Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-09-22 / 38. szám

1910 szeptember 25.

___________________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY____________________________________5

— Halálozások. Általános, mély részvétet keltett Szekszárdion özv. Laky Józsefné, szül. Sikabonyi Angyal Irén váratlan halála, aki örömmel készült Irénke leányának folyó hó 24 éré kitűzött lakodalmára és a kegyetlen halál nem engedte megérnie áz örömnapot. A szerencsétlen úrasszony ugyanis leányának lakását rendezte s eközben egy súlyos márványlapot emelt fel, melynek következtében olyannyira rosszul lett, hogy a szekszárdi Ferenc-közkórházba kellett szállítani, ahol orvosi műtétet végeztek rajta. Az operáció sikerült ugyan, de éjjel szivszélhüdés érte és meghalt. A tragikus véget ért 48 éves úrasszony temetése holnap, vasárnap délután 3 és fél órakor lesz. Gyászolják: Özv. Sikabonyi Angyal Gáborné, szül. Tóth Ilona édesanyja. Irénke és vőlegénye, Pigniczky Ferenc gyermekei. Lakner Emilia, férjezett Gömbös Lászlóné, Lakner Károly, Lakner Irén, férjezett özv. Michler Józsefné, Lakner Gyula, Rácz József sógornői, illetve sógorai. Sikabonyi Angyal Dániel, Sikabonyi Angyal Dezső, Sikabonyi Angyal Hona, férjezett Rácz Józsefné, Sikabonyi Angyal Gábor testvérei.

Súlyos csapás érte özv. bonyhádi Kliegl Lajosné szül. Brajkovits Katalint férjének : bonyhádi Kliegl Lajos vármegyei árvaszéki iktatónak halála által. Az elhunyt szorgalmas és pontos tisztviselő és példás családapa volt. Bonyhádi Kliegl Lajos folyó évi szeptember hó 23-án reggel fél 9 órakor életének 49 ik, boldog házasságának 20-ik évében hunyt el. Temetése folyó hó

25-én délután fél 5 órakor lesz. Gyászolják: özv. bonyhádi Kliegl Lajosné szül. Brajkovits Katalin mint neje. Annuska, Lajos, Katica, Marianna gyermekei. Özv. Brajkovits Ferencné anyós. Bonyhádi Kliegl Sándor, bonyhádi Kliegl Béla, bonyhádi Kliegl Jankba férjezett Sörös Gyuláné testvérei.

Váralján elhunyt özvegy Szeremley Józsefné, néhai Szeremley Lajos kúriai biró édesanyja életének 98-ik évében. Halálát az okozta, hogy székéről leesett és combcsontját törte.

Gregovits Mihály fajszi plébános, hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult nagybátyja volt Pécsy János tolnavármegyei árvaszéki ülnöknek.

— Szekszárdim iiincs kolera. Megnyugvással írhatjuk, hogy a kolerában megbetegedett Mozölány József a szekszárdi jár vány kórházban meggyógyult és igy Szekszárd koleramentes.

— Vármegyei járványbizottság. A vármegyei járványbizottség folyó hó 20-án megalakult és a következő határozatot hozta: 1. A vármegye minden községében és Szekszárd rendezett tanácsú városban hetenkint egyszer az összes utcák seprendők. 2. Ahol nagyobb számú az intelligencia, ott a hatósági határozatok nemcsak dobszóval, hanem falragaszokkal is tudtul adassanak. 3. Mindenhol a betegápolók részére két gummiköpeny és két gummikesztyü szerzendő be, a járványkórház közelében egy külön megfigyelő helyiség létesítendő. 4. A vágóhidaknál szivattyús kútról kell gondoskodni és a közkutaknál a vályúk eltávolitandók. 5. Á sütők a süteményt házakhoz leragasztott' staniclikban hordhatják.

— Vasúti baleset. Balogh Ferenc 19 éves vasúti munkást Mőcsénynél a vonat elütött. Szek- szárdra hozták a kórházba, ahol balláhát amputálták. Életben maradásához kevés a remény.

— Husbehozatal Romániából. A bukaresti „Secolul“ Írja, hogy hiába nyitották fel a vámsorompókat a romániai marha-, sertés- és juhhúsnak Ausztriába és Magyarországba való behozatala előtt, mert a románhus export nem egyhamar iog bekövetkezni. Ennek oka elsősorban az, hogy a Busolnjaiban felállítandó vágóhíd még nem építtetett meg és tavasz előtt nem áll rendelkezésre, a turn-szeverini vágóhíd pedig oly kicsiny, hogy onnét forgalmat nem lehet lebonyolítani. De ennél nagyobb baj az, hogy Remániába, mióta az osztrák-magyar határ elzáratott, sokan felhagytak az állattenyésztéssel és a rendelkezésre álló szarvasmarha és sertés alig fedezi a belszükségletet. A napokban osztrák kereskedők bejárták a moldvai piacokat s arról győződtek meg, hogy igen kis mennyiségű szarvas- marha kerül eladásra, az eladók rendkívül tartózkodók s 4—5 év telik el amig Románia az engedélyezett hus-kvantumot képes lesz szállítani. Konstatálták azt is, hogy a piacokon való puszta megjelenésük erősen felrugtatta a szarvasmarha árakat úgy, hogy a hús Bécsbe való szállítása alig fizetné ki magát. A lap attól is fél, hogy a hús export nagyon meg fogja drágítani a belföldi húsárakat, és ennek elhárítása céljából erélyes rendszabályok életbeléptetését kivánja.

— Óriási sztrájkok. . óriási sztrájkokról adnak hirt az angol lapok. Az angol hajógyárak közmegegyezéssel 55.000 munkást zártak ki.

Németország hajógyáraiban szintén sztrájkban állanak a munkások. A walesi kőszénbányákban 12.000 ember tette le a szerszámot, de baj van Anglia, Németország számos más iparágában is. A sztrájkolók helyzetét nagyon rontja az, hogy maguk közt, különösen Angliában a hajógyári munkások- nincsenek egyetértésben. A vezetőség már megállapodott az angol hajógyárakkal, a munkások azonban a megállapodást elvetették. A walesi szénbányászok sztrájkja csúnya verekedéssel végződött. A munkások nem voltak megelégedve azon megállapodással, amit a vezetők a "bányatulajdonosokkal létesítettek s a vezetőket megverték.

— Szentkereszty Nlálvin tudatja, bogy Woslnszky Mór-utcában levő lakásán adandó zongora leckékre, néhány tanulót mérsékelt díjazás mellett elvállal.

— Rövid hírek. Kölcsönös áthelyezés. Kovács Lajosné nagykónyii és Eőry Béláné mozsgói postamesternők kölcsönösen áthelyeztettek. — A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Nagy Ferenc szekszárdi ügyvédet elhalálozása folytán az ügyvédek lajstromából törölte és irodája részére gondnokká dr. Beöthy Károly szekszárdi ügyvédet rendelte ki. ^— Nyugdíjazás. A postaigazgatóság Dvorzsák József paksi levélhordót 35 évi szolgálat után nyugdíjazta. — A népfölkelők szemléje az idén a kolera miatt elmarad. — Betiltás. Szemere Kálmán Szakoson népgyülést akart tartani, melyet azonban Nagy István főbíró betiltott, mivel Szakos környékén tífusz járvány uralkodik. — Beleugrott a kútba. Id. Balogh István németkéri napszámos a határban levő kútba ölte magát. — Gyújtogatás. Gonosz emberek bosszúból felgyújtották Fekete Imre földbirtokos Bence nevű pusztáján levő 1000 kereszt búzát. A csendőrség nyomozza a gyujtogatókat — Gyilkosság. Folyó hó 13-án ismeretlen tettes Madocsán orozva leszúrta Cselló József ottani lakost. — Betiltott országos vásárok. A kolera miatt a miniszter betiltotta a bezdáni szeptember 26-iki, a mezőkomáromi szeptember 27-iki, a karádi szeptember 27-iki, a zalai október 4-iki, a kercse- ligeti, nágocsi október 15-iki, az igali október 28-iki és az ádándi október 31-iki országos vásárokat. — Az alispán pedig a dunaföldvári hetivásárokat tiltotta be.

IRODALOM.

Horváth Rezső: Holdsugáros vizeken. (Egy haditengerész naplójából.) Mesék a tengerről jelenik meg néhány hét múlva. Vaskos, tartalmas kötet, amelyet Horváth Rezső irt és rendezett sajtó alá, a Pécsi Napló belső munkatársa. Kétségkívül egyedül álló kötet lesz ez a maga nemében. Magyarországon ugyanis szép- irodalomi formában senkisem foglalkozik a ten- gerészettel, senkisem fösti le a matróz-tragédiákat, a komor, szürke csatahajókon, a fürgén száguldó torpedónaszádokoc és tengeralattjárókon folyó, hol vig, hol szomorú de legtöbbször kemény, nehéz életet, mint Horváth Rezső. Nagyobb fővárosi napilapokban ezen novellái közül már nem egy látott napvilágot s minden egyike a nagy- közönség osztatlan tetszésével találkozott. Szeretettel és ami fő : érdekesen irja meg a kékgalléros katonák életében előforduló epizódokat, érdekes variációk s meséiben kihagyja az oktatni kívánó, száraz passzusokat. Novellákat ad : újszerű, teljesen kultiválatlan témájú, agyon nem irt meséket a tengerről. — Az ízléses kiállításban megjelenő terjedelmes kötet a jövő hónap végén jelenik meg és azonnal szétküldetik a megrendelőknek. Előfizetési ára mindössze csak két korona.

»Ország-Világ.» Dr. Váradi Antal és dr. Fáik Zsigmond kitűnő lapja, az »Ország-Világ« e heti (37-ik) száma a szokott gazdag és változatos tartalonmmal jelent meg. Fáik Zsigmond pompás novelláján kivül még Csite Károly, Harmath Lujza és Kőhalmi József tollából találunk e számban elbeszélést, mig verseket Vértesii Gyula, ifj. Szász Béla és Péry Ilus írtak. Külön cikk foglalkozik a hét kimagasló eseményeivel : az Erzsébet-kilátó felavatásával és Ka- szelik nagy feltűnést keltett végrendeletével. A lap belsejében Szigeti József eredeti regénye folyik. A képek közül első helyen Labori Mészöly Miklós fotóművész szép margitszigeti képei érdemelnek említést. Azonkívül még egész sereg szebbnél-szebb képet közöl az »Ország- Világ«, köztük baranyavári Uilmann Emil és Ka- szelik Jenő arcképét, továbbá a jánoshegyi Erzsébet kilátó-toronyot, az angol király gyermekeit, Mánuel királyt, a térdszalag-rend díszruhájában ábrázoló képet stb. »Az Ország-Világ« kiadóhivatala (Budapest, V., Hold-utca 7.) kívánatra ingyen küld mutatványszámot. A lap előfizetési ára: Egész évre 16 korona, félévre, 8 korona és negyedévre 4 korona,

Jó most korcsolyázni, de még csak korcsolyázásra gondolni is ebben a mostani melegben. Endrődi Sándor is a hőségről ir verset Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja, a „Jó Pajtás“ legújabb számába ; Sebők Zsigmond pedig elmondja, hogy korcsolyázott Dörmögő Dömötör, a hírneves mackó a dobsinai jégbarlangban. Ugyanebben a számban Zsoldos László irt elbeszélést, Elek nagyapó mesét, Telekes Béla verset Juhász Árpád kedves képéhez, Markos Berci, a falun nyaraló pesti fiú megírja levélben tanítójának a cséplést; Dánielné Lengyel Laura regényes tárca krónika, rejtvények, szerkesztői üzenetek teszik teljessé a szám tartalmát. — A »Jó Pajtás« előfizetési árai: egész évre 10 K, félévre 5 K, negyedévre 2 50 K. Előfizetési pénzek Budapest, IV., Egyetemutca 4. szám alá küldendők.

CSARNOK.

Rozmaring.

Kicsi falu mellett vitt el a vonat.

Láttam rozmaringos kis ablakokat,

Lányt, kinek dereka, mint a rózsa ring,

Lenge mint a nádszál, mint a rozmaring.

Délceg legényt láttam, az utcán haladt S megállóit a kicsi ablakok alatt.

Meg se kopogtatta, egy hangot se szólt:

Rozmaringos ablak máris nyitva volt.

Nem igen esett sok szó az ajkakon.

Csak úgy nézték egymást nagy hallgatagon — Mögöttük száguldva egy világ kering —

Az I álmuk: két szem s egy szál rozmariog.

BÁLLÁ MIKLÓS.

A Kopolya.

Apostag faluban, mintegy kétszáz lépésnyire a Dunától, van egy kis tó. Kopolyának hívják. Az egyik fele #iély, a másik oly sekély, hogy kenderáztatónak használják. Azaz csak használták, mert biz’ ott réges-régen se hire, se hamva a kenderáztatásnak.

A jámbor apostagiak, ha arra mennek, keresztet vetnek és úgy mennek tovább.

Gyönyörű virágos rét veszi körül a kis áztatót és tavat. De Isten irgalmazzon annak, aki nem ismeri a mélységet és bemerészkedik. Az bizony ott vész.

A tó partján annyi a kék katáng, hogy a járókelő akaratlanul is a földre, majd az égre néz, hisz’ a virág színe vetekedik az ég azúrjával.

Csodálatos, hogy a gyermekek, bár az egész faluban nincs oly sok és szép virág, mint a Kopolya körül, mégis inkább beérik a kamillával szarkalábbal, vadrezedával, mintsem a tó mellé merészkedjenek. S ha egyiket másikat mégis odébb csábítja a vakító kékség, a többiek hamar visszahúzzák, ijedten, suttogva marasztalják, mintha még csak az említésre is vészt hozna.

— Ne menj oda, mert jön a kenderhaju asszony, elvisz magával!

Azt hiszem, kis pajtásaim, szeretitek a regéket. Hadd mondom el a Kopolya regéjét, tán ti is oly szívesen hallgatjátok meg, mint amilyen jó szivvel mesélte azt nekem az öreg Erzsók néni.

*

Sok, sok esztendőve’ azelőtt, — kezdte Erzsók néni — nagy kendörtormölő falu vót Apostag. Amere csak a szöm nizött, szép sárguló kendörfődeket lehetett látnya.

Mos mán azoknak helyén szőlők és gyümölcsös kertök vannak. A legeslegszöbb kendör mégis csak az én gazd’uram, Kalmár Péter föld- jin termött,

Yót is neki mit a tejbö aprítani. Gyült- gyült a garas a ládafiába. De mi haszna ? Ijja- fijja se’ vót szögénynek. Dej’szen ezön se’ köl- letett soká törni a fejét. Magátu’ gyütt a mög- oldás.

Ippeg abban az időtájban tért a másvilágra Bodnár, a falu takácsa, magára hagyva egyetlen cselédjét, Lenkét. Lányául fogadta az én áldott jó gazdám — Isten nyugoszta’ja szögényt — mert biz’ alig egy télesztendő után őtet is magához szólította a Teremtő.

Másod ízbe’ lőtt most mán árva a kis Lenke. Szép gyerök vót az Istenadta! Szöszke a haja, búzavirág a szöme. Körülbelül tizenegy éves vót a leiköm, a mikor észre vettöm, hogy napru- napra szomorúbb, sápadtabb lőtt, oszt mindig a Kopolyát kerülgette. Hiába intöttem, hogy hát ne mászká’jon arra, mert hisz, aki nem tudja a járását, Le is próbá’kozzék arra, mer’ „kukk“, az nem sok, de annyit se mon’hat és. ottvész.

Mintha csak borsót hánytam vón’ a falra. Mindig ott lehetett ütet látni.

Egysző azt, mégis kérdőre vontam, hogy hát mi bántja lelkét. Huzakodott, vonakodott,