Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-10 / 50. szám

_2 ___________________________ va n közöttük, ki a szőlőmüvelési költségek fedezésén túl, még ilyen befektetési célokra is áldozhatna. Hozzájárul még, hogy a földmivelési kormány csak úgy volna hajlandó a borér- tékesitő részvénytársaságot anyagi támoga­tásban — mely 10—20000 korona évi sub- venció volna, részesíteni, ha a tiszta haszon 7 százalékán felüli jövedelem többlete a termelők számára biztosíttatnék, ami azt hiszem, nehézségekbe egyáltalán nem ütköz­nék s egy millió korona tőkével alakulna az meg s legalább 40000 hektoliter bor befogadására alkalmas helyiségekkel ren­delkezzék. Hogy lehetséges-e? a mi viszonyaink között ily társulatot létesíteni, annak eldön­tése az alakított bizottság döntésére vár. Meggyőz )désem, hogy akarni kell s min­den lehetséges. Ha mindjárt kezdetben nem is a kormány által előirt arányokban léte- sül is az. Boda Vilmos. Nyissátok ki a szemeiteket!... Bis dat qui cito dat. Ha elmúlt egy éjszakátok léha orgiákban, ha elfáradtatok a féktelen dőzsölésben, avagy meguntátok a gyönyör különféleségeit, ha érzé­keitek blazirt, ha a mindennapi jólét mivoltát természetesnek találjátok és ha a bőség nap­jaiban maradt még valami kívánni valótok, avagy zúgolódnátok : nyissátok ki a szemeite­ket és lássátok meg a nyomort és tárjátok ki a sziveiteket és térjetek meg a mezítelenekhez, a rongyosokhoz, az éhesekhez, a betegekhez és vessétek le a köpenyeiteket és nyújtsátok oda és hasítsatok egy darabot a ruháitokból és foltozzátok meg azokét és vigyétek el a lehul­lott morzsákat az éhézőknek, hogy éhük le­apadjon és adjatok egy vigaszt, egy mosolyt a sorvadóknak, hogy meggyógyuljanak! Ha a kor és a »tudomány« atheistát ne­velt belőletek és elfelejtettétek az igét, az imádságot, törjetek az aranyaitokból egy alom-, nyit és ejtsétek a gyönge remegő kézbe ! És érdemes lesz nem késnetek, mert újra megta­nultok imádkozni és siessetek, mert a könyörü- let szép imádság és ma adjatok, mert úgy lehet nem lészen kopogtatás a ti ajtótokon és nem lészen idő vagy alkalom a vezeklésre az utolsó, a nagy pillanatban .... Es akik hisztek, de takarjátok a ti lelke- tek áhítatát, hogy meg ne mosolyogjanak mások, adjátok a vizetek felét a szomjuzóknak, hogy felfrissüljenek, de titokban, észrevétlenül, hogy senki meg ne dicsérhessen érte. dante szigorúan követelte, hogy menjek le a terembe. Ott is rossz világ volt. Kimozdult a he­lyéből és összetört minden, ami mozdulhatott és törhetett. Kapaszkodtam a divánon, egy lám­pás meg nem tudom hány tányér cserepei közt. Egyszer csak betántorog az én kis ka­pitányom s az asztalba fogódzva meg áll előttem : Tisztelendő ur, szeretnék valamit mondani. — Kérem, tessék . '. . — Emlékszik arra az olasz folyóiratra ? — Melyikre ? — Arra, a melyikben az a nautikái cikk volt. — Hogyne ! — S ugy-e arra is emlékszik, hogy én azt mondtam, hogy azt a cikket én Írtam ? — Arra is emlékszem. — Hát tisztelendő ur . . . hát megvallom, meg kell vallanom, hogy . . . hogy azt a cik­ket nem én Írtam 1 Ezt mondta a kis kapitány. És köny csil­logott a szemében. Azzal kiszaladt, azaz, hogy kibotorkált a teremből. De én nem mosolyogtam. Mert eszembe jutott Jónás próféta igéje: Tudom, hogy én miattam támadott ez a nagy vihar tireátok.« Meghatott pillantásom kisérte a hívőt, az igaz embert. És most kegyeteken a sor, hogy moso- lyogjanak vagy ne mosolyogjanak. . . . Fél óra múlva elült az orkán. A szél kedvezőre fordult. Alkonyaikor már alig volt fodros a tenger. Este vígan vacsoráztunk Malta kikötőjében. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Ha erőtől duzzadó izmotok petyhüdni készül a tétlenség miatt, hajoljatok oda a gyöngékhez, az erőtlenekhez és segítsétek fel azokat, hogy tovább mehessenek az ő rogyó inaikkal és kisérjétek el egy darabig őket, mert ők nem messze mennek, mert ők hamar elérik célját minden életeknek . , . És ha kimerültetek a semmitevésben, pi­henjétek ki magatokat az elcsiggázottak bizta­tásában, akiknél hosszabnak tetszik a megme- nendő ut, mert járatlanabb, mint a ti kitaposott utaitok .... Es ha elmentek a piszokba, a szűkös tanyára, szívjátok be a nedves szalma fekhely rothadt, penészes bűzét és bizony szeretni megtanultok, mert szánakoztok és a szeretet megtisztítja köröttetek a levegőt. És emlékezzetek a sötétségben botorká­lókra és gyújtsatok nekik világot, hogy lássa­nak, hogy bizonytalan ne legyen az ő járásuk, hogy el ne bukjanak, mert nem lészen oly fényes a ti estétek, ha meg ném osztjátok a világosságot, amely néktek adatott ............ És ne várjátok a jutalmat, mert > azt már elnyertétek a bővelkedésben, mert azt már meg­kaptátok a szeretetben, melynek nevében csele­kedtetek s melyet ott találtatok, ahol meglelté­tek a nyomort, azok adták azt, akik mindenben szükölködtenek, azok akik sírtak és megvigasz- taltattak és akik adhattak mert mégis gazda­gabbak, mint ti vagytok, mert felnevelik és táp­lálják a szegénységet, ami nagy dolog .... És gyakoroljátok a szeretetet, hogy el ne felejtsétek ! És ne mentsétek magatokat mert ä ti ki­fogásaitokat senki meg nem hallja, de adjatok, mert mindenki adhat, mert nincs »legszegé­nyebb«, mert mindég van egy fokkal szegé­nyebb alattatok .... És ne gyüjtsetek sokat, mert itt hagytok mindent, mert üresen jöttetek, innen el nem vihettek semmit magatokkal! A helybeli asztaltársaság az idén is, mint fennállása óta minden évben a humanitásnak követésre méltó módját kívánja gyakorolni. A közeledő szent ünnepi fényből óhajt egy suga­rat juttatni azoknak a nyomorban, nélkülözés­ben sínylődő szegényeknek, árváknak nyirkos sötét tanyájába, akik akár a szülei könnyelműség, akár a véletlen fatális _ szeszélye, vagy, bármi ok miatt — a szeretet azt nem kutatja — nél­külözik az örömnek azt a csekélységét is, a mit egy egyszerű, de uj meleg ruha okozhat. A beálló tél, a hideg, a fázás fogalma borza­lommal tölthet el mindenkit, aki az embersze­retetnek egy szikráját is hordja magában. Adjunk, amennyit adhatunk! Igen actu- álissá teszi a könyörgők e kívánságát a zord, fagyos idő beállta. De ne felejtsünk el adni, nehogy okunk legyen egykor a szemrehányást megtenni ma­gunknak. — Szittsuk fel a könyörület parazsát hallogatás nélkül, hadd melegedjenek fel annak minden füzeknél melegebb lángjánál azok a páriák, akik fáznak, akik betegek, akik meg nem tanulhattak mosolyogni, mert örömtelen életük­ben okuk nem volt arra, hadd legyen egy ragyogó napja azoknak, akik csak az árnyék­ban járnak, egy szép éjszakája azoknak, kik­nek még nem volt egy hízelgő álma .... A Megváltó szent születése estéjén, ami­kor ti. barátságos meleg családi fészkeitekben körül ülitek a fényes karácsonyfát és nevetve örvendezitek a ti gyermekeitek boldogságát, vagy ti ősz, öregek, akik szabad szárnyaira eresztettétek ön véreiteket, s akik a megen- gesztelődés estéjén remegő ajakkal, könnyes szemekkel álmodjátok vissza elmaradt gyermek- ségteket, avagy messze idegenből reátok emlé­kező szülötteitek kora ifjúságát, felejtsétek el egy pillanatra a ti jelen örömeiteket, avagy szent fájdalmaitokat és nézzetek át egy röpke időre a szegény fejletlen, kicsi árvák roskadó kunyhójába, ahol karácsonyfa hijján, hideg, szűk falak közt, bágyatag arccal üli körül pis­logó mécsét az elfelejtett szegénység. S az imbolygó homályban figyeljétek meg a beesett, sápadt arcokat, a fénytelen szemeket. Es bizony nem lesz oly teljes a ti estétek öröme, ha nem szóltok egy szót az ő vigasztalásukra, ha nem adtok egy szikrányi fényt a tiétekből az ő örömükre . . . Csináljuk tehát e szent napot fényessé, derülté mindenki számára! Küldjük a szerény adományt az asztaltársaság elnöke címére: Mutsenbacher Ödön Szekszárd; de minél előbb, hogy a lábelieket és ruhákat eleve megren­delhesse. A tavalyi alkalommal 22 gyermek jutott a a humanismus révén meleg gúnyához, cipőhöz. Maradt még annyi, ha több nem, akik kisirt szemekkel nézték társaik szerencséjét. Csakis a szeretettől füg? minden — mely szunnyadva emberi kebelben megtalálható — az idei dupla 1908 december 10 sikere az asztaltársaság nemes intenciójának, amely nem kívánja azt, hogy egyenkint bősé­gesén so&at adjunk, de azt, hogy mindenki adjon egy keveset, senki el ne maradjon, mert akkor mégis csak sokai adunk JKiklósi Ödön. KÜLÖNFÉLÉK — Személyi bir. Gróf Apponyi Géza, vár­megyénk főispánja, folyó hó 9-én Szekszárdra érkezett és elnökölt a közigazgatási ülésen. — Oj esperes. Szandtner Antal dunaszek- csői s a mohácsi kerületnek népszerű esperese előrehaladott kora miatt esperesi hivataláról le­mondott. A megyés püspök. helyére Ambacli Mihály nagynyárádi plébánost nevezte ki a mohácsi kerület esperesévé. Az uj esperes múlt szombaton tette le a püspök kezébe a hivatáli esküt. — Kinevezés Az alispán Szekszárd r. t. város igazoló választmányába Török Béla és dr. Mayer Gyula képviselő testületi tagokat ne­vezte ki. A m. kir. kereskedelmügyi miniszter Tarlós Jánost, Tarlós János szekszárdi tanító fiát vasúti iródakezelővé nevezte ki. — Uj kaszinói tagok. A szekszárdi Kaszinó választmánya tegutóbbi ülésén kaszinói tagokul felvette Németh Gyulát, Kenézy Lászlót, dr. Beöthy Lászlót, dr. Varga Sándort, Keplinger Gézát, Miklós Sándort, dr. Steinfdd Gézát és Pignicky Ferencet. — Körvadászat. Ifj. Wéber János ország­gyűlési képviselő múlt hó ‘28-án nagy körva­dászatot rendezett farkasvölgyi birtokán. A va­dászatban igen sokan vettek részt a környék­ből meghívott Nimródok. A jól sikerült vadá­szat után a vendégszerető házigazda lukullusi vacsorát adott, mely után a fiatalság táncra kerekedett Jónás Laci zenekarának játéka mell — A rendőrség államosítása. A Mag> országi Rendőrtisztviselők Országos Egyesü évi rendes közgyűlését f. hó 6-án és jj-én ““ tóttá Budapesten, mélyen^ Molnár Lajos szek­szárdi rendőrkapitány is részt vett. A gyűlés legfontosabb tárgyát, a rendőrség államosítása képezte, mely célból különböző iránytadó he­lyeken tisztelegtek, hol mindenütt azon vélemény nyilvánult meg, hogy Magyarország közbiízton- sági állapotán a városok rendőrségének államo­sításával segíteni kell. Másrészről a városok anyagi terheinek csökkentésére is okul szolgál a rendőrség államosítása, mert legnagyobb teher­ként minden városra a rendőrség fentartása Lárul. Nálunk, Szekszárdon a közbiztonság fentartása 25 ezer koronába kerül, mélynek félszabadulásával a városi pótadó jelentékenyen csökkennék.Szekszárd első volt a rendőrség államosításának kérésében. — Községi képviselők választása. Duna- földvár nagyközség 1908. december 4-én meg­választott községi képviselői: Rendes tagok : I. kér. I. Németh Imre csányi 124, 2. Jákli Imre 1.18. PóttagokI. Mészáros Imre bízva 98, 2. Vas Mihály 74, 3. Jákli István 73. II. kér. Rendes tagok: 1. Bozár József 171, 2. Miskolci Mihály 119. Póttagok: 1. Németh István szomoládi 142, 2. Révész Ferenc Antal 102, 3. Horváth János sárosdi 101. III. kér. Rendes tagok: i. Bodor György 144, 2. Csigi István 136. Póttagok : 1. Gallai Imre 144, 2. Sürü János 138, 3 ifj. Vida István !36:TV. kér. Rendes tagok: 1. Györki Ferenc 171, 2. Ring­bauer József 136. Póttagok : 1. Polgár András 154, 2. Dér József 136, 3. Széles József 132. V. kér. Rendes tagok : 1. Gauzer Ignác 205, 2. Schmidt László 160. Póttagok : 1. Pápé László 163, 2. Pintér Lajos 163, 3. Mészáros Károly 147 szavazattal. — Születésnap. A nyugalomba vonult nem­zetnapszámosa, Éber Márton szekszárdi tanító dec. hó 5-én ünnepelte a hatvanadik születése napját, midőn pap fiánál tiszteletére egybegyült a kerületi papság, dr. Frey János esperessel együtt. Ugyancsak hivatalosak voltak a fekedi tanítók. Frey dr. üdvözölte az ünnepeltet szép toasztjában. Ekkor fejeződtek be a fekedi nép­missziók, melyet Rudolf Mátyás plébános és Heinbach Mihály, a mohácskerületi uj esperes tartottak. Ennek emlékére szentelték be ama mahagóni szívre emailirozott keresztet, melylyel Junq fekedi műasztalos remekelt s méltó disze a szentélynek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom