Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-30 / 52. szám
XXXVII. évfolyam 52. szám Szekszárd, 1909 december 30. ^üggötlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz„ hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t,, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők A kabinet gyöngye. Jó pár évvel ezelőtt, Bánffy Dezső br. miniszterelnöksége idejében, az uralkodó, Lukács László akkori pénzügyminisztert abban a kitüntetésben részesítette, hogy elnevezte őt: a kabinet gyöngyének. Az ember nincs tisztában vele, hogy mi bírhatta reá a királyt, hogy Lukács Lászlóval szemben ezen hízelgő kifejezést használja. Váljon a többi miniszterek kevésbé rátermettségét tapasztalva, tünt-e fel neki a tisztelt miniszterelnökjelölt ur gy öngy mi volta; vagy tán azért méltóztatott őfelségének Lukácsot nagyitó üvegen át szemlélni, mert kíméletlenül hajtatta be a terhes adókat s a pénztári készleteket ezer millió koronára emelte; előre látva, hogy milyen könnyű dolog lesz ebből a boszniai bekeblezés óriási költségeit fedezni; vagy tán azért tisztelte meg a nem mindennapi címzéssel, mert Lukács késznek nyilatkozott a gazdasági közösséget Magyar- ország és Ausztria között, a királyi esküvel megerősített 67-iki törvény rendelkezései ellenére, nem tiz évre, mint most nevezett törvény előírja, hanem örök időkre létrehozni. Elég az hozzá, hogy-éppen gyöngy minőségénél fogva, Lukácsot szemelte ki azon nevezetes szerepre, hogy a magyar válságot, anélkül, hogy nemzeti engedmények kilátásba helyezésével, útját egyengette volna, ravasz taktikával megoldja. Hát ez Lukácsnak, bátor vagyok előre megjósolni, nem fog sikerülni. Nem pedig azért, mert nem tudom feltételezni, hogy a nemzet vezérei s az általuk vezetett pártok bármelyike is, nemzeti engedmények nélkül, Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ csupán a hatalom s állások birtoklásáért, az ország elárulására képes vagy hajlandó volna. Lukács elfogadva a megbízást, hálóját első sorban a Justh-pártra vetette ki, mert ebben a pártban állítólag vannak, a fiatalabb nemzedék tagjai között, jól nevelt stréberek, kik a miniszteri bársonyszékért, államtitkári és főispáni állásokért hajlandók volnának még Lukácscsal is, valamiféle nyilatkozatok árán megegyezni. De hát ott vannak a régi elvhű negyvennyolcasok, kik bizonyára nagyon fontolóra fogják venni, hogy a hatalom birtoklásának ára az erkölcsi halál s ebből nem kérnek. Ott van azonkívül maga Justh Gyula, kinek bizonyára, tekintve eddig politikai szereplését, legfőbb jó tulajdonsága: a következetesség és az álhatatosság. Justh Gyula maga elég lesz arra, hogy átlásson Lukács kártyáin s minden alakú politikai pucscsot megakadályozzon. Azután következik a Kossuth-párt; de Kossuth Ferenc elébe vágott a párt magatartásához fűzött helytel in reményeknek s a Pesti Hírlap karácsony, számának vezető helyén kijelentette, hogy% függetlenségi párt természetes helye a,z ellinzeken van; ott, ahol teljes erejével hirdetheti elveit s tarthatja fönn a nemzet vágyódását azon függetlenségért, mely nélkül a nemzetnek nem lehet hosszú és biztos jövője. Ez a nyilatkozat, úgy hiszem, a Kossuth-párt részéről, a legformásabb kosár, mely Lukácsnak, nem tudom fejéhez, vagy 'lábához fog hullani, ha a Kossuth- pártnál is kísérletet tesz porhintéssel tervei támogatására híveket szerezni. Az alkotmánypárt Andrássy Gyula Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/s évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond sor on kint 30 fillér. grófnak vezetése alatt áll; annak az And- rássynak, ki a magyar válság megoldása kérdésében megállapította a maga követeléseit s azok mellett híven kitartott. Nem azon munkálkodott, hogy miniszteri tárcáját megtarthassa, hanem az volt törekvéseinek végcélja, hogy a nemzet jogos és szentesített törvényen alapuló követelésének kielégítésével az országnak békés fejlődést, az uralkodónak pedig nyugodt kormányzást biztosítson. Tehát sem ő, sem az általa vezetett párt nem lesz hajlandó Lukács vállalkozását, még csak szenvedőleges magatartással sem, támogatni. Végre a néppárt tagjai teljesen egy utón haladnak Andrássyékkal s igy azok Lukács ellenes magatartása is biztosra vehető. Lukács László miniszterelnök-jelölt urnák, tehát, ha kormányalakításra akar vállalkozni, nem marad más hátra, mint régi szerelméhez visszatérve, az úgynevezett ó-szabadelvüek táborából válogatni meg embereit. Kap is ott minisztert, államtitkárt és főispánt fölös számban, csakhogy ennek az irányzatnak meg megvan az az árnyoldala, hogy desz kormány, de nem lesz az országgyűlésen párt, mely azt támogassa. Azt mondják, Lukácsnak erre az esetre is megvan a maga orvosszere, tudniillik feloszlatja az országgyűlést s uj választásokat rendel el. Hát, hogy egy ily körülmények közt elrendelt választás mit fog eredményezni, azt megmutatta a legutóbbi, mikor a nagy többségben lévő szabadelvű pártból alig került be az országgyűlésbe hírmondó. TÁRCA. A „hóhérnóta“ — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárcája. — — Irta: Kálmán Dezső- — Hóhérnótának hívják azt a gyönyörű néphimnuszt, amit Haydn lánglelke teremtett meg. Motívuma volt Szent Dávid király XLII-ik zsoltára, első strófájának dallama: »Mint a szép hives patakra, a szarvas kívánkozik*. Fordította Szenczy Molnár Albert, megzenésítette Clemens Maroth. De ez Haydn dicsőségéből nem von le semmit. Vagy hát mikor Eg- ressy Béni megzenésítette Vörösmarty «Szózatát: bizony, bizony ott is az utolsó sor: «Itt élned, élned, halnod kell!«, tökéletesen megegyez a népdal utolsó hangjaival: >Ki süt nekem lágy kenyeret.» No meg azután Erkel Bánk-bánjában a »Szép örömkönny ragyogása,» nem-e egy népdalból van kölcsönözve ? A Jókai »Magyar Nábob»-ját, mi teremtette meg ? Egy sárban megrekedt hintó. Ugy-e bár nagyon szép az »Erzsébet Oratorium.» Honnét vette ezt Liszt Ferenc? Mi a motívuma ? Egy jóizü magyar parasztnóta: »Nem ettem én ma egyebet, Fekete retket, kenyeret. »Nos tehát, von-e ez le valamit Liszt Ferenc dicsőségéből ? De hát »ad rem.» A »Gotterhalte« gyönyörű hymnus. Én, dacára kuruc voltomnak, mindig örömmel hallgatom annak magasztos dallamát. Sőt még az ötvenes években készült magyar szövegét is szépnek találom: Tartsa Isten, Óvja Isten! Császárunk s a közhazát, Erőt lelve a szent ügyben, Ossza bölcs parancsszavát, Hogy védjük ős koronáját, Bár- honnét fenyitse vész, Austriával Habsburg trónját, Egyesítse égi kézi lm császárunk oldalánál, Véle szív és törzsrokon, Ragyogj hervadhatlan bájjal, Császárnénk kegygazdagon, Árassza az ég kegyelme legmagosb ajándokát, Ferencz József s Erzsébetre, Éljen a Habsburg-család 1* Ezt énekeltük mi diákok 185/-ben a császárlátogatáskor, muszájból Kecskeméten, amidőn Antos János és Csanády Sándor a császár előtt lovagoltak, szinte muszájból. No, mondottuk magunk közt, ha ők lovagolhatnak a császár előtt, minket sem ver meg a magyarok Istene, a muszáj nótáért. De annál nagyobb gyönyörrel olvastuk Marikovszky Gábor fiatal kecskeméti theologusnak gyönyörű ódáját, amelyet szétszórtunk a nép között: »Hatalmas Ur vagy te itt e földön, melyet Árpád szerze egykoron, Hősök, szentek ragyogó erénnyel, Ültek, melyen ülsz most trónodon.* De hát miért hóhérnóta a «Gotterhalte«? ... Le volt törve, le volt verve a magyar szabadságharc. Magyarország most már nem a cár, hanem Haynau lábai előtt feküdt. Megérkezett a brünni hóhér, meg volt pecsételve a tizenhárom hős tábornok sorsa. A lelketlen várparancsnok Hohwieger, a legnagyobb lelketlenséget tanúsította a tizenhárom tábornok iránt. Október 6-án bevégződött a tragédia. Másnap 7-én reggel Hohwieger, a Minoriták templomában hálaadó istentiszteletet tartatott, örömére annak, hogy a pártütők leverettek. Ez is csak olyan muszáj mise volt. A templomi ünnepély előtt és után harsogott az utcákon a «Gotterhalte.* 7 . . Az aradi vár egyik kasamatájában volt bilincsre verve Virágh Gedeon, a vitéz huszáralezredes, Virágh Mihály, volt duna- melléki református püspök unokája. Ez a Virágh Gida, mint huszárfőhadnagy hozott haza Csehországból, 150 Nádor-huszárt ezer veszély között. Jókai »Kőszívű ember fiaiban Baradlay Richárd, Virágh Gedeon személyesitője. Virágh Gedeonnak volt egy szolgája, Zsebes Ferenc, kölesdi születésű huszár. Ez szolgálta ki az alezredest, aki unalmában fúrt és faragott, fába és kőbe. A huszárnak szabad volt, mint szolgának kijárni a városba s ott sok hirt hallott, amit bemondott ezredesének. Október 7 én jelentette: — Alezredes ur! Fújják ám a hóhérnótát. — Melyik nótát Ferenc ? — Azt a nótát, amelyikre alezredes ur is sokat szalutált valamikor. — Hát aztán miért hóhérnóta az ? — Azért alezredes uram, mert amint az utcán csatangoltam, meghallottam, hogy tegnap a tizenhárom tábornokot kivégezték. * * *
