Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-17 / 24. szám
1909 junius 17 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 Most nem kell karddal és ágyúval a haza védelmére sietni, hanem más téren kell odahatni, hogy az ősök vérén szerzett haza felvirágozzék és e más téren való tevékenységnek ideje különösen most érkezett el 5 most kell tenni, mert itt az ideje, hogy ne csak mellünket verjük és házasságunkkal kérkedjünk, hanem azt ki is mutassuk. — Reméljük, a tanítók kérése nem fog süket fülekre találni azoknál, kik mindig meg tudták mutatni, hogy igazán — hazafiak ! Szekszárd r. t. város borértéke- sitö hivatala. Ez lesz a cime azon irodának, mely hivatva lesz a szekszárdi bortermelők borait nyilvántartani és értékesíteni. Beható, komoly tanácskozás után a kiküldött bizottság ugyanis abban állapodott meg, hogy a mostani viszonyokhoz képest a városi borértékesitő hivatal felállítása fog legjobban megfelelhetni a borértékesítés körül eddig tapasztalt akadályok elhárítására. A kiválóan fontos kérdést vasárnap d. e. 11 órakor a városháza udvarában tartandó nép- gyülésen fogják tárgyalni és a bortermelőkkel megismertetni. A szekszárdi borértékesitő bizottság f. hó 14-én Boda Vilmos elnöklésével tartott gyűlésében határozta el a népgyülés egy behívását. . A gyűlés lefolyásáról az alábbi jegyzőkönyvet vettük : Jegyzőkönyv. Felvétetett Szekszárdon, 1909. évi junius hó 14-én d. u. 4 órakor a borértékesitő szövetkezet létesítésére kiküldött bizottság ülésén. Jelen voltak: Boda Vilmos, Simontsits Elemér alispán, Orffy Lajos, dr. Leopold Kornél, Hermann Frigyes és Nits István. Orffy Lajos referál az alapszabály elkészítéséről és hangsúlyozza, hogy részvénytársasági alapon nem tartja létesitheiőnek a borértékesitési szövetkezet szervezését, hanem a szövetkezeti alapot ajánlja. A minisztériumnál tett lépéseiről, valamint a ceglédi és gyöngyösi tanulmány útjairól számol be ezután. A szövetkezet számára kidolgozott alapszabály-tervezetet részletesen ismerteti és kifejti azon okokat, amelyek alapján ajánlja, hogy az esetleg létesítendő szövetkezet ne lépjen be az országos közp. szövetkezetbe. Orffy Lajos ajánlja, hogy egyelőre aláírások gyüjtessenek, amely az alapszabály tervezettel együtt terjesztetnék a minisztériumhoz, az esetleg állami segélyt kérő kérvénynyel együtt. — Tyhű, a teringettét, pattant fel az öreg. Hát azért is akar ide jönni az az imposztor ? — Igen apa, irta, hogy eljön és megkéri a kezemet, ha apa nem utasítja vissza. Eddig azért nem jött, mert nem volt végzett ember. Most, hogy már végzett, átveszi Kálmán bácsi birtokait, meg az ő örökségét, amit a boldogult anyja, az Ilona néni hagyott rá és azon fog gazdálkodni. A nagyasszony is meglepetve hallotta, hogy titkos álma valósággá vált, hogy sikerül a két „gyereket“ összeboronálni, hisz Zoltánt is ő nevelte 10 éves koráig, írtért édes anyja elhunyt. Nagyon szerette a jó fiút, neki szánta Margitkáját. — Ugy-e apa, nem haragszol, hogy eljön ? — kérdezte a lányka és mint egy puha hízelgő cica, simogatta a vén kuruc tüskés áhrázatját. — Persze, hogy nem haragszom kis tubi- cám. Meg is irom rögtön, hogy szívesen látom. Már belekezdtem a levélbe, csak be kell fejeznem. — No, akkor nem megyünk Pestre — szólt közbe a nagyasszony és az anyai szeretet egész melegével ölelte át az ő huncut kis lánykáját. * Nemesladi Kiss Mihály ur pedig befejezte megkezdett levelét, miközben nagyokat szippantott ezüst kupakos tajtékpipájából. Nits István a minisztériumnál nyert információk után várakozási álláspontra óhajt helyezkedni mindaddig, mig az országos bizottság befejezi előkészítő munkáját. Dr. Leopold Kornél azon nézeten van, ha már a szövetkezés terén valami történni akar, az ne valami kisszerű dolog, hanem egy nagyszabású borértékesitő szövetkezet legyen. Ezzel szemben Orffy Lajos ismét csak 100 kát. holdra kiterje- dőleg, 800 Q ölenként egy darab 100 koronáB üzletrészszel óhajtja a szövetkezet létesítését s a kezelésre beadott borokra valamelyik pénzintézet adná az adható előleget. Boda Vilmos noha helyesli a szerény kéz-. detet, mégis kiterjedtebb, nagyobb arányban óhajtaná a szövetkezet működését kontemplálni. Hermann Frigyes azt hiszi, hogy annak idején a szövetkezet borai Bécsben és Csehországban könnyen értékesíthetők lesznek. Ezek után az esetleg létesülő szövetkezet gyakorlati dolgairól folytattatott eszmecsere; — Simontsits Elemér alispán azt az eszmét veti fel, hogy a szövetkezet tagjainak a borait ne legyen kénytelen a szövetkezet megvenni, hanem ahol jó borokat találna, megvenné a szövetkezet és azután értékesítené haszonra, amely kényszerítené a termelőket arra törekedni, hogy jó bor előállítására fektesse szőlőgazdaságát. — Ugyancsak Simontsits veti fel a bortermelők kartellre lépésének eszméjét, valamint a városi nyilvántartás és hatósági borközvetitő eszméjét is. A bizottság a hatósági közvetítő alkalmazását helyesnek tartja s Simontsits Elemér ajánlatára ezen eszme egy Boda Vilmos által összehívandó népgyülés elé terjesztetnék, amely nép- gyülésből kerülne az ügy a városi képviselő- testület elé további tárgyalásra. Boda Vilmos elnök indítványára Orffy Lajosnak, az előkészítő munkálatok ügyében teljesített fáradozásaiért köszönetét mond a bizottság. A vizsgák. Már megkezdődtek az összes . középiskolákban a rendes évvégi vizsgálatok. A jókedvű, virgonc diákok komoly, sőt kétségbeesett ábrázattal' járnak-kelnek, készülnek a szörnyű vizsgákra. Ilyenkor kínos szorongás fogja el még a legkitűnőbb diáknak is szivét, hisz a vizsgái fele- J lettől függ, hogy egész esztendei fáradságos, nehéz munkája nem megy-e egy perc alatt semmibe, nem fogja-e a vizsgái felelet talán — egész jövőjét/ is tönkretenni ? Nagyon sokan vannak, kik az évvégi és igy az érettségi vizsgálatok eltörlése mellett foglalnak állást. És ami az érettségi és tanitóképesitő vizsgálatok eltörlését illeti, számos kiváló paedagogu- sunk véleménye szerint, — azokat csakugyan el is kellene törülni. Mert az a tanuló, ki a középiskola vagy tanitóképzőintézet utolsó évét is sikeresen végezte, minden bizonnyal bir annyi tudással, hogy a diploma megillesse. Azért hát ezeknek a vizsgáknak absolute nincs értelme. Csakugyan leghelyesebb lenne eltörülni. De az osztályvizsgákkal még másképp vagyunk. Mint említettem, nagyon sokan a teljes eltörlés mellé csatlakoznak. Mig a tanitóképesitő vagy érettségi vizsgálatoknál ez okszerű lenne, az osztály vizsgálatoknál nem. Legalább is részben nem. Úgy kellene határozni, hogy osztályvizsgát csak azok a tanulók kötelesek tenni, kik az egész tanév folyamán elégtelen eredményt tudnak felmutatni. Ezzel a vizsgával kellene arra birni, hogy általános tudásáról számot adjon. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a rossz tanulók a vizsgákon bámulatos eredménnyel felelnek. Nem mindegyik, de legtöbb. Ezért tehát nem kellene az osztályvizsgát teljesen eltörülni. Ezzel kell alkalmat adni a tanulónak, hogy amennyire lehet, segítse ki magát a bajból. Igaz, azt is mondják egyesek, hogy aki évközben nem állta meg a helyét, az a vizsgán sem fogja megállni. Pedig nagyon sok esetben a vizsga mentett meg sokat az elbukás veszedelmétől. Es ha esetleg a rossz tanulónak nem sikerülne még a vizsgája sem, a tanár nyugodt lelkiismerettel adhatná meg az elégtelent, ha már kellene. Viszont azokat, kik évközben legalább is elégséges eredményt tudtak felmutatni, fel kellene menteni a vizsgától. Hisz azok, úgy, ahogy, de mégis megfeleltek. És esetleg a vizsgán — ami a legjobb tanulókkal is majdnem, mindig megesik — fejét vesztve a nagy izgatottságtól, nem tudna megfelelni, akkor azt, ki különben mindig — csak éppen ebben az egy esetben nem — megfelelt az általános követelményeknek, el kellene buktatni. Már pedig ez nem helyes, de nem is igazságos. Ne legyen hát kötelező a vizsga; kivéve az elégtelen eredményt felmutató tanulókat. Ezzel nagyon, de nagyon sok diákot menthetünk meg a kétségbeeséstől. Hisz akárhányszor olvassuk, hogy a kényszervizsgától való félelmében hány reményteljes ifjú dobta el magától az életet. Mert ez nemcsak elcsüggedésbe, de a kétségbeesésbe is képes kergetni ! Komoly, nagynevű paedagogusok szolgálhatnak emellett bizonyítékokkal, de leginkább maga — az élet. ' Selényi Miklós. Hangverseny a szekszárdi ág. ev. templom javára. Miután lapunk legutóbbi száma az urnapi ünnep miatt már szerdán jelent meg, igy csak most írhatunk tudósítást arról a fenomenális hangversenyről, melyet folyó hó 9-én a szekszárdi ág. ev. templom javára a „Szekszárd-szálló“ feléke- sitett nagytermében rendeztek, s melynek csodás varázserőt az európahirü Geier Stefiké megjelenése kölcsönzött, aki varázshegedüjével már csodálatba ejtette a királyi fejedelmeket és fejedelemnőket is. Onéletleirása szerint már 7 éves korában a nemzeti zenede tanítványa volt s két év múlva Hubay tanár növendéke lett, 12 éves korában pedig megkezdte hangverseny-kőrútját. 1901-ben a román királyné meghívására Bukarestben csillogtatta tehetségét s mindennap a királyné vendége volt, aki elhalmozta kegyeivel. Az ő második meghívására oly sikert aratott hangversenyével, hogy ennek jövedelméből Sinaiában templomot építettek. Ezután hangversenyzett Olaszországban, Angliában, Francia- és Sanyolország- ban, Portugáliában. A magyar zenéért rajongó angol király és királyné palotájukba hívták. Rómában érte a bájos művésznőt a legnagyobb kitüntetés. Őszentsége X. Pius pápa külön kihallgatáson fogadta, hosszasan, kedvesen elbeszélgetett vele, végül megáldotta. Vannutelli bibornok- nak úgy megtetszett hegedüjátéka, hogy másnap egy rendkívül értékes „camée“-t küldött neki emlékül. Portugáliában is mindenfelé ünnepségekeket rendeztek tiszteletére s virágtengerben valóságos diadalutakat tartott. Lisszabonban és Madridban őfelségéik előtt az udvarnál is játszott. Amerikába, sőt Ausztráliába is kapott már meghívást, de ezeket nem fogadta el. Mindenünnen értékes emlékeket kapott, ahol csak hangversenyezett. Legértékesebb ajándékai — a művésznő szerint — a román királyné, a román és angol király, a portugál királyné, a spanyoL anyakirály né, Mária Jozefa főhercegnő, Vannutelli bibofnok ajándékai. Ennek a bájos, rendkívül kedves művésznőnek hegedüjátékában gyönyörködtünk és ki nem fogytunk elismeréssel adózni csodás művészetének. Igazán elismeréssel tartozunk a rendezőség vezérének, Hazslinszky Géza törvény- széki elnöknek, amiért sikerült ezt a fényesen ragyogó művészcsillagot Szekszárdra hozni. Hallottuk azután egyik jeles írónknak, Bár- sony Istvánnak erre az alkalomra irt „Fakutya“ cimü elbeszélését, melyet a „Budapesti Hírlap“ és két helybeli laptársunk is közölt. A kiváló irót felolvasásáért a lelkes közönség megtapsolta. Ezután Hazslinszky Hugóné Fényes Karola ült a zongorához és magyar nótákat játszott.
