Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-12 / 19. szám
4 ■ ' . ___________________ TOLNAMEG\ El KÖZLÖNY________________________1910 május 15. gyűl és volt, ezrekre menő tömeg részvételével, Mádi Kovács megnyitója után Justh beszédet mondott, majd Rátkay László beszélt. Azután bankett volt. Délután Justbék ladikon átkeltek a Dunán. Solton tartották az első gyűlést a duna- vecsei kerületben, a melynek Várady Károly a jelöltje. Justh nagy hatással beszélt. A vasárnapi körutat a Dunavecsén tartott gyűlés rekesztette be. Justh az esti vonattal visszaérkezett Budapestre. A pincehelyi kerületből írják, hogy Kossuth Ferenc folyó hó 4-én érkezett meg Tolnavármegye területére. A darányi vasúti állomáson dr. Parragh Béla, a pincehelyi kerület Kossuth- párti elnöke fogadta százakra menő választók jelenlétében, aki szép szavakkal megköszönte a fogadtatást. Az állomásról bekisérték Kossuth Ferencet Felsőireg községbe, ahol tiszteletére nagy bankettet rendeztek Kovarc József uradalmi tiszttartónál. Május 5-én innen Nagyszokolyba mentek beláthatatlan kocsisortól és 60 bandéris- tától kisérve, ahol igen nagy lelkesedéssel és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták a pártvezért. Fehérruhás szép leányok csokrot nyújtottak át neki, Biró Sándor 48-as pártelnök pedig a község nevében üdvözölte Fejes Lajos alelnök és Kocsis József pártjegyzővel. Az „Ezredéves polgári olvasókör“ tagjai a közönséggel együtt egy szív- és lélekkel elénekelte a Kossnth-nótát a népgyülés megnyitása előtt, melynek első szónoka Parragh Béla pártelnök volt. Kossuth Ferenc a községház ablakából beszélt nagy tetszés között, melyet a százakra menő választók lelkes éljenzéssel helyeseltek. A népgyülést azután a Kossuth-nótával fejezték be. Ambrozovics Lajos volt bajai főispánnak megválasztatása biztosra vehető, dacára annak a hivatalos presszió- nak, melyet a munkapárt Kämmerer érdekében jónak lát kifejteni. Kossuth Ferenc a kölezsdi kerületben. Május ötödikén este érkezett Kossuth Ferenc Gyönkre. Kiséretében voltak Ambrovovits Lajos volt főispán, dr. Halász Lajos, dr. Hédervári Lehel volt képviselők s Korisánsz&y Ottó és Mokry Ferenc fővárosi hirlapirók. A község bejáratánál dr. Mányoki Gyula, Kossuth Ferencnek Tapolcán, ahol először volt képviselő, egykori pártelnöke, Feller Ádám, Weil Imre néptanítók, Muth György, Szabó Sándor és Wagenbach János bizalmi férfiak élén, száz égő fáklya lobogó fényénél fogadta a pártvezért. Kossuth Ferenc a régi gárdájának hűséges tagja üdvözlő szavaira melegen válaszolt. Azután fölzugott az éljen, felharsant a Rákóczi- indulő, megindult a menet, megkezdődött a gyönki diadalut. Az utcákon a házak ablakai ki voltak világítva, a gyalogjárókon hangosan éljenezve, sok helyen kendőt, kalapot lobogtatva, sürü tömegben alkotott sorfalat a nép. A Kossuth-téren, ahol vagy másfélezer ember várta, dr. Keck László pártelnök fogadta volt. Kossuth Ferenc Keck Lászlóhoz szállt, kíséretével annak volt vendége és annak az ablakából üdvözölte az őt ünneplő közönséget. Másnap reggel népgyülés volt, amelyen Gyönkről és vidékéről, a társadalom minden rétegéből mintegy kétezren vettek részt. Nagy számban a választók, teljes számban a gyönki intelligencia. Saját szavait visszaadva: ott lézengett a Khuen-párti megyei lap O. F. tudósítója is. Aki, megint az ő finom szavai nyomán haladva, már nemcsak vak, hanem süket is. Csak igy küldhetett erről a gyűlésről a valósággal annyira ellenkező tudósítást. Ha pedig helyén a szeme és a füle : hányaveti riportja,! cikke alantjáró költemény. Faragva alighanem azért, hogy tetszésen mosolyogjanak a képzelt uj földes urakra a valóságos régi urak, a polgári származású stréberekre a nemes uraságok. Ha igen, úgy csöndes részvét kéretik. A gyűlésen először Halász Lajos szólt s tartotta meg programmbeszédét. A szokott közvetlenségével, természetességével, közismert sze- retetreméltóságával. Általános hatást keltve Gyön- kön is, mint mindenütt. Utánna Kossuth Ferenc lépett az emelvényre. Az uralgó politikai kérdésekről beszélt a minden szavát templomi áhítattal váró és nagy tetszéssel fogadó közönségnek, mint bölcs apa a véreinek. Jósággal, szeretettel telten. Egyszerűen, világosan, mindenki által megérthe- tően. Hirdette azután a lemondás Khuen-Tisza osztrák politikájával szemben a nemzeti fokozatos haladás s a létfentartó, a jövőt biztositó negyvennyolcas eszmékhez való ragaszkodás szükségességét. Ajánlotta végül képviselőnek Halász Lajost, mint pártjának tehetséges, munkás, hasznos, derék tagját. Kossuth Ferenc után Ambrozovics Lajos tartalmas és formában is kiváló beszéddel lelkesítette méginkább lelkes közönséget, Hédervári Lehel pedig hévével, humorával egész magával ragadta azt. Bezáróul Koritsánszky Ottó tolmácsolta németül a beszédeket, nagy tetszéssel, nagy sikerrel. Kossuth Ferenc Gyönkről Varsádon és Kistormáson át a kerület székhelyére utazott. Varsádon a községháza előtt nagy tömegben várta a nép, ahol Liode Gyula, a minta-jegyző fogadta magas szárnyalásu beszéddel. Kossuth Ferenc válasza és beszéde után Hédervári Lehel tartott németnyelvű beszédet a közönségnek. Kistormáson meg a községi vendéglő előtt levő térségen sora kozott a polgárság. Kossuth Ferenc itt is leszállóit, hogy beszéljen a néppel s a néphez. Itt meg dr. Nozdrovitzky Ferenc közjegyző tartott német nyelven lelkes és lelkesítő beszédet. Kölesére a bevonulás gyönyörű látványt nyújtott. Elől az alföldi csikós ruhába öltözött gyönki fiatal iparosok háromzászlós kocsija, utána Kossuth Ferenc négyes batárja, kíséretének fogatai, ezek után pedig nyolcvan—száz kocsi választóval, mindegyiken Halász lobogóval. Előttük zenekar, oldalt a gyalog özönlő nép. Kölesd és vidéke a Kossuth-téren Kossuth Lajos szobra előtt várta a Kossuth Lajos fiát. Huszonnégy fehérruhás lányka virágot hintett útjára s fent a szobor talapzatánál az érdemekben gazdag, a legvált- ságosabb időkben is a függetlenségi párt zászlaját diadalra vitt Tantó János diszelnök üdvözölte meghatottan. Kölesden még több ember volt jelen a gyűlésen, mint Gyönkön. Ide eljöttek a diós- berényi választók is Krémer Lőrinc, a faddiak Grünvald Lajos, a harciak Renczes János, a kaj- dacsiak Tantő János, a kistormásiak Fuchs Henrik, a medinaiak Mester István, a nagydorogiak Térjmeg János, a sárszentlőrinciek Balog János, a szakadátiak Pelcz Árpád, a tengeliciek Braun Ádám, a varsádiak Brukner János vezetése alatt. Eljött Gőzsy Tibor is Hencséről. Az egyetlen dzsentri kerületben, aki a politikai meggyőződését fölébe helyezi a személyi s az osztálytekinteteknek. Kossuth Ferenc a bemutatáskor látható örömmel és melegen fogadta, amit meg is érdemlett. Szolgáljon ez a jövőre buzdításul az aktivitásra, szerénysége legyőzésére. Azt is meg kell említenünk, hogy a kölesdi gyűlés rendezői Tantó Imre, Knabel Vilmos, Gyenei József, Törjék István voltak. Kölesden, ahol Halász János már megtartotta programmbeszédjét, Kossuth Ferenc beszélt először. Lelkes és magvas politikai beszédjét a fővárosi lapok sorra közölték, hozták. Viharzott mondása közben és utána a lelkesedés, a tetszés. Kossuth Ferenc beszédje után Halász Lajos a Kossuth-kultusz legtisztább, legnemesebb, leg- szárnyalóbb hangjait hallatva, megkoszorúzta az ünnepelt fiú előtt a megdicsőült apa szobrát. Ezután Ambrozovits Lajos, Hédervári Lehel (magyar és német nyelven) és Koritsánszky Ottó intéztek beszédet a lelkesedéstől mámoros közönséghez, és fejezték be beszédjeikkel méltóan a kölesdi nagyszabású, feledhetetlenül szép hazafias ünnepséget. Kossuth Ferenc és kísérete Majthényi Vilma bárónőhöz voltak hivatalosak ebédre. S teljesen igazat mondunk, ha hozzátesszük, hogy fejedelmi ebédre. Az asztalfőn a bárónő ült, jobbján Kossuth Ferenc, balján Ambrozovits Lajos. A jobboldalon ültek még Hédervári Lehel, Pelcz Árpád, dr. Nozdrovitzky Ferenc, Koritsánszky Ottó, a baloldalon pedig Tantó János, dr. Mányoky Gyula, Mokry Ferenc, dr. Orbán Márton. Csak egy tószt hangzott: Kossuth Ferenc mondotta a bárónőre, a lelkes honleányra, akinek az atyja együtt emigrált Kossuth Lajossal. Kossuth Ferencnek az egyórai vonattal Budapestre elutaznia s ezért asztalt bontania kellett. A társaság többi tagja csak a feketekávé. után távozott. Fájlalva természetesen, hogy tovább nem maradhattak. De hát ily időkben a politika mindenek fölött. A választópolgárokat kellett fölkeresniök. Dr. Sztankovánszky Imre nyílt levelet irt a kölesdi választóknak, magyar és német nyelven. A kettő azonban nem fedi egymást. A magyar nyelvűben nincsen meg, csak a német szövegűben az indirekt támadás Apponyi Albert nagyjelentőségű alkotása, a vallásoktatásnak a nem magyar népiskolákban részben magyar nyelven történendő volta ellen. Amit kivivni nem sikerült Bécscsel szemben. Berzevitzynek, de a nemzeti kormánynak igen. Ezt Tisza István is megtámadta kortes célból, de senkisem követte őt, csak a kölesdi munkapárti jelölt. Sztankovánszky ezen állásfoglalását, amely folytatása a tót aratóknak, a kortesei botrányosan fölhasznál ták: azt hiresztelték, hogy a negyvennyolcas párt a német-magyarok anyanyelve ellen tör és ha többségre jut, még a templomban sem engedi meg a német szót. Kossuth Ferenc a higgadtság s a tárgyilagosság megtestesülése. De rendkívül indignáló- dott, hogy ez a hazafiatlanság tudomására jutott. Ellene, a kölesdi kerületben tartott mind a négy beszédjében kikelt és hatodikén hazaérkezve azonnal, vezetőhelyen, foglalkozott a dologgal az „Egyetértés“-ben, majd a „Budapest“ ben. Visz- szautasitotta a hazug, a banditaszerü támadást és fölvilágosította a németajkú polgárokat. — Halász Lajost annyira bántotta, hogy . Gyönkön beszédjében az illetőket gazembernek nevezte és fölhívta őket, álljanak vele szemtől-szemben De úgy tettek műd dinnye a fűben. Azt mondták, hogy senkisem tette. Hanem azért nagy a fölhá- borodás a munkapárt berkeiben a gazember szó miatt. Hát aki ilyent tesz, az nem az ? . . . A paksi választókerület. Hetek óta nagy izgatottságban van lakosságunk a közeli képviselőválasztás miatt. Vendéglőkben, társaskörökben, sőt még a családi asztalnál is ez a kérdés foglalkoztatja az embereket: „ki lesz a képviselő V“ Volt három jelölt, kettő munkapárti. Ezeknek kellett először megküzdeni a hivatalos jelöltségért. Végre is Niefergall győzött, ha ugyan lehet győzelemnek minősíteni azon tényt, hogy Baumgarten párthívei csekély kivétellel a Mádi- pártba léptek át, beigazolva azt a régi latin közmondást : „Inter duo litigantes tertius gaudet.“ Mióta Niefergall hivatalosan is jelölve van, a korteskedés óriási mérveket ölt a munkapárt részéről. Eltekintve attól, hogy a korcsmákban a bor és szivar, jó vacsorák kiséretében tetszésszerinti mennyiségben állott az eszem-iszom választók részére, különösen a munkapárti programra — állítólag 11, mások szerint 70 ezer korona megérkezte óta — előveszik azt az eszközt is, mely a legutóbbi alispánválasztáskor itt pompásan bevált. Iveket köröznek, melyeken az aláírók becsületszavukat kötik le arra, hogy a munkapárti jelöltre szavaznak. És az aláíratásokat eszközük és forszírozzák olyanok is, kiknek jó lenne az 1899. XV. 162., illetve 168. §-ait kissé tanulmányozni. Különben egy kicsit furcsa eszköz a szavazatoknak ily módon való biztosítása és még jobban feltűnik az, hogy számos úri ember akadt, ki az ivet aláírta. Mert szerintem a szavazatnak irásbani becsületszóval való lekötése vagy azt jelenti, hogy az illető szóbeli Ígéretére mit sem adnak, magyarán nem hisznek a komának, vagy pedig azt, hogy ismerve az illető áldozat függetlenségi érzelmeit, másrészt függő viszonyát bármi tekintetben is a munkapárt valamely tagjával szemben, igy akarják — legtöbbször ígéretek vagy fenyegetések kiséretében — azon dilemmába hozni, hogy vagy elvét feladva az ivet aláírja, vagy magát kitegye a biztos boszunak. Ez utóbbi esetre eklatáns példa egyik helybeli r. t. tisztviselőjének esete, kivel az intézet vezetősége, sőt saját apósa sem akar szóba állni csak amiatt, mert elvét nem tagadta meg. Ezen fegyverrel a munkapárt elérte azt, hogy a dunaíöldvári választópolgárok fele papiroson az övé, mert sajnálattal kell bevallanunk, hogy sok régi kipróbált 48-as szavazó adta be derekát és irta az ivet alá, vagy érdekből vagy félelemből. Magam is már nagy veszélyben hittem a függetlenségi zászlót és kíváncsian vártam a közeli programmbeszédeket, melyeken kitűnik, hogy veszi be népünk bora és szivaija után is a munkapártnak. Nagy meglepetésemre és örömömre aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert Földvár hűvösen, Madocsa és Bölcske büdösen — azaz záptojásokkal, nagyon otromba választási eszközzel — fogadták a munkapártot. Meg is ütköztem egy kicsit a „Tolnavármegye és a Közérdek“ helybeli tudósítójának merész fantáziáján,' mellyel a programmbeszéd hatásáról ir és tömegszám ismeretének fogyatékosságán. Úgy látszik a pénzen fogadott bandériumot és a kocsitábort dupla, a dunaföldvári hallgató közönséget négyszeres szemmel nézte. Dehát tévedni emberi dolog, meg a kocsiról nézőnek minden többnek és nagyobbnak tűnik, ami őt ünnepli. Az igazság érdekében úgy próbálom a tudósítást megírni, ahogy egy nagyon elkeseredett hangú munkapárti szavaiból hallottam, ki nemcsak szem és fül tanú, de áldozat is volt akkor. Madocsán a nép be sem akarta engedni a munkapártot és csak a csendőrszuronyoknak köszönhette a jelölt, hogy pár madocsai választó- polgár és dunaföldvári kísérői előtt beszédet mondhatott. Bölcske határán már hírnökök jöttek és figyelmeztették a munkapártiakat, hogy a bölcs- keiek nem sajnálják a tojást. A figyelmeztetés nem használt. A keresztül vonuló had nem győzte fejét kapkodni a sok tojás és kő miatt. Akárki rendezte különben a dolgot, nem válik becsületére és megérdemelné, hogy btintetéskép egy egész napig záptojást kössenek az orra alá. Ezen előzmények után ért a munkapárti jelölt Földvárra. A község határán 100—1450 lovas, 30—50 kocsi fogadta őket. A tömeg hidegen viselte magát, néhány éljen, sok közbe- morgás. A jelöltön kis izgatottság észlelhető, midőn beszédjét kezdi. De ezt nem is csodálhatni az előzmények után és ha tekintetbe vesszük, hogy minduntalan akadt néhány túlbuzgó Mádi- párti, ki a saját jelöltjét éltetve zavarta a prog- rammbeszédet. Hiába népünk még mindig nem elég érett arra, hogy az ellenvéleményt türelmesen hallgassa. Maga a programmbeszéd nem volt rossz, nem is volt egészen munkapárti, csak az
