Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-08-25 / 34. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1910 augusztus 28. 1 »önki jlmnázlum «helyezése. A gyönki államilag segélyezett reformálna algimnáziumnak áthelyezését maga a tanári tes­tület kérte, minek folytán vármegyénk két nagy­községe: Dombóvár és Tamási most nemes versenyre kelt a gimnázium elnyeréséért. Mind a két község nagy anyagi áldozatra kész, csak­hogy biztositsa maga részére a gimnáziumot, melyhez azonban a gyönkiek is ragaszkodnak. Ezúttal közöljük dr. Frühwirth Jenő tamásii ügyvéd nagy gonddal szerkesztett emlékiratából azon részt, melyben érvekkel igyekszik kimu­tatni, hogy Tamási nagyközség előnyösebb hely lenne a gimnázium elhelyezésére, mint Dombóvár. A bevezetés után dr. Frühwirth Jenő emlék­irata igy szól: Nézzük csak mi adott okot arra, hogy a gimnuziumnak Gyünkről való elhelyezése fel­színre került és mik azok az érvek és ajáulatok, mel)ek a Dombóvárra való áthelyezése eszméjét felvetették. Nekem módomban vo)t betekintenem ama tárgyiratokba, melyek ezekkel a kérdésekkel az érdekeltek részéről foglalkoznak s azon szeren­csés helyzetben vagyok, hogy az értekezletet tá­jékoztatni tudom. A kezdeményezés a tanári kar részéről indult ki azon okból, mert Gyünkön, mint a tanári kar memoranduma mondja, a tanulók száma folyton-folyvást kevesbedik s ma-holnap a teljes néptelenedés veszélyezteti a gimnáziumot, más felül meg a gimnáziumnak nincsen meg a kellő épülete, helyiségei setétek, nedvesek, nin­csen rajz- és tornaterme, saját vagyona nem ké­pes a hiányokat kipótolni, annál kevésbbé a kor igényeivel szaporodó szükségleteit kielégíteni, Gyönk község részéről pedig nem kap semmi­féle támogatást, de nem íb remélhet és igy kapva-kap a Dombóvárra való áthelyezés eszmé­jén, hol mig egyedül arra számit, hogy iskolája megnépesül, másfelül pedig oly anyagi támoga­tásban részesül, mely jövőjét biztosítani fogja. Dombóvár — folytatja az emlékirat — rohamos fejlődésnek indult, nagy reményekre jogosító, szép jövőjű község, hol a gimnázium is fejlődés képes leszen, itt megszűnik a hozzáférhetőség nehézsége, mely Gyünknek nagy hátrányára van a vidéki tanulók kapnak megfelelő lakást és el­látást magánosoknál, amit Gyönkön nem talál ­legelső imám érte szólt, neki szenteltem. Sokszor úgy gondoltam, érte mindent meg tudnék tenni, egyetlen szava, kérése, nekem parancB volt; más­kor meg erőtlenség lepett meg, nem tudtam gondolkodni, agyam megbénult s az ő alakja mint egy fantasztikus kép lebegett lelki szemeim előtt; tehetetlen voltam önmagámmal. Végre jött egy nap . . . Egy szép őszi alkonyaikor, mikor a csilla­gok misztikus fénye remegve szűrődik alá a szunnyadó életre, egy ilyen estén; . . . ma sem tudom, hogyis történt, de megmondtam neki: szeretem! S mit gondolsz, elfogadta szerelmemet ? Igen ! S cserébe adta az ő szivét, s szerelmünk édes esküvését lezárta az én lázas ajakam . . . Hogy mi volt azon az estén és éjjelen . . . nem emlékszem rá. De boldog voltam, meny­országot éltem már itt a földön. . Sohasem lesznek ilyen napjaim. Hahaha I Azt hittem most már az enyém, hiszen megígérte, esküvel fogadta: az enyém lesz, szeretni fog. Eh barátom, csalfa a lány, akárhogy fogadja is hűségét. Látod én már halott vagyok az életre. Csak élek, mozgok mint egy gép: de érezni, azt nem tudok. Nem tudom ma már mi az öröm; s nevetek, ha látok egy bánatos arcot, egy köny- nyező szemet, egy zokogó ajkat. S mégis élek, mert élnem kell! Kiváncsi vagy ugye> hogy az a lány hol van, kivel éli világát ? . . . Látod azt az asszonyt ott, ... az egész fürdő róla beszél, ő az. S tudod barátom, bolond vagyok, örülök, ha látom; ha hallom valakitől, hogy az az asszony boldog . . . . . . Elhallgatott, de egy titkolt könycsepp gördült arcán végig, s nem sietett letörölni azt. ... Most már te Í3 tudod, mi hozott en­gem ide, ismered hát életemet ... . . . Eh I de beszéljünk másról! . . . nak meg. vagy csak oly alakban, moly a tanuló­nak hátrányára szolgált, stb. A Dombóváriak a gimnázium fentartó tes­tületéhez intézett iratukban azt mondják, hogy lakosságuk száma 7000, arról azonban bölcsen hallgatnak, hogy ebben a numerusban Ujdombó- vár község lakossága is ben foglaltatik, mért hisz magának Dombóvár községnek csupán 5186 lakosa van. Ezzel szemben mi a nélkül, hogy más köz­ségtől kölcsön kérjünk, 6000 lakost tudunk a valóságban kimutatni. E részben tehát Dombóvár előtt állunk. Mondják továbbá, hogy 89 középiskolai tanulójuk van, mely kellő biztositékot nyújtana arra nézve, hogy a vidékiekkel egyetemben a gimnázium állandóan és kellően népes lenne, még pedig annál nagyobb reménnyel, mert a 850 elemi iskolai tanulóban a kellő succrescentiat előállítani képesek. Eltekintve attól, hogy a Dombóváriak nu­merusa, valamint a lakosságnál, úgy itt sem vá­lik be, mert hisz sokkal több elemi iskolást mu­tat ki, mint amennyi valójában létezik és bár a tamási középiskolai tanulók valódi száma 53, ezek közül a 4 alsó osztályba 43 járt, a nép­iskolaiaké pedig hitelesen 642 ; figyelembe veendő ama nyomós körülmény, hogy a gimnázium vi­déki tanulókra Dombóvárott éppen nem számít­hat, mert Baranyát a pécsi, Tolna alsó részét a szekszárdi és bonyhádi, Somogyot a kaposvári, Tolna felső részét a veszprémi és székesfehér­vári középiskolák és főgimnáziumok vonják ma­gukhoz, mert hisz Bonyhád és Kaposvár a szom­szédban vannak, a többi iskola helyek pedig közelebb esnek a jelzett vidékekhez, mint Dom­bóvár, addig Tamásinak megfelelő vidéke is van, még pedig nagy és református községekkel kör­nyékezve, melyek a közelfekvő Tamásit bizony­nyal szívesebben keresnék fel, mint a távol eső más vallásu gimnáziumokat. E részben tehát szintén sikerrel versenyezhetnénk Dombóvárral. Ami a hozzáférhetőséget illeti, nincs különb­ség a két hely között, mert hisz a honnét Dom­bóvárra lehet elzónázni, ugyan onnét Tamásiba is el vezet a vasút. Az a 100—150 tanuló, mely akár Dombó­várott, akár nálunk a gimnáziumot frekventálná, nálunk épp úgy megtalálná ellátását és elhelye­zését mint Dombóvárott, sőt az e célra legalkal­masabb latejnerek nálunk jóval nagyobb szám­ban megvannak, mint amott. Dombóvárnak absolute nincs vidéke, üdülő, kiránduló helye, a tanulástól elgyötört, a városi zajban kifáradt tanuló nem talál egy csepp zöl­det és szabad levegőt, hol ernyedt idegeit fel- frissitse. nem tud szórakozni, szabadban játszani, bogarászni, mindmegannyi üdítő, testedző, az egészségre előnyös foglalkozások, mig ellenben tamási erre a célra predestinálva van páratlan szépségű vidékével, erdő koszoruzta és szőlő övezte hegyei, a setétlő völgyek nagy terjedelmű rétség és legelők a legkényesebb igényeket ké­pesek e részben kielégíteni. Tamási tehát minden tekintetben fölözi Dombóvár előnyeit. De azért hátra van még a legfontosabb és azért véleményem szerint a legdöntőbb kérdés a pénz kérdése, vagy a mint köznyelven mondják, ki ad érte többet ? Ez bizony egy kultur intéz­ménynél kissé furcsa, de hát a tények hatalmá­val, ki az, ki szembe tud szállani? Nekünk sem szabad ezt tenni, saját és községünk jövőjének, haladásának és jobb létének érdekében minden követ meg kell mozdítanunk, semmiféle áldozat­tól visszariadni nem szabad, mert most egy olyan alkalom kínálkozik, amilyen tán évszázadokon keresztül sem, ennek az alkalomnak felhaszná­lása és kizsákmányolása — értve azt a szó leg­nemesebb fogalmában — olyatén szent és becsü­letbeli kötelessége községünk minden egyes lako­sának, melynek teltesitése alul nem ment fel semmi. Dombóvárnak e részbeni ajánlatát, áldo­zatkészségét ismerem és ez a következőkből áll: 1. ad 4000 □'ölnyi területet a gimnázium céljára s ezt értékeli .... 40.000 koronái1*; 2. hajlandó, az iskola építés költségének */4 esetleg | részét viseli, amit 40—50 ezer ko- ronára becsül; 3. kész megtéríteni zzon gimnáziumi ala­pítványi tőkéket, melyek az intézet Gyönkről való távozása esetén elvesznek, ami számitása szerint 10—16 ezer koronát tesz ki és végül ki­látásba helyezi, hogy a gimnázium mellett léte­sítendő internátust állandó segélyben részesiti, mely mindezen áldozatait 100—120 erer koro­nára becsüli. Szó csinos róla, hogy az érdekelt­ség az utóbbi sommát fogja választani és azt mondja, adjátok hát a 120.000 koronát. Ettől a numerustól azonban nem kell meg­ijedni, mert aki irónt fog a kezeibe és számí­tásba veszi azokat az anyagi előnyöket, melye­ket egy gimnázium nekünk hozna, ilyetén mérvű áldozat nem volna áldozat, hanem egy jól kama­tozó, a tőkét is amortizáló befektetés, szóval a legjobb gazdálkodás. Ha tehát mi ennyit adhatnánk a gimnázium céljaira, azt biztosan meg is kapnánk, mert hisz a már vázoltam előnyök a mérleget a mi ja­vunkra nehezítenék, de meg azt az állítást is meg merem kockáztatni, hogy a mi 120.000 ko­ronánk több pénz volna mint a Dombóváriaké. A gimnáziumot fentartó testület u. . i. bi­zonnyal nem fogadna el, csak igaz pénzt és igy mérlegelné is azokat az értekeket, amit Dombó­vár neki nyújtana. Nézzük csak hát, hogy is van a Dombó­váriak ajánlata ? Azt mondják adnak 4000 | l ül területet a gimnázium épülete céljaira 40.000 korona érték­ben. Tisztelem én a Dombóváriak nemes inten­cióit, de állítom, hogy nincs nekik ilyen kom­pakt területük sem a község belterületén, sem azon kívül és állítom azt is, hogy nincs oly telek melynek Q-öle 10 korona értékű volna. Ha te­hát lenne nekik 4000 Q-ölnyi területük és ezt 40.000 koronába számítanák, nagyon, de nagyon túl becsülnék azt, vagy nincs nekik ilyen, úgy fogják azt alkalomszerű áron összevonni ennyi pénzért, de az meg a gimnáziumnak nem fog annyit érni, mert ez nem a praecium affeccionist veszi figyelembe. Az építési költség 1/s része sem kerülhet 50.000 koronába, mert hisz köztudomású, hogy egy 4 osztályú gimnázium céljaira szükséges emeletes épület még Dombóvárott sem kerülhet 150.000 koronába. Mind a két tételnél tehát a numerusok nagyon bizonytalanok és tudva mu- tatottak. Dombóvár tehát, mint látszik, nem na­gyon szerencsés a számok fixirozásában csupán az elveszendő alapítványokra vonatkozólag lehet biztosnak számítani a felajánlott 10-—16 ezer koronát. Ellenben az internátus segélyezésére vo­natkozólag kilátásba helyezett szándék annyira kétes és bizonytalan érték, hogy ezt reálisan, pénzbeli értékben olőre megállapitani nem lehet, minél fogva egész nyugodt lelkiismerettel rá mondhatjuk, hogy a Dombóváriak 100—120 ezer koronás ajánlatai reális számítással nagyon, de nagyon devalválódnak. Mind ezt a fentartó tes­tület épp úgy fogja látni, mint én látom, de látni fogja azt is, hogy mindezeket az ajánlatokat nem az arra illetékes közegek tették és hogy ezek jogilag nem kötelezők, hanem csak egy ad hoc értekezlet, melynek ingerentiája lehet, de execu- tivája nincs, még előbb az illetékes tényezők szűrőjén kell annak átcsepegnie, melyről hiszem, hogy ebből az áldozatkészségből ha gyököt nem is von, de minden esetre redukálni fogja azt, mert hát Dombóvár ez idő szerint a községi köz- terhekben igazi nagyvárosi bravúrral vezet, a mennyiben domestikája 130 százalék, ezen túl a közel múltban az a kellemetlen meglepetés is érte hogy eddigi, a község belterületén tartott vásárhelyét a miniszter betiltotta s még ez év­ben uj vásárteret kell neki kijelölni s mert ilyen nincsen, ő lévén a vásárjog tulajdonos, ilyet kell szereznie, legalább 4000 Q ölet, ami saját be­csűje szerint 40.000 korona, melyet kiadásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom