Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-26 / 21. szám
XXXVIII. évfolyam 2L szám __________Szekszáxd, 1910 május 29. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. íz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzknldemények intézendők Felelős szerkesztő Fő munkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/g évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f; 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Még három nap. Háromszor huszonnégy óra múlva a választó polgárság beadott szavazata alapján eldől hosszú időre Magyarország jövendő sorsa. Az egymással éles küzdelemben levő pártok törekvései immár a nagyközönség előtt teljes valóságukban ismeretesek ; csatlakozhatik mindenki egyikhez, vagy másikhoz tetszése szerint. A nemzeti munkapárt a hatvanhetes kiegyezés alapjára helyezkedett, de csak — szóval, mert gondosan kerüli, hogy aziránt tegyen, határozott ígéretet, miszerint egyetlen gondja lesz, Deák Ferenc müvét, a maga teljességében életbe léptetni és végrehajtani* Nem ragaszkodik a hadsereg nemzeti irányú fejlesztéséhez, fent kívánja tartani a közös bankot és vámterületet, ama hamis jelszó alá bújva, hogy mindezen kérdésekben az ország érdeke a döntő szempont. Jól tudjuk, hogy Bécsben egyiket sem akarják, nem lesz tehát nehéz dolog a bécsi akaratnak behódolni, azt állítva, hogy az ország gazdasági érdeke a közös intézmények fenntartását követeli. A nemzeti munkapárt, eszerint a 67-iki kiegyezést a mai visszafejlesztett, végre nem hajtott állapotában akarja fenntartani s ennek a politikai álláspontnak remél az összeülendő országgyűlésen tekintélyes többséget biztosítani. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt a nemzeti haladásban a fokozatossági elvet állította fel, ami más szóval annyit jelent, hogy miután tapasztalatból tudjuk, miszerint a függetlenségi és 48-as pártnak az állami önállóságra való törekvése Bécsben elhárit- hatlan akadályokba ütközik s békés utón, törvényes eszközökkel keresztül nem vihető, kíséreljük azt meg részletekben, egyenként megvalósitani. Hát helyes, mindenki tudja, hogy minden törvényeinken alapuló nemzeti kívánságaink, az adott viszonyok között, egyszerre teljesedésbe nem mehetnek; bele is nyugodnék mindenki, ha ennek a politikának nem lenne az a nagy hátránya, hogy amellett, miszerint a választó közönségben, mely eddig az állami önállóságra irányuló mozgalmat megtörhetlen erővel támogatta s melyek meggyöngülése nagy nemzeti szerencsétlenség jellegével bírna, könnyen azt a hitet keltheti, miszerint ez az irányzat az elvfeladás útjára való tévedés; meg Bécsben is olykép gondolkozhatnak felőle, hbgy ime a magyarok már puhulnak. Most már törekvéseik nagyrészének megvalósítását beláthatlan időkre kitolják s megelé- gesznek azzal, ha annak egy részét napirenden tarthatják. Különben is, — gondolják magukban — akár egészben, akár részletekben követelik, nem lesz abból semmi, mert a mi törekvéseink végcélja az össz- birodalom megvalósítása és igy semmibe, ami a kötelékeket lazítaná, bele nem egyezünk. Nagyon kétséges tehát, hogy a nemzeti kívánságok bármely része is teljesüljön, ha mindjárt részletekben követeljük is. Siker tehát ettől a politikától alig várható, mig a nemzet széles rétegeiben való rombolás a nemzeti ügynek megmérhetetlen kárt okozna. A néppártról már bajos azt állítani, hogy eredeti programmjának alapján áll s a katholikus egyháznak semmi kárt nem okozó egyházpolitikai törvények megváltoztatását tekintené egyedüli céljának. A néppárt soraiban erős ellenzéki szellem kapott lábra és egészében a nemzeti ügynek hű harcosai. A nemzetiségi párt Magyarországot Svájci mintára darabokra akarja tépni s a magyarság történelmi szereplését kívánja megsemmisiteni. Szóval közel jár a hazaáruláshoz s igy korlátok közé szorítása legfőbb állami feladat. A szászok mamelukok voltak mindenha, most is ezt á szerepet töltik be s minthogy nem veszedelmesek, figyelemre alig tarthatnak igényt. Vannak még pártonkivüliek, kik határozott álláspontot nem foglalnak el s időnként egyik vagy másik pártot részesítik támogatásban. Ez az eljárás maga után vonja, hogy mint párt, az ország sorsának eldöntésére jelentékeny befolyást alig gyakorolhatnak. Utóljára hagytam a függetlenségi és 48-as pártot, mely Justh Gyula vezetése alatt áll, mert körülbelül ez a párt lesz hivatva arra, hogy a nagy válság elintézése alkalmával döntő szerepet vigyen. Eltekintve a Lukács Lászlóval való tárgyalások alkalmával tanúsított magatartásától, mely fölött csak akkor alkothatunk magunknak tiszta képet, ha azok részletei előttünk ismeretesek lesznek, ez a párt az, mely időnkben a 48-as elveknek egyedüli képviselője s igy a függetlenségi érzelmű polgároknak legnagyobb rokonszenvére tarthat igényt. Programmja, melyet vezérei a választásiharcokban hangoztatnak, még korántsem mondható kiérettnek s végleg megállapítottnak. Az idők súrlódása folyamán bizonyára még változásokon fog keresztülmenni. De teljes elismerést érdemel azon magatartása, hogy a nemzet törvényben biztosított jogaihoz szívósan ragaszkodik s azok feladására semmi körülmények közt sem hajlandó. Most, midőn a bécsi politikának köztudomásúlag az a végcélja, hogy úgy a külön banknak 1911-ben, mint az önálló vámterületnek 1917-ben való felállítását meghiúsítsa, teljes támogatást érdemel az a párt mely a törvényen alapuló jogok mellett kitart s azt, semmiféle bécsi akarat kedvéért feláldozni nem hajlandó. Fontos kérdés a választási törvény megalkotása; nem kevésbé fontos a katonai téren való törvényes jogok érvényesítése akkor, midőn a miniszterelnök programm- beszédében már előre jelzi, hogy az országnak a legközelebbi időkben, a hadsereg harcképessége érdekében, óriási áldozatokat kell hozni; de mindenek előtt legfontosabb hazánk gazdasági önállósága és függetlensége. Királyi esküvel megerősített törvény adja meg nekünk erre a jogot, nem dicsekedhetik tehát hazafiságával az a párt, mely holmi gazdasági károk kiszinezésével, a törvény adta jogról, Bécs kedvéért, lemondani óhajt. Egy állami léttel biró, önállóságra törekvő nemzetnek, gazdasági függetlenség kivívása céljából, időleges áldozatoktól sem szabad visszariadni. Boda Vilmos. Néhány megjegyzés a május 22-iki eseményekre. Minél több ember van érdekelve valamely dolognál és mennél ellentétesebbek a felfogások, annál nagyobb tapintatot és higgadtságot kell elvárnunk és feltételeznünk azokról, kik hivatva vannak arra, hogy ellentétes felfogások között is a békét és rendet fentartsák. Sokszor körültekintő és célszerű felfogás teljesen megtudja oldani a dolgot és megőrizni a békét, mig szigorú, részben erőszakos eljárás csak elmérgesiti a helyzetet. Midőn gróf Batthyány Tivadar második programmbeszédét tartotta Decsen, a hatóság annyira korlátozta az egyéni szabadságot, hogy csakis saját párthivei előtt volt szabad beszélnie és pedig zárt helyen, hol a bejáratnál a rendelet szigorú végrehajtására közel 15—20 csendőr ügyelt fel. Bár az egyéni szabadság ilyetén korlátozását helytelennek tartom, de elismerem célszerű voltát a rendeletnek annyiban, amennyiben zárt helyet jelölt ki a programmbeszéd helyéül és csak választó polgárokat bocsájtott oda. Ezzel szemben egy másik hatóság Szek- szárdnak egyik legforgalmasabb, legnyíltabb terét engedte át Szabó Károlynak programmbeszéde megtartására ott, hol mint az események igazolták és hol mint az illető hatóság eljárása is jelezte vagy legalább is következtetni engedte, nem lévén talaja — tüntetéstől tartott. Szabad kérdenem, megtörténtek volna-e az elmúlt vasárnapi események akkor, ha tapintattal (mert hisz a hatósági közeg ép tüntetéstől tartott) úgy intézi el az ügyet, hogy zárt helyen tartassák meg a programmbeszéd és csak választók előtt. Bizonyára semmi sem történt volna és nem lett volna szükség arra, ami unikum számba megy a szekszárdi választókerület történetében, hogy függetlenségi jelölt csendőr és katona fedezet mellett vonuljon be és annak folytonos attakirozása és előrenyomulása között tartsa meg programmbeszédét. Főkép akkor, midőn köztu- másu dolog, hogy az ellenpárt a lehető legszé- lesebbkörü actiót fejtette az iránt, hogy még egy ellenkező szó se hangozzék el, hanem a párt viselje nemesen magát. Szerintem ez lett volna a helyes megoldás. Ami a katonaság bevonását és bevonulását illeti, részemről a legszigorúbban elitélem, elitélem pedig azért, mert az olyan számban vonult fel, hogy magamra azt a benyomást tette, hogy túlságos dolog, pedig az 1896. évi 6707-ik sz. rendelet határozottan irja, hogy „a katonai karhatalom tulmérvü igénybe vétele, könnyedén az erőszakoskodás színében tűnik elő !“ Beám pedig igy hatott. Eltekintve attól, hogy a gyerekeket és a kiváncsi tömeget épen a katonaság látása volt az, ami lekötötte és állandó kísérőül sze- gődtette és később csúf játékra bírta azon hatalommal szemben. Továbbá tekintve a vasárnap déli időt is alkalmatlannak tekintem a hely megválasztását, mert hiszen ez által azt a helyet zárták el, a mely a legforgalmasabb és a bekövetkezett események folytán, amelyre azt hiszem előre is kellett volna gondolni, lehetetlenné vált a szabad közlekedés. Az istentiszteletről épen hazatérő nép, úgy szintén a szokásos dobszóról hazatérő polgárság, a fél 12 órai istentiszteletre menő úri I közönség határozottan gátolva és feltartóztatva
