Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-07-28 / 30. szám
1910 Julius 31. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Polgárt fiúiskolánk. Irta: Hermann Frigyes. A közelmúlt napokban kezembe került a szekszárdi államilag ►egélyezett községi polgári fiúiskolának harmincnegyedik évi értesitője az 1909—1010 ik tanévről. Érdekelt, mert magam is ennek az iskolának voltam egyik növendéke, akkor, mikor a mostani igazgatója, a mi kedves és szeretett „Holub bácsink“, Alsó-Ku- binból került ide Szekszárdra. Minden kulturális intézményünk, igy főleg polgári iskolánk is érdekel; azért áttanulmányoztam értesítőjét. Előszónak egy tanulmányi kirándulás Fiu- mé-ba van beállítva, ezt követi az igazgatói jelentés, azután a végzett tananyag rövid áttekintése, a 15 tagból álló tanári testületnek név sora és működési köre. Ezekhez nincs szavam, nem is lehet, mert nem értek hozzá. Nem vagyok paedagógus. De amit ezután szándékozom mondani, ahhoz már értek, mert világjárt, tapasztalt ember vagyok és érzem magamban azt, hogy van érzékem a realitás irányában, Tovább lapozva, következik a növendékek név- és érdemsorozata. Ebből kitűnik, hogy az első osztályt látogatta 40 tanuló, a másodikat 38, a harmadikat 35, a negyediket 27, az ötödiket 3 és végül a hatodikat 1, szóval egg / Es most kérdem én, hogy ha nem volna e dolog oly szomorú, nem-e volna különös az a körülmény, hogy van városunkban egy iskola, amelynek az ötödik osztályába 3, a hatodikba meg egy tanuló van. Kérdem, hogy mi lehet az oka, hogy ez a két osztály oly néptelen ? A szekszárdi polgári fiuiskota tanári kara hivatása magaslatán áll, mindenkor és minden tekintetben megtette és megteszi lelkiismeretesen kötelességét. Tehát a tanári karban nincs hiba, banem abban van, hogy „Tempora mutantur et nos muta- mur in illisu „változtak az idők és mi bennök változánk !“ Ez a polgári iskola, amikor harmincöt évvel ezelőtt fel lett állítva, missziót teljesített. A környék tanítói, jegyzői nagy-nagy részben itt nyerte kiképeztetését, nemkülönben tekintélyesebb iparosaink, kereskedőink és gazdáink is. Abban az időben a hatodik osztály is még zsúfolva volt és annak akkori hallgatói, ma tisztes állásban levő jegyzők és egyéb hivatalnokok, kereskedők iparosok stb. Amikor azonban érettségihez köttötte kormányunk a falusi jegyzői állást is, akkor ennek az iskolának a két felső osztályának a létjogosultsága megszűnt. Hogy megszűnt, azt a legszomorubban, de a legvilágosabban bizonyítják a felsorolt számok. De bizonyítja az is, hogy ha mérlegeljük azt, hogy tulajdonképen micsoda az, aki elvégezte a polgári iskolánk hatodik osztályát ? Képesítve van arra, hogy átléphet a tanítóképző intézetbe és a hadapród iskolák valamelyikébe, „ha a tantervi különbőzetből megkívánt fölvételi vizsgát sikerrel leteszi /“ Ha leteszi! ? Tehát, ha ezt a vizsgát leteszi, akkor ezekre a pályákra mehet, de máshova nem. Aki iparosnak készül, az elvégzi a négy osztályt és otthagyja: beáll inasnak, aki intelligens kereskedő akar lenni, ugyancsak elvégzi a négy osztályt és elmegy kereskedelmi iskolába; aki gazdasági vagy egyéb pályára készül, az gimnáziumba vagy reáliskolába megy. Aki pedig végig járja a polgári iskolának ötödik és hatodik osztályát, abból mi lesz ? Félember. Se ur, se iparos, se paraszt. Hanem dijnok, vagy írnok, vagy tudja Isten micsoda. Kimeríthetetlen téma ez, nem is feszegetem tovább, hisz aki meg akarja és meg tudja érteni azt, amit mondani akartam, az igy is megérti. Rövidesen csak arra akarok rámutatni, hogy ezen a lehetetlen állapoton, hogy egy osztályban egy növendék legyen csak, miképen lehetne változtatni. Az én szerény véleményem az, hogy az erre hivatott közegek által töröltessék el a polgári fiúiskolának ötödik és hatodik osztálya és helyette állíttassák fel ugyanezeknek a helyébe, ugyanazon épületben, lehetőleg ugyanazon tanerőkkel, még egy osztály és ez a három osztály legyen egy „Kereskedelmi iskolau. Ennek az iskolának az előnyeit, mindenféle tekintetben, magyarázni feleslegesnek tartom, de azt hiszem, nem lesz városunkban senki, aki azt mondaná, hogy ez az eszme nem helyes és nem gyakorlati. Kérem ennélfogva az erre hivatott vezérembereinket és testületeket, hogy ez irányban sürgősen intézkedni szíveskedjenek. Biztosíthatom őket, hogy ez irányban tett intézkedéseikkel örök hálára fogják kötelezni, nemcsak Szekszárd városnak, hanem egész környékének lakosságát is. A bírósági jegyzők mozgalma és a bírák tehermentesítése. Irta: Miskolczy Ágost, dr., kir. bírósági jegyző, az országos jegyzői kongresszus előkészítő bizottságának elnöke. A nagyközönség körében kevesen tudják, hogy a bírósági jegyzői kar ennek az évnek tavaszán országos mozgalmat tett folyamatba anyagi javadalmazásának és tűrhetetlen előlépési viszonyainak javítása érdekében. E nagyszabású mozgalmak előkészítő munkálatai most nyertek befejezést, úgy, hogy már a kongresszus határnapját is kitűzték s azt Szabadkán, a f. é. szeptember havának 11. rapján fogják megtartani. A mozgalomnak megindítását a szabadkai és a szekszárdi bírósági jegyzők kezdeményezték s arra közvetetlen okot az Országos Birói és Ügyészi Egyesület igazgatóságának egy az igaz ságügyminiszteriumhoz benyújtott javaslata adott. Ez az egyesület, amely egyébiránt távolról sem váltotta be azokat a reményeket, amelyet megalakulásakor hozzá a birói és a jegyzői kar fűzött, oly értelmű javaslattal lépett föl, nem mulassza el eszméjének propagandát sem csinálni, hogy a bírósági kinevezéseknél ezentúl a rangsor figyelembe vétele nélkül a szigorú kiválasztás elve (szelectió) érvényesitessék. A bírósági jegyzők nagy részét felháborította ez a javaslat. Első sorban is azért, mert e javaslatot az egyesület vezetőségében szinte domináns szerepet játszó tag készítette teljesen a saját iniciatiájából, azt, mint a jegyzői kar általános óhajtását juttatta a kormányhoz, holott a bírósági jegyzők nevében beszélnie sem joga, sem felhatalmazása nem volt. De felháborító e javaslat különösen azért, mert a szelectió elve, amely egyébként önmagában véve igen helyes, akkor a midőn a hivatalfőnökök a tikos min ősités virágzó rendszerével akkor avathatják geniuszá a herberteket, egyáltalában a protekciósokat, a mikor nekik tetszik, egyszerűen bizonytalan sorba juttatná a protekciótlanokat a protekciósok érdekében. Ma még nagyjában egészében a rangsor elve irányadó a kinevezéseknél, de mi lenne az állapot a selectió elvének elfogadásával ? Oly égbekiáltó visszaélésekre adna az alkalmat, hogy a birói pályára már csak az ultimum refugiumot keresők lépnének. Felbáboritó és reakcionárius a javaslat már csak azért is, mert a külföldön érvényben levő tisztviselői pragmatikák emberi jog gyanánt ismerték el azt az elvet, hogy mindenkinek, aki valamely pályán alkalmas szolgálatot teljesít, joga van azon bizonyos fokig előre is haladni. A mozgalom vezérelve azért mégsem ezen a kérdésen sarkallj k, hanem azon a tényen, hogy a mintegy 1300 tagból álló jegyzői és joggyakornoki karral szemben mintegy 2500 tagból álló elsőfolyamodásu birói testület áll, úgy hogy átlagosan 12—13 esztendőt kell eltölteni a jegyzői és joggyakornoki szolgálatban, mig valaki a IX. fizető osztály 3 fokozatába albiróvá (al- tigyészszé) kineveztetik. Figyelembe véve itt azt a körülményt, hogy a bírósági jegyzők (joggyakornokok) átlagosan 25 éves korukban kez- dig meg hivatalos szolgálatukat, ez idő szerint körülbelül 37 éves korunkban jutottunk az albirói fizetéshez és a birói tiszt gyakorlásához. A 13 évi jegyzői szolgálatból nem ritkán 3—4 évet kell díjtalan szolgálatban eltölteni, majd 4—5 (sőt 6—7) évi gyakornokoskodás után jutnak a X. fizető osztály 3. fokozatába. Mindenki elképzelheti, hogy mig a díjtalan szolgálat és az 1000 (dr. jurisnak 1400) koronával javadalmazott joggyakornoki szolgálat tart, a magánvagyonnal nem rendelkező fiatalember adósságcsinálásból tartja fenn magát, illetve szerzi meg azt a pótlékot, amely az állásához és az intelligentiájához mért életmód fentartására még szükséges s a melyet a munkáját kiaknázó állam tőle megtagadott. Fontos tudni e mellett, hogy a bírósági jegyzők és joggyakornokok legnagyobb része valósággal birói functiót végez, természetesen valamelyik biró felelőssége mellett, akinek azonban olykor halvány sejtelme sincs arról, amit aláirt. Az erkölcsi felelősség tehát az elintézést gyakorló jegyzőn vagy joggyakornokon nyugszik. Ezt a munkát jutalmazza ily nyomorultul az állam, segélydijnak keresztelvén el a joggyakornokok fizetését s egy fizető osztályhoz sorozva a bírósági jegyzőket a kezelő személyzet nagy részével, nem is említve azt, hogy a sokszor teljesen qvualifikálatlan kezelő részére a IX. fizető osztály is nyitva áll. Mikor tehát a joggyakornok jegyzővé lép elő, fizetésének jó részét már az adósságok törlesztésére kell fordítania. A máról holnapra való élet folytatódik tovább. De föltéve azt az ideális állapotot, hogy az illető joggyakornok adósság nélkül jutott be a jegyzői állásba, fizetése még I mindig elégtelen arra, hogy családot alapítson. Vagy elsuhanni engedi tehát feje fölött a nősülésre alkalmas életkort, vagy megházasodik s akkor kezdődik reá nézve a via passzionis, mert egész élete nem leend egyéb, mint harc a tisztességes megélhetésért, küzködés a hitelezőkkel, fűszerezve azzal a mindennapi gonddal, hogy jóllakhatik-e ma! Mi az eredménye mindennek ? Az, hogy a birói és a jegyzői karnak legalább 70 °/o-a el van adósodva, hogy a folytonos anyagi gond. idő-nap előtt megöli a legfontosabb és a legma- gasztosabb államigazgatási ág functionáriusainak egészségét és munkakedvét, s következik még az a nem kevésbbé szomorú tény, hogy pár forintnyi különbözet miatt nem mennek nyugdíjba a szolgálatra képtelenek, hanem minimális munkával jól-rosszui „szolgálnak“ tovább. Siralmas dolog ez nagyon, de egyszer már fel kell e tényeket a maguk meztelenségében tárni s Wilde szerint kötélre feszítve látni az igazságokat, hogy okulhassunk. Messzire vezetne annak fejtegetése, mily veszedelmeket rejtenek magukban ezek a tények, nem hányom fel azt sem, mily veszedelmeket lehetett volna elkerülni a múltban. Egyelőre azt a következtetést szűröm le, mindebből, hogy a bírósági jegyzők helyzetén okvetetlenül és sürgősen segíteni kell. A kormányok nem voltak előrelátók a múltban s a jegyzői kar szeméremérzetből elhallgatta legfájóbb sérelmeit. De most már kötelességünk meggyőződésünk szerint megjelölni a helyes cselekvés irányát s a végletekig kitartani tiszta és igazságos ügyünk diadaláért. Állami szükség van arra, hogy a bírósági jegyzők eme kívánalma megvalósittassék: A IX. fizető osztályba sorozott albirói állások megszüntetendők s azok valameny- nyije VIII. fizető birói állássá szervezendő át; a birói vizsgát tett jegyzők pedig a birói vizsga letételének időrendjébnn a IX. fizető osztály 2. fokozatába osztandók be. E kivánalom közelebbi megokolására elég lesz felhozni annyit, hogy az albirói állások megszüntetése már évekkel ezelőtt tervbe vétetett az irányadó körök részéről s annak mielőbbi megtörténtét kormány kijelentés ígérte meg ezelőtt 6 évvel. Az „al“ címnek a gyakorlatban ugyanis semmi értelme nincsen s csak arra jó, hogy a laikusok szemében lealacsonyító hatást keltsen. Az albiró és az alügyész épen olyan hatáskörrel jár el, mint a biró vagy ügyész, leszámítva a törvényszéki eljárásban az albirákra nézve fen- álló s igazán minden különös értelem nélkül való megkülönböztetést. Vagy nem nevetséges az, hogy az albiró az esküdtszéki birói tanács tagja nem lehet, de helyet foglalhat a vádtanácsban, mely egyúttal felebbezési fórum is ? Vegyük figyelembe e mellett azt a fonák helyzetet, hogy az ügyvéd diplomája megszerzése után ügyvéddé, a tanár tanárrá, az orvos orvossá válik, a bírósági jegyző azonban a birói oklevél birtokában nem lészen bíróvá, hanem évekig kell nem ritkán nála fiatalabb oly biró mellett „előkészítő szolgálatot“ teljesítenie, akit a protekció juttatott raptim előre pályáján. A gyakorlat emberei gyakorlati Kísérletek alapján bizonyítják, hogy a kőbányai szárított hizósertéstrááyáva 1 minden gazdasági növénynél fényes eredményeKet érteli el. Minden, gaz 'a kérje saját érdekében ezen szakvéleményeket BUDSPEST-KÖBÁNYál TnÁGYASZÁRITÓjYáR tartalmazó ismertetéseket árajánlatot, melyeket készséggel küld a Dosányi, Sch.etrunipf és T -rsa cég Budapest, IX., Öliö'-út 21. sz3m. pffjr Szives figyelmébe: Minden Hirdetésbe* uj szaKvélemény van melléRelve! "80* A Önöktől évek óta rendelt szántott sertéstrágyát szölőtrágyázásra használom, és mondhatom, hogy Kitnnö eredményt értem el, soK- Kal nagyobbat mint az iitállé- trágyával. Schwartz Hermann. Jászberény. . . . Már most is irhatok annyit, hogy a szőlőtrágyázás igen jól vált be, a mennyiben 2400 Q-öl 3 éves szőlő adott 90 h ^mustot, holott szomszédjaim nem tudtak 1200 O-ölröl 30 h. mustnál többet szűrni. így 15 h. á 30 K = 450 II a terméstöbblet kis holdon, elhasználtam 25 q sertéstrágyát, az körülbelül 120 K. Vértessy Lajos nagy- birtokos, Kápolnásnyék.
