Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-13 / 7. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 február 13 — Borkostolási lakoma. A szekszárdi róm. kath. Olvasókörben folyó hó 9-én, vasárnap este tartották meg a szokásos borkostolási lakomát. A nagyteremben felállított hosszú asztalok körül 101-en foglaltak helyet. A bortermelők vacsora alatt legjobb boraikat ősi magyar szivességgel kinálgatták egymásnak, melynek vig zeneszó mellett csakhamar meg is voltgond- üző és kedvderitő hatása. A szakértők egybehangzó Ítélete az volt, hogy az 1907. évi szekszárdi bortermés erő, zamat és kellemesség tekintetében kitűnő minőségűnek mondható. A vacsora három fogásból állott s az étkek jósága dicséri a vállalkozó jó konyháját. Az első fogásnál felemelkedett Szabó Géza főgimnáziumi hittanár, ügyvezető elnök és éltette a szekszárdi bortermelőket. Dr. Fent Ferenc belvárosi plébános, szentszéki ülnök, a kör elnöke a barátságra és összetartásra ürítette poharát. Szabó Géza második beszédjében a derék műkedvelőket éltette, akiket a kör ez alkalommal megvendégelt. Kiemelte a szónok, hogy a műkedvelők nem kevesebbet, mint 10,000 koronát szereztek színi előadásaikkal az egyesületnek. Föglein Ferenc bortermelő, városi képviselő szép felköszöntőben éltette azokat, akik a szekszárdi kopár hegyeket ismét virulókká tették. Horváth Ignác tanitó egy történelmi példából induiva hangsúlyozta, hogy áldomásiváskor soha se feledkezzünk meg a föld- és szőlőmü- velőkről. Végül ezeket éltette. Szabó Géza indítványára most az egész társaság egy szív és lélekkel állva elénekelte Qaray Lajos kíséretével a Hymnuszt. Ezután a műkedvelők két pacsirtája : Hahn Annus és Lengyel Sándorné duettet énekeltek, majd az egész műkedvelői csoport rá-rágyujtott a szép magyar nótákra. Szulimán György bortermelő, a kör számvizsgáló bizottságának tagja, igazi szellemes humorral felköszöntötte Fink Kálmán királyi tanácsos, pénzügyigazgatót. Beszédjével általános tetszést aratott. Thumó Antal m. kir. adótiszt Szabó Gézát éltette. Hívért Ignác, Szabó Géza Kapposy Iván az iparosok egészségére ürítették poharukat. Úgy 10 óra után a középen álló asztalokat kivitték és a műkedvelők rákezdettek a ropogós csárdásra. A kitünően sikerült estély csak a hajnali órákban ért véget. — Községi Választás Schmirmund János keszőhidegkuti biró lemondása folytán megüresedett birói tisztségre Wagner Henrik elöljárót, ennek helyébe pedig Frischkorn János választattak meg. — Gondnokság. A szekszárdi kir. törvényszék Gravencz Borbála tolnai lakost gondnokság alá helyezte. — Bezárt Iskolák- A Gindlicsaládi községhez tartozó Apáthi pusztai iskolát hatóságilag bezárták, mivel az iskolaépületben lakó tanitó gyermeke torokgyíkban megbetegedett. A Simon- major községhez tartozó Kajmád-pusztai iskolát szintén bezárták a gyermekek között fellépett kanyaró miatt. — Uj esperes A pécsi püspök Herger József szigetvári plébánost kerületi esperessé nevezte ki. — A bonyhádi főgimnázium irodalmi estélye. Fényesen sikerült irodalmi estély volt folyó hó 1-én Bonyhádon. A főgimnáziumnak ez volt az első irodalmi estélye, mely rendkívüli négy közönség előtt folyt le. Az erkölcsi eredmény mellett az anyagi is minden várákozást fölül múlt. A tiszta jövedelem 287 korona 20 fillér, s ezt a zenekari felszerelésre és tanulmányi kirándulási alapra fordítják. Az énekkar pompásan énekelt s ezt Mártin György zenetanitó tanította be. Kiszely Géza tanár a kezdő ifjúsági zenekarral bámulatos eredményt ért el rövid idő alatt. A kedves öreg Müller József bácsi hangszerelte a kurucdalegyvelegét. A műsor minden száma sikerült. Lehmann Ilonka kitünően szavalta el Hajas Béla tanár precíz zongora kíséretével Rákóczy hadnagya cimü melodrámát. Molnár Kálmán tanár a II. Rákóczy Ferenc a magyar költészetben cimü irodalmi értékű müvét olvasta fel. Békeyné Stab Evelin úrnő művészetével elragadta a közönséget, akit Wikkert Lajos tanitó kísérte.-A tanulók közül szerepeltek Erdős László, Koncz István és Tomka Gusztáv. — A dombóvári vasúti állomás telefonja. Opris Péter, a pécsi posta- távirda- és távbeszélő igazgatója intézkedésére a dombóvári vasúti állomás telefonja bekapcsoltatott az interurban telefonhálózatba. — Elhalt 48 as honvéd. Kovács Imre 1848— 49-diki honvéd, volt dunaföldvári lakos 78 éves korában Dunaföldváron f. hó 4-én elhalt. Minden évben visz el egy-kettőt a 48-asok közül a halál, a hátramaradt |keveseknek« .mégis egyforma csekély nyugdíj jár. Mért nem segítenek az igazi hősökön, mikor lehet ?! . . . — Nyilvános köszönet. A »Tamási Takarékpénztár«, mint minden évben úgy az idén is a Tamási önkéntes tűzoltó egyletnek 100 koronát adományozott, mely adományért az egylet nevében köszönetemet nyilvánítom. Lakner Lajos a tűzoltó egylet elnöke. — Felolvasás a református iskolában. Folyá hó 12-én a szokásos vallásos est keretében dr. Bubinstein Mátyás megtartotta felolvasását «Äz Ó- és Újszövetség' találkozó pontjai» címen. Felolvasó abból indult ki, hogy az Egyisten hitvallásában. s a felebaráti szeretet szabványában a kétrendbeli szövetség, mint az Máté evang. 22, 37. 38. 39.-s Márk evang. 12,29. 30. 31-ben meg van Írva, egyezik egymással. Kiváló keresztény teológusok állításai alapján kimutatta azután, hogy az a tan: Gyűlöljed ellenségedet (Máté 5, 43. 44.) nem tulajdonítható az Ó-szövetségnek, de nem mondható általánosságban az írástudók nézetének sem. írástudók meg akarták menteni Jézus életét (Lukács 13. 31.) s Jézus halála után az ő tanítványait nem az Írástudók támadták, hanem a szadducausok s főpapok, kiket nem szabad azonosítani az irástudókkkal, sőt egy farizeus volt az (Gemáliel), ki őket üldözőik ellen oltalmába vette (Apóst. Csel. 5, 34. 38. 39). Felolvasását azzal végezte, hogy ^ vajha kölcsönös megértés hatná át a különböző felekezeteket s akkor szeretet fogná át s béke a haza minden felekezetű gyermekeit s üdvre derülne e hon s áldás szállana reá. Az alapos, tanulságos, a figyelmet mindvégig lekötő felolvasást élénk tetszéssel fogadta a szép számmal egybegyült közönség. A felolvasás után Gödé Lajos, a reformátusok lelkes, ékesszavu fiatal s. lelkészének meleg érzéssel s művészettel előadott szavalata következett, majd ima s ének, s a szép est véget ért. — A mórágyiak küldöttsége. Szakács Imre mórágyi református lelkész múlt csütörtökön vezette Simontsits Elemér alispán elé Mórágy község küldöttségét. A küldöttség szónoka arra kérte az alispánt, hogy miután a volt jegyző ellen folytatott bűnügyi eljárás már befejezést nyert, intézkednék az iránt, hogy a három év óta üresedésben levő jegyzői állás betöltessék. Az alispán a küldöttségnek kérelmét meghallgatva kijelentette, hogy azt teljesíteni fogja. — Államsegélyek. Ábrahám Hermin ozorai rk. tanítónő 900 és 200, Lakatos József szálkai rk, tanitó 316, Taschek Anna koppányszántói rk. tanítónő 280 és 200, Hammer József györ- könyi ág. hitv. ev. tanitó 400, Scherer János keszőhidegkuti ág', hi^v. ev. tanitó 900 és Varga Kálmán felsőiregi rk. kántortanitó 200 korona államsegélyt nyert. — Gere Antal ozorai izr. tanitó korpótlékának fedezésére 400 korona államsegély utalvényoztatott. — Tanos Gizella görbői községi tanítónő 900 és 200, Szabó Ádám mőcsényi rk tanitó 400, Váradiné Deutsch Berta görbői izr. tanitónő 400 és 400 korona államsegélyt, nyert. — Schäfer Mihály kistor- mási ág. ev. tanítónak 400 és Polgár József keszőhidegkuti tanítónak 400 korona államsegély utalványoztatott. — A legényegylet műkedvelői előadása. A szekszárdi katholikus legényegylet f. hó 23-án a Szekszárd Szálló nagytermében tánccal egybekötött műkedvelői előadást rendez. Színre hozzák a derék műkedvelők a „Vén bakancsos meg a fia huszár“ cimü nagyon mulattató énekes népszínművet. voltál édes Laczim! Csalódásom voltál, mert csalatkoztam a szivemben. Azt hittem, émbert nem tudok már szeretni és téged nagyon szeretlek, te oly jó voltál hozzám, észrevetted nagy bánatomat. Ezzel a jég már meg volt törve. Elmeséltem lelkem sivárságát. Te nem szóltál, de észrevettem, hogy minden igyekezeted oda irányul, hogy meggyógyíts engem, hogy megcáfold az emberekről való rettentően sötét nézeteimet az élő valósággal, törekvésed odairányult, hogy engem boldoggá tégy! Igyekezeted, valóban nemes buzgalmad részben sikerült is. Az én megöregedett lelkem visszanyerte ifjúságát, szivem hitét, gondolataim visz- | szanyerték tisztaságukat ismét érezni tudok, ismét fiatal vagyok, de boldogtalan. Most jön az, a mit elhallgattam előtted. Volt nékem egy barna hajú. barna szemű kis lánykám, akit szerettem tiszta szivemmel s aki engem szeretett, kiben bíztam, mint most újra az Istenben s ki szintén rendületlenül bízott bennem. Boldogtalan voltam mikor el kellett hagynom őt, mikor el kellett jönni szülőföldemről kát mának. Pestre vetett a sors! Ifjú tapasztalatlan lelkemet elszéditette a fény, a csillogás, belevesztem a szépasszonyok hálójába elvesztettem eszemet, szivemet mindenemet! Nem gondoltam arra a kisleányra, ki bizonyosan sokat busult Bélája elvesztésén. S mig ő busult, addig én élveztem mulattam, dőzsöltem ész nélkül 1 Kegyetlenül használták fel tapasztalatlanságomat gyengeségemet! Mikor észretértem, nem találtam a lelkemet. A ki ember volt azt győlöltem, de leginkább önnönmagamat j Hogy gondolhattam volna ily lelkiállapottal arra a gyengéd kis virágra! Te Lacim, visszatérítettél a régi-régi kerékvágásba. A régi szivemmel érezek újra s ha Iluska nem lesz enyém, nem lesz az én feleségem, akkor én a siré leszek s megbánásom- tisztaságát, szerelmem igazságát halálom fogja megpecsételni. Szép szeméből lassan folydogáltak a szenvedés könnyei. Laci halvány arcára is kiült a pirosság, félreforditotta fejét s szemét hirtelen megtörülve Bélához fordult s vigasztalni kezdte. Béla, te vétkeztél, de meg is bűnhődtél érte, szenvedtél súlyosan, többet nem szabad szenvedned. Légy férfi, légy erős. Te azt mondottad, hogy Iluska szeretett téged, úgy akkor most is szeret s meg fog néked bocsátani. Te elmégysz hozzá, elmégysz érte s boldogok lesztek ! Elmégysz hozzá, megígéred ugye ? Megszorította Laci kezét erősen, melegen, nem szólt, de annál inkább beszéltek hálatelt ei. Másnap Béla szabadságot kért s elutazott. | Nem mondta senkinek, hogy hova, merre. Laci tudta, más meg minek tudja! Olyan hosszú, nehéz volt az ut. Lelkében a kétség viharzott! Váljon a régi-e még Iluska ? I Szereti-e még őt, meg fog e neki bocsátani a hosszas hallgatásért, vagy tán . férjhez ment már ? Nem az lehetetlen! Borzasztó még a gondolat is! Végre megérkezett szülőföldjére. Ilus lakhelyére, melyet két év óta nem látott, melyet fájó szívvel hagyott el s aggódó szívvel lát viszont 1 Aggódása nem tartott sokáig. Szaladt Ilonkáék házához. Béla belépett a szobába a csengő szabd szóra s a másik pillanatban már egy édes, kipirult kislány borult a vállára! Ez az őszinte szerelem felbátorította Bélát s egy forró csókot lehelt Iluska arcára, egy édes, forró csókot, melyben benn volt könyörgése, bánata, igaz szerelme ! Ilonka nem kérdezte hol volt, merre volt eddig, annak örült, hogy itt van, hogy az övé! A kölcsönösen adott forró csókkal megtörtént az eljegyzés, mit hamarosan követett az esküvő is. Boldogok voltak, mert szerettek ! Csak Béla lelkét nyomta még valami 1 . . . . . . Egy csendes téli estén, mikor a földet beborította a tiszta hó s a fehér lepelen csintalanul jálszadozott a holdsugár, benn a meleg szobában a kandalló mellett üldögélt Iluska és Béla. Egymás mellett ültek ; Iluska fejecskéjét Béla vállára hajtotta s úgy hallgatta annak beszédét. Valamit a múltról beszélt. Mikor elvégezte beszédét, mindkettőjük szeméből eg könycsepp hullott alá . . . Iluska felemelkedett, felemelte fejecskéjét Bélát melegen megcsókolta! A tűz pattogott erősen és rávetette fényé a legboldogabb „és legkedvesebb pár kipirul arcára . . .
