Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-04-07 / 14. szám
Erre következett gróf Batthyány Tivadar képviselőjelöltünknek feszült figyelemmel végig hallgatott, lelkes éljenzésektől és tapsoktól több- szőr félbeszakított beszéde: Igen tisztelt polgártársaim! Azt hiszem kötelességet mulasztanék, ha azon lelkes szavak után, amelyekben irántam való szeretetteljes ragaszkodásuknak kifejezést adtak és érdememen felül méltattak, nem intéznék néhány szót önök höz, a hála és köszönet kifejezésén kívül is •(Halljuk ! Halljuk !) Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy rendkívüli megbecsülésnek tekintem, hogy egy olyan vidék polgársága, amely engem személyesen nem ismer, ajánlotta fel nekem a képviselőjelöltséget. Megvallom, ennél még na gyobb mértékben lelkesít az a tudat, hogy Tolna vármegye hazafias polgársága gondolt az én személyemre és arra a pártra, amely a küzdelmet lankadatlanul folytatja és a behódolást soha nem ismerte. Amidőn kijelentem, hogy őszinte, igaz örömmel tölt el az a lelkesedés, amellyel a szekszárdi választókerület közönsége a függetlenségi párt zászlaja körül csoportosul, engedjék meg, hogy ezt az alkalmat felhasználva, politikai helyzetünk egyik igen aktuális kérdésével behatóan foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a kérdés arra vonatkozik, hogy a mostani választásoknál a függetlenségi és 48-as anyapárt tagjai szemben állanak azokkal, akik függetlenségi programmot vallnak, de az elvek hirdetésén túl minden akadály elől programmszérüen megszökni hajlandók. (Zajos tetszés és éljenzés.) Hogyha három hónap előtt önök felszólítottak volna, hogy vállaljam el a szekszárdi jelöltséget, én ezt köszönettel visszautasítottam volna, mert akkor rdég élt bennem az a hit és remény, hogy a Kossuth Ferenc elnöklete alatt álló csoport az utolsó percben le fog tenni a 67-esekkel való örökös paktálási törekvésekről és egy csatasorba áll velünk, akik a függetlenségi programmot nemcsak hirdetni, de annak megvalósításáért komolyan harcolni is akarunk. Tisztelt uraim! Megtörtént minden kísérlet arra, hogy még megalázkodásunk árán is a testvérharcot elkerüljük és ha az beállott, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, annak okozói nem mi voltunk. Sőt tisztelt polgártársaim, jóhiszemű törekvésünkben még azt a taktikai hibát is elkövettük a választások intézése körül, hogy heteken át vártunk, a Kossuth Ferenc pártjához tartozó képviselőknek ellenjelöljet nem állítottunk, nehogy, az együttműködést megakadályozzuk. Es ezzel szemben, mialatt mi komoly és becsületes törekvéssel dolgoztunk az együttműködés érdekében, egyszerre arra a keserű valóságra kellett ébrednünk, hogy Kossuth Ferenc urék minden törekvésüket az igazi függetlenségiek ellen indítandó harc előkészületeire forditották, ami elvbarátainkat levelekkel árasztották el és igyekeztek felbnjtani, velünk szembeállítani. Halomszámra küldték be nekünk az ilyenfajta leveleket, amelyekben Kossuth Ferenc elvbarátainkat a függetlenségi és 48-as párti zászló elhagyására buzdította és arra hívta fel, hogy az ő táborába menjenek. Ekkor megszűnt az erkölcsi lehetősége annak, hogy együttműködésre számítani lehessen és kötelességünkké vált az igazi függetlenségi polgárságot mindenütt harcba szólítani. Egész őszintén kijelentem, hogy látva azokat az eszközöket, amikkel Kossuthék ellenünk dolgozni igyekeznek, a legkisebb skru- pulus nélkül mentem a küzdelembe és örömmel, lelkesedésem egész erejével vállalom a szekszárdi jelöltséget. (Zajos tetszés és éljenzés.) A nekünk odadobott keztyüt felvesszük és a ránk oktrojált harcot egész a végkimerülósig folytatni el vagyunk szánva'. (Megújuló zajos tetszés és éljenzés.) Sok mindenfóleképen igyekeztek az ország közönségét a függetlenségi pártban állott szakadás okaira nézve megtéveszteni, úgy hogy az igazság érdekében kötelességem ezt a kérdést Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf urakkal egy kissé behatóbban taglalni és rámutatni a "valódi tényállásra. (Halljuk ! Halljuk !) Csak legutóbb is Apponyi Albert gróf választóihoz inté zett levelében ugyanazon váddal rukkol elő, amivel Kossuth Ferenc minden cikkében foglalkozik, hogy t. i. mi egy terminus miatt borítottuk fel a helyzetet. A való igazság ezzel szemben az, hogy a november havi emlékezetes értekezleten TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY előterjesztett indítványban nemcsak egy terminusról volt szó, hanem igen nagy érdekű más elvi kérdésekről. Kimondatni kívántuk, hogy mi a koaliciót tovább fentartani nem akarjuk, mert az elveink érvényesülésének akadályát képezi. Másodszor követeltük az önálló bankot és pedig az egyetlen lehetséges törvényes terminusra és végül harmadszor tisztázni akartuk azt a kérdést, hogy vájjon a függetlenségi és 48-as párt az általános választói jog megalkotása iránt adott be határozati javaslatot, hozzájárulhat-e a Kossuth Ferenc által is nagyon protezsáít Andrássy-féle pluralitáshoz, amely Kossuth Lajos nagy eszméjének, a jogegyenlőségnek a legnagyohb arcul- csapása. Ezekben az elvi jelentőségű nagy kérdésekben foglalt lelkesedéssel állást a függetlenségi párt többsége a párt'régi programmja mellett és akik attól eltérni akartak, otthagyták a függetlenségi zászlót. Emlékeztetem különben az urakat arra, hogy más nagy differenciák is napirenden voltak. Amikor a volt kormány átvette az uralmat és az abszolút többségben levő függetlenségi pártra támaszkodva megkezdte a kormányzást, az a remény szálta meg a lelkeket, hogy egy uj aera következik, a függetlenségi eszme diadala elérkezik és egy uj szellem költözik valamennyi törvényhatóságba és bizony sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy a miniszterelnök, belügyminiszter, a főispánok, ahol csak lehetett, a régi bukott rendszer embereinek segítségével elnyomták a függetlenségi törekvéseket, dolgoztak a függetlenségi polgárok ellen, akárcsak Tisza Kálmán, Széli Kálmán, Tisza István vagy Fejér- váry idejében láttuk. Olyan kormányzati cselekmények voltak napirenden, amelyek tudatosan a függetlenségi párt háttérbe szorítására és lejáratására voltak irányozva. A függetlenségi párt viselte mindig az ódiumot, de akarata érvényesülni nem tudott. Például a városi politika tekintetében a klikkekkel le akartunk számolni, éveken át követeltük a fővárosi törvénynek demokratikus irányban, a virilizmus eltörlésével való megváltoztatását és a mi támogatásunkkal kormányon volt belügyminiszter ur meg is Ígérte, hogy a tövényjavaslatot oly időben terjeszti a örvényhozás elé, hogy a múlt évi választások már annak alapján lettek volna megejtendők, és mi történt ? Még ma is a régi törvény van érvényben, a régi klikk-rezsim uralkodik és a főváros dolgaiban legkevesebb figyelemmel a függetlenségiekre voltak. Itt van az én tisztelt barátom, Sümegi Vilmos, aki hónapokon át lótott- futott, hogy a fővárosi adókivető-bizottságokba ne csak a régi bukott rendszer emberei üljenek be, hanem függetlenségi polgárok is és még ilyen kérdésben is a legnagyobb nehézségekkel állottunk szemben. Hiába mentünk a függetlenségi miniszterekhez, hiába fordultunk Kossuth Ferenchez, ő neki a 67-esekkel való paktálás jobban feküdt a szivén. A Kossuth Ferenc firmája alatt de tényleg mindenki által felismert Szterényi volt a szerzője a sokat támadott és sok jogos panaszra okot adó azon törvényjavaslatnak, amelyet a munkások baleset és betegség esetére való biztosításáról benyújtottak. En előre láttam, hogy e törvényből sok baj lesz. Bossz következményei lesznek annak a munkásokra és munkaadókra egyaránt, azért a nekem felajánlott előadói tisztet tisztelettel visszautasítottam. így mehetnék a kérdések egész sorozatán át, az 1898. évi XX. t.-c. végrehajtása, a katholikus autonóinia megvalósítása tekintetében stb. stb. megoldásra váró fontos ügyének kérdésében. Mindig csak egy törekvés volt: visszaszorítani a függetlenségi pártot és ismét lábraállitani a 67-eseket. (Úgy van! Úgy van!) Sok okból volt tehát tarthatatlan a helyzet, csordultig telt a pohár és mi kimondtuk, hogy a koalícióval tovább együtt működni nem lehet, politikai felelősségünkkel a függetlenségi párt tönkretételére irányuló machinációkat nem fedezhetjük és a visszás helyzetnek véget vetettünk. (Zajos helyeslés és éljenzés.) óriási ellentétek származtak a választói jog kérdésében. Soha a pluralitásról a kormányvállaláskor és az azt megelőző időben szó nem esett. Ennek megvalósítása arculcsapása lett volna a függetlenségi párt által mindig hirdetett jogegyenlőtlenségnek. A 48-as idők kiváltságos osztálya megértette a kor szavát, meghajolt az idő követelménye előtt és megszüntette a jobbágyságot, 3 szabadságot, polgárjogot adva ezzel millió magyar embernek. A történelem tanúsága szerint nem igazolódott be azoknak aggálya, akik ettől féltek és mi meg vagyunk róla győződve, hogy ha mi megvalósítjuk az általános választói jogot és ezzel millióknak engedünk a közügynek intézésébe ; csak a magyar nemzeti államot és annak évezredes alkotmányát erősítettük meg, csak a függetlenségi harc számára nyertünk lelkes tábort. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Szégyene volna Magyarországnak, ha a magyar nemzeti szupremácia fentartására bármilyen mesterségre szorulna. (Úgy van! Úgy van! Elénk helyeslés.) Nos hát Kossuth és Apponyi bennünket mégis minden erejükkel a pluralitásos javaslat számára törekedtek kapacitálni. Ezt a függetlenségi párt túlnyomó többsége a leghatározottabban visszautasította. Hát nem csak egy bankterminus miatt támadt ellentét, hanem egy olyan nagy kérdésben is, amelynek helyes megoldásától Magyar ország egész jövője függ. (Úgy van! Úgy van!) Kossuth kiválása óta tanúi lehettünk két különös jelenségnek. Mind a kettő azt mutatja, hogy nemcsak bankterminus választott el bennünket a kilépettektől, hanem nagy kérdésekben szembekerültek azok a függetlenségi programmal, mások voltak a törekvéseik, más volt a gondolatviláguk. Ezeken egyszerre Tisza István iránti láz vett erőt, hozzá fordultak segítségért a koalició felbomlása után, az ő protekciójától remélték a kormányhatalom megtartását. Mi küzdöttünk, nem Tisza István személye ellen, aki tiszteletreméltó meggyőződéssel harcol azért, ami ö szerinte helyes, de küzdöttünk reakciós politikája ellen. Apponyi Albert volt az, aki felállította vele szemben az impedimentum publicae hones- tatis-t és nagyon rövid idő telt el, hogy az úgynevezett kooperációs tábor az ő segítségéhez folyamodott, a Kossuth-párt egyik kitűnősége, Deésy Zoltán volt államtitkár ur pedig Maros- vásárhelyen nyiltan hangoztatta, hogy már csak igen kevés választja el őket Tisza Istvántól. Aki tudja, hogy Tisza István ;milyen kemény legény, biztos lehet abban, hogy nem Tisza István közeledett ezekhez az urakhoz, hanem megfordítva: Kossuth Ferenc pártja van azon az utón, amely Tisza István reakciós politikájához vozet. Igaz függetlenségi ember Kossuth Ferencet és társait ezen az utón nem követheti. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Látjuk továbbá azt, hogy Kossuth Ferenc táborának jó nagy része felvonul a Vigadóba és a népjogok ellenségeivel együtt lelkesedik Tisza István gróf választójogi javaslatáért. íme tehát nemcsak a bankterminus választ el bennünket. (Zajos tetszés). A Tisza—Baross— Bethlen-féle választói jog azt jelenti, hogy a mai Választott törvényt egy rosszabbitott kiadásban akarják megujitani. Ezen irányzat ellen küzdeni kell. A függetlenségi és 48-as párt minden igaz hívének, ezek ellen harcolnia kell és ezeket legyőzni a magyar nemzet jövőjéhez fűződő elsőrangú fontos érdek. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Végül megújuló élénk helyeslés közben kifejti, hogy az önálló magyar nemzeti bankhoz a függetlenségi párt tántorithatatlanul ragaszkodik és a törvényes terminushoz 1911. január 1-hez ragaszkodni, amellett kitartani elengedhetlenül szükséges, mert a kvótafelemeléskor Kossuth Ferenc és a kormány tagjai világosan kijelentették, hogy a kiegyezésben az önálló bank felállítására vonatkozó szabad kezet biztosították. Amikor Szekszárdon Kossuth-párti ellenjelölttel szemben felveszem a harcot — úgymond — akkor, amint az előadottakból kétségtelen, itt nem szeményi harc, hanem elvi kőzdelem folyik és mi teljes elszántsággal megyünk a küzdelembe, abban a biztos hitben és reményben, hogy a függetlenségi zászlót diadalra visszük. (Percekig tartó zajos éljenzés, helyeslés és taps.) Nagy tetszéssel szólották még André István ipartestületi elnök, Tildy János és Szuliman György, majd lelkes szavakat intézett a szekszárdi küldöttséghez Sümegi Vilmos volt országgyűlési képviselő. $ A válás perce intett! Szinte alig tudtuk otthagyni nagy vezérünket és a mielőbbi szerencsés viszontlátás reményével váltunk el attól a férfiútól, akiről még az irigy ellenség sem mondhat mást, csak nemeset és jót! . PorolaKbon előállított limonádé. Egy adag 6 fill. Turistadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fill. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vízben oldva kitűnő limonádét ad. Főlerakat : Miklós Aladár urnái Szekszárd. Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, KRISTÁLY- LIMONÁDÉ gyára, Szabadkán. KAPHATÓ s Schlésinger Ignác, Borovic Márkus, Salamon Testvérek, Sulcer Oszkár, Fischhoff Mór, Fischhoff Jakab urnái.
