Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-10 / 50. szám
_2 ___________________________ va n közöttük, ki a szőlőmüvelési költségek fedezésén túl, még ilyen befektetési célokra is áldozhatna. Hozzájárul még, hogy a földmivelési kormány csak úgy volna hajlandó a borér- tékesitő részvénytársaságot anyagi támogatásban — mely 10—20000 korona évi sub- venció volna, részesíteni, ha a tiszta haszon 7 százalékán felüli jövedelem többlete a termelők számára biztosíttatnék, ami azt hiszem, nehézségekbe egyáltalán nem ütköznék s egy millió korona tőkével alakulna az meg s legalább 40000 hektoliter bor befogadására alkalmas helyiségekkel rendelkezzék. Hogy lehetséges-e? a mi viszonyaink között ily társulatot létesíteni, annak eldöntése az alakított bizottság döntésére vár. Meggyőz )désem, hogy akarni kell s minden lehetséges. Ha mindjárt kezdetben nem is a kormány által előirt arányokban léte- sül is az. Boda Vilmos. Nyissátok ki a szemeiteket!... Bis dat qui cito dat. Ha elmúlt egy éjszakátok léha orgiákban, ha elfáradtatok a féktelen dőzsölésben, avagy meguntátok a gyönyör különféleségeit, ha érzékeitek blazirt, ha a mindennapi jólét mivoltát természetesnek találjátok és ha a bőség napjaiban maradt még valami kívánni valótok, avagy zúgolódnátok : nyissátok ki a szemeiteket és lássátok meg a nyomort és tárjátok ki a sziveiteket és térjetek meg a mezítelenekhez, a rongyosokhoz, az éhesekhez, a betegekhez és vessétek le a köpenyeiteket és nyújtsátok oda és hasítsatok egy darabot a ruháitokból és foltozzátok meg azokét és vigyétek el a lehullott morzsákat az éhézőknek, hogy éhük leapadjon és adjatok egy vigaszt, egy mosolyt a sorvadóknak, hogy meggyógyuljanak! Ha a kor és a »tudomány« atheistát nevelt belőletek és elfelejtettétek az igét, az imádságot, törjetek az aranyaitokból egy alom-, nyit és ejtsétek a gyönge remegő kézbe ! És érdemes lesz nem késnetek, mert újra megtanultok imádkozni és siessetek, mert a könyörü- let szép imádság és ma adjatok, mert úgy lehet nem lészen kopogtatás a ti ajtótokon és nem lészen idő vagy alkalom a vezeklésre az utolsó, a nagy pillanatban .... Es akik hisztek, de takarjátok a ti lelke- tek áhítatát, hogy meg ne mosolyogjanak mások, adjátok a vizetek felét a szomjuzóknak, hogy felfrissüljenek, de titokban, észrevétlenül, hogy senki meg ne dicsérhessen érte. dante szigorúan követelte, hogy menjek le a terembe. Ott is rossz világ volt. Kimozdult a helyéből és összetört minden, ami mozdulhatott és törhetett. Kapaszkodtam a divánon, egy lámpás meg nem tudom hány tányér cserepei közt. Egyszer csak betántorog az én kis kapitányom s az asztalba fogódzva meg áll előttem : Tisztelendő ur, szeretnék valamit mondani. — Kérem, tessék . '. . — Emlékszik arra az olasz folyóiratra ? — Melyikre ? — Arra, a melyikben az a nautikái cikk volt. — Hogyne ! — S ugy-e arra is emlékszik, hogy én azt mondtam, hogy azt a cikket én Írtam ? — Arra is emlékszem. — Hát tisztelendő ur . . . hát megvallom, meg kell vallanom, hogy . . . hogy azt a cikket nem én Írtam 1 Ezt mondta a kis kapitány. És köny csillogott a szemében. Azzal kiszaladt, azaz, hogy kibotorkált a teremből. De én nem mosolyogtam. Mert eszembe jutott Jónás próféta igéje: Tudom, hogy én miattam támadott ez a nagy vihar tireátok.« Meghatott pillantásom kisérte a hívőt, az igaz embert. És most kegyeteken a sor, hogy moso- lyogjanak vagy ne mosolyogjanak. . . . Fél óra múlva elült az orkán. A szél kedvezőre fordult. Alkonyaikor már alig volt fodros a tenger. Este vígan vacsoráztunk Malta kikötőjében. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Ha erőtől duzzadó izmotok petyhüdni készül a tétlenség miatt, hajoljatok oda a gyöngékhez, az erőtlenekhez és segítsétek fel azokat, hogy tovább mehessenek az ő rogyó inaikkal és kisérjétek el egy darabig őket, mert ők nem messze mennek, mert ők hamar elérik célját minden életeknek . , . És ha kimerültetek a semmitevésben, pihenjétek ki magatokat az elcsiggázottak biztatásában, akiknél hosszabnak tetszik a megme- nendő ut, mert járatlanabb, mint a ti kitaposott utaitok .... Es ha elmentek a piszokba, a szűkös tanyára, szívjátok be a nedves szalma fekhely rothadt, penészes bűzét és bizony szeretni megtanultok, mert szánakoztok és a szeretet megtisztítja köröttetek a levegőt. És emlékezzetek a sötétségben botorkálókra és gyújtsatok nekik világot, hogy lássanak, hogy bizonytalan ne legyen az ő járásuk, hogy el ne bukjanak, mert nem lészen oly fényes a ti estétek, ha meg ném osztjátok a világosságot, amely néktek adatott ............ És ne várjátok a jutalmat, mert > azt már elnyertétek a bővelkedésben, mert azt már megkaptátok a szeretetben, melynek nevében cselekedtetek s melyet ott találtatok, ahol megleltétek a nyomort, azok adták azt, akik mindenben szükölködtenek, azok akik sírtak és megvigasz- taltattak és akik adhattak mert mégis gazdagabbak, mint ti vagytok, mert felnevelik és táplálják a szegénységet, ami nagy dolog .... És gyakoroljátok a szeretetet, hogy el ne felejtsétek ! És ne mentsétek magatokat mert ä ti kifogásaitokat senki meg nem hallja, de adjatok, mert mindenki adhat, mert nincs »legszegényebb«, mert mindég van egy fokkal szegényebb alattatok .... És ne gyüjtsetek sokat, mert itt hagytok mindent, mert üresen jöttetek, innen el nem vihettek semmit magatokkal! A helybeli asztaltársaság az idén is, mint fennállása óta minden évben a humanitásnak követésre méltó módját kívánja gyakorolni. A közeledő szent ünnepi fényből óhajt egy sugarat juttatni azoknak a nyomorban, nélkülözésben sínylődő szegényeknek, árváknak nyirkos sötét tanyájába, akik akár a szülei könnyelműség, akár a véletlen fatális _ szeszélye, vagy, bármi ok miatt — a szeretet azt nem kutatja — nélkülözik az örömnek azt a csekélységét is, a mit egy egyszerű, de uj meleg ruha okozhat. A beálló tél, a hideg, a fázás fogalma borzalommal tölthet el mindenkit, aki az emberszeretetnek egy szikráját is hordja magában. Adjunk, amennyit adhatunk! Igen actu- álissá teszi a könyörgők e kívánságát a zord, fagyos idő beállta. De ne felejtsünk el adni, nehogy okunk legyen egykor a szemrehányást megtenni magunknak. — Szittsuk fel a könyörület parazsát hallogatás nélkül, hadd melegedjenek fel annak minden füzeknél melegebb lángjánál azok a páriák, akik fáznak, akik betegek, akik meg nem tanulhattak mosolyogni, mert örömtelen életükben okuk nem volt arra, hadd legyen egy ragyogó napja azoknak, akik csak az árnyékban járnak, egy szép éjszakája azoknak, kiknek még nem volt egy hízelgő álma .... A Megváltó szent születése estéjén, amikor ti. barátságos meleg családi fészkeitekben körül ülitek a fényes karácsonyfát és nevetve örvendezitek a ti gyermekeitek boldogságát, vagy ti ősz, öregek, akik szabad szárnyaira eresztettétek ön véreiteket, s akik a megen- gesztelődés estéjén remegő ajakkal, könnyes szemekkel álmodjátok vissza elmaradt gyermek- ségteket, avagy messze idegenből reátok emlékező szülötteitek kora ifjúságát, felejtsétek el egy pillanatra a ti jelen örömeiteket, avagy szent fájdalmaitokat és nézzetek át egy röpke időre a szegény fejletlen, kicsi árvák roskadó kunyhójába, ahol karácsonyfa hijján, hideg, szűk falak közt, bágyatag arccal üli körül pislogó mécsét az elfelejtett szegénység. S az imbolygó homályban figyeljétek meg a beesett, sápadt arcokat, a fénytelen szemeket. Es bizony nem lesz oly teljes a ti estétek öröme, ha nem szóltok egy szót az ő vigasztalásukra, ha nem adtok egy szikrányi fényt a tiétekből az ő örömükre . . . Csináljuk tehát e szent napot fényessé, derülté mindenki számára! Küldjük a szerény adományt az asztaltársaság elnöke címére: Mutsenbacher Ödön Szekszárd; de minél előbb, hogy a lábelieket és ruhákat eleve megrendelhesse. A tavalyi alkalommal 22 gyermek jutott a a humanismus révén meleg gúnyához, cipőhöz. Maradt még annyi, ha több nem, akik kisirt szemekkel nézték társaik szerencséjét. Csakis a szeretettől füg? minden — mely szunnyadva emberi kebelben megtalálható — az idei dupla 1908 december 10 sikere az asztaltársaság nemes intenciójának, amely nem kívánja azt, hogy egyenkint bőségesén so&at adjunk, de azt, hogy mindenki adjon egy keveset, senki el ne maradjon, mert akkor mégis csak sokai adunk JKiklósi Ödön. KÜLÖNFÉLÉK — Személyi bir. Gróf Apponyi Géza, vármegyénk főispánja, folyó hó 9-én Szekszárdra érkezett és elnökölt a közigazgatási ülésen. — Oj esperes. Szandtner Antal dunaszek- csői s a mohácsi kerületnek népszerű esperese előrehaladott kora miatt esperesi hivataláról lemondott. A megyés püspök. helyére Ambacli Mihály nagynyárádi plébánost nevezte ki a mohácsi kerület esperesévé. Az uj esperes múlt szombaton tette le a püspök kezébe a hivatáli esküt. — Kinevezés Az alispán Szekszárd r. t. város igazoló választmányába Török Béla és dr. Mayer Gyula képviselő testületi tagokat nevezte ki. A m. kir. kereskedelmügyi miniszter Tarlós Jánost, Tarlós János szekszárdi tanító fiát vasúti iródakezelővé nevezte ki. — Uj kaszinói tagok. A szekszárdi Kaszinó választmánya tegutóbbi ülésén kaszinói tagokul felvette Németh Gyulát, Kenézy Lászlót, dr. Beöthy Lászlót, dr. Varga Sándort, Keplinger Gézát, Miklós Sándort, dr. Steinfdd Gézát és Pignicky Ferencet. — Körvadászat. Ifj. Wéber János országgyűlési képviselő múlt hó ‘28-án nagy körvadászatot rendezett farkasvölgyi birtokán. A vadászatban igen sokan vettek részt a környékből meghívott Nimródok. A jól sikerült vadászat után a vendégszerető házigazda lukullusi vacsorát adott, mely után a fiatalság táncra kerekedett Jónás Laci zenekarának játéka mell — A rendőrség államosítása. A Mag> országi Rendőrtisztviselők Országos Egyesü évi rendes közgyűlését f. hó 6-án és jj-én ““ tóttá Budapesten, mélyen^ Molnár Lajos szekszárdi rendőrkapitány is részt vett. A gyűlés legfontosabb tárgyát, a rendőrség államosítása képezte, mely célból különböző iránytadó helyeken tisztelegtek, hol mindenütt azon vélemény nyilvánult meg, hogy Magyarország közbiízton- sági állapotán a városok rendőrségének államosításával segíteni kell. Másrészről a városok anyagi terheinek csökkentésére is okul szolgál a rendőrség államosítása, mert legnagyobb teherként minden városra a rendőrség fentartása Lárul. Nálunk, Szekszárdon a közbiztonság fentartása 25 ezer koronába kerül, mélynek félszabadulásával a városi pótadó jelentékenyen csökkennék.Szekszárd első volt a rendőrség államosításának kérésében. — Községi képviselők választása. Duna- földvár nagyközség 1908. december 4-én megválasztott községi képviselői: Rendes tagok : I. kér. I. Németh Imre csányi 124, 2. Jákli Imre 1.18. PóttagokI. Mészáros Imre bízva 98, 2. Vas Mihály 74, 3. Jákli István 73. II. kér. Rendes tagok: 1. Bozár József 171, 2. Miskolci Mihály 119. Póttagok: 1. Németh István szomoládi 142, 2. Révész Ferenc Antal 102, 3. Horváth János sárosdi 101. III. kér. Rendes tagok: i. Bodor György 144, 2. Csigi István 136. Póttagok : 1. Gallai Imre 144, 2. Sürü János 138, 3 ifj. Vida István !36:TV. kér. Rendes tagok: 1. Györki Ferenc 171, 2. Ringbauer József 136. Póttagok : 1. Polgár András 154, 2. Dér József 136, 3. Széles József 132. V. kér. Rendes tagok : 1. Gauzer Ignác 205, 2. Schmidt László 160. Póttagok : 1. Pápé László 163, 2. Pintér Lajos 163, 3. Mészáros Károly 147 szavazattal. — Születésnap. A nyugalomba vonult nemzetnapszámosa, Éber Márton szekszárdi tanító dec. hó 5-én ünnepelte a hatvanadik születése napját, midőn pap fiánál tiszteletére egybegyült a kerületi papság, dr. Frey János esperessel együtt. Ugyancsak hivatalosak voltak a fekedi tanítók. Frey dr. üdvözölte az ünnepeltet szép toasztjában. Ekkor fejeződtek be a fekedi népmissziók, melyet Rudolf Mátyás plébános és Heinbach Mihály, a mohácskerületi uj esperes tartottak. Ennek emlékére szentelték be ama mahagóni szívre emailirozott keresztet, melylyel Junq fekedi műasztalos remekelt s méltó disze a szentélynek.
