Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1910-04-14 / 15. szám

XXXYIII. évfolyam 15. szám Szekszárd, 1910 április 16. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-ntcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények. intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű _____ hirdetések és pénzküldemények intézendők Fe lelős szerkesztő Főmonkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, szombaton Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */t évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f; 100—200 szóig S K 74 7, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Izgalmas idők. Batthyány Tivadar gróf, a szekszárdi kerület függetlenségi és 48-as párti jelöltje múlt vasárnap tartotta meg programmbe- szédjét Szekszárdon, oly rendkívüli ünneplés közepette, mely városunkban még alig for­dult elő. Jöttét megelőzőleg az a hir kelt szárnyra, hogy a csekély számú ellenpárt tüntetést tervez, sőt még holmi dobálódzás is lön emlegetve. Szerencsére ez a híresz­telés nem bizonyult valónak s maga az im­pozáns bevonulás, minden zavaró incidens nélkül ment végbe, jeléül annak, hogy a szekszárdi választóközönség ez a része elég érett arra, hogy az ellenfelek szereplését tiszteletben tartsa, a mint a maga részére is megkövetelheti, hogy ő is hasonló bá­násmódban részesüljön. De azért mégis történt valami, ami elég alkalmas arra, hogy az egymás elleni küzdelmet kiélesitse s a megtorlás iránti kedvet megteremtse és fokozza. Az történt ugyanis, hogy Máj er Alajos a Szabó-párt alelnöke, -miután Tolnán Batthyánynak bemutatkozott és alázatosan hajlongott, Szek- szárdra érve, kihajolt a vasúti kocsi abla­kán és éppen akkor, midőn Boda Vilmos üdvözlő beszédét mondotta, hangosan köz­bekiáltotta az idegenből átplántált szót: Abzug! Ugyanezt tette a magáról megfe­ledkezett Schuler József nyugalmazott tanító is. Az ezrekből álló ünneplő közön­ség iszonyúan felháborodva rohant a kiáltok felé, hogy megérdemlett büntetésben része­sítse őket s csak a szuronyos csendőr közbe­lépésének, ki a kocsi ajtaja előtt állást fog­lalt, köszönhető, hogy ez be nem követ­kezett. Maga a tény oly kicsinyes, hitvány, hogy tán szóra sem volna érdemes, ha ilyen izgalmas időkben, egy hasonló cselekmény kiindulási pontját nem képezhetné azután a kölcsönös megtorlások és insultusok egész tömegének. Súlyosbítja a helytelen viselke­dést, hogy az nem egy egyszerű választó, hanem a párt alelnöke részéről történt, ki még fokozta kihívó magatartását azzal, hogy a csendőrszurony és zárt kocsiajtó mögött gúnyosan mosolyogva, szótlanul tűrte a fe­léje zuduló helytelenítő szidalmakat. Itt lapunk élén rögzítjük meg a Szabó­párt alelnökének viselt dolgait, hogy ké­sőbb, ha a párt esetleg megtorlásban ré­szesülne, mit részünkről nem óhajtunk, a felelősséget azokra hárítjuk, kik a kezde­ményezés korántsem dicsőséges szerepére vállalkoztak. Legyünk aziránt tisztában, hogy kerü­letünkben a most bekövetkező képviselővá­lasztás egyike lesz a legizgalmasabbaknak, mert mint a jelek mutatják, a székváros s a vidék nagy részének akarata és kívánsága ellenkezésbe kerül a kerület többi szavazói­nak törekvésével s a küzdelem sorsát az dönti el, váljon Szekszárd egy ezer Batthyány-párti választójának sikerül-e? a külső községekből annyi hívet toborzani, mennyi a többség létrejövetéhez szükséges. Aki ismeri a szekszárdi választópolgár­ság izgalomra hajló lelkületét, mely még fokozódik azzal, hogy törekvése elé akadá­lyok gördülnek, az csakhamar tisztában le­het azzal, hogy a vezetők részéről nagyon helytelen dolog, ha maguk mennek elő pél­dával, hogy mi módon lehet az izgalmat fokozni. Ugyebár a kéyviselőházban történt tör­vénykönyv dobálás s elkövetett sértés, párt­különbség nélkül az egész ország kárhoz­tató ítéletét vonta maga után, pedig egész bizonyos, hogy az egész incidens nem kö­vetkezett volna be, ha Khuen-Héderváry Károly gróf a helyén marad, nem megy ki a padok előtti térre s nem kísérli meg be­szédjét a gyorsírók irónja alá mondani. Ez is bizonyíték arra nézve, hogy nem taná­csos a tűzzel játszani, mert gyakran elég egy kis szikra, hogy nagy veszedelmeknek legyen az okozója. A kellemetlen üggyel Ba-thyányi Tiva­dar gróf is foglalkozott a tiszteletére ren­dezett társasvacsorán s arra kérte válasz­tóit, hogy felejtsék el a dolgot és ne élje­nek visszatorlással. Mi is e mellett emel­jük fel szavunkat, mert hisz ez az első eset volt, hogy a választók érzelmükben megsér­tettek; de ha az eset ismétlődni fog s bi­zonyságot szerzünk róig, hogy ez az ellen­fél harcmodorának alkotó része, akkor bi­zonyára nem leszünk a béke szószólói, ha­nem, azt az elvet fogjuk vallani, hogy kéz­kézért, szem-szemért. Mert a? mégis furcsa dolog lenne, hogy az egyik félnek szabad volna az insultus eszközeivel élni s a má­siknak pedig a béke kedvéért, csak az lenne a kötelessége, hogy a sértéseket nyugod­tan zsebre vágja. Mayer ur, bízva a csend­őrszuronyban, meg merte tenni, hogy egy 10.000 főnyi, lelkes csoporttal szemben in- sultust kövessen el, mit fog majd tenni, ha arra kerül a sor, hogy Batthyány gróf meg­jelenik Bátaszéken, hogy programmbeszédet mondjon s Bátaszéken otthon érzi magát. Ha Batthyányi gróf Bátaszéken törté­nendő megjelenése alkalmával bármi törté­nik, most már tudni fogjuk, hogy kit kell azért okolnunk s kit kéll felelősségre von­nunk. De tovább megyünk, minden elköve­tendő sértésért felelőssé tesszük magát az ellenpárt jelöltjét is, mert hisz neki módjá­ban van tüzesvérü kortesét egy kis türe­lemre és nyugodtságra inteni, Ha pedig ezt meg nem teszi, akkor tudni fogja a Batthyány-párt is kötelességét s bi­zonyára arra, hogy a sértéseket viszonozza, elég erővel és — akarattal fog rendelkezni. Batthyány Tivadar gróf programmbeszéde. Szekszárd r. t. város hazafias polgársága igazi benső szeretettel és rajongással fogadta múlt vasárnap nagynevű képviselőjelöltjét: Batthyány Tivadar grófot. A fogadtatás valóban olyan volt, amelyhez hasonlót még Szekszárd legöregebb polgárai sem láttak. Nem volt ez mondva csinált tüntetés, hanem őszinte megnyilatkozása volt a függetlenségi és 48-as elvbü polgárságnak- Batthyány Tivadar gróf személye és politikája iránt, akire valóban büszke lehet a szekszárdi választókerület. Szekszárdiéi egy küldöttség dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd vezetése alatt a tolna-mözsi állo­másra utazott, ahol a tolnai és a mözsi elvtársak is csatlakoztak hozzájuk. Itt lelkes éljenzéssel fogadták a képviselőjelöltet és dr. Zsigmond szép szavakkal, üdvözölte. A küldöttséggel együtt Batthyány Tivadar gróf a délutáni vonattal ér­kezett meg Szekszárdra Rátkay László, Sümegi Vilmos, ifj. Wéber János volt országgyűlési képviselők, továbbá Bodnár Sándor, Hajós József dr. és Rózsa Manó főmérnök kíséretében. A pályaudvart és környékét ezer és ezer ember lepte el, úgy, hogy alig lehetett mozogni. Benn a pályaudvarban foglaltak helyet a párt vezérlő férfiai, a legszebb leányokból összeválo­gatott, gyönyörű diszmagyarba öltözött leányok pedig virágcsokrokat tartva kezükben állottak sorfalat. Fél négy órakor érkezett meg a vonat s egetverő harsány éljen hangzott fel ezrek és ezrek ajakán, midőn Batthyány Tivadar gróf a kocsi­ból kilépett, akit a függetlenségi és 48-as párt nevében Boda Vilmos pártelnök őszinte meleg­séggel üdvözölt, mire Batthyány mély köszönet­tel válaszolt. A diszmagyarba öltözött leányok élén Burka Ilona, Nagy Juliska és Orbán Erzsiké nyujottak át Batthyány Tivadarnak szép virágcsokrokat. Az egyik csokor szalagján ez a felirás volt olvasható: „A szekszárdi hon­leányok szeretett képviselőjelöltjüknek.11 Amint az ünnepelt nemes gróf Boda Vil­mossal helyet foglalt Szekszárd város négyes diszfogatán, lassan megindult a festői menet a város félé. A menet élén diszmagyarba öltözött 100 tagú lovas bandérium haladt, utánuk követ­keztek a fehérrubás leányok gyönyörű csoportja, majd a zászlósok jöttek Batthyány lobogókkal. A hosszú kocsisor élén Molnár Lajos rendőr- kapitány haladt, s utánna jött Batthyány Tiva­dar négyes diszfogaton, akit mindenütt éljenzés­sel, kalap- kendőlengetéssel üdvözöltek. Ezután következett az ezrekre menő közönség és a tűzoltó zenekar. A beláthatatlan bosszú menet a városháza és a templom előtti térre vonult, ahol ember ember hátán tolongott, a csendőrség azon­ban mégis rendet tudott tartani. Batthyány Tivadar gróf kíséretével felment a városházára, ahol meglátogatta Szentkirályi Mihály polgármestert. A gyűlés 4 óra után kez­dődött, melyen 6—7 ezer ember vett részt. Az emelvényre, melyet Kossuth Lajos arcképe díszí­tett, először Boda Vilmos pártelnök ment fel, aki üdvözölve az impozáns számban megjelent közönséget, zugó taps és éljenzés között felkérte Batthyány Tivadar gróf képviselőjelöltet prog- rammbeszédének elmondására. Erre felment Batthyány az emelvényre és elmondotta másfél óráig tartó hatalmas programmbeszédét, melyet többször meg kellett szakítania a lelkes éljenzés és taps miatt. Batthyány Tivadar gróf a következő be­szédet mondotta: Mikor Szekszárdra jöttem, el voltam rá készülve, hogy számosán fogadnak, de, hogy a polgárság ezrei és ezrei tiszteljenek meg engem, jobban mondva azokat az elveket, melyeket val­lók, hogy oly szeretettel és barátsággal üdvözöl­jenek, mintha már régi személyes ismerősük len­nék, azt nem reméltem. Első szavam a mélyen tisztelt hölgykoszoruhoz szólt, mely itt megjelent. Egy régi francia közmondás azt mondja, hogy ahol a nők a közügyek iránt érdeklődnek, ahol az ő bájos kezük int üdvözletét az ige hirdető­jének, ott az ügy győzelme bizonyos. (Éljenzés.) Lelkes és tántorithatlan hive vagyok a füg­getlenségi és 48-as pártnak, melynek célja rövi­den kifejezve annyit jelent, hogy az alkotmányos magyar király uralma alatt politikailag, közjogi- lag, gazdaságilag és egyénekbe is független Magyarország. (Éljenzés és helyeslés.) Minden erőmmel az országnak gazdasági megerősödésére törekszem. Magyarország polgár­ságának gerincét a kisemberek, a kisiparosok, a kisgazdák és kiskereskedők képezik, ezek nem olyanok, mint — sajnos — intelligenciánk egy része, amely az arcát, hogy ne mondjuk a száját, mindig arra fordítja, ahonnan a nap süt. Száz­szoros kötelessége ezért a törvényhozásnak, hogy a kisegzisztenciákról különösen gondoskodjék. Ennek sok módja van, Egyik az adókérdés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom