Ugyan ne beszélj ! Sohase volt neked káposztáskerted se — agyarkodott egy merkantilista. — Nem volt, de lehet. Egyébiránt én a szellemi tőkém után élek. S a magyar föld, a mienk, magyaroké. — No még megéljük, hogy az Óceán partján kitör az agráriusok és merkantilisták közt a háború — horkant fel egy okos ur.-— Igen, igen! sóhajtott egy kékszemü bölgy, aki ábrándjait is magával hozta. Az is meglehet, hogy egy ionnak utolsó sóhaját rejti magában, aki elindult messze földre, otthon hagyta édes arátát, minden boldogságát, csak azért, hogy egy boldog házasélet kényelmeit biztosítsa számára, útközben meglepte a vihar és ebbe a palackba rejtette bucsukönnyeit. — E* igaz lehet — mondá egy másik hölgy s láttam mint szorítja össze ökleit s fenyegeti meg titokban a tengert, amely egy vőlegényt rabolt el az emberiségtől. — Legyen nyugodt nagysád! Hátha csa- podár volt. Hiszen a férfiak olyan gonoszak, nincs azoknak a szavában semmi igaz. Megér- demlette a sorsát úgy kell neki. intéztettek el. Kérdést intéz a polgármesterhez, hogy legyen szives tájékoztatni a közgyűlést az iránt: vájjon Molnár rendőrkapitány fegyelmi ügyei milyen stádiumban és hol vannak és miért nem nyertek ily hosszú idő óta végleges elintézést ? Dr. Szentkirályi polgármester kijelenti, bogy ö a fegyelmi ügyeket nem szorgalmazta, mert a fegyelmi hatóság felettes hatósága. Tájékoztatásul annyit mondhat, hogy tudomása szerint a fegyelmi egyik része az alispánnál van, a másik része pedig a miniszternél. Szabó Géza sajnálattal bár, nem vette tudomásul a választ. Nem pedig azért, mert oly súlyos természetűek a rendőrkapitány eljeni fegyelmi ügyek, hogy úgy a hatóság, a városi képviselőtestület tekintélye, mint a szóban forgó rendőrkapitány reputációja a fegyelmi ügyek legsürgősebb elintézését követeli. Kérdi, lehet e tekintélye a városi képviselőtestületnek, ha határozatokat hoz ugyan, de azok végre nem hajtatnak ? Lehet-e tekintélye oly köztisztviselőnek, mint amilyen a rendőrkapitány, akinek súlyos vádak Ibggonek Damokles kardként feje fölött éveken át ? Van-e, lehet e ily körülmények között helye még tovább a halogatásnak ? A közérdek követeli a sürgős elintézést; mert a város közrendé szetét ily vádakkal terhelt vállakkal viselni, intézni nem lehet. Végül indítványozza, hogy a közgyűlés tűzze ki a polgármester válaszát és az ő interpellációját azonnal tárgyalásra és a képviselőtestület tegyen sürgős előteijesztést a mai gyűlésről gróf Apponyi Géza főispánhoz, hogy a függőben levő fegyelmi ügyek legsürgősebb elintézését szorgalmazni szíveskedjék az illetékes helyen a lehető legrövidebb idő alatt. Rövid vita után a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az ügy tárgyalását a legközelebb tartandó közgyűlésre tűzi ki. Végül dr. Fent Ferenc apát-plébános hivatkozva a mostani szomorú gazdasági viszonyokra, melyeket leginkább a szegény munkásosztály érez; inditványozza, hogy kéressék fel Bezerédj Pál vbtt., főrendiházi tag, akinek a szegény munkásnép iránt melegen érző szive van, hogy a selyemgyárban adjon minél több szükséget szenvedőnek munkát. A helyesléssel találkozott indítvány értelmében dr. Szentkirályi Mihály polgármester megteszi a nagy emberbarátnál a szükséges lépéseket. Egy modern mindenttudó. Semmi sem jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, amely a művelt embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismeretek roppant kiterjedése között van. Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-ke- vésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dolgaiban teljes és biztos képzettséget akar szerezni. A tudományok többi területeit kénytelen elhanyagolni, a polihisztor ma már körülbelül a lehetetlenségek sorába tartozik. Viszont azonban az élet minduntalan vet fel olyan problémákat, melyek megoldásához okvetlen szüksége van mindenkinek szakmájától távol eső ismeretekre. — Bocsánat nagysád, hogy esetleg mi is férfiak vagyunk, egyikünk-másikunk talán esetleg férj-jelölt is. Én másként vélekedem. Bizonyosan pénztárca volt a egy summa pénzzel megszökött s most utólérte a nemezis sújtó keze. Ebben a palackban talán pénz is lehet, amelyet vissza- küld azoknak, akiktől elrabolta. — Talán épen a zseniális tolvaj, Kecske- méthy Győző. — Ugyan kérem, hóvá ragad bennünket fantáziánk gyors taligája. Bizony legvalószínűbb, hogy szerencsétlen hajósok vetették a tengerbe, akik elhagyták családjukat, feleségüket, gyermekeiket s most igy búcsúznak az othonhagyottaktól. Ez a gondolat lefegyverezett valamennyiünket. A hölgyek könnyűiket szárogatták, mi pedig komor gondolatokba merültünk. Hogyne! hiszen egy ismeretlen sirhalom fejfájánál állottunk. Alig vártuk, hogy a vendéglőbe érjünk. A felbontás ebéd után történt, hogy esetleg könyhullatás meg ne zavarja ételrendünket. Leütöttük a palack nyakát s egy finom papírtekercsbe göngyölt rózsaszinü papirost húztunk ki. A szivünk erősen dobogott az izgatottságtól, mikor egyik olvasni kezdte a következő sorokat: „Tudatjuk mindenkivel szivünk túláradó boldogságát, hogy a mai napon Sóhaj Gizella és Bátor Pál egymással házasságra léptünk. A lakodalmat az Óceán közepén, a hajó fedélzetén tartottuk meg. 1910. április havában.“ Általános elámulás. Csendes részvét kéretik — dörmögte az egyik félj. Ezt az ellenmondást a modern ember úgy egyenlíti ki, hogy tart magának a könyvespolcán egy saját külön mindenttudót, aki tud mindent, amire gazdájának szüksége lehet és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg minden felvilágosítást, minden fölmerülő kérdésre. Ez a mindenttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a mindennapi élet számára való feldolgozója. Nagy kultúrájú nemzeteknél a lexikonnak különböző tipusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. különbségei szerint s egy-egy nagy lexikon valóban encziklopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azonban jóformán csakis a nagy, számos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erőfeszítések ebben az irányban még a múlt század első felében történtek, de sikerre csak a legújabb időben jutott az ügy. Csaknem teljesen el volt azonban eddig hanyagolva egy másik lexikon-tipus, amelynek pedig gyakorlati hasznossága talán fontosabb a nagy lexikonokénál is : a kisebb terjedelmű, de ép azért könnyebben kezelhető kézi lexikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hirtelen egy adatra, egy tényre vagy sürgős felvilágosításra van szüksége, a nagy lexikon célszerűtlennek bizonyul, mert a cimszók roppant tömkelegében idő kell, a mig rábukkan a keresett cimszóra s ha megtalálta is, oly bő és hosszas ismertetést talál, amely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájékoztatásra. Ez adja meg leginkább a kézi lexikon szükségét. Munkám vagy olvasmányom közben fennakadok egy adaton, a melyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban sem időm, sem nyugalmam, hogy az illető tárgyról hosszas értekezéseket olvassak. Csak azt az egyetlen adatot keresem, amelyre szükségem van, hogy aztán tovább haladhassak. A nagy lexikon a maga túlságos bőségével nem ilyenkorra való, itt a kisebb kézi lexikon segít, amelyben hamar megtalálom, amire szükségem van és azonnal rábukkanok arra az adatra, amelyet keresek, anélkül, hogy fölöslegesen töltenem kellene az időt. A nagy lexikon bővebb felvilágosításai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A nagy lexikon tulajdonképen enciklopédia, amely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, amelyet az ember sohasem keres lexikonban, mert nem szükséges keresni, úgyis tudja. Talán még az elemi iskolában tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek ? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanyagolhatja az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azonban, amely csupán gyakorlati ezé- lokra törekszik, bátran ellehet és el is van nélkülük, mellőzi őket, mint fölösleges ballasztot, amelyet úgysem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus használhatóságát kipróbálhatta mindenki. Ha megvan is könyvszekrényemben a kézi lexikon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikonhoz fordulok előbb s csak ha nagyon bő felvilágosításra van szükségem, fordulok a nagyhoz. A kézi lexikon jobban a kezem ügyébe esik, állandóan ott tarthatom Íróasztalomon, megtalálni benne, amit keresek, alig kerül több időbe, mintha megnézem az órámat. Ilyen, mindig kezünk ügyébe eső kézi lexikont ad ki most a Franklin-társulat. Cime: A Franklin Kézi Lexikona. Szerkesztésének irányitó oka az, hogy mindenből csak annyit vettek fel bele, ameny- nyire az embernek csakugyan szüksége van, amennyit csakugyan keres a közönség a lexikonban. Minden fölösleges dolgot elhagytak belőle, hogy fölvehessenek minden szükségeset. Mindent abban a terjedelemben adnak, ahogy szükséges; mellőzik a tájékozódást megnehezítő tulbőséget anélkül, hogy mellőznének bármit is, amire szükség lehet. Bizonyára nem könynyü feladat volt megállapítani ezt a helyes mértéket, de a mai élet kívánalmainak s a mai műveltség teljes anyagának helyes ismerete alapján fényesen sikerült ez a nehéz feladat. A Franklin Kézi Lexikona ily módon megbecsülhetetlen gyakorlati segédeszköze lett a művelt magyar embernek. A nagy lexikont arra nézve, akinek megvan, kiegészíti s arra nézve, akinek nincs meg, pótolja. A Franklin Kézi Lexikona az adatok megbízhatósága és pontossága dolgában is a legnagyobb gonddal van kidolgozva. Szerkesztősége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmája körén belül a legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal végezték feladatukat, úgy, hogy a lexikon adataira nyugodtan támasz- kodhatik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tartós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel, száznál
