Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-09-01 / 35. szám
Gyönk, Raiczig Péter Zólyomlipcse, Reiszner Béla Nagykonyi, Reichert Gyula Kistormás, Reber Ferenc Ozora, Rassövszky Julian Paks, Rothauser Izidor Gyönk, Szabó Ferenc Szek- szárd, Salamon Iván Szekszárd, Schlesinger Illés dr. Székesfehérvár, Szepesy János Kajdacs, Sorok Dezső Kajdacs, Szász Lajos Mórágy, Szabó István Koppányszántó, Tóth Károly Szekszárd, Túri Sándor Dunaszentgyörgy, Vay Ádám gróf ifj. Vaja, Zipszer Jakab dr. Szekszárd, Zsidó Mihály Gyönk, X. Y. Kolozsvár, Dick Béla Gyönk 2—2 K, Magyary Kossá József, Magyary Kossá Ferenc Budapest, Neuhorn Jenő Vál, Taussig Menyhért Lugos 3—3 K, Mötling Géza Gyönk, Percei Dezső Bonyhád, Tolnavidéki Takarékpénztár 10—10 K, Szilassy Aladár, Szilassy Aladárné Budapest 10—10 K, Weisz Ármin Budapest 6 K. Félülfizettek: Fiáth Elemér báró 15 K, Bernrieder József Hidvég, Dőry Jenő dr. Paks, Jeszenszky György báró 8—8 K, Aswitz Sándor, Banelly Ferenc, Bekker András, Dobó János Gyönk, Mencz János Kalaznó, Wagner Sámuel Gyönk 5—5 K, Czuczor János Miszla 2 K, Ausch Jakab, Czompó József Gyönk, Deutsch fSzabaton), Engelmann Gyula, Károly Sándor, Koritsanszky Dénes Kölesd, Mühl Sándor Gyönk, Péter Ádám Kalaznó, Schultheisz Rezső dr. Keszőhidegkut, Szilágyi Béla, Szász Imre Gyönk 1—1 K. Ezen összegeket köszönettel nyugtázza a rendezőség. Az estély tiszta jövedelme 700 K, a gyönki lakosok által gyűjtött összeg 800 K s igy már eddig 1500 K áll rendelkelkezésre a szegénytanulók segélyezésére, amely összeg azonban szaporodik, mert a jegymegváltások és a gyönki lakosok gyűjtése még folyik. TANÜGY. Fejlődik a baba. (Lélektani megfigyelés.) Három éves kis fiam sokszor hallotta, hogy a nőket — persze úri nőket — hölgyeknek nevezték. Egy vasárnap délután elvittem magammal a templomba. Amint a templom elé érünk, egy csoport trécselő parasztasszony állt ott. Ámint azokat látta, rögtön kérdezi: mit csinálnak itt a hölgyek ? Ebből is eklatánsán látszik a gyermek utánzási ösztöne. Ha úgy hallotta volna megnevezni : A nők, vagy fehércselédek vagy vászoncselédek — bizony nem használta volna a parasztasszonyokra nem való : „hölgyek“ kifejezést. Azért vigyázzunk arra is, hogy az egyes tárgyakat se nevezzük el gyerekes kifejezéssel sőt ellenkezőleg, ha a gyermek önmagától ilyen gyerekes kifejezést használ, ami bizony elég gyakran elő is fordul, úgy szoktassuk azt lehetőleg mindjárt le róla. Mert igen sokszor megtörténik, hogy a gyermek éppen utánzó képességénél fogva az egyes állatokat hang utánzás által nevezi meg. Például a tehenet „bú“-nak vagy „mú“-nak, a birkát meg „me“ nek nevezi, amit talán „hangszemléltetés“-nek is lehetne nevezni és a nyelvek keletkezésénél alighanem nagy szerepet is játszott, mit talán legjobban bizonyít a „mama“ szó is, mely az összes nyelvekben majdnem egy és ugyanaz, mert ezt a szót ejti ki a gyermek legelőször önkénytelenül az által, hogy hangot adván, szájának kinyitásával és becsuká- sával ezen szó magától származik. Hiszen éppen az utánzási ösztönön alapszik a gyermek azon kiváló képessége is, hogy bár mely nyelvet tanul meg könnyedén és ezt tudva, a tehetősebb szülők gyermekeik mellé künönböző nyelvű játszótársakat, vagy dajkákat, vagy felügyelőket alkalmaznak. Azért vannak uriházak- ban gyermekek mellett bonnok, missek, fräulein-ok. De ezen tehetséget ott is tapasztalhatjuk a gyermekeknél, hol valamely községben többnyelvű lakosság van. Kis fiain, akivel csak magyarul beszélünk, egy nyáron át játszótársaitól megtanult németül beszélni. Ne beszéljünk tehát sohasem gyermekesen a gyermekek előtt és ha ők maguk használnak ilyen kifejezéseket, úgy szoktassuk le őket mindjárt róla, hogy jól és helyesen tanuljanak beszélni, mert a jó és helyes beszéd megtanulása semmivel sem esik nehezebbre a gyermeknek, mint a helytelen és gyerekes beszéd és megkíméljük tőle azt a fáradságot, hogy egy és ugyanazt a nyelvet kétszer legyen kénytelen megtanulni. De meg azért se beszéljünk gyerekesen a gyermek előtt, hanem helyesen és jól, mert a helyes és jó beszéd helyes gondolkodásra és helyes kifejezésre is szoktatja, ami pedig sokszor igen fontos tényező az életben való boldogulásra is. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Látjuk tehát, hogy a gyermek utánzási ösztöne mily nagy tényezője szellemi fejlődésének. De ezen utánzási ösztön egyszersmint egy másik fontos ösztönnek is rugóját kepezi, ugyanis a cselekvési ösztönnek, amint azt már annak helyén is említettük. A gyermek ugyanis sohasem nyugszik, folyton izeg- mozog, tesz-, vesz- cselekszik. A nyugalmat, a megállapodást, a megelégedettséget nem ismeri. Cselekvési ösztöne folyton tevékenységre utalja. Ha mesterséges játékszert adunk kezébe, avval csak ideig óráig van megelégedve, csak rövid ideig bilincseli le figyelmét, mert örökös tevékenysége a változatosságot szereti. Ha egy ideig már játszott vele és külső formáját már ismeri, akkor fölébred benne a kutató ösztön és kiváncsivá teszi őt játékszerének belső szerkezetére is, és hogy ezt kielégíthesse, a romboló ösztön is életre kel, eltöri a játékszert és nagy élvezettel nézi azt belülről is, hogy hogyan néz ki. Utána pedig a bánatnak semmi jelét sem fogjuk észlelhetni. Azért gyermekeknek ne adjunk mesterséges játékszert — vagy legalább is nem olyan drága, modern, komplikált szerkezetű játékszert, hanem válasszunk olyant, amely alkotási ösztönét és képzelő tehetségét lehetőleg kielégíti, mert az ilyent a gyermek határozottan jobban szereti a legdrágább és legkomplikáltabb játékszernél, mert szabad teret enged cselekvési ösztönének és fantáziájának. Nézzük csak, milyen vigan játszik a kis gyermek a homokiján, porban, sárban I Mit nem alkot ezen dolgokkal élénk fantáziája! Házat, csűrt, pajtát, istállót, pincét, meg tudom is én mit nem épit belőle. Egy darabka fa, mit a homokba vagy a sárba dugott, helyettesíti nála a gyümölcsfát, vagy a szőlőtőkét, az szerint, amint azt fantáziája akarja. Sőt leszedi a darabka száraz fácskáról az odaképzelt gyümölcsöt és olyan jóizüt csámcsog, mintha tényleg enne. Milyen bámulatos óriási hatalma van a fantáziának a kis gyermeknél! Hát a bodzafa hajtásából nem csinál magának ökröt, tehenet, birkát ? Vagy ha a kis fiú botot vesz a lába közé, nem a paripát helyettesíti ez a bot nála? Csak nézzük, hogyan lovagol ilyenkor 1 Hogyan ficánkodik alatta a csikó ! (Folytatása köv. — Tanügyi hirek. Tanító választás. Az udvarii ág. ev. iskolaszék osztálytanitova Kirnbauer Mihályt választotta meg.— Uj iparos tanonciskola. Tamásiban uj iparos tanoniskolát állít fel a község. Az iparostanonciskolára felügyelőbizottság elnökévé dr. Frühwirt Jenót, al- elnökévé Szokola Jánost, gondnokává, ifj Sto- kinger Rezsőt és jégyzőjévé Polgár Józsefet választották meg. — Ismétlő iskolai tanító. A simontornyai gazdasági ismétlőiskola tanítójává Takács Ferencet választották meg. — Uj tanító. A dunakömlődi iskolaszék Rauch Konrádot választotta meg tanítóvá. — Helyettes óvónő. A kir. tanfelügyelő a döbröközi állami ovoda ideiglenes vezetésével, mivel az óvónő beteg,. Hoff Emma szekszárdi oki. óvónőt bízta meg.—Sze mélyi pótlék. A miniszter Bajóné Benes Bozséna szekszárdi polg. isk. tanítónőnek es Moudry Hugó szekszárdi polg isk. tanárnak 700—700 korona magasabb személyi pótlékot utalványozott. — Nyugdíjaztatás. Kétyi László szakcsi kántor- tanító 1911. januárban nyugdíjba vonul. Nyugdiját a miniszter 3087 koronában állapította meg. — Uj magániskolák. Gerő Simon Pakson, Davidovics Berta pedig Hőgyészen nyit magán elemi népiskolát. Olyan egyének, akik sokat ülnek és kevés mozgást végeznek, majdnem mindany- nyian nehéz székelésben szenvednek. Egy fél pohárnyi természetes ferencz Józseff-ke- serüvizet reggelenkint éhgyomorra használva, meg szünteti a bél renyheségét anélkül, hogy más orvossághoz kellene folyamodni. A «Medical Mirror» cimű amerikai orvosi szaklap ezért a következőket írja : »A természetes Ferencz József-keserü- vizre minden székrekedés meggyógyul.« KÖZGAZDASÁG. A méhészeti kiállítás tanulságai. Az augusztus 19-én megnyílt méhészeti kiállítás Magyarország egyik talán kevésbbé méltatott termelési ágának a vázlathoz bemutatásra. Méhészek és méhész-amatőrök sok érdekes dolgot láthattak a városligeti korcsolya csarnokban, 5 valószínűleg sokat tanultak is; a német, osztrák és magyar méhész egyesületek között pedig barátságos érintkezés keletkezett a kongresszus, vagy még inkább a társas kirándulások folyamán. Azonban nem ez az, amiről írni akarunk. A méhrajok, a modern szerkezetű kasok mellett volt valami, ami a nem méhész figyelmét is fel- költötte:-t. i. a kész cikk: a méz. Csodás tisztaságú, átlátszó, kristályszinü méz, amilyen csak a mi ákáczosaink mentén terem, amilyent sem a virágos "Krajna, sem Stiria nem tud produkálni. A német és az osztrák méhészek őszintén megcsodálták, ami méhészeink büszkén mutattak rá szorgalmas állatkáik termékére, mert ez a cikk olyan specialitásu, mint a Rajna-menti utólérhe- tetlen boquet-ju rizling, melyért kincseket fizet az idegen. Igen, ott kincseket fizet az idegen, de vájjon a mi specialitásainkért elismerésen kivül há- ramlik-e egyéb haszon a termelő méhészre? Bizony édes-kevés. Mert ezek a kiállítók — legalább legnagyobb részt — nem termelnek exportpiacra. Vagy nem termelnek eleget, hogy — a külföldi forgalmakhoz képest — nagy kvantumok állanának az exportőr rendelkezésére Ezek az itt kiállított méz próbák többnyire egy-egy termelő passziójának a gyümölcse, speciálitás, melyet magának termel, nem pedig a piacnak. Volt a kiállítók közt egy jóképű vidéki asszony, aki váltig magyarázta egyik ismerősének az értékesítés nehézségeit. „Higyje el kérem, — igy mondta — ilyenkor megismerjük az üzletember baját. Mennyi vesződségembe kerül, a mig ezt az égy-két üveget eladom, pedig tiszta, I jó mézet kínálok.“ S könnyen elképzelhető, hogy annak a kis termésnek az értékesítésére, melyet néhány kaptára szolgáltat, nem törik magukat a kereskedők. Pedig a méz értékesítésének helyes szervezése nagy haszon volna erre az országra. Nehéz ezresek folyhatnának be hozzánk olyan cikkért, melynek termeléséhez sem befektetés, sem fizikai munka nem kell. Sok kis embernek az égből pottyanua a kötényébe az a pénz, amit helyesen vezetett termelés és ésszerűen organizált értékesítés mellett nyerhetnénk a külföldtől. Mert a termelés megélénkitője az értékesítés. Nem fogok termelni, ha nem tudom értékesíteni a cikkemet. A piac elsőrangú fontosságú a termelőre s az értékesítő éppen olyan fontos láncszem a közgazdaságban, akár a termelő. A méhészet termékeinek értékesítésénél különbséget kell tenni a nagybirtokos uradalom és a kis ember terményének eladása között. Az előbbi, ha kellő mennyiségben termeli a cikket, esetleg maga keresheti fel a vevőt, bár a kockázat elkerülése végett inkább a vállalkozó kereskedőnek adja át termését. A kis ember már nagyobb nehézségekkel küzd. Mindenek előtt keveset termel. Kezelése hiányosak. Nem rendelkezik a szükséges kereskedelmi ismeretek fölött, hogy akárcsak a közeli piacra vigye áruját. Pedig éppen a kis embernek áldás a méhészet. Hiszen jó évben 100 százalékát nyeri a befektetett tőkének é3 úgyszólván teljesen ingyen. Á kis emberek, ha piacra s különösen ha kivitelre akarnak dolgozni, legjobb, ha termelő- szövetkezetekbe tömörülnek. Nem az értékesítés céljából, mert erre a szövetkezet túl nehézkes alakulat s rendesen nincsen kereskedő-feje, hanem az egyenlő kvalitás a tiszta, racionális kezelés, az ízléses csomagolás, egyszóval a termel- vény jó és csinos kiállítása érdekében. Ez lenne az egyetlen módja az olyan mezőgazdasági cikkek kivitelének, mint a milyen a méz. S az ilyen cikkek kivitele még nagy mértékben lehetne fokozható. Ausztriába ezidőszerint (1908.) mindössze 1,247.000 korona értékű, mézet exportálunk, mialatt importunk Ausztriából 91 ezer koronát képvisel. Aránylag még sokkal inkább fokozhatnók Németországba irányuló kivitelünket. így 1908-ban Németország 1,415.000 márka értékű mézet importált, mely összegben Magyar- ország csupán 19.700 koronával részesedett! Olaszország méz-exportja ugyanekkor 111.000 márkát képviselt, Chile 410.000, Cuba 296.000, • Mexiko 121.000 az amerikai Unió pedig 254.000 márkát. Hasonló a helyzet a viasz értékesítését illetőleg. Ezidőszerint (1908.) összes kivitelünk 690.000 korona értéket képvisel, melyből 330.000 korona értékű áru Romániába, 275.000 korona értékű pedig Ausztriába veszi útját. Németország importja egy cikkben 4,928.000 márkára rúg s ebben az összegben Magyarország és Ausztria csupán 52.000 márkával részesedik. Méznek kivitelét nagyban elősegíti annak gyönyörű és kiváló kvalitása, melynek folytán a cikkünkkel esetleg magasabb árak mellett is versenyezhetnénk a tengerentúli provinciákkal.
