Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-05-19 / 20. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7 1910 május 22. mi ■ Vasúti baleset. Az ujdombóvári vasúti állomáson f. hó 13-án Horváth Sándor vasúti munkást kocsitolatás közben baleset érte A sze­rencsétlen embernek ugyanis a vasúti kocsi ke- reke1 bal karját összezúzták, akit a kaposvári kórházba kellett szállítani. • — K,aíó bntorozott szoba. A főtér köze­lében egy csinosan bútorozott utcai szoba ki­adó. Cime megtudható a Molnár-féle rt. könyv­es papirkereskedésében. “ £ Tihanyi szobaalapitványra adakoztak OS gyűjtöttek. 1. Kindl Vilmos gyűjtése Tamási- ban 2Ö K Adakoztak: Máyer József és neje, Lehcs Pál és neje 5—5 kor. Gundy Sándor, dr. Király Gezáné, Neszmélyi Molnár Paula, Kindl Vilmos 3—3 k., Himmel Szilvia, Kertész Karola 2—J k. Kovács Dávidné Szekszárd, 5, Kertész Frida Hőgyész 4, Fáik Zsigmond Mórágy 1 Zimmer Tibor Mórágy 1, Sebők János Decs í K. Rk. tanítóegyesület gyűjtése Bátán 49 korona. Adakoztak: Rk. hitközség 20 k, Györkő Ferenc 10, Csankó Géza, Hamberger József 5—5 k., Márton Janos, Farkas József, Szabó Gyula 2—2 k., Kreskay János 1, Köntös János 60 f, Gutt- mann Jakab, Fisch Jakab 50—50 f., Guttmann Bernát 40 f. Összesen : 87 kor. Mindössze 2111 korona 59 fillér. Bátaszék, 1910 május 18. Máté József pénztáros. — Vizbefulladás. Hetesi Kostánci Kálmán 16 éves döbröközi legény a napokban a Kapósban halászott s e közben a vízbe esett. A szerencsét- fiatal ember ott lelte halálát. Verekedés. Hauszknecht István 23 éves csatári lakóssal összeszólalkozott Klézli József,majd utóbbi neki ment s oda siető Mátyás öccsével a földre teperték és meggázolták. — Öngyilkosság. Szalai Imre 68 éves sár­pilisi lakos f. hó 11-én öngyilkossági szempont- bői forgópisztollyal fejbe ’lőtte magát.. Oka gyó- gyithatatlan betegség. — Rövid hirek. Postaügynökség. Mázán uj postaügynökség nyilott meg, melyet Horváth Mihály rk. tanító vezet. — Iskolaszolgai állás. A szekszárdi főgimnáziumnál egy szolgai állásra pályázatot hirdettek. — Öngyilkos cselédieány. Gyulai Mária Gyapa pusztai cselédleány folyó ho 14-én agyonlőte magát. Öngyilkosságának oka szerelmi csalódás. — Halál egy tyuk miatt. Ifj. Mong György diósberényi lakos egy tyuk miatt összekülönbözött Hetyei József szomszéd­jával és verekedtek. A verekedésnek az lett a szomorú vége, hogy Mong úgy vágta fejbe He- tyeit, hogy az pár órai kínlódás után meghalt. — Uj távirda hivatal. Kajdacson uj távírda hivatal nyilott meg.. jFOGORVOS kovács jr. ■ vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak ■ pótlása, csaposfogak, arany koronák és száj­* padlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. I Fogtömés, foghúzás ős fogtisztogatás a leg­jobb mód szerint eszközöltetnek. • Szegényeknek rendel: délelőtt 8—9-ig és délután 1—2-ig. TUDOMÁNY, IRODALOM. A Fürdők Könyve. Egy hézagpótló dísz­munka, mely a nagyközönségnek ép úgy mint n,z orvosnak nélkülözhetlen, — a „Magyar Für­dőkalauz“ ötödik kiadása hagyta el a napokban a sajtót. A rendkívül diszesen kiállított figye­lemre méltó mű Erdős Józsefnek a hazai fürdő- ügy egyik legalaposabb ismerője — és élharco­sának szerkesztésében jelent meg és tartalmazza mindazon tudnivalókat, amelyek a magyar für­dők és nyaraló-telepek tekintetében a fürdőző és nyaraló közönséget érdeklik. A díszes kötet xészletesen illusztrálva ismerteti a magyar fürdő­ket, gyógyhelyeket, nyaralótelepeket, szanatóriu­mokat, viz- és magángyógyintézeteket, nemkü­lönben a hazai ásványvizeket. A pompás dísz­munka szerkesztője valóban megérdemli a leg­teljesebb elismerést ezen hazafias vállalkozásáért, mert a Magyar Fürdőkaluz hivatva van arra, ■hogy a nagyközönség előtt helyes világításban mutassa be a magyar fürdőket és ez által gátat vessen a magyarságtól a külföld fürdőibe és kül­földi ásványvizekért kiözönlő sok milliónak. A diszmüvet, mely határozott nyeresége irodalmunk­nak, ajánljuk figyelmébe a fürdőző közönségnek, mert ezen a maga nemében egyedülálló munka tüzetesen ismerteti a hazai fürdő- és forrásviszo­nyokat. Az ilyen munka valóban megérdemli, bogy a fürdő- és forrástulajdonosok támogassák, hogy minél szélesebb körben terjeszthessék a hazai fürdőket és ásványvizeket. A Magvar Für­dőkalauz elhelyeztetett a vasúti és hajófülkékben, várótermekben, szállodákban, kávéházakban, ven­déglőkben, orvosoknál, fogorvosoknál és kaszi­nókban, nemkülömben megküldetett a gyógysze­részeknek is. Megrendelhető a Magyar Fürdő­kalauz kiadóhivatalában, Budapest VI., Eötvös- utca 36. TANÜGY. Tihanyi Domokos 40 íves jubileuma. Tolnavármegye minden részéből impozáns nagy számban jelentek meg folyó hó 19-én a nemzet napszámosai, hogy szivük szerint ünne­pet üljenek Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tan- felügyelő 40 éves jubileuma alkalmából. A Tol­namegyei Általános Tanítóegyesület, melynek Tihanyi Domokos az elnöke, díszközgyűlést ren­dezett a vármegye nagytermében, melyet meg­előzőleg a belvárosi rk. templomban Fekete Ágos­ton tolnai prépost hálaadó misét mondott Te Deummal. Utána a vármegyeházába vonult az ünnepelttel és nejével a tanítói kar, ahol lélek­emelőén folyt le a díszközgyűlés. Az ünneplők sorában ott láttuk a vármegyei főispánt, alispánt, főjegyzőt, tiszti ügyészt, árvaszéki elnököt és számos előkelő megyebizottsági tagot. A köz­gyűlést megelőzőleg elénekelték a „Himnuszt.“ Máté Károly alelnök pár szóval megnyitotta a díszközgyűlést és átadta a szót Horváth Ignác egyesületi alelnöknek, aki a következő beszédet intézte az ünnepelt kir. tanácsos, tanfelügyelőhöz: Nagyságos kir. Tanácsos Ur ! Szeretett Elnökünk! Az Isten templomából jöttünk ide, ahol há­lát adtunk a Mindenhatónak, hogy Nagyságod szellemi és testi erejének frisseségében megér­hette 40 éves áldásos tanügyi működésének ju­bileumát, mely 40 évből öt évet töltött a rögös tanitói pályán és 35 évet pedig a tanfelügyelői hivatal szolgálatában. Nagy és magasztos ünnep ez nekünk, mely­nek megülésére jöttünk ma össze a vármegye minden részéből. Nekem, mint az egyesület al- elnökének jutott az a megtisztelő és felemelő szerep, hogy a Tolnavármegyei Általános Tanító­egyesület nevében és megbízásából Nagyságodat, mint egyesületünk szeretett elnökét, mint ügy­buzgó kir. tanfelügyelőt, mint a magyarosításnak fölként bajnokát és mint a tanítóságnak tanács­adóját, támogatóját és igazi jóakaró barátját üd­vözöljem. Érzem, hogy gyenge vagyok bokros érde­meinek méltatására, de azért örömmel állok most Nagyságod előtt, hogy a tanítóság hálájának és elismerésének soha el nem hervadó elismerés vi­rágát átnyújtsam. Negyven év, majdnem egy emberöltő! És ezen hosszú idő alatt nagyfontosságu hivatásá­ban dolgozott, fáradott, éjt nappallá tett, csak­hogy minél maradandóbb alkotásokat létesíthes­sen ; minél többet tehessen a magyar nemzeti iskola tökéletes kiépítése körül; minél több ide­gen tannyelvű iskolát megmagyarosithasson és minél eredményesebben felkarolhassa tanítóinak igazságos érdekét, akikkel nemes szive össze­forrt, együtt dobog. Ez a szép, magasztos, mondhatom ideális törekvése a szó legnemesebb értelmében véve beteljesedett. Beteljesedett úgy, hogy büszke ön­érzettel nézhet vissza a befutott hosszú tanügyi pályájára, melynek nehézségei soha sem csüg- gesztették, sőt inkább uj erőt és kitartást öntöt­tek tettre kész leikébe. Ennek köszönheti, hogy teljes mértékben bírja a tanítóság rajongó szeretetét és az egész vármegye közönségének tiszteletét és nagyrabe­csülését. Mi tanítók tudjuk és érezzük legjobban, akik mindenkor hü, elszánt katonái voltunk és vagyunk, hogy nemcsak vezérünk, jóakarónk, de igazán velünk érző, őszinte barátunk volt, aki az iskola fontos érdekét mindig össze tudta egyez­tetni a mi érdekeinkkel, ami jogos törekvéseink­kel. Igazán elmondhatjuk, hogy nincs ebben a vármegyében egyetlen tanító sem, aki nem érezte volna meg atyai szeretetét. Jó példájával, szi­gorú kötelességtudásával felkeltette és fejlesz­tette bennünk hivatásunk iránti lelkesedést. Minden jóban, de különösen elöljárt a ma­gyar állameszmének, a magyar szellemnek, a magyar zengzetes nyelvnek terjesztésében és apostolkodásának fényes eredménye az, hogy ma már Tolnavármegyében mindenütt magyar a ta­nítási nyelv. Lelkesedéssel, buzdítással olyan tanítókat nevelt megyénkben, akik hivatásszere­tettél terjesztik a magyar nyelvet, a magyar be­szédet, a magyar kultúrát. Mikor Nagyságod eljött hozzánk Ungvár- megyéből, a hegyek és völgyek közül, már ak­kor hírből tudtuk, hogy mily nagy hive volt ott a nemzetiségi iskolákban a magyarosításnak, ahol télen-nyáron, jó és rossz időben járta a nemzeti­ségi iskolákat, hogy a magyar szellemet, a ma­gyar állam iránti tiszteletet terjessze. És ezt a lelkesedést, ezt a hazafias érzést elhozta Tolna­vármegyébe, melynek népoktatását magas fokra emelte. A vármegyében lévő összes népoktatási ha­tóságok felekezeti különbség nélkül elismerik, hogy Nagyságod mindenkor igazságos őre és vezetője volt az iskoláknak és mindenkor fentartotta a különböző jellegű iskolák között a kölcsönös tiszteletet és békét. Ennek eredménye az, hogy nemcsak ami szeretetünket és hálánkat bírja, hanem bírja az egész vármegye nagyrabecsülését is, sőt kivívta eredményes működésével a magyar apostoli ki­rálynak kitüntetését, aki a mi büszkeségünkre és nagy örömünkre pár évvel ezelőtt királyi ta­nácsossá nevezte ki. Hogy mennyire becsüljük Nagyságodat, azt azzal igyekeztünk bebizonyitani, hogy adomá­nyozásokból a Tanítók Házában 4000 koronás Tihanyi szobaalapitványt létesítettünk, melynek áldásában egy megyei tanítónak a főiskolába járó fia részesül. Midőn még egyszer a legmelegebben üd­vözlöm Nagyságodat, lelkem legmelegebb érzésé­vel kívánom, hogy a jó Isten még igen sokáig tartsa drága életét a haza, kedves családja és a népoktatás javára! Isten éltesse! Az éljenzések lecsillapodása után Jártas Róza szekszárdi tanítónő az alábbi szép beszéd­del ödvözölte Tihanyi Domokost és gyönyörű virágcsokrot nyújtott át neki. Nagyságos Tanfelügyelő Ur! Engedje meg, hogy a tolnamegyei tanítónők nevében és képviseletében csekélységem üdvö­zölhesse e szép napon, midőn mint a munka „Hérosz“-8za áll előttünk. Igazán gyengének, szinte parányinak ér- ' zem magam, midőn Nagyságodat 40 esztendei remek munkásságának ünnepén akarom üdvö­zölni, annyi sok, melegszívű, fenkölt lelkű kar­társnőm nevében! S méltán; hisz alig pár éve működöm a tanítás terén. S mégis; e pár évi munkásságom, mint a messzelátó, a szinte mér­hetetlen távoli csillagot is kellő közelségben mu­tatja, úgy tesz képessé engem is arra, hogy Nagyságod 40 évi szédítő munkásságához habár egyszerű, de tőlem telhető ünnepi érzéssel, és ünneplő lélekkel szóljak. De hol kezdjem? melyik vonását emeljem ki a tüneményszerü, szinte meseszámba menő 40 év, beláthatatlan terjedelmű, és magasztossá­gában, magyarosságában lélekemelő munkájának ? Azt, hogy a 40 év alatt nemcsak acéltollal, de acéllélekkel dolgozott nemzetünk műveltségé­nek templomán ? s a magyarnyelv, a magyaro­sítás dicső terjesztésén ? Nem! Á 40 évi munká­nak ezen képét nem tudom kellően leíotografálni. Ez oly csillag, mely mérhetetlen magasan ragyog felettünk. Azt a képet emelem tehát ki a sok közül, mely mindegyőnkhöz a legközvetlenebb közel­ségben van, az: hogy Nagyságod Atyja volt 40 éven át a tolnamegyei iskoláknak és tanítóknak egyaránt! A leggyönyörűbb értelemben vett „Pater Familiasu-azó. Mert mig egyfelől szikla­szilárd igazságossága ejtett bámulatba bennünket, másfelől atyai jósága bilincselt le. Nincs közöttünk egy tanító sem, kit nem segített volna ügyében, bajában! Mennyi tanács, segély, atyai támogatás es gondosság! Ha azt mind leirnók, vaskos kötetet tenne ki. De nem könyvbe, múlandó anyagra jegyeztük föl mind­ezeket, hanem lelkünk bensőséges mélyébe. Ott fog inteni bennünket is hasonló jóra. A Nagy­ságod iránt táplált hódolatteljes tiszteletünk és szeretetünk tüze, nem fog kialudni lelkűnkből soha! . . . Ma hűséget esküszünk újra Nagyságod zászlajának, mely zászló: a lankadatlan lelkiis­meretes munka!!! Kitartást fogunk meríteni Nagyságod pél­dátlan nagyszerű munkásságából, mely mint örökfényü csillag fogja beragyogni az utat, melyen haladnunk kell mindnyájunknak! S a vissza­emlékezés bizonyára meg fogja csendíteni lel­kűnkben a költő örökszép értelmű szavait: „Szírt a habok közt, hűséged megálljon“ i Rendületlenül! E pár szál virágot pedig vegye szívesen Nagyságod. Öltöztesse föl e virágcsokor az én igénytelen, egyszerű szavaimat. Mert hiába, mi nők: virág nélkül nem tudunk ünnepelni. S azért ma is, hogy csak virágot nyújthassunk, mi tanítónők, külön üdvözöljük; de egyesült ; szívvel kérjük az Ég Urát, hogy jutalmazza meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom