Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-06-16 / 24. szám
XXXVIII. évfolyam 24. szám Szekszárd, 1910 junius 19. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Munka közben. Az elmúlt napokban egy város atya vezércikke keltette fel figyelmemet. Nem ugyan tartalma mélysége, hanem annak — ugymondhatnám — furcsasága által. Furcsának láttam azért, mert elég nyiltan szól oly faktor politikai magatartásáról, amelyet azt hiszem nem szabadna újságba elismerni, de furcsának találtaiig azért is, mert oly hangnemben ir, amely békés munkát hirdet bárodé burkoltan oly disszonáns han- gokkál, melyek arra alkalmasak, hogy éket üssenek vármegye és város közé — vagy vonatkoztatva a választásokra: politizáló vármegye és a politika olcsó vásári lármáját követő tornyos ház közé. Lehet, hogy a két szomszédvár epikus küzdelme izgatta képzelő tehetségét a jó város atyának, de hát én vele szemben reálista vagyok, ki csak a tényekkel számol és abból von következtetést. Ismerek én is politizáló vármegyét, ismerek, de csak közgyűléseiben, állandó választmányában stb. — bár -ezt is sokszor sajnálatosnak találbhí de ha egy kerületről van szó akkor, ha valaki politikai magatartást elfoglaló vármegyéről szól, akkor ez a vármegye alatt egy négyszögben beépített épületet kell értenem, amely lakóinak bár egyenkint feltétlen lehet politikai felfogása, magatartása, de összességben exponálása, állásfoglalása, politizálása egy irány mellett, egy jelölt mellett jogtalan és a legigazságtalanabb. Mert mink nem politikát, nem elvi irányitást várunk attól a vármegyétől, hanem csak közigazgatási munkát Szomorú igazságok. Képek a közel múlt választásokról. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — Csend van újból. A korcsmák sem hangosak már. A lépten-nyomon fel-felhangzó „el- jen*‘-eket is elraktározták. A házak ormán már csak imitt amott leng egy zászló. Egy-egy községben, kerületben egy és ugyanaz a név van mindegyiken: a győzőé. A legyőzötté, a bukott félé le került még a rudjáról is. Talán függöny, talán más egyéb lett belőle. Es az emberek is békésebben meg vannak egymással. A győzők örömmel, a másik csak nehezen, de beletörődik a sorsába, megalkuszik a helyzettel, hogy: no de majd, ha újra választunk, megmutatjuk, hogy mit tudunk! ' Négy év előtt is megmutattuk! Milyen más is volt akkor, mint most! Diadalmámor vett erőt mindenkin, a nemzet apraján-nagyján és azt hiszem, hogy titokban még az elhukottak is örültek a nemzet úgy történt megnyilatkozásának, mivel nem tudok elképzelni magyar embert, akinek a magyar haza függetlensége ne volna szent eszméje és minthogy minden tett a nemzetért egy lépés a függetlenség megvalósítása felé, biztos örömben voltak ők is, mert az hatalmas tett volt s igy nagy lépés ennek megvalósításához. Es a napok mentek, egyik a másik után meghozta a maga históriáját. A magyar örült. Az osztrák is, mert elérkezettnek látta ideiét a függetlenségi párt lejáratatásának. És Bécs dolgozott s a császárnak ebben is akadtak hűséges magyaljai. Szembe keiült a két faktor: nemzet és uralkodója hamis tanácsadóival egyetemben. Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGKÁCZ „Nemzet, te nyilatkozz, mond meg mit akarsz, lemondani mind azon jogos vágyaidról, törekvéseidről, de sőt törvényben biztosított jogaidról, ameiyek nem tetszenek ott fönn, ahol nem ismerik a vészt, a vihart, a munkát, a fáradtságot, a szegénységet, a nyomort, a szükséget ?“ És a nemzet nyilatkozott. De — tudj Isten — ez a megnyilatkoztatás nekem azt a vallatást juttatja eszembe, aminél egyszer jeleu voltam sok-sok év előtt: — Te jártál e ott, te loptál-e cigány ? — kérdé a csendőr. — Nem én, nágyságos csendőr ur. — Nem, hát gyere ide. (Ezzel a konyha- sütő kályhájának sütőjébe dugatja a cigány bozontos dús hajjal fedett fejét s időnként oda oda nyomja a meleg vasaljhoz.) — Hát te voltál-e ? — Nem, nem, mond a cigány, mert még nem érezte. — Nem te ? — De instálom, én voltam, (Ekkor már sütötte a meleg vas.) — Hát aztán, hogy történt ? És a cigány ha a vasra nyomták a fejét, tudta, ha fölengedték róla, elfelejtette. A magyar nemzetnek fejét srófba tették. Egyet-egyet szorítottak rajta. Szegény Napoleon, bizonyára ő sem hitte, hogy az e féle vérnél k üli háborúhoz is ilyen sok-sok pénz kell a szív és ész diktálta érzés ellenkezőjének kifejezésre juttatására, kisrófolására. Mert Magyarországon a pénz, a csendőr (rosszul mondom : nem a csendőr az ember, hanem a szuronya, a puskája és a ruhája) no meg a hivatalok, ez a sróf, ez a tüzes vas, ez a vélemény megnyilatkozásra biró eszköz. Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K. 1’i évre 3- K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó I koronával több. Nvilttér earmond soronkint 30 fillér. Azon persze ne gondolkozzunk már, hogy hogy lehet az, hogy most homlok egyenest ellen- kezően nyilatkozott az ország: mint akkor, amikor az ötöknek hitt halottaikból most feltáma- dottakat elsöpörte. Akkor nem dolgozott a sróf, pedig a kormányon, a bürókban a ma urai ültek, de a nemzet megnyilatkozhatott. Ma, ha azt kér- - dezték mi az igazság s én a magam leszűrte igazságot mondtam, n üködésbe került a sróf. Előbb csendesen, aztán jobban. Végül sikerült elérni, hogy a nemzet ime ott hever Bécs lábainál. Negyven év után egy uj éra, azután négy év és ismét az azelőtti. Örülj te, ki a parlamenti váltógazdaságot kedveled. Csakhogy ezek a váltók csodálatosan nem egyforma lejáratúak. Persze ez is a srófra vezethető vissza. A sróf pedig a kerületek szerint más és más, az egyformaságuk csak a sok pénz. Ázsiában voltam. Ez az ahogy a földrajzban tanultam Oömörben, de hát Europa lehet-e az a teritórium, ahol 56 (mond ötvenhat) községnek nincs vasútja, távírdája, postája, doktora ? Amelynek bármely pontjához legkevesebb 24 kilométernyire fekszik az első „kultur hely.'* Ott felmondottak annak az embernek, aki kitartott a függetlenségi jelölt mellett. Hiába hivatkozott rá, hogy neki csak a munkáját fizetik meg és nem a lelkét is. Hogy s lelke megvásá- rolhatatlan. Ha nem igy teszel, mehetsz és 24 óra múlva menni is kellett. És felmondottak egy-két-tizembernck. Elvesztette kenyerét. Miért ? Mert amikor kérdezték, felelt. Nem úgy, ahogy a kenyéradóinak tetszett, hanem, ahogy szükségét érezte. És a szabad megnyilatkozás jutalma volt az elcsanás! I Sztrájkba lépett vagy 300 munkás. Akkor persze és produktiv tevékenységet, közgazdasági, vasúti, közúti, csatornázási, háztartási stb. törekvéseink felkarolását. És ez azt hiszem nem függ a mi politikai magatartásunktól, mert nagyon nevetségesnek találnám azt, ha valaki oly húrokat pengetne, hogy az a három kerület, mely függetlenségi képviselőt küldött, most politikai magatartása miatt, tisztán közigazgatási (már elméletben és jogilag igy !) tényezőnél kegyvesztett lenne; függetlenségi kerület, melynek 1559 szavazója nem alkalmazkodott egy nagyon kis helyi kör felfogásához; város, melynek ép adófizető zömét képező 1024 szavazója nem követte a jó városatya szerint a nagy sárga ház politikáját, most csakis saját szerény erőire támaszkodhatnék, kivert gyermekként nem remélhetné a jó apuska szerelmét. Bocsánatot kérek a város sorsáért oly avnyira aggódó városatyától, de az ő állítása az bizony jogi non sens! Nem szeretete, hanem kötelessége a vármegyének minden helységét felkarolni, elsősorban pedig egyetlen városát, nem jótékony- j ságot gyakorol, nem magas gráciákat ősz- j tógát, nem legyezget, midőn jogos kivána- j tainkat és követeléseinket teljesíti, hanem j csak is kötelességét tfcszi meg, megmarad j joghatósága, tevékenysége körében és ab- | ban működik! Tehát, hogy mily politikai álláspontot foglalunk el, azt nem szabad ütésnek, uj húzásnak, oldalba lökésnek, fenegyerekeskedésnek nevezni — ez a köz- gazdasági, közigazgatási, fejlődési kérdéseinket illetve teljesen más lapra tartozik, egy napon nem is említhető. Vagy talán azért félt bennünket, mert talán azon országos pártból, mely a legrutabb lélekvá- sárlás utján döntő diadalt aratott, nekünk nek kellett ember, hát nem a legnagyobb méltánytalanság és igazságtalanság volna-e az, ha ezért most jogos kérelmeink teljesülését kellene féltenünk ? ! Nagyon jól tudom, hogy ma még csak a munka elején vagyunk, de ha a jó városatya figyelemmel kisérte volna a városnak csak két, három évi fejtörését, bajosan mondhatná azt balkezünek. Megemlítem ott van a villamos telep megváltása és kibővítése, az aszfaltozás, a jéggyár és hídmérleg, a fásítás, artézi kút, uj polgárig leányiskola, Sédpatak szabályozása, villanyos toronyóra, fogyasztási adó rendezése, adminisztráció rendbehozása stb. mindez beteljesítve, vagy a teljesedés legközelebbi stádiumában, végül ezen fejlődések dacára a pótadó 3°/0 leszállítása, talán még sem vallanak szerencsétlen — és balkézzel vezetett városra. Álljon a jó városatya azoknak táborába, kik nem a vármegye kegyes leereszkedésétől és bocsánatadásától remélik ennek a városnak jövőjét és fejlődését, hanem önmunkájuk és önfeláldozó tevékenységük árán akarják azt főkép kivívni, működjék velük vállvetve, többet fog akkor használni a városnak, mintha újra csak bus elegiákat zeng, vagy a jósok hálátlan szerepére vá- lalkozik, mert hiszen emlékezik talán Szilágyi Dezsőnek arra a jó mondására : a prófétáknak mindig rossz dolguk volt, az utolsó volt Habakuk — az is éhen . halt! L