Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-13 / 7. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 február 13 — Borkostolási lakoma. A szekszárdi róm. kath. Olvasókörben folyó hó 9-én, vasárnap este tartották meg a szokásos borkostolási la­komát. A nagyteremben felállított hosszú asz­talok körül 101-en foglaltak helyet. A borterme­lők vacsora alatt legjobb boraikat ősi magyar szivességgel kinálgatták egymásnak, melynek vig zeneszó mellett csakhamar meg is voltgond- üző és kedvderitő hatása. A szakértők egybe­hangzó Ítélete az volt, hogy az 1907. évi szek­szárdi bortermés erő, zamat és kellemesség te­kintetében kitűnő minőségűnek mondható. A vacsora három fogásból állott s az étkek jó­sága dicséri a vállalkozó jó konyháját. Az első fogásnál felemelkedett Szabó Géza főgimnáziumi hittanár, ügyvezető elnök és éltette a szekszárdi bortermelőket. Dr. Fent Ferenc belvárosi plébá­nos, szentszéki ülnök, a kör elnöke a barát­ságra és összetartásra ürítette poharát. Szabó Géza második beszédjében a derék műkedvelő­ket éltette, akiket a kör ez alkalommal meg­vendégelt. Kiemelte a szónok, hogy a műked­velők nem kevesebbet, mint 10,000 koronát szereztek színi előadásaikkal az egyesületnek. Föglein Ferenc bortermelő, városi képviselő szép felköszöntőben éltette azokat, akik a szek­szárdi kopár hegyeket ismét virulókká tették. Horváth Ignác tanitó egy történelmi példából induiva hangsúlyozta, hogy áldomásiváskor soha se feledkezzünk meg a föld- és szőlőmü- velőkről. Végül ezeket éltette. Szabó Géza indít­ványára most az egész társaság egy szív és lélekkel állva elénekelte Qaray Lajos kíséreté­vel a Hymnuszt. Ezután a műkedvelők két pa­csirtája : Hahn Annus és Lengyel Sándorné duettet énekeltek, majd az egész műkedvelői csoport rá-rágyujtott a szép magyar nótákra. Szulimán György bortermelő, a kör számvizs­gáló bizottságának tagja, igazi szellemes humor­ral felköszöntötte Fink Kálmán királyi taná­csos, pénzügyigazgatót. Beszédjével általános tetszést aratott. Thumó Antal m. kir. adótiszt Szabó Gézát éltette. Hívért Ignác, Szabó Géza Kapposy Iván az iparosok egészségére ürítették poharukat. Úgy 10 óra után a középen álló asztalokat kivitték és a műkedvelők rákezdet­tek a ropogós csárdásra. A kitünően sikerült estély csak a hajnali órákban ért véget. — Községi Választás Schmirmund János keszőhidegkuti biró lemondása folytán megüre­sedett birói tisztségre Wagner Henrik elöljárót, ennek helyébe pedig Frischkorn János válasz­tattak meg. — Gondnokság. A szekszárdi kir. törvény­szék Gravencz Borbála tolnai lakost gondnok­ság alá helyezte. — Bezárt Iskolák- A Gindlicsaládi község­hez tartozó Apáthi pusztai iskolát hatóságilag bezárták, mivel az iskolaépületben lakó tanitó gyermeke torokgyíkban megbetegedett. A Simon- major községhez tartozó Kajmád-pusztai iskolát szintén bezárták a gyermekek között fellépett kanyaró miatt. — Uj esperes A pécsi püspök Herger József szigetvári plébánost kerületi esperessé nevezte ki. — A bonyhádi főgimnázium irodalmi estélye. Fényesen sikerült irodalmi estély volt folyó hó 1-én Bonyhádon. A főgimnáziumnak ez volt az első irodalmi estélye, mely rendkívüli négy kö­zönség előtt folyt le. Az erkölcsi eredmény mellett az anyagi is minden várákozást fölül múlt. A tiszta jövedelem 287 korona 20 fillér, s ezt a zenekari felszerelésre és tanulmányi kirándulási alapra fordítják. Az énekkar pom­pásan énekelt s ezt Mártin György zenetanitó tanította be. Kiszely Géza tanár a kezdő ifjú­sági zenekarral bámulatos eredményt ért el rö­vid idő alatt. A kedves öreg Müller József bácsi hangszerelte a kurucdalegyvelegét. A műsor minden száma sikerült. Lehmann Ilonka kitünően szavalta el Hajas Béla tanár precíz zongora kíséretével Rákóczy hadnagya cimü melodrámát. Molnár Kálmán tanár a II. Rákóczy Ferenc a magyar költészetben cimü irodalmi értékű mü­vét olvasta fel. Békeyné Stab Evelin úrnő mű­vészetével elragadta a közönséget, akit Wikkert Lajos tanitó kísérte.-A tanulók közül szerepel­tek Erdős László, Koncz István és Tomka Gusztáv. — A dombóvári vasúti állomás telefonja. Opris Péter, a pécsi posta- távirda- és távbe­szélő igazgatója intézkedésére a dombóvári vasúti állomás telefonja bekapcsoltatott az interurban telefonhálózatba. — Elhalt 48 as honvéd. Kovács Imre 1848— 49-diki honvéd, volt dunaföldvári lakos 78 éves korában Dunaföldváron f. hó 4-én elhalt. Minden évben visz el egy-kettőt a 48-asok kö­zül a halál, a hátramaradt |keveseknek« .mégis egyforma csekély nyugdíj jár. Mért nem segíte­nek az igazi hősökön, mikor lehet ?! . . . — Nyilvános köszönet. A »Tamási Taka­rékpénztár«, mint minden évben úgy az idén is a Tamási önkéntes tűzoltó egyletnek 100 koro­nát adományozott, mely adományért az egylet nevében köszönetemet nyilvánítom. Lakner La­jos a tűzoltó egylet elnöke. — Felolvasás a református iskolában. Folyá hó 12-én a szokásos vallásos est keretében dr. Bubinstein Mátyás megtartotta felolvasását «Äz Ó- és Újszövetség' találkozó pontjai» címen. Felolvasó abból indult ki, hogy az Egyisten hit­vallásában. s a felebaráti szeretet szabványában a kétrendbeli szövetség, mint az Máté evang. 22, 37. 38. 39.-s Márk evang. 12,29. 30. 31-ben meg van Írva, egyezik egymással. Kiváló keresz­tény teológusok állításai alapján kimutatta azután, hogy az a tan: Gyűlöljed ellenségedet (Máté 5, 43. 44.) nem tulajdonítható az Ó-szövetségnek, de nem mondható általánosságban az írástudók nézetének sem. írástudók meg akarták menteni Jézus életét (Lukács 13. 31.) s Jézus halála után az ő tanítványait nem az Írástudók támad­ták, hanem a szadducausok s főpapok, kiket nem szabad azonosítani az irástudókkkal, sőt egy farizeus volt az (Gemáliel), ki őket üldözőik ellen oltalmába vette (Apóst. Csel. 5, 34. 38. 39). Felolvasását azzal végezte, hogy ^ vajha kölcsönös megértés hatná át a különböző fele­kezeteket s akkor szeretet fogná át s béke a haza minden felekezetű gyermekeit s üdvre derülne e hon s áldás szállana reá. Az alapos, tanulságos, a figyelmet mindvégig lekötő fel­olvasást élénk tetszéssel fogadta a szép szám­mal egybegyült közönség. A felolvasás után Gödé Lajos, a reformátusok lelkes, ékesszavu fiatal s. lelkészének meleg érzéssel s művészet­tel előadott szavalata következett, majd ima s ének, s a szép est véget ért. — A mórágyiak küldöttsége. Szakács Imre mórágyi református lelkész múlt csütörtökön vezette Simontsits Elemér alispán elé Mórágy község küldöttségét. A küldöttség szónoka arra kérte az alispánt, hogy miután a volt jegyző ellen folytatott bűnügyi eljárás már befejezést nyert, intézkednék az iránt, hogy a három év óta üresedésben levő jegyzői állás betöltessék. Az alispán a küldöttségnek kérelmét meghall­gatva kijelentette, hogy azt teljesíteni fogja. — Államsegélyek. Ábrahám Hermin ozorai rk. tanítónő 900 és 200, Lakatos József szálkai rk, tanitó 316, Taschek Anna koppányszántói rk. tanítónő 280 és 200, Hammer József györ- könyi ág. hitv. ev. tanitó 400, Scherer János keszőhidegkuti ág', hi^v. ev. tanitó 900 és Varga Kálmán felsőiregi rk. kántortanitó 200 korona államsegélyt nyert. — Gere Antal ozorai izr. tanitó korpótlékának fedezésére 400 korona államsegély utalvényoztatott. — Tanos Gizella görbői községi tanítónő 900 és 200, Szabó Ádám mőcsényi rk tanitó 400, Váradiné Deutsch Berta görbői izr. tanitónő 400 és 400 korona államsegélyt, nyert. — Schäfer Mihály kistor- mási ág. ev. tanítónak 400 és Polgár József keszőhidegkuti tanítónak 400 korona államse­gély utalványoztatott. — A legényegylet műkedvelői előadása. A szekszárdi katholikus legényegylet f. hó 23-án a Szekszárd Szálló nagytermében tánccal egy­bekötött műkedvelői előadást rendez. Színre hozzák a derék műkedvelők a „Vén bakancsos meg a fia huszár“ cimü nagyon mulattató éne­kes népszínművet. voltál édes Laczim! Csalódásom voltál, mert csalatkoztam a szivemben. Azt hittem, émbert nem tudok már szeretni és téged nagyon sze­retlek, te oly jó voltál hozzám, észrevetted nagy bánatomat. Ezzel a jég már meg volt törve. Elmeséltem lelkem sivárságát. Te nem szóltál, de észrevettem, hogy minden igyeke­zeted oda irányul, hogy meggyógyíts engem, hogy megcáfold az emberekről való rettentően sötét nézeteimet az élő valósággal, törekvésed odairányult, hogy engem boldoggá tégy! Igye­kezeted, valóban nemes buzgalmad részben sikerült is. Az én megöregedett lelkem vissza­nyerte ifjúságát, szivem hitét, gondolataim visz- | szanyerték tisztaságukat ismét érezni tudok, ismét fiatal vagyok, de boldogtalan. Most jön az, a mit elhallgattam előtted. Volt nékem egy barna hajú. barna szemű kis lánykám, akit szerettem tiszta szivemmel s aki engem szeretett, kiben bíztam, mint most újra az Istenben s ki szintén rendületlenül bí­zott bennem. Boldogtalan voltam mikor el kel­lett hagynom őt, mikor el kellett jönni szülő­földemről kát mának. Pestre vetett a sors! Ifjú tapasztalatlan lelkemet elszéditette a fény, a csillogás, belevesztem a szépasszonyok hálójába elvesztettem eszemet, szivemet mindenemet! Nem gondoltam arra a kisleányra, ki bizonyo­san sokat busult Bélája elvesztésén. S mig ő busult, addig én élveztem mulattam, dőzsöl­tem ész nélkül 1 Kegyetlenül használták fel ta­pasztalatlanságomat gyengeségemet! Mikor ész­retértem, nem találtam a lelkemet. A ki ember volt azt győlöltem, de leginkább önnönmagamat j Hogy gondolhattam volna ily lelkiállapottal arra a gyengéd kis virágra! Te Lacim, visszatérítettél a régi-régi kerék­vágásba. A régi szivemmel érezek újra s ha Iluska nem lesz enyém, nem lesz az én felesé­gem, akkor én a siré leszek s megbánásom- tisztaságát, szerelmem igazságát halálom fogja megpecsételni. Szép szeméből lassan folydogáltak a szen­vedés könnyei. Laci halvány arcára is kiült a pirosság, félreforditotta fejét s szemét hirtelen megtörülve Bélához fordult s vigasztalni kezdte. Béla, te vétkeztél, de meg is bűnhődtél érte, szenvedtél súlyosan, többet nem szabad szenvedned. Légy férfi, légy erős. Te azt mon­dottad, hogy Iluska szeretett téged, úgy akkor most is szeret s meg fog néked bocsátani. Te elmégysz hozzá, elmégysz érte s boldogok lesztek ! Elmégysz hozzá, megígéred ugye ? Megszorította Laci kezét erősen, melegen, nem szólt, de annál inkább beszéltek hálatelt ei. Másnap Béla szabadságot kért s elutazott. | Nem mondta senkinek, hogy hova, merre. Laci tudta, más meg minek tudja! Olyan hosszú, nehéz volt az ut. Lelkében a kétség viharzott! Váljon a régi-e még Iluska ? I Szereti-e még őt, meg fog e neki bocsátani a hosszas hallgatásért, vagy tán . férjhez ment már ? Nem az lehetetlen! Borzasztó még a gon­dolat is! Végre megérkezett szülőföldjére. Ilus lak­helyére, melyet két év óta nem látott, melyet fájó szívvel hagyott el s aggódó szívvel lát vi­szont 1 Aggódása nem tartott sokáig. Szaladt Ilonkáék házához. Béla belépett a szobába a csengő szabd szóra s a másik pillanatban már egy édes, kipirult kislány borult a vállára! Ez az őszinte szerelem felbátorította Bélát s egy forró csókot lehelt Iluska arcára, egy édes, forró csókot, melyben benn volt könyörgése, bánata, igaz szerelme ! Ilonka nem kérdezte hol volt, merre volt eddig, annak örült, hogy itt van, hogy az övé! A kölcsönösen adott forró csókkal megtörtént az eljegyzés, mit hamarosan követett az esküvő is. Boldogok voltak, mert szerettek ! Csak Béla lelkét nyomta még valami 1 . . . . . . Egy csendes téli estén, mikor a földet beborította a tiszta hó s a fehér lepelen csinta­lanul jálszadozott a holdsugár, benn a meleg szobában a kandalló mellett üldögélt Iluska és Béla. Egymás mellett ültek ; Iluska fejecskéjét Béla vállára hajtotta s úgy hallgatta annak beszédét. Valamit a múltról beszélt. Mikor el­végezte beszédét, mindkettőjük szeméből eg könycsepp hullott alá . . . Iluska felemelkedett, felemelte fejecskéjét Bélát melegen megcsókolta! A tűz pattogott erősen és rávetette fényé a legboldogabb „és legkedvesebb pár kipirul arcára . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom