Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-18 / 7. szám

— Elismerés József Kir. Herceg Szanató- rvwni Egyesület f. évi január hó 20-én a következő levelet intézte Rassovszky Julián duna- földvári járási főszolgabíróhoz:

»A legnagyobb boldogság abban rejlik,

hogy szenvedő embertársaink kínjait csillapítsuk ps nyomorát enyhítsük.«

Auguszta főhercegnő.

Tekintetes Főszolgabiró Ur!

A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület mély hálára van kötelezve azért a nemes- lelküségeért, hogy a szegónysorsu tüdőbetegek emberbaráti alapja javára a »Csak egy virágszálat« jelige alatt meginduló gyűjtésben segíteni méltóztatott.

A legmélyebb tisztelettel arra kérem, mél- tóztassék Neifergall Kandómé duuaföldvári urhölgynek, mint ki a legnagyobb összeget gyűjtötte a szegénysorsu tüdőbetegek emberbaráti alapjára Ő cs. és kir. Fenségének, az egyesület védnökének Auguszta főhercegnőnek fenkölt leikéből fakadt gyöngéd figyelmét, az Auguszta- emblemát alkalmilag, legközelebbi kiszállása alkalmával személyesen átadni s a nemeslelkü hölgyet buzdítani, hogy legyen továbbra is lelkes hive a szép társadalmi küzdelemnek..

Az átnyujtás akkorra halasztható, mikor Főszolgabiró urnák egyébként is hivatalos dolga lesz Dunaföldváron.

Az átnyujtás idejéről nagyon kérem nagybecsű értesítését, hogy az egylet részéről levé- lileg üdvözölhessem a nemeslelkü hölgyet.

Ha — amire ismételten a legnagyobb tisztelettel kérem — Főszolgabiró ur a kis emlékérem átadását nem tehetné meg, kérem a községi elöljáróságot erre felhívni.

Fogadja Főszolgabiró ur legmélyebb tiszteletem nyilvánítását.

Budapest, 1009. január 29.

Olvashatatlan aláírás s. k. belső titkos tanácsos, egyesületi elnök.

Rassovszky Julián főszolgabiró az ezüst emlékérmet f. hó 10-én lelkes szavakkal, személyesen adta át Neifergall Nándorné köztiszteletben levő úrasszonynak s ugyanakkor az egyesület levélben üdvözölte őt. E kitüntetéshez mi is örömmel, őszintén gratulálunk.

— A szekszárdi kendergyár. A szegedi kendei feldolgozó gyár, illetve az Unio-bank, amint már megírtuk, Szekszárdon 2 millió korona befektetéssel kenderfeldoígozó gyárat létesít. A terv már közéig a megvalósításhoz. Még csak 500 katasztrális holdat kell biztosítani a kendertermelésre. A vállalkozók ugyanis 1800 katasztrális holdnak biztosítását kötötték ki kender termelésre és már eddig 1300 katasztrális holdat jegyeztek. Az ügy mellett különösen buz- golkodnak ifj. Leopold Lajos nagybérlő, Vilczek Sándor nagybérlő és Molnár József gazdasági titkár, akik a Sárközben igyekeznek a gazdákat kendertermelésre ösztönözni.

hogy tisztelteti gazd’uramat, meg a nemzetes asszonyt, majd ir levelet, mihelyt ráér.

— Kinek ir ? Nekem ne Írjon 1 Nem lányom többé; csak maradjon ott, ahol van s legyen vele az átkom, mert megcsalt, kijátszott, megszökött tőlem!

Istenes Ambrus száját a felesége fogta le kezeivel, hogy még erősebb átközódás s uram bocsá’ istenkáromlás elő ne törjön tehetetlen haragjában összecsikorgó fogai közül.

De azt az egyet megállta Istenes Ambrus, hogy még csak nem is kerestette a leányát. És nem beszélt róla soha többet még a most már csakugyan ágynak esett, nagybeteg felesége előtt sem. Hanem annál többet beszéltek róla a faluban, ahol azt is tudták, hogy Istenes Ágnes Budapesten beállt nevelőnőnek egy gazdag zsidó családhoz és olyan pesti lány lett már belőle, akin meg se látszik, hogy tizennyolc éves ko- i ráig apácazárdában nevelkedett.

S amikor megjött az advent, Mária-ünne- pére nem Istenes Ambrusék, hanem Nagy Szabó Jánosék mentek be a leányuk felavató ünnepére a városba, a zárdába. Nagy Szabó János mindig vetélytársa volt Istenes Ambrusnak a bírói szék miatt, képzelhető hát, hogy most büszke öntudattal volt eltelve a Nagy Szabó família. Meg is mondta Nagy Szabó Jánosné a jegyző- nének, meg a rektor uram feleségének a maga véleményét:

— A mi lányunk' megbecsül bennünket, szüleit és azt teszi, amit mi akarunk. Meglátszik rajta, hogy nem az Istenes-famíliából való.

— Műkedvelő előadás A ref. olvasókör 14-én rendezte a nagyteremben első jótékony- célú előadását. Színre került »Az asszony verve jó« című népszínmű igen nagy érdeklődés mellett. A ref. műkedvelők mindig fényesen megállották helyüket a színpadon, ezúttal meg épen brillíroztak. Egynémelyik szereplő valósággal színpadra termett. A darab gördülékeny, precíz és élvezetes volt s a jelenvoltak sokat tapsoltak a szereplőknek. Különösen jók voltak: Szabó Erzsiké, Székelyi Erzsiké, Török Erzsiké és P. Szikszai Anna kik szép csokrot kaptak. A férfiak közül Török Pál, Domonyai János, Majsai László, Nagy Lajos és még többen. A betanításnál Gödé Lajos fáradtságot nem ismerve, az énekek betanításánál pedig Jónás Jenő segédkeztek, s hogy munkájuk, mily nagy sikerrel járt, arról a jelenvoltaknak alkalmuk volt meggyőződni. A darabot legközelebb megismételik, mert jegyekhez már igen sokan nem jutottak. Ezen sikerült előadás jövedelmének egy részével veti meg a ref. olvasókör a jövendő színház alapját is. A szép eszmének megvalósításához tehát ők rakták le az első téglákat.

— Utazási kedvezmény az 0. M K E. tagjainak. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés tagjai az idén is kedvezményes jegyekkel utazhatnak a Dunagőzhajózási Társaság hajóin. Az O. M. K. E. tagjai ugyanis, ha másodosztályú jegyeket váltanak, ennek felmutatásával már az első osztályban utazhatnak. A Dunagőzhajózási Társaság ezt a kedvezményt a dévény—orsovai és a tiszai vonalakra, továbbá a magyarországi hajóállomásokról Belgrád, Sabac és Obrenovácz állomásokra engedélyezte az O. M. K. E tagjainak. A sűrűn járó-kelő kereskedőknek és iparosoknak igen értékes ez a ked vezmény, mert aránylag csekély kiadás mellett is biztosítja a szükséges úti kényelmet. De a Társaság se jár rosszul előzékenységével, mert hiszen a kereskedők és iparosok rendszerint üzleti utakban járnak, amelynek eredményképen annál jelentékenyebb áruforgalom is fejlődik, amelyet ismét csak a forgalmi vállalatok bonyolítanak le.

— Fényes esküvő Múlt szombaton esküdött örök hűséget Tolna község közkedveltségnek örvendő fiatal orvosa, dr. Dallmann Gusztáv, bájos menyasszonyának : Parti Gábriellanak, a tolnai róm. kath. templomban. Azokat a nemes emberi tulajdonságokat, melyek mindkettőjüket ékesitik, igy lehet röviden, de minden szépet és jót magaba foglalóan kifejezni, hogy: irigylésre méltó pár. A számos fogaton helyet foglaló és templomba felvonuló násznép valóban gyönyörű látványt nyuitott. A templomba érkezéskor pedig egy kedves meglepetés várt a jegyespárra. Ugyanis a tolnai filharmonikusok zenésztagjai, melynek a vőlegény is egyik számottevő tagja, a belépéskor egy szép lakodalmi indulóval fogadták, melynek akkordjai beharsogták a néző közönséggel telve lévő templom falait. Az esIII.

Ujesztendő után meghalt Istenes Ambrusné.

A temetésére pedig otthon termett Istenes Ágnes is, anélkül, hogy az apja hívta volna.

És a gyászba öltözött szép leány megjelenése elfeledtette az apával a haragját. Csak azt látta most Istenes Ambrus, hogy ez az ő leányuk, ez a szép, komoly, büszke leányzó, az ő öntudatos fellépésével, határozottságra valló tiszta, nyílt tekintetével, aki tud cselekedni úgy, amint ő akar.

Meglátszik rajta, hogy az Istenes-familiá- ból való.

A falu népe a temetéskor mind Istenes Ágnest nézte és a jegyzőné odasugott Nagy Szabó Jánosnéhoz:

— Milyen szép lány! Kár is lett volna apácának.

— Bizony bűn lenne ilyen szép leánynak a zárda falai között elsorvadni.

Kontrázott erre a rektorné s ezzel a közvélemény megadta a bűnbocsánatot Istenes Ágnesnek.

Az pedig a temetés után készülődni kezdett, hogy elutazik.

Istenes Ambrus elébe szólt:

— El akarsz menni Ágnes ?

— Igen, atyám.

— Itt hagysz egyedül, magamra?

— Itt, atyám. Mikor én kérdeztelek, hogy

nem fog-e hiányozni egyetlen leányod, ha magad’ , azt mondtad, hogy nem. Akkor

a k li zártak volna tőled el, most

me a szivem.

ketést a vőlegény nagybátyja Dallmann József bakonysárkányi plébános végezte, ki midőn az esketésnél a Miatyánkhoz ért, a zenekar egy mélyen megható imaszerü zenerészletet adott elő. mely sokak szeméből az öröm könnyeit csalogatta ki. Majd az esketést végző nagybácsi egy szép és hosszú beszéddel üdvözölte az ui párt, kívánva, hogy a jóságos Isten mindkét kezével hintse le rájuk bőséges áldását. Kivonuláskor a zenekar megismételte az indulót. Este pedig fényes lakoma volt a menyasszony szüleinél, mely alatt szebbnél-szebb felköszöntők közül különösen kivált a tolnai prépostplébános Fekete Ágostonnak beszéde, kinek magvas szónoklatait mindenkor a legfeszültebb I figyelemmel szokták kisérni. Majd megkezdődött a tánc és csak r°ggeli 5 óra körül kezdett oszladozni a nagyszámban meghívottak serege. Mindnyájan, kik ott voltunk, igaz szívvel kívánjuk, hogv boldogságuk egén komor fellegek sohse mutatkozzanak, hanem a tartós szeretet melegítő sugarai ragyogják be mindenkor családi otthonukat 1

— A szekszárdi tisztviselők lakbére Arról értesültünk, hogy a szekszárdi tiszfviselők lakbérét Tolnavármegve közigazgatási bizottságának jóakaratu felterjesztésére felfogják emelni.

— Halálozás. Leopold Lajos szilfamajori nagybérlőt és nejét szül. Leopold Jankát súlyos csapás érte : Zoltán nevű fiuk rövid betegség után Nordhausenben, ahol tanult, meghalt.

— Képviselőtestületi tagok választása

Alsónyéken dr. Doni Jenő központi szolgabiró elnöklése alatt, f hó 16-án választották meg a községi képviselőtestület tagjait. Hat évre megválasztattak : Ferenczi János, Asztalos Péter. Szabó Péter, Tóth P. István. Bocskdr Ferencz. 3 évre: Szűcs János és Borsós István.

— Leszarta a csendőr. A csendőrök Vincze Ferencz szakcsi földmivest és József nevű fiát vadorzáson megcsípték. A csendőrök felszólították a vadorzókat, hogy fegyverüket adiák át. Ezt azonban, nemcsak hogv nem tették, sőt még ők fenyegették a csendőröket, mire az egyik csendőr ugv szúrta o'dalba Vinczét, hogy életben maradásához kevés a remény.

— Életmentés küzdelemmel Bogyiszlón folyó hó 12 én majdnem végzetessé vált szerencsétlenség történt Fenti napon nagyobb számú iskolás gvermekekből álló csoport ment le a Bogyiszló község alatt közvetlenül elterülő holt Duna jegére csúszkálni, miközben két gyermek egy • lékbe esett, kiket Tar Lajos jegyző és Kemeczky Károly helybeli ref. lelkész saját életük kockáztatásával mentettek ki. A mentésnek, — melynek a parton számos nézője volt — izgalommal és félelemmel vegyes érzelmek köIstenes Ambrus kérdőleg nézett a leányára.

— A szivem parancsolja, hogy visszamenjek az idegenbe, ott van valaki, akinek én vagyok .a mindene, aki nem tudna meglenni nélkülem addig se, mig eléri a célját, hogy elvehet feleségül, nekem hát mennem kell, atyám.

Ágnes most nem hajtotta meg a fejét apja előtt, hanem nyílt, tiszta tekintettel nézett Istenes Ambrus arcába és úgy vonta a kezét fel ajkaihoz, hogy megcsókolja.

És ugyan, édesapám, te még életerős, javakorbeli ember vagy, Isten nyugosztalja jó anyámat, viseljed érte a gyászt, de vigasztaljon a Mindenható akaratában való megnyugvás és az enyhülést meghozza számodra is az idő.

A minthogy meg is hofcta. És meghozta azt is, hogy Istenes Ágnes mint fiatal asszony állított be az ősi Istenes-kúriára, a férje, egy fiatal mérnök kíséretében s egy aranyos, mosolygós, pirosarcupólyásbabáthozván magukkal.

— Csókolja meg édesapám a kis unokáját.

Ezekkel a szavakkal tartotta Ágnes az

apja elé a mosolygós, pirosarcu babát.

Istenes Ambrus meg is csókolta és ragyogott a szeme az örömtől.

Legalább leányágon nem hal ki az Istenes- família, szólt nagyot sóhajtva.

— De nem fog az kihalni férfiágon se, felelte mosolyogva Ágnes. Megházasitom én még édesapámat is.

És Istenes Ambrus elhitte neki.