Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-03-31 / 13. szám
/ 2 TOLNAMEGYBi KÖZLÖNY 1910 március 31. zést, hanem egyedül a nemzet törvényes jogait követeli és ezek mellől soha sem áll el. A munkapárt (Abcug!) útja Ausztriába vezet, ahol ellenségeinkkel ássák Magyarország sirját. A munkapártnak nem a magyar törvény- hozásba, hanem a bécsi Reichsrátba kellene képviselőket küldeni. Beszédjét riadó 'éljenzés közben fejezte be és neki számosán gratuláltak. Utána dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, a párt jegyzője tartott tartalmas beszédet, melyben éles bírálat alá vette a Khuen-kormányt (Abcug!) és a munkapártot (Abcug 1). Kimennek célja a nemzet letörése, a munkapártnak pedig az, hogy olyan többséget küldjön a parlamentbe, mely ne a nemzettől, hanem Bécsből vegye a parancsokat éö ennek teljesen behódoljon. Felemliti a parlamenti botrányt, melyet a Khuen-kormány törvénytelen eljárása idézett elő. Ezt ellenünk akarják kihasználni, ami azonban nem fog sikerülni. Hosszú, de minden részében érdekes beszédjéért a szónokot lelkesen megéljenezték és sokan üdvözölték. Ifj. Wéber János volt országgyűlési képviselő örömét és büszkeségét fejezte ki, hogy a szekszárdi kerület függetlenségi és 48-as pártja gróf Batthyány Tivadart, az országos párt nagynevű alelnökét jelölte. Ezután pár szóval jellemezte, hogy mit akar a függetlenségi és 48-as párt és mit akar a halottaiból feltámasztott ószabadelvüpártból alakult munkapárt. A függetlenségi párt, melyet ádáz ellenségei semmittevéssel vádolnak, a koalícióban mérsékelten akarta programmját megvalósítani; mert azt hitte, hogy igy előbbre haladhat. Hitében azonban csalatkozott, amit azok a rossz tanácsadók segítettek elő, akik a nemzet és a király közzé állottak és azt tanácsolták a királynak, hogy ne engedjen. Nagy hévvel előadott felszólalását azzal fejezi be, hogy erősen hiszi és reméli a függetlenségi és 48-as párt győzelmét az ország legtöbb kerületében. Éljenzés! A pártgyülés lefolyásáról iészletes tudósításunk a következő: Boda Vilmos, Tolnavármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke a gyűlést ezzel a beszéddel nyitotta meg. Tisztelt pártgyülés! Bizonyára mindnyájan tudomással bírnak azon sajnálatos eseményről, hogy az országgyűlés, minthogy Becsben a nemzet törvényen alapuló jogos kívánságait teljesíteni vonakodtak, viszont, hogy a hatalmat megtöijék, az egyesült pártok a költségvetés és ujjoncmeg ajánlás megtagadásának fegyverét szegezték szembe idő előtt feloszlattatott. Előállott tehát annak szüksége, hogy mi, kik a nemzet jövő sorsát melegen szivünkön hordjuk, kellő időbeD megállapodásra jussunk arra nézve, hogy kire ruházzuk azon megtisztelő feladatot, hogy szűz kerületünket az összehívandó, küzdelmesnek ígérkező országgyűlésen a mi törhetlen politikai meggyőződésünknek megfelelőleg, képviselje. Arról a másik szinte sajnálatos eseményről is bizonyára értesültek, hogy a függetlenségi és 48-as párt egymással meghasonolva, kettészakadt nemsokára azután, hogy a nemzet bizalma az országgyűlésen többségre juttatta. Történt ez akkor, midőn már tudva volt, hogy Bécsből olyan kormányt küldenek a nemzet nyakára, melynek egyenesen az a feladata és törekvése, hogy a nemzeti akaratot, mely a királyi esküvel megerősített 67-iki kiegyezésen alapuló jogok csekélyrészben való érvényesítését követelte, végleg letörje. Semmi okunk, hogy mi, a szekszárdi kerület választó polgárai, a függetlenségi párt ezen viszályában állást foglaljunk, mi maradunk, akik voltunk: az egységes és osztatlan függetlenségi és 48-as párt hü tagjai, kiket a Kossuth Lajos szent hagyománya egyesit. Ellenfeleink bizonyára nem fognak fukarkodni abban, hogy törekvéseinket ellensúlyozzák s a használandó fegyverekben sem lesznek valami nagyon válogatósak. Ezek közöl egy már erősen használatban van, amely ellen küzdeni elsőrendű feladatunk. Azt hangoztatják ugyanis rólunk uton-utfélen, hogy ime az országgyűlésen többségben volt a függetlenségi párt, még sem tudott semmit keresztülvinni. Ez éppen olyan, mintha egy teljesen vételen embertől azt köve telnék, hogy valamit cselekedjék, de annak megakadályozása végett, töltött revolvert szegeznek a mellének. A semmi erőhatalommal nem biró függetlenségi párt is erélyes hangon követelte a nemzet jogai kívánságainak teljesítését de Bécs- ben, egy millió szuronyra támaszkodva, nyomatékos hangon azt felelték, hogy: nem. Hát a függetlenségi párt nincs abban a helyzetben, hogy azt amit, Bécsben megtagadnak, erővel elvegye, önként pedig sohasem lesznek hajlandók a nemzet kívánságainak eleget tenni. Rólam is hangoztatják, hogy megváltoztam, mert előbb a Kossuth pártnak voltam elnöke. Engem ezelőtt 18 évvel választottak meg az akkor még egységes függetlenségi párt elnökévé s ma is az vagyok. De nem a kettészakadt függetlenségi párt egyik tőre déke, hanem az osztatlan függetlenségi párté. Ezek előrebocsájtása után közlöm a tisztelt pártgyöléssel, hogy a szekszárdi kerületi függetlenségi és 48-as pártnak eddigi elnöke, az érdemdús Garay Antal, volt 48-as honvéd, tekintettel előrehaladott korára, a párt elnökséget megtartani nem óhajtja: de különben is indokolt szervezetten belemenni a bekövetkezendő küzdelembe. Kérem tehát elnököt és tisztikart választani. A pártgyülés, miután Garay Antal előrehaladott korára való tekintetből a szekszárdi pártelnöki tisztségéről lemondott, lelkesedéssel Boda Vilmost választotta meg. A megalakult szekszárdi függetlenségi és 48-as párt társelnökei Adler N. János birtokos és dr. Horváth Jenő ügyvéd lettek. Alelnökök; André István, Sipos Márton és Nagy János Prantner. Jegyzők: dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, Szabó János városi igazgató mérnök és Wendl István ügyvédjelölt. A párt 200 tagú intézőbizottságot választott és a községekben pártszervezés céljából bizalmi férfiakat küldött ki. Dr. Horváth Jenő ügyvéd és társelnök beszédje igy hangzik. Tisztelt Választópolgárok I A mai helyzet megértéséhez szükséges tudni, hogy amikor az országgyűlési pártok szövetségre léptek, a függetlenségi párt nem mondott le azon törekvéséről, hogy az országnak gazdasági téren való függetlenitését megvalósítsa. A függetlenségi párt 1905-ben a koronához intézett feliratában nyomatékkai hangsúlyozta, hogy nem mond le a gazdasági függetlenségi érvényesítésről, ehhez feltétlenül ragaszkodik s elválja a szövetkezett pártoktól, hogy ebbeli törekvésében loyálisan támogatni fogják. Mikor az Ausztriával való kiegyezési javaslatok, a vám és a kereskedelmi szerződés a képviselőházkoz beterjesztetett, a függetlenségi párt kijelentette, hogy a vám és kereskedelmi szerződést csak abban az esetben hajlandó megszavazni, ha a párt biztosítékot nyer az iránt, hogy a gazdasági téren való törekvéseit megvalósíthatja s miután úgy a kormány, mint pedig az egyes pártok vezérférfiai ezt elismerték, csak ezután járult hozzá a vám- és kereskedelmi szerződéshez. Hivatkozom t. választópolgárok a képviselő ház gazdaságügyi bizottságának jelentésére, amely azt mondja, hogy az osztrák kormány abeli törekvésével szemben, hogy a bankszabadalom a ! kiegyezéssel egyidőben járjon le, sikerült a bankkérdést különválasztani s az osztrák kormány /törekvését az utolsó pillanatban, amikor a kiegyezés kérdése épen e pont miatt már-már kérdézessé vált, — visszaszorítani. Tényleg a kereskedelmi és vámszerződést tartalmazó törvénynek van egy különleges határozmánya, amely | arról az esetről intézkedik, ha az Osztrák-Magyar bank szabadalma nem lesz meghosszabbítva, nevezetesen, hogy a kölcsönös állampénzügyi szolgálatok és kötelezettségek minő pénzegységben teljesitendők. De miért hivatkozom én minderre ? Hiszen sarkalatos törvényünk a 1867. XII. t. c. világosan kimondja, hogy a gazdasági ügyek nem tartoznak a közösen elintézendő ügyek " közé s hogy a nemzet szabad keze e téren fenn van tartva; ugyanezt hangsúlyozzák mindazok a tör- vények, amelyekkel a bank szabadalmát esetről esetre meghosszabbítottuk. A függetlenségi párt a maga programmját komolyan vette s minthogy az Osztrák-Magyar bank szabadalma ez év végével lejár, komoly előkészületeket tett az önálló magyar bank megteremtéséhez. Bankszakértőket hallgatott meg, majd ennek utána határozati javaslatot terjesztett a képviselőház elé az önálló magyar banknak 1911, január 1-re leendő felállítása iránt. Ezen határozati javaslatot a képviselőház többsége elfogadta. Alkotmányos országban a lehetetlenségek közé kellene tartozni, hogy amikor törvényes rendelkezéseink jogot adnak hozzá, másfelől a nemzet közóhaja meg is nyilvánult valamely intézmény létesítése iránt, hogy akkor a fejedelem akarata a nemzetével szembe helyezkedjék. Már pedig igy történt.- S amikor az uralkodónak visszautasító magatartása kétségtelenné vált, a függetlenségi pártban két felfogás jutott érvéeyre: az egyik Kossuth Ferencé, akinek a függetlenségi törekvések iránt való érzéke az . udvar légkörében mintha eltompult volna ; mert ezt monda : minthogy a király nem egyezik bele az önálló bank felállításába, ne kössük magunkat egy dátumhoz, hagyjuk a kérdést jobb időre, amikor a király hajlandóságát az ügy számára meg tudjuk nyerni. Ezzel szemben Justh Gyula és pártja azt hangoztatták, hogy itt a nemzet világos jogairól van szó, amelyből nem engedhetünk s hivatkozva a törvények tárházára s az igazság erejére, kijelentették, hogy ha a királyi akarat szembehelyezkedik e nemzet fejlődésével, ők az alkotmányos harcot meg fogják vívni, mert kötelességük Európa s önmagunk előtt bebizonyítani, hogy e nemzet komolyan veszi önmagát és jogait, hogy a jogával élni akar és tud és hogy megérdemli a helyet az európai népcsaládok között, amelyet egy ezredéves küzdelmes múlt árán váltott meg. Es azt kérdem t. választópolgárok, váljon melyik párt maradt hü a Kossuth Lajos szellőméhez ? Kossuth Lajos negyvenéves önkéntes száműzetésével a meg nem alkuvásnak olyan tündöklő példáját adta, amelyhez fogható nincs a világtörténelemben. Kossuth Lajos röviddel halála előtt ezt mondta: Én már aggastyán vagyok, hatni nem tudok, de az a példa, amelyet életemmel állítottam a nemzet elé, örökké világitó oszlop lesz a függetlenségre való törekvés utján. Hát mi ezen az utón akarunk megmaradni; az az ut, melyen az ellenfeleink haladnak, az a megalkuvás, a behódolás, a kishitűség útja, az az ut oda vezet, hogy mi Ausztriának örökös gyarmatai maradunk, hogy bennünket gazdaságilag kizsákmányolhassanak. Azt mondják nekünk az ellenfeleink, kár nekünk oly csekély részletkérdés miatt, mint az ; önálló bank, a konfliktust a koronával előidézni; j iparkodjunk megerősödni, akkor az önálló bank magától fog az ölünkbe hullani I Hát ezeket a tanácsokat mi már hallottuk egyszer, akkor, mikor a magyar vezényszóért küzdöttünk; akkor is azt mondták nekünk a bölcsek, kár a koronával ujjat huzni, törekedjünk előbb a gazdasági megerősödésre, akkor erőnk lesz hozzá, hogy a katonai téren is elérhessünk vívmányokat. — A függetlenségi párt akkor hallgatott a tanácsra; abbahagyta a küzdelmet és tevékenységét gazdasági térre helyezte át. És most megint mit látunk ? A királyi akarat ismét szembehelyezkedik a nemzet fejlődésével. Most ismét azt hangoztatják az ellenfeleink, hogy iparkodjunk gazdaságilag megerősödni. Hát váljon nem ezt akarjuk? Nem a gazdasági téren való erősödésünket akarjuk előmozdítani, amelynek ismét szembehelyezkedik a fejedelem akarata? S valóban elszomorító, hogy .ES LEGJOBB r LIMONÁDÉ Poralahban előállított limonádé. Egy adag 6 fill. Turistadoboz 12 adaggal zsebben kényelmesen hordható alakban 80 fill. Kirándulásokon, sport-tourákon, hadgyakorlatokon kitűnő szolgálatot tesz. — Bármely vízben oldva kitűnő limonádét ad. Főlerakat: Miklós Aladáp urnái Szekszárdi Készíti: Kertész Ernő gyógyszerész, KRISTÁLY- LIMONÁDÉ gyára, Szabadkán. KAPHATÓ: Schlésinger Ignác, Borovic Márkus, Salamon Testvérek, Sulcer Oszkár, Fischkoff Mór, Fischhoff Jakab urnái.
