Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-19 / 20. szám
4 TOLNAMEGY El KÖZLÖNY és elmondhatjuk, hogy e helyeken az egész vá- lasztási"aktus közönséges csárdái jelenet, melynek összes kulissza titkai a pénz, étel és ital körül játszódnak le. A mi választókerületeink nagy részében azonban ilyen eszközökkel alig tudnak lelkeket ' vásárolni, bár azt sem tagadhatjuk, hogy több helyütt a választók nagy készséggel isszák a potya mungó italt, de azért tiszta meggyőződésük szerint adják le a szavazatukat. A választási bíráskodásról szóló törvény az ilyen dinom-dánom és megvesztegetés között lefolytatott választást érvénytelennek minősit, akár a képviselőjelölt, akár pedig valamely harmadik személy volt az egész dolognak főrendezője. E mellett még a büntetőtörvény megtorló rendelkezései is alkalmazást nyernek a tettesekre és részesekre, akik beigazolt vád esetén a fogházbüntetés alól semmikép sem szabadulhatnak. A törvény az etetés és itatás tekintetében kivételt tesz az olyan kerületekben, melyek több községből állanak, mert ilyen helyeken nem esik az etetés és itatás fogalma alá, ha a választók a választás napján 'és helyén a szükséges élelemmel és itallal láttatnak el. Hogy azonban e kivételes és semmikép sem helyeselhető rendelkezése á törvénynek visszaélésekre alkalmat ne nyújtson, azért jónak vélte a törvényhozás a szükséges ellátást megszorítani akkép, hogy az csak természetben szolgáltatható ki, vagyis e címen senkinek pénzt adni vagy elfogadni nem szabad. Az előadottak folyományát képezi az is, hogy a megengedett szükséges ellátásnak tulhágása, tehát lukullusi eszem-iszomok rendezése már etetésnek és itatásnak tekintendő, mely körülmény az egész választási eljárást megtámad hatóvá teszi. Ezen érvénytelenségi ok alapján semmisítette meg a Kúria gróf Teleky Domokosnak deési, dr. Baross Jánosnak csongrádi és Jakabffy István szálkái képviselőnek mandátumát, akiknek egyúttal cselekvő és szenvedő választó képességét is felfüggesztette. Az etetés és itatással kapcsolatban meg kell említenem a választóknak a választás helyére való szállítását, amely fuvarozási ügylet keretében igen szépen lehet a vesztegetési célzatot el burkolni. Hogy tehát ily cimen senki tiltott anyagi előnyökhöz ne juthasson, azért kimondja a törvény, hogy fuvardíj fejében senkinek pénz nem adható, mert a választóknak szállításáról elsősorban a képviselőjelölt és pedig a saját költségén tartozik gondoskodni. Fuvardíjat tehát csak az a választó kaphat, aki választót vagy választókat tényleg beszállított. A fuvarozási díj mennyiségét minden egyes községre törvényhatósági szabályrendelet állapítja meg és igy vesztegetés esete forog fenn ott, ahol a fuvarozó választó több díjban részesül, mint a mennyit a fuvardíj szabályrendelet megszab. A választás tehát ezen esetben is megtámadható lesz. Szólni akarok még a lelki presszióról is, mely nálunk még igen gyakori t. i. mikor valamely közhivatalnok hivatali alárendeltjének utasítást ad arra nézve, hogy kire szavazzon, vagy mikor a közhivatalnok valamely választót hivatalos hatalmával visszaélve befolyásolni igyekszik. Nézetem szerint e két cselekmény a választási szabadságelleni legvakmerőbb merénylet, mely a fentismertetett visszaéléseknél sokkal súlyosabban volna büntetendő, mert hisz e két esetben a kényszeritett csak puszta eszköz a basáskodó tisztviselő kezében. Sajnos azonban, hogy az eddig hatályban levő törvényeink az alárendelt köztisztviselőt még ma sem képesek megvédeni a vezetők erőszakosságától, mert az ellenkező politikai véleményen levő kisebb hivatalnokok sorsa rendszerint a közszolgálat érdekében való rögtöni áthelyezés. Egy ilyen, a választási mozgalmakkal kapcsolatos politikai áthelyezésnek a múlt napokban mi is tanúi voltunk és igy várva- várjuk azt az időt, amikor a magyar tisztviselői kar a szolgálati pragmatika megalkotása által végleg felszabadul a lelkiismereti lekötöttség járma alól. Addig is azonban, míg e hatásában óriási fontossággal bíró törvény napvilágot lát, tisztviselőink férfias bátorsággal kövessék azt az irányt, melyet benső meggyőződésük kijelöl, mert a mostani törvénytelen kormány erőszakosságait a hazafias pártok még mindig képesek lesznek megtorolni. A tisztviselőkről lévén szó, el nem mulaszthatom a választási bíráskodásról szóló törvénynek a rájuk vonatkozó ama rendelkezését megemlíteni, mely megtiltja, hogy az állami és törvényhatósági hivatalnok, rendezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya, valamint a községi jegyző politikai pártgyüléseket összehívjon, avagy abban tisztséget foglaljon el, továbbá, hogy képviselőjelöltek körutazásában részt vegyen. Amint szószólói vagyunk a tisztviselők politikai véleményszabadságának, úgy mindenképpen elítéljük és helytelenítjük azt, ha egy tisztviselő közhivatali hatalmának bár csak látszólagos bevonásával is a politikai szenvedélyek tüzébe dobja magát és kézzel-lábbal korteskedik. Nagyon természetes, hogy ilyen köztisztviselő különösen az ellenpárt részéről igen sokát vészit a külső dekórumból, melyet a korteskedés csak megtépázhat, de semmikép sem nüvelhet. Sajnos, hogy e téren is még igen sok anomáliával találkozunk, melyeknek megszüntetése végett vajmi keveset vagy éppen semmit sem tesznek azok a felettes hatóságok, melyek a fegyelmi eljárás leveretésére hivatvák. Szinte nevetséges dolognak tűnik fel a törvény tiltó parancsa, ha a helybeli munkapárti lapot olvassunk, mely szó szerint leközli egy állami középiskolai igazgatónak a kölesdi képviselő-jelölt mellett tartott, állítólag magas színvonalú beszédét. Nem kevésbé meglepő az sem, hogy központi törvényhatósági tisztviselő a választási bíráskodásról szóló törvény életbelépte után is még évekig volt egy politikai pártnak jegyzője, a miért azonban még a haja szála sem görbült meg. Az ilyen esetek bizony nem nagyon emelik a törvénytiszteletet és méltán keltik bennünk azt a meggyőződést, hogy mi csak törvényt tudunk alkotni, de annak becsületes végrehajtásáról az alacsony nívón álló közigazgatásunk keretében gondoskodni képtelenek vagyunk. Ezzel befejezem kivonatos ismertetésemet. Hisz e pár sor szemelvényből is láthatja mindeki, hogy mily ideális szempontok vezették a törvényt a választási jog szabadságának megvédése körül. Méltassuk meg tehát mi függetlenségi érzelmű polgárok, hogy e korlátok betartásáéra elegendő erkölcsi erővel rendelkezzünk, mert csak igy leszünk érdemesek arra, hogy az általános választói jog törvényes szabályozásával a polgárságnak minél szélessebb rétegét vehessük fel táborunkba — a közös cél mielőbbi megvalósítása végett. Dr. Zsigmond Ferenc. Választási mozgalmak. Gróf Batthyány Tivadar Decsen. Pünkösd vasárnapján párthívei hívására Decsre utazott Gróf Batthyány Tivadar, hogy ott, hívei előtt, személyesen feleljen azokra a dolgokra, amiket ellenjelöltje róla mondott. Útközben Tolnán az állomáson lelkesen megünnepelték. Kivonultak fúvó banda, zászlók alatt tolnai és mözsi párthívei, hogy ragaszkodásuknak igy is tanujelét adják. Decsen a községháza udvara telve volt választópolgárokkal. Az asszonyok a hatóság szigorú rendelete folytán távoltartattak a prog- rammbeszédtől. Sokan kifakadtak ezen intézkedés ellen, mert szerették volna nagynevű képviselő- jelöltjüket hallani. A beszédet nagy figyelemmel hallgatták végig a választópolgárok s az mély benyomást tett rájok. Sűrűn megéljenezték Gróf Batthyány Tivadart s igen szép tanujelét adták jelöltjük iránti határtalan lelkesedésüknek. Valóban oly szépen, oly finoman boncolta szét ellenfele kiszólásait, hogy beszédének mindén fázisában magunk előtt láttuk a tényleg nagytudásu (azért irom igy, „tényleg“, mert manapság vannak ám „névleg“-es tudós emberek is, akik „tényleg“ mások), minden tekintetben finom lelkületű embert, az igazi magyar mágnást. Este 120 terítékű bankett volt. Sok szép felköszöntő hangzott el. Gróf Batthyány Tivadar az esti vonattal visszautazott Budapestre. A bonyhádi kerületben Dőry Pál a függetlenségi és 48-as párt szeretett képviselőjelöltje pünkösd hétfőjén folytatta megkezdett körútját a községekben. Kíséretében voltak többek közül ifj. Wéber János volt országgyűlési képviselő és dr. Schweiz Antal bonyhádi ügyvéd. Dőry Pállal hosszú kocsisoron választök mentek Máza, Győré, Izmény, Hant és Apar községekbe és mindenütt lelkesen fogadták programmbeszédét. Fehérrubás lányokkal, bandériummal és zenével üdvözölték a népszerű képviselő-jelöltet, akinek akinek ebben a kerületben elévülhetetlen érdemei vannak. Tartsanak ki a függetlenségi és 48-as választópolgárok Dőry Pál zászlaja mellett, ne engedjék magukat etetés, itatás és pénzzel megvesztegelni. — Mint a „Magyarország“ cimü lapból olvassuk, ugyanezen napon járta be a fentirt községeket Perczel Dezső munkapárti jelölt is, akinek kíséretében volt az egyik vár megyei aljegyző, egy közigazgatási gyakornok egy szolgabirósági hivatalnok, két községi bíró és egy segédjegyző. Ezet után látnivaló, hogy mennyire támogatja a hivatalos hatalom Perczel Dezsőt. A függetlenségi és 48-as párt újabb alakulása Tolnán. Régi közmondás: „Az igazság lassan halad, de mégis diadalt arat.“ így voltunk mi függetlenségi és 48-asok, midőn e szűz kerület egyes községeiben a színtiszta függetlenségi eszmék zászlaját kibontottuk. A nagy függetlenségi párt ketté szakadván, az ország számos részében nem voltak tisztában a választópolgárok azzal, hogy melyik rész az, amelyik a nemzetnek tett ígéretei mellett továbbra is tántorithatatlanul kitart. A választások alatt azonban, amidőn a választók a jelöltek szájából hallhatják a programmot és igy melyik párthoz való tartozandóságukat: a polgárok állásfoglalása megkönnyittetett. Örömmel vetetik tudomásul tehát, hogy Tolnán szeretett jelöltünknek e magyar nemzet önállósítására irányuló programmpontjai, különösen az általánoz választójog visszhangra találtak. Az értekezleten ott volt Dőry Pál nyug. főispán, a bonyhádi kerület népszerű függetlenségi és 48-as képviselőjelöltje, 80 tolnai választó- polgár. Az értekezletet Ábrahám Gyula helyi pártelnök nyitotta meg, üdvözölvén a megjelenteket kifejtette az értekezlet összejövetelének célját. Utána Dr. Horváth Jenő központi társelnök szólalt föl. Beszédében kifejtette a két függetlenségi párt programmja közötti különbséget. Bebizonyította, hogy a Justh-párt az, melyhez gróf Bathyány Tivadar is tartozik, melyik a nemzetnek tett Ígéretei (az önálló bank, általános választójog) mellett állhatatosan kitart s programújának a megvalósítását erélyesen követeli. Stern Árpán kifejti, hogy Szabó Károlynak a programmbeszéd alkalmával hirdetett választó- jogi álláspontja nem elégíti ki, azt nem osztja. A politikai kérdések tengelyének a választójogot tartja. Ezért az ellen állást foglal. Meggyőződésének és erkölcsi kötelességének tesz eleget, amikor a mellé a jelölt mellé áll, aki a radikális választójog hive: s ez Batthyány Tivadar gróf. Óriási lelkesedéssel fogadták a jelenlevők e szépen megindokolt beszédet, melynek minden egyes szavában az elvhü emberre lehetett következtetni. Utána Dőry Pál bonyhádi képviselőjelölt beszélt szépen, érvelő szavaival lebilincselte a hallgatóság figyelmét. Beszélt még Szuliman György is, lelkesítvén a polgárokat, hogy támogassák azt a jelöltet, akinek zászlajára az általános választójog és a kis existentiákon való segítés eszméje van felírva. Dr. Halász Lajos körútja. Dr. Halász Lajos a kölesdi kerület egyesült függetlenségi és 48-as párt közszeretetben álló jelöltje, Kori- tsánszky Ottó fővárosi lapszerkesztőnek kíséretében folyó hó 12-én délután érkezett a gyorssal Simontornyára. Az állomáson dr. Keck László, a kerület fáradhatatlan pártelnöke, a pálfaiak nagy küldöttsége várta 15 föllobogózott s virággal díszített kocsin és számos bandéristával. Már a vonat berobogásánál hallatszott a Eossuth-nóta és az „Éljen dr. Halász Lajos“ fölkiáltás. Amint az érkezők kiszállottak, odagyülekezett a küldöttség, amelynek élén Térmeg István köszöntötte egész Pálfa község nevében a jelöltet. Ékes szavakban tolmácsolta azt a kitartást, amellyel a 48-as lobogót diadalra kívánja vinni. Halász Lajos szívvel mondott köszönetét, majd kocsikra ülve énekszó mellett megindult a menet Pálfa felé. Útközben a simontornyaiak lelkes éljenzése kísérte őket. Pálján a község apraja és nagyja, mindenki ki-ki háza előtt volt, onnét üdvözölte kendő lobogtatással, virágszórással és lelkes éljenzéssel dr. Halászt. A községháza előtt Joó András ref. lelkész, a törhetetlen 48-as pálfaiak lelkes, derék elnöke üdvözölte röviden a jelöltet s a vele érkezőket. Pár pillanat múltán az egész község lakossága odagyülekezett. Erre Keck László a nála megszokott talpra esett, hatásos beszéddel megnyitotta a gyűlést. Percekig éljenzett a közönség, amikor Halász Lajos dr. az emelvény előterében megjelent, hogy programmját elmondja. Kossuth Lajos szent elveire esküszik föl. Azok vezetik küzdelmében, amelyet a magyar haza, a magyar nemzet, a haza minden hazafias lakossága érdekében folytatni kíván. Kern személyek mellé, de az alá a zászló alá áll nehézségtől, semmitől visz- ssza nem riadó katonának, amely a 48-as eszméknek megvalósitására lelkesít. Hosszan fejtegeti a 48-as programm főbb pontjait. Találó hasonlatokkal világítja meg minden fontos kijelentését, ami nagy tetszésre talált a lelkes hallgatóságnál. Utána Koritsánszky Ottó beszólt. Elmondja, hogy a megkisérlett, de magyar nemzetszempontból eredménnyel nem járt politikai muni káldás után a legradikálisabb politikát látja a legjogosultabbnak, mert igy remélné kiküzdeni a magyarnak törvényben biztosított jogait. Ezért van ő Justh mellett. Azonban a kölesdi kerületnek az a határozata szeme előtt lebeg, hogy a párt egységes marad s egyesült erővel támogatja a függetlenségi 48-as jelöltet, ha azt az elveket tartja szem előtt s nem az egyik vagy másik személynek hódol be, tartozzék az bármely 48-as pártárnyalathoz is. Ezért támogatja teljes erejéből Halász Lajost. Meg-megujuló éljenzés közben beszél ezután a 48-as elvek melletti kitartásról és a jelöltről. Joó András az ékes szóló, aranyszáju fiatal
