Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-19 / 20. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 7 1910 május 22. mi ■ Vasúti baleset. Az ujdombóvári vasúti állomáson f. hó 13-án Horváth Sándor vasúti munkást kocsitolatás közben baleset érte A szerencsétlen embernek ugyanis a vasúti kocsi ke- reke1 bal karját összezúzták, akit a kaposvári kórházba kellett szállítani. • — K,aíó bntorozott szoba. A főtér közelében egy csinosan bútorozott utcai szoba kiadó. Cime megtudható a Molnár-féle rt. könyves papirkereskedésében. “ £ Tihanyi szobaalapitványra adakoztak OS gyűjtöttek. 1. Kindl Vilmos gyűjtése Tamási- ban 2Ö K Adakoztak: Máyer József és neje, Lehcs Pál és neje 5—5 kor. Gundy Sándor, dr. Király Gezáné, Neszmélyi Molnár Paula, Kindl Vilmos 3—3 k., Himmel Szilvia, Kertész Karola 2—J k. Kovács Dávidné Szekszárd, 5, Kertész Frida Hőgyész 4, Fáik Zsigmond Mórágy 1 Zimmer Tibor Mórágy 1, Sebők János Decs í K. Rk. tanítóegyesület gyűjtése Bátán 49 korona. Adakoztak: Rk. hitközség 20 k, Györkő Ferenc 10, Csankó Géza, Hamberger József 5—5 k., Márton Janos, Farkas József, Szabó Gyula 2—2 k., Kreskay János 1, Köntös János 60 f, Gutt- mann Jakab, Fisch Jakab 50—50 f., Guttmann Bernát 40 f. Összesen : 87 kor. Mindössze 2111 korona 59 fillér. Bátaszék, 1910 május 18. Máté József pénztáros. — Vizbefulladás. Hetesi Kostánci Kálmán 16 éves döbröközi legény a napokban a Kapósban halászott s e közben a vízbe esett. A szerencsét- fiatal ember ott lelte halálát. Verekedés. Hauszknecht István 23 éves csatári lakóssal összeszólalkozott Klézli József,majd utóbbi neki ment s oda siető Mátyás öccsével a földre teperték és meggázolták. — Öngyilkosság. Szalai Imre 68 éves sárpilisi lakos f. hó 11-én öngyilkossági szempont- bői forgópisztollyal fejbe ’lőtte magát.. Oka gyó- gyithatatlan betegség. — Rövid hirek. Postaügynökség. Mázán uj postaügynökség nyilott meg, melyet Horváth Mihály rk. tanító vezet. — Iskolaszolgai állás. A szekszárdi főgimnáziumnál egy szolgai állásra pályázatot hirdettek. — Öngyilkos cselédieány. Gyulai Mária Gyapa pusztai cselédleány folyó ho 14-én agyonlőte magát. Öngyilkosságának oka szerelmi csalódás. — Halál egy tyuk miatt. Ifj. Mong György diósberényi lakos egy tyuk miatt összekülönbözött Hetyei József szomszédjával és verekedtek. A verekedésnek az lett a szomorú vége, hogy Mong úgy vágta fejbe He- tyeit, hogy az pár órai kínlódás után meghalt. — Uj távirda hivatal. Kajdacson uj távírda hivatal nyilott meg.. jFOGORVOS kovács jr. ■ vásártér-utcai műtermében hiányzó fogak ■ pótlása, csaposfogak, arany koronák és száj* padlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetnek. I Fogtömés, foghúzás ős fogtisztogatás a legjobb mód szerint eszközöltetnek. • Szegényeknek rendel: délelőtt 8—9-ig és délután 1—2-ig. TUDOMÁNY, IRODALOM. A Fürdők Könyve. Egy hézagpótló díszmunka, mely a nagyközönségnek ép úgy mint n,z orvosnak nélkülözhetlen, — a „Magyar Fürdőkalauz“ ötödik kiadása hagyta el a napokban a sajtót. A rendkívül diszesen kiállított figyelemre méltó mű Erdős Józsefnek a hazai fürdő- ügy egyik legalaposabb ismerője — és élharcosának szerkesztésében jelent meg és tartalmazza mindazon tudnivalókat, amelyek a magyar fürdők és nyaraló-telepek tekintetében a fürdőző és nyaraló közönséget érdeklik. A díszes kötet xészletesen illusztrálva ismerteti a magyar fürdőket, gyógyhelyeket, nyaralótelepeket, szanatóriumokat, viz- és magángyógyintézeteket, nemkülönben a hazai ásványvizeket. A pompás díszmunka szerkesztője valóban megérdemli a legteljesebb elismerést ezen hazafias vállalkozásáért, mert a Magyar Fürdőkaluz hivatva van arra, ■hogy a nagyközönség előtt helyes világításban mutassa be a magyar fürdőket és ez által gátat vessen a magyarságtól a külföld fürdőibe és külföldi ásványvizekért kiözönlő sok milliónak. A diszmüvet, mely határozott nyeresége irodalmunknak, ajánljuk figyelmébe a fürdőző közönségnek, mert ezen a maga nemében egyedülálló munka tüzetesen ismerteti a hazai fürdő- és forrásviszonyokat. Az ilyen munka valóban megérdemli, bogy a fürdő- és forrástulajdonosok támogassák, hogy minél szélesebb körben terjeszthessék a hazai fürdőket és ásványvizeket. A Magvar Fürdőkalauz elhelyeztetett a vasúti és hajófülkékben, várótermekben, szállodákban, kávéházakban, vendéglőkben, orvosoknál, fogorvosoknál és kaszinókban, nemkülömben megküldetett a gyógyszerészeknek is. Megrendelhető a Magyar Fürdőkalauz kiadóhivatalában, Budapest VI., Eötvös- utca 36. TANÜGY. Tihanyi Domokos 40 íves jubileuma. Tolnavármegye minden részéből impozáns nagy számban jelentek meg folyó hó 19-én a nemzet napszámosai, hogy szivük szerint ünnepet üljenek Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tan- felügyelő 40 éves jubileuma alkalmából. A Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület, melynek Tihanyi Domokos az elnöke, díszközgyűlést rendezett a vármegye nagytermében, melyet megelőzőleg a belvárosi rk. templomban Fekete Ágoston tolnai prépost hálaadó misét mondott Te Deummal. Utána a vármegyeházába vonult az ünnepelttel és nejével a tanítói kar, ahol lélekemelőén folyt le a díszközgyűlés. Az ünneplők sorában ott láttuk a vármegyei főispánt, alispánt, főjegyzőt, tiszti ügyészt, árvaszéki elnököt és számos előkelő megyebizottsági tagot. A közgyűlést megelőzőleg elénekelték a „Himnuszt.“ Máté Károly alelnök pár szóval megnyitotta a díszközgyűlést és átadta a szót Horváth Ignác egyesületi alelnöknek, aki a következő beszédet intézte az ünnepelt kir. tanácsos, tanfelügyelőhöz: Nagyságos kir. Tanácsos Ur ! Szeretett Elnökünk! Az Isten templomából jöttünk ide, ahol hálát adtunk a Mindenhatónak, hogy Nagyságod szellemi és testi erejének frisseségében megérhette 40 éves áldásos tanügyi működésének jubileumát, mely 40 évből öt évet töltött a rögös tanitói pályán és 35 évet pedig a tanfelügyelői hivatal szolgálatában. Nagy és magasztos ünnep ez nekünk, melynek megülésére jöttünk ma össze a vármegye minden részéből. Nekem, mint az egyesület al- elnökének jutott az a megtisztelő és felemelő szerep, hogy a Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület nevében és megbízásából Nagyságodat, mint egyesületünk szeretett elnökét, mint ügybuzgó kir. tanfelügyelőt, mint a magyarosításnak fölként bajnokát és mint a tanítóságnak tanácsadóját, támogatóját és igazi jóakaró barátját üdvözöljem. Érzem, hogy gyenge vagyok bokros érdemeinek méltatására, de azért örömmel állok most Nagyságod előtt, hogy a tanítóság hálájának és elismerésének soha el nem hervadó elismerés virágát átnyújtsam. Negyven év, majdnem egy emberöltő! És ezen hosszú idő alatt nagyfontosságu hivatásában dolgozott, fáradott, éjt nappallá tett, csakhogy minél maradandóbb alkotásokat létesíthessen ; minél többet tehessen a magyar nemzeti iskola tökéletes kiépítése körül; minél több idegen tannyelvű iskolát megmagyarosithasson és minél eredményesebben felkarolhassa tanítóinak igazságos érdekét, akikkel nemes szive összeforrt, együtt dobog. Ez a szép, magasztos, mondhatom ideális törekvése a szó legnemesebb értelmében véve beteljesedett. Beteljesedett úgy, hogy büszke önérzettel nézhet vissza a befutott hosszú tanügyi pályájára, melynek nehézségei soha sem csüg- gesztették, sőt inkább uj erőt és kitartást öntöttek tettre kész leikébe. Ennek köszönheti, hogy teljes mértékben bírja a tanítóság rajongó szeretetét és az egész vármegye közönségének tiszteletét és nagyrabecsülését. Mi tanítók tudjuk és érezzük legjobban, akik mindenkor hü, elszánt katonái voltunk és vagyunk, hogy nemcsak vezérünk, jóakarónk, de igazán velünk érző, őszinte barátunk volt, aki az iskola fontos érdekét mindig össze tudta egyeztetni a mi érdekeinkkel, ami jogos törekvéseinkkel. Igazán elmondhatjuk, hogy nincs ebben a vármegyében egyetlen tanító sem, aki nem érezte volna meg atyai szeretetét. Jó példájával, szigorú kötelességtudásával felkeltette és fejlesztette bennünk hivatásunk iránti lelkesedést. Minden jóban, de különösen elöljárt a magyar állameszmének, a magyar szellemnek, a magyar zengzetes nyelvnek terjesztésében és apostolkodásának fényes eredménye az, hogy ma már Tolnavármegyében mindenütt magyar a tanítási nyelv. Lelkesedéssel, buzdítással olyan tanítókat nevelt megyénkben, akik hivatásszeretettél terjesztik a magyar nyelvet, a magyar beszédet, a magyar kultúrát. Mikor Nagyságod eljött hozzánk Ungvár- megyéből, a hegyek és völgyek közül, már akkor hírből tudtuk, hogy mily nagy hive volt ott a nemzetiségi iskolákban a magyarosításnak, ahol télen-nyáron, jó és rossz időben járta a nemzetiségi iskolákat, hogy a magyar szellemet, a magyar állam iránti tiszteletet terjessze. És ezt a lelkesedést, ezt a hazafias érzést elhozta Tolnavármegyébe, melynek népoktatását magas fokra emelte. A vármegyében lévő összes népoktatási hatóságok felekezeti különbség nélkül elismerik, hogy Nagyságod mindenkor igazságos őre és vezetője volt az iskoláknak és mindenkor fentartotta a különböző jellegű iskolák között a kölcsönös tiszteletet és békét. Ennek eredménye az, hogy nemcsak ami szeretetünket és hálánkat bírja, hanem bírja az egész vármegye nagyrabecsülését is, sőt kivívta eredményes működésével a magyar apostoli királynak kitüntetését, aki a mi büszkeségünkre és nagy örömünkre pár évvel ezelőtt királyi tanácsossá nevezte ki. Hogy mennyire becsüljük Nagyságodat, azt azzal igyekeztünk bebizonyitani, hogy adományozásokból a Tanítók Házában 4000 koronás Tihanyi szobaalapitványt létesítettünk, melynek áldásában egy megyei tanítónak a főiskolába járó fia részesül. Midőn még egyszer a legmelegebben üdvözlöm Nagyságodat, lelkem legmelegebb érzésével kívánom, hogy a jó Isten még igen sokáig tartsa drága életét a haza, kedves családja és a népoktatás javára! Isten éltesse! Az éljenzések lecsillapodása után Jártas Róza szekszárdi tanítónő az alábbi szép beszéddel ödvözölte Tihanyi Domokost és gyönyörű virágcsokrot nyújtott át neki. Nagyságos Tanfelügyelő Ur! Engedje meg, hogy a tolnamegyei tanítónők nevében és képviseletében csekélységem üdvözölhesse e szép napon, midőn mint a munka „Hérosz“-8za áll előttünk. Igazán gyengének, szinte parányinak ér- ' zem magam, midőn Nagyságodat 40 esztendei remek munkásságának ünnepén akarom üdvözölni, annyi sok, melegszívű, fenkölt lelkű kartársnőm nevében! S méltán; hisz alig pár éve működöm a tanítás terén. S mégis; e pár évi munkásságom, mint a messzelátó, a szinte mérhetetlen távoli csillagot is kellő közelségben mutatja, úgy tesz képessé engem is arra, hogy Nagyságod 40 évi szédítő munkásságához habár egyszerű, de tőlem telhető ünnepi érzéssel, és ünneplő lélekkel szóljak. De hol kezdjem? melyik vonását emeljem ki a tüneményszerü, szinte meseszámba menő 40 év, beláthatatlan terjedelmű, és magasztosságában, magyarosságában lélekemelő munkájának ? Azt, hogy a 40 év alatt nemcsak acéltollal, de acéllélekkel dolgozott nemzetünk műveltségének templomán ? s a magyarnyelv, a magyarosítás dicső terjesztésén ? Nem! Á 40 évi munkának ezen képét nem tudom kellően leíotografálni. Ez oly csillag, mely mérhetetlen magasan ragyog felettünk. Azt a képet emelem tehát ki a sok közül, mely mindegyőnkhöz a legközvetlenebb közelségben van, az: hogy Nagyságod Atyja volt 40 éven át a tolnamegyei iskoláknak és tanítóknak egyaránt! A leggyönyörűbb értelemben vett „Pater Familiasu-azó. Mert mig egyfelől sziklaszilárd igazságossága ejtett bámulatba bennünket, másfelől atyai jósága bilincselt le. Nincs közöttünk egy tanító sem, kit nem segített volna ügyében, bajában! Mennyi tanács, segély, atyai támogatás es gondosság! Ha azt mind leirnók, vaskos kötetet tenne ki. De nem könyvbe, múlandó anyagra jegyeztük föl mindezeket, hanem lelkünk bensőséges mélyébe. Ott fog inteni bennünket is hasonló jóra. A Nagyságod iránt táplált hódolatteljes tiszteletünk és szeretetünk tüze, nem fog kialudni lelkűnkből soha! . . . Ma hűséget esküszünk újra Nagyságod zászlajának, mely zászló: a lankadatlan lelkiismeretes munka!!! Kitartást fogunk meríteni Nagyságod példátlan nagyszerű munkásságából, mely mint örökfényü csillag fogja beragyogni az utat, melyen haladnunk kell mindnyájunknak! S a visszaemlékezés bizonyára meg fogja csendíteni lelkűnkben a költő örökszép értelmű szavait: „Szírt a habok közt, hűséged megálljon“ i Rendületlenül! E pár szál virágot pedig vegye szívesen Nagyságod. Öltöztesse föl e virágcsokor az én igénytelen, egyszerű szavaimat. Mert hiába, mi nők: virág nélkül nem tudunk ünnepelni. S azért ma is, hogy csak virágot nyújthassunk, mi tanítónők, külön üdvözöljük; de egyesült ; szívvel kérjük az Ég Urát, hogy jutalmazza meg
