Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-20 / 8. szám
1908 február 20 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 De nemcsak a hivatal tekintélye kívánja meg, hogy a kezelőtisztviselők tisztességes ruhában járjanak, hanem meg kívánja a társaság is, melybe mint qualifikált úriemberek bejuthatnak. -Mondják ugyan némelyek, hogy vagy ne~ment volna erre a pályára, vagy huzza össze magát, így azonban egy intelligensül gondolkozó ember nem beszélhet, aki tisztában van a mai életviszvnyokkal. Ez azoknak a rideg és önző álláspontja, kik jó zsíros hivatalba jutván, nem törődnek többi embertársaikkal, kik náluk sokszor több qualificatioval és rátermettséggel rendelkeznek, de kevesebb szerencse hiján kénytelenek ilyen állásra pályázni, mint például a községi irnoki állás. Azok pedig, akik a visszavonult, meghúzódó életet ajánlgatják, tudják meg, hogy nem csak azért él egy ember, hogy a^yon- dolgozza magát és miután a munkában végkép kimerülve, szervezete felmondja a szolgálatot, mint az ócska gép a zsibárushoz, ő meg a szegényházba vagy sírba kerüljön. Hiszen akkor a baromnak jobb dojga van, mint az ilyen embernek, mert azt legalább hizlalják, mig a vágóhidra viszik. Az az ember, aki 7 órai szellemi munkában kimerül, joggal megengedhet magának egy kis élvezetet nyújtó szórakozást. Ez azonban pénzbe kerül. Számítsuk ki, mire jut abból az 1100 koronából, mit egy községi Írnok kap. A mai drágasági viszonyok közt teljes ellátást havi 50 koronán alul nem kap úriember. Tehát ellátásra kell egy évben 600 korona. A mai ruházkodási viszonyok olyanok, hogy legalább évi 250 korona kiadást igényelnek. Előre nem számi ható, úgymint utazás vagy betegség alkalmával előforduló kiadások legalább 80 koronát emésztenek fel. Marad tehát havi 14 korona zsebpénz, melyből fedeznie kell még az adót, a mosási kiadásokat és csak a maradékot használhatja fel élvezeteire. Megjegyzem, hogy ez a legoptimistikusabb számítás Tulajdonképen szórakozásra egy fitying sem jut. Most aztán járjon a szegény ördög társaságba, keressen szórakozást vagy mulasson a semmiből. Mert ritka fiatalember tudja megállni, aki előtanulmányait befejezvén, a hivatainoki pályára lépett, hogy 7 órai fárasztó szellemi munka után otthon kuksoljon vagy az idegölő túlságos regényolvasásnak adja magát csak azért, mert ez pénzbe nem kerül. Az ilyen fiatalember nem életre való. Hiszen úgyis oly rövid ideig tart a mai testet és lelket ölő ideges világban a fiatal kor. Ha azt a pár évet is egyhangú unalomba hagyja elmúlni, akkor mi öröme van az embernek ebben az életben ? Hiszen, ha családot alapit, akkor már a gondok nem engedik a szórakozást és a mulatságokat; a boldogságot akkor már a családi körben kell keresnie és feltalálnia. De hogyan is gondolhatna egy 1100 korona fizetéssel biró szegény községi írnok a mai világban családalapításra. A melyik arra gondol, az vétkezik önmaga, vétkezik leendő családja ellen. Hiszen a legszebb családi egyetértésből is kinszenvenés lesz ott, hol a nyomorúság üti fel tanyáját. . Visszatérve az előbbiekre, ha már most az a községi írnok kívánja a szórakozást, társaságba jár, bármily szerényen teszi is ezt, mégsem bir kijönni abból a nyomorult kis fizetésből. Próbál adósságot csinálni, ha pedig már nem adnak a szakállára, elkeseredik, munkakedve csökken, hajlandó lesz a könnyelműségre és midőn ennek folytán a hullámok összecsapnak felette, megugrik, vagy a mi még rosszabb és a mire már nem egy eset volt, bűnös- utón próbál pénzt szerezni. Az utódjának legalább egy félévre van szüksége ahhoz, hogy a Viszonyokkal megismerkedjék, munkakörébe magát beleélje. Mire megszoknék, ugyanaz a sors éri, mint elődjét. Azt hiszem, nem is Szükséges mondanom, mennyire káros ez a folytonos változás a községre nézve. Vegyük azonban a másik esetet i$. Tegyük fel, hogy az illető községi Írnok meghúzza míj- gát, lemond a szórakozásokról. Így adósságokra, talán nem keveredik, tehát marad a községben. Első évben tetszik neki, hogy 20 éves korában már 1100 korona fizetése van. De múlnak az évek, nem sikerül jobb állásba jutnia; eltelik 10 év, még mindig xsak 1100 korona fizetése van. Eltelik újabb 10 év, már 40 éves, talán családapa már, még mindig csak 1100 koronából kénytelen élni, illetve nyomorogni. Most felteszem a kérdést. Tud egy ilyen ember a közérdek céljából szükséges ambícióval, munkakedvvel hivatalában működni ? Nem! Lesz belőle egy önmagával elégedetlenkedő, mindenkivel zsörtölődő tintanyaló, aki mindent sötét színben lát. Haszon az ilyen ember a községre nézve ? Kellemes a közönségnek egy ilyen elkeseredett emberrel való érintkezés ? A községnek arra kellene törekednie, hogy olyan tisztviselői legyenek, kik — ha a mai rossz világban — jobb állást nem is kapnak, azért szívesen maradjanak itt, és nem olyanok, akik »állásukat csak »asylum«-nak tekintik, melyből mielőbb elmenekülni törekszenek. Ez pedig csak úgy érhető el, ha nemcsak a jegyző uraknak, hanem a kezelőtisztviselőknek is tisztességes megélhetést biztosit. Hiszen a megoldás nem nehéz. Adjanak kezdőfizetésül minden írnoknak 1000 koronát és 200 korona lakpénzt, nős tisztviselőknek I 100 koronával több lakpénzt és 200 korona nősülési pótlékot. Azonkívül minden 4 évi szolgálat után adjanak nekik 100—100 korona kor- pótlékot. Hiszen ezen rendszer szerint is csak 40 évi szolgálat után jutnának abba a helyzetbe, hogy nős tisztviselőnek 2500 korona, nőtlennek pedig 2200 korona jövedelme lenne. Már pedig ritka ember szolgál 40 évig, aki pedig ennyi időn keresztül becsülettel szolgálja a községet, az megérdemli az említett maximális fizetést. A községnek minden esetre emelni fogja a becsületét és egyúttal előnyös is lesz rá nézve, ha tisztességes megélhetést biztosit alkalmazottjainak és nem kényszeríti őket arra, hogy adósságokkal telten elfussanak és a községi állapotokról becsmérlőleg nyilatkozzanak. Ti képviselőtestületi családapák! Mindig azon sopánkodtok, hogy a mai fiatalság nem gondol a nősülésre, nyakatokon hagyja vénülni lányaitokat. Múltkor mutattátok volna meg, hogy tudtok a fiatal emberek érdekében szót emelni és helyzetükön javítani! Akkor talán rászánná magát némelyik közülük, hogy portátokra »komoly szándék«-ból tegye be a lábát, de ti mamelukhadként mentetek a főkolomposok után, megszavaztatok több olyannak horribilis fizetésemelést, a kinek ez csak feneketlen pénzes zsákja tömésére kell, azokról pedig, a kik tulajdonképpen legjobban rá voltak utalva a fizetésemelésre, teljesen megfeledkeztetek, azaz hogy ki akarjátok szúrni szemöket rongyos 100 koronával. De még változtathattok a dolgon, még nincs későn!!! Ti pedig kedves volt kollégáim, községi írnokok, ne szerénykedjetek, nem ér az manapság semmit! Ne csak akkor nyissátok ki szátokat, ha avatatlanok előtt nyilatkoztok a fizetésrendezésről! Beszéljetek nyíltan elöljáróitok előtt! Akik azért, mert ti megérdemlett jobb sorsot akartok magatoknak biztosítani, szo- ciálistáknak tartanak és hívnak benneteket, azok elvetik a sulykot! Nem ti vagytok a szociális- ták, hanem ők az önző, önmaguk felé hajló szentek! Ne engedjétek magatokat félrevezetni azzal: »hogy most nem lehetett a ti fizetésieket is jobban rendezni, mert akkor nem szavazták volna meg a képviselők a javaslatot, hanem várjatok addig, mig a javaslat megszavazva és jóváhagyva nem lesz, akkor majd rátok kerül a sor.* Ez csak maszlag, ajánlom, hogy ne vegyétek be. Ha egyesülten összefogva iparkodtok jogaitokat érvényesíteni és igy felszólalni, bizonyára meglesz a hatás és valamikor talán megfogjátok köszönni nekem, hogy férfi voltam, aki — a mig köztetek voltam is — nemcsak a falakon kívül, de azokon belül is mertem kimondani és hirdetni mindnyájatoknak szivén fekvő igazságokat és elveket és most, a mikor semmi érdekem sincs, sem átallok szót emelni a ti érdeketekben. Ha tanácsomat megfogadva nyíltan is mertek felszólalni és jogos kivánságtoknak kifejezést adni, küzdelmetetekben mindenkor számíthattok a nemesen gongolkodó embertársak támogatására ! Nekem pedig azoknak gyűlöletével szemben, kiket ezen cikkemmel ellenségemmé tettem esetleg, legszebb jutalmam az lesz, ha egy napon meghallom, hogy szavam és a ti küzdelmetek nem volt hiábavaló, ha látni fogom, a mint arcotok a megelégedéstől és boldogságtól kipirul! Addig is éljetek boldogul!!! Dunaföldvár, 1908. február 11. lfj. Osztrich Lajss joghallgató. KÜLÖNFÉLÉK. — Nagy küldöttség Kossuth Ferenc miniszternél. A mi sokat szellőztetett vasut- ügyünkben múlt kedden utazott fel Szek- szárdról és a többi, vasutunk mellett fekvő, községekből Budapestre a nagy küldöttség, melyet Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter tegnap fogadott. Már a küldöttség elutazása előtt sokan találgatták, hogy vájjon lesz-e ezen nagy akciónak eredménye s meg- igéri-e Kossuth miniszter a küldöttség kérelmének teljesítését ? A vélemények természetesen különbözők voltak. Sokan vérmes reményt fűztek a mostani nagyarányú mozgalomhoz, de voltak nem kevesen olyanok is; akik már előre hiábavalónak mondották a sorompóba lépést. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már most, midőn a -küldöttség -eljárásának eredményét még nem ismerjük, jelezhetjük, miszerint vasutunk bajainak orvoslása a legnagyobb valószínűség szerint küszöbön van. Tudjuk pedig a legmegbízhatóbb és leghitelesebb forrásból. — Vasutunk nyomorúságainak megszüntetése érdekeben sokan munkálkodtak és működtek közre, de akkora szívóssággal, kitartással és eredménnyel tán senkisem vetette latba minden ékesszólását és befolyását, mint Döry Pál volt tolnavármegyei alispán, jelenleg Békésvármegye főispánja, aki nem egyszer szóba hozta Kossuth miniszter előtt a mi tűrhetien vasúti összeköttetésünket és kérve kérte, hogy váltóztattassa meg a tarthatatlan állapotot, mely kereskedelmünk és közgazdaságunk fejlődését megakasztja. — Döry Pál Békésvármegye főispánjának, ki Tolnavármegyéböl nehéz szívvel távozott, végre Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter 1907. évi decemberben, egy tisztelgés alkalmával, megígérte, „hogy Ő, belátva vasutunk tarthatatlan állapotát, a rossz összeköttetésen okvetetlenül változtatni fog.“ Ezekből a tényekből tehát előre tudjuk, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter nem fog kitérni a küldöttség kérése elől, hanem megismétli azon Ígéreteket, melyeket Döry Pál, Tolnavármegye volt hazafias alispánjának még múlt évi december hónapban tett. — Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Őrffy Imre dr. közalapítványi ügyigazgatósági joggyakornokot segédfogalmazóvá léptette elő. — Kinevezés. Zichy Gyula pécsi püspök Wajdits Gyula pécsi kanonokot, egyházmegyei fótanfelügyelőt a baranyavármegyei népnevelési bizottságba nevezte ki. — Kinevezések- Móder Dezső bajai lakos selyemtenyésztésí felügyelővé neveztetett ki.'— A dunaföldvári m. kir. adóhivatalhoz Schilling István gyakornokká neveztetett ki. — Uj múzeumi igazgató. Apponyi Géza gróf főispán a Döry Pál főispán leköszönése folytán megüresedett múzeumi igazgatói tisztségre Simontsits Elemér alispánt nevezte ki.
