Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-05-12 / 19. szám
XXXVIII. évfolyam 1/ ______ 19 . szám Szekszárd, 1910 május 15. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Sajnálatos esemény. Senki sem hitte volna, hogy a választási küzdelem, mely talán a szekszárdi kerületben a leghevesebb, éppen a kerület legjelentéktelenebb községében, a németek lakta Várdombon, ölt oly arányokat, melyeket helyeselni egyátalán nem lehet s mely a választó polgárság testi épségének és vagyoni biztonságának veszélyeztetésével jár. A hiradás akképen szól, hogy a bátai programmbeszéd meghallgatásáról visszatérő szekszárdi Batthyány-párti választókra Várdombon egy ablakból reálőttek s Bó- v á r i József szekszárdi lakost homlokán jelentékenyen megsebesítették. A szekszárdiak leugrálva a kocsikról, megakarták a támadást torolni, de a ház kapuját, melyből állítólag a lövés történt, zárva találták. Betörték a kaput, de a házban egy négy éves leánykán kívül senkit sem találtak s ekkor haragjukban a bútorokat összetörték. A várdombi németek ekkor vasvillákra kaptak, azonban a szekszárdiak lefegyverezték őket, de a küzdelem közepette Bősz Pétert szúrással súlyosan megsebesítették. így adják elő a sajnos eseményt a szekszárdiak, mig a várdombi lakosság tagadja, hogy bárki közülük lőtt volna s Bóvári József sebei is nem lövéstől, hanem az orvosi látlelet szerint, valami hegyes eszköztől (vasvilla?) származik.Mint minden ilyen esetnél, úgy ennél is, mindkét fél a kezdeményezést s igy a felelőséget a másikra akarja hárítani s az ügyről tiszta képet alkotni vajmi nehéz. De a bevezetett s bizonyára teljes pártatlansággal folytatott vizsgálat majd világosságot dérit az eseményekre s kétségen kívül megállapítható Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS [HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. lesz, hogy kik a bűnösök s kiket szükséges a bíróságnak felelőségre vonni. Elképzelhető, hogy milyen kellemetlenül fogja ez az esemény hire Batthyány Tivadar grófot érinteni, ki minden alkalommal híveit a legbensőbben arra kérte, hogy mindennemű összetűzéstől tartózkodjanak s ha még az ellenfél által provokálva lenné-1 nek is, türelemmel viseljenek el bárminemű bántalmazást. Hogy ez tőle nem puszta szemfényvesztő beszéd, idézem levelének néhány sorát, melyet azon alkalomból kifolyólag irt, midőn a bátaszéki vasúti állomásnál megtámadtatásnak volt kitéve. Bá- taszékre — írja hivatkozott levelében — több őcsényi ember utazott az én vonatommal, nyilvánvalóan megrendelésre, a hol a pályaudvaron 5—6-an lármáztak ellenem ; minthogy az állomáson 13 szekszárdi és két decsi tartalékos volt, kik viszont mellettem tüntettek, komolyan aggódtam, hogy a pályaudvaron egy kis parázs verekedés keletkezhetik, miért is nagyon kértem embereinket, hogy tűrjék békével a kihívást s ne ugorjának bele semmiféle összetűzésbe. A »Budapesti Hírlap« keddi számában, a szekszárdi rendszeres ferdítő, már egész rémregényt tálal az olvasó közönség elé. Beszél a programmbeszéd alkalmáboli véres összeütközésről, holott jól tudja, hogy az incidens akkor történt, midőn a szekszárdiak Bátáról már visszatérőben voltak; száz revolver lövést emleget, holott a községi jegyző csak egyet említ; azután szélnek bo- csájtja, hogy a szekszárdiak azzal fenyegették meg a várdombiakat, hogyha bejönnek Szekszárdra szavazni, hát agyonverik őket. Ugylátszik a Szabó-párt ebből az esetből politikai tőkét akar kovácsolni, hogy megindokolják azon, a szállongó hírek szerinti, tervüket, miszerint a választás színhelyét egyik szomszédos községbe akarják áttenni. Megkísérelték már ezt ezelőtt 40 évvel, 1869-ben s az eredmény az lett, hogy — a hatás ellenhatást szülve — nemcsak á választó közönség, hanem Szekszárd egész lakossága, egy napra, átvándorolt Tolnára, hogy ily módon kívánságát érvényre emelje. Ami, felesleges mondanunk, meg is történt. Az ügy a független biróság kezébe fog kerülni s ott bizonyára a való tény megállapításánál nem a politikai elfogultság, hanem az igazság hamisítatlan felderítése iránti komoly akarat lesz az irányadó. Pünkösd! A keresztény mithosz egyik fenkölt jelensége a pünkösdi ünnep, mely a rajongó hitnek a tudatlanok és bátortalanoknak isteni megsegítése és hitvalló vértanukul való küldetése. Mily isteni erő és a keresztény tanoknak mily büvö- letes nagy vonzása, hogy az egyszerű Názáreth- parti halászok odaszegődtek nemcsak egész életükre, de rajongó hittel hozták áldozatul életüket. És Istennek kegyelme e közben elméjüket meg- élesité, elküldvén őket szerte a világba hirdetni minden népnek az ő országát. A pünkösdhöz ennek az isteni felvilágosításnak, értelmi megerősítésnek nagy, ünnepi gondolata járul. Es valóban soha jobbkor nem kellett nekünk magyaroknak ezért az isteni kegyelemért esde- kelnünk. A pünkösd isteni galambjának kellene minket is meglátogatnia. Éppen a pünkösd szép tavaszi ünnepén hangzik legjobban, legkiadósab- ban a szónok kapacitációja. A mostani pünkösdi ünnepek során is sok apostol megy szét, csak hogy úgy nézzük,hogy ezeket amunkapárti apostolo- katnem ihlette meg égi sugallat s nagy része fajának, Pünkösdi imádság. — Moore. — Te vagy, óh Isten, létoka Ereje e csudás világnak; A nap fénye, éj mosolya, Arcodról vizszavert sugár csak; Dicsőséged beszélik mindenek, Mi szép, mi fényes, mind, mind a Tied! A nap ha bucsusugarát Az estnek féllegére hinti, S az aranyos nyitáson át Szemünk a menybe vél tekinteni; E rózsapi/r, ez édes esti kép Szelíd bubája, Uram a Tied! S az ég, ha csillagezrivd Föld és ég fölött szárnyát kibontja, Óriás madár, mélynek ezer Csillagszemmel behintve tolla: Mind e magasztos, égi^szent tüzek Fönsége, bája, TJram a Tied! Leheteted száll szelíden, A tavasz enyhe sóhajába; Kegyes szemeid fényiben Fakad a nyár minden virága; Dicsőséged beszélik mindenek: Mi szép, mi fényes, mind, mind a Tied! Fordiiotta: Jánosi Gusztáv. Csodabogarak. — A «Tolnamegyei .Közlöny» eredeti tárcája. — Csodabogaraknak nevezem egyelőre őket én is, mert első pillanatra valóban annak látszik. Alaposabban szemügyre véve és keletkezésük történetét, céljukat megismerve el kell ismernünk azonban, hogy sokkal magasabb nivón álló, ártatlanabb és-mégis mulattatóbb eszközei a társas szórakozásnak, mint a mai modern társaságokban divó emberszólás és pletyka. Ártatlanságuknál és csiszolatlan voltuknál fogva talán gunymosolyt is vonnak egy-két ultra modern ember ajakára, de az igazán müveit középosztály — hiszem — örömmel veszi, hogy vannak még társaságok, hol a fiatal emberek nem a blazirtat adva apró pikantériákkal, a leányok pedig nem az úgynevezett flörtöléssel, hanem szellemes és mulattató társasjátékokkal igyekeznek egymás társaságát kellemessé tenni. Persze ilyen jelenség csak az elmaradt vidéken található ! Inkább vagyok azonban a szépnek, nemesnek és jónak még örvendeni tudó, elmaradt vidéki, mint a mindenből gúnyt űző, mindent lekicsinylő, fáradt, sivár lelkű fővárosi. Egy ilyen gondolkodású, vidéki úri társaságnak szói'akoztató társas játékát mutatom be alább azon reményben, hogy annak megismertetésével pár kellemes órát fogok szerezni az azt még nem ismerő, hason gondolkodású más társaságoknak. A játék a következő : A társaság minden tagjának egy négyszögletes papirszeletke lesz kiosztva, melynek négy sarkába kiki egy a másikkal rímelő szót ir. f Ennek megtörténte után a társaság egyik tagja a papirszeletkéket beszedi és összekeverve újból egyenkint kiosztja. Az igy kapott rímek felhasználásával mindenkinek verset kell tészitenie, melyeket ismét egybegyűjtve a társaság egyik tagja felolvas. Legtöbbször persze a versecskék sületlenek, ez azonban nem baj, annál harsogóbb kacaj támad felolvasásuk nyomán. Nem is az a cél, hogy a poétika szabályainak mindenben megfelelő versek produkáltassanak, mert egyéb mástól eltekintve erre elég idő sem áll rendelkezésre a társaság túlságos megvárakoztatása nélkül, de meg sokszor a kapott rímek egy gondolat körüli csoportosítása sem kis nehézséget okoz. Talán nem veszem a kedves olvasónak türelmét túlságosan igénybe, ha az igy készült versek közül párat egy igen kedves vidéki úri háznál folyt játékból összegyűjtve mutatvány- számul bemutatok. Felölelnek e kis versek minden társalgási témát. Vannak közöttük a most folyó választási mozgalmakra tekintettel természetesen legnagyobb részt politikai — s ezzel kapcsolatban vagy a nélkül személyes vonatkozásnak. (Itt azonban meg fogják engedni az igen tisztelt szerzők, bogy a szerzői jog teljes tiszteletben tartása mellett és minden annak megsértésére irányuló szándék nélkül, álneveket helyette'sithessek be a használt nevek helyébe.) Nem hiányoznak közülök azok sem, melyeknek tárgya az emberiségnek ’(különösen a fiatalabbjának) örök témája: a szerelem. Szólnak a társaság tagjai által kedvelt zenéről, sportokról : tenniszről, vadászatról s végül nem feledkeznek meg a legnagyobb úrról, a gyomorról. Nézzük első sorban a politikai vonatko- zásuákat:
