Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-03 / 49. szám
XXXYI. évfolyam 49. szám Szekszárd, 1908 december 8. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti • Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények infézendők A legvérzőbb seb. Andrássy Gyula grói belügyminiszternek a múlt napokban az országgyűlésen elhangzott nagyérdekü felvilágosítása, az Amerikai kivándorlás ügyében egy interpellációra adott válasza, széles köröknek, mondhatnók az egész magyar közvéleménynek figyelmét oda- irányitják az ország legvérzőbb sebére, a kivándorlásra. Valóban milliárdokra megy az a nemzeti tőkevesztesség, melyet a hazai kivándorlás okoz és korántsincs kiegyenlitve azokkal a pénzekkel, amelyeknek a felvidéken csak legendás hire van, hogy egy-egy szerencsésebb kivándorló itthon hagyott családjának mennyi pénzt küld haza. A hir szárnyán egy kis amerikai pénz ezrekre nő és nem csalódunk, ha a kivándorlás okát ebben találjuk leginkább. Ha Amerikában mindenkinek olyan rózsásan menne a dolga, akkor miképpen történhetnék meg az, hogy a legutóbb is 10000 magyar honfitársunk jött haza a duzzadó reménység földjéről, Amerikából. 10000 magyar, akik busán, csalódottan és azzal a szilárd elhatározással jöttek--haza, hogy magukat mégegyszer lóvá tenni nem engedik. A határszéli rendőrkapitányok és a Fiúméból érkezett hivatalos jelentések szerint ugyanis rövid négy hét alatt 10000 magyar munkás jött haza, akik azt beszélik, hogy Amerikában az újabban kivándorlók sorában a legsötétebb reménység, kétségbeesés van abban a tekintetben, hogy a mit előzőleg hirdettek, az uj elnök-választás befejezése után a gazdasági fellendülés be fog következni. A jelek arra mutatnak, hogy egyelőre Amerikában nagyobb arányú gazdasági felToldi. • Történeti színmű 3 felvonásban. Irta László Géza szekszárdi főgimnáziumi tsnár. — Először adták Szekszárdim, 1908. december I-én. Szemem a múlt idők vak ködét kutatja: régi dicsőségről, hősökről álmodom . . . Hiszen mi maradt meg nékünk a légi dicsőségből ?. . . Izmaink petyhüdtek, ereinkben lomha vér kereng ; nem küzdünk már hősi babérokért, nem vagyunk bátor daliák, kik vért és éltet áldoznia'« a hazáért, a szülőért, a hitvesért, a királyért .... Más idők járnak, másak az emberek .............. To ldi! Mennyi romantika, mennyi szép legenda övezi körül a te daliás alakodat! Menynyi dicsőség, mennyi — talán soha meg nem történt hőstett regéje fűződik a te nevedhez !... Költők mesélnek a te dicsőségedről, dajka dalol a te szépségedről, a te nagy erődről, a te nagy szivedről .... És mi áhítattal hallgatjuk mindazt, ami rólad beszél, ami a te nagyságodról mond nekünk daliás regéket . . Vian valami különös gyönyörűség abban, -mikor olyasvalamit lát az ember a színpadon} ami pezsgésbe hozza a tétlenségben tuoya vért, ami föllobogtatja a honszerelem hunyó, pillogó szikráját, ami vitéz tettekre tüzeli a megélhetésért való tülekedésben elsenyvedt testet, ami hangulatot, lobogó érzést éleszt a fáradt, életunt lelkekben . . Van valami különös gyönyöFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ lendülésről, az ezer meg ezer számra heverő munkáskezek foglalkoztatásáról szó sem lehet, és kétségtelen, hogy nem 10000 számra jönnének a kivándorlók haza, akik túl az Óceánon oly keservesen csalódtak, hanem jóval nagyobb számmal, ha hajójegyre és utazásra lenne pénzük. És jóllehet ilyen sötét a helyzet, nem szünetel az Amerikába való csábitás munkája. Az egész ország osztatlanul üdvözölheti tehát a belügyminisztert, aki a mainál még szigorúbb birsággal kíván lesújtani azokra, akik hivatásszerű provízióért az itthonvalókat Amerikába csábítják. Mert annyi bizonyos, hogy nagyon érthetik ezek a gonosz célzatú emberek a maguk dolgát, hogy ámbár Amerikát, amelyről ők arany hegyeket ígérnek, tízezrével hagyják el a megcsalódott honfitársak, mégis akad olyan vak, olyan jóhiszemű, olyan csalódni szerető ember, aki lépre megy és éppen most, amikor rosszabb időt nem választhatna — Amerikába vitorlázik. Mert azt megtudnék érteni, hogy egy-két ember Amerikában se boldogul, de mindjárt 10000 ember? Aki ~vigan kifizeti a; tetemes hajójegy árát (talán egész életének összes keresményét) s kiutazik, meg megint vissza vitorlázik, ezt józan észszel nem. Bizonynyal úgy van, amiről különben az amerikai lapok állandóan írnak, hogy a gazdasági válság tart, a gyárak csukva vannak, munka nincs és Amerikában, csak azok a régebben kivándorlók tudnak megmaradni, akik nem lévén teljesen vadidegenek, hitelük van, amelyet kihasználnak abban a reményben, hogy majd csak virradnak jobb napok. Vagy azok maradnak, akiknek a hazautazásra való pénzük nincs meg és idehaza rüség abban, mikor — hacsak a színpadon is, hacsak a költő képzeletében termett, s ami szórakoztatásunkra kigondolt játékban is, — meg-megujul szemeink előtt a múltak emléke, apáink meséje.............. Ak ik kedd este a színházban voltak, érezhették ezt a különös gyönyörűséget. Érezték is! A zugó taps,' a tomboló »Éljen!« és a mosolygó arcok mesélték ezt nekem. Kedd este folyt le ugyanis László Géza főgimnáziumi tanár »Toldi«-jának bemutató előadása. Előttünk áll a nagy, a hős, a szerelmes Toldi Miklós, kinek tele van mélyen érző szive lobogó szerelemmel az angyal-szelid Rozgonyi Piroska iránt, de ezt a nagy érzést mégis titkolni kényszerül, mert nem tudja, vájjon nem lakik-e már egy más férfi képe a leányka lelkének titkos rejtekén ? De jön az intrikus: Tar Lőrinc, Lajos király ármányos lelkű kegyence, ki azt hazudja Miklósnak, hogy szereti a leányt •s a leány is őtet . . . Mily boldog lenne ő és mily boldoggá tenné szive bálványát, ha hitvesül bírhatná. Ezt hazudta, pedig lelke mélyén undok indulat lakott s csak a pénz, a Rozgo- nyiak kincsének birhatása. volt egyedüli vágya . . De Toldi hitt neki . . . Boldognak akarta tudni szive bálványát s Tar álruhájába öltözve, a leány kezének birhatásáért kitűzött lovagi tor- náb .n legyö te a bajvívó ellenfeledet . . . . Piroska Taré lett. De Toldi ekkor már megpolitikai hetilap Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, ljt évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 IC 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fülé sincsen olyas valakijük, aki küldene számukra pénzt, ezzel kiváltaná őket a sötét rabságból, nyomorból. Még mindig napirenden van Amerikában a munkanélküliek tüntetése, az éhezők fenye- getődzése, tömegbe állása és részükről az élelmiszerszállitó vonatok megtámadása. Á helyzet még kegyetlenebbnek ígérkezik a hidegebb idők beáltával. Munka! Munka- csoportosulat pedig legfeljebb csak a legvér- mesebb amerikai számítás szerint is, legföljebb abban az arányban várható, hogy az Amerikába elhelyezett munkásokat fogják tudni elhelyezni. Uj bevándorlókra Amerikának nincs szüksége. Azért mondják oly sűrűn az Amerikába vándorolni akaróknak, hogy — vissza! Válasz a „Közérdekének. A »Közérdek» november 28-iki számának hírrovatában »A mai teaestély« cim alatt kis cikk látott napvilágot, mely meglehetős tájékozatlanságot árul el a nőegylet múlt szombati teaestélyének megváltoztatott helyét és idejét illetőleg. Mindenekelőtt kijelentem, hogy sem a »Pécsi Ujlap«-ban, sem a »Tolnamegyei Közlöny*-ben ezen ügyben megjelent cikkeknek szerzője nem vagyok. Az alábbi sorok szerző-, ségét azonban állom és nevem aláírásával is igazolom. Kijelentem továbbá azt is, hogy jelen sorok megírására elsősorban csupán a »Közérdek« cikkének végén a kath. kör vezetőségéhez intézett indirekt felhívása késztetett és másodsorban a kath. közérdek reám nézve kötelező szolgálata. Ezek után való tények gyanánt a »Közérdek« »lelkiismeretes utánjárása« dacára is konstatálom és leszögezem a következőket: tudta, hogy az ármányos lovag undokul hazudott, mikor Piroska szerelméről beszélt. Későn volt. . . Miklós harcba megy. Sokáig távol van s a boldogtalan asszony mindig csak róla álmodik . . . Egyszer aztán váratlanul visszatér. Elmegy megnézni, vajh boldog-e az ő lelkének édes mindensége? . . . Nagy társaság van épen Tar házában;.a király is ott időzik. Estebéd alatt Piroska csípős megjegyzést tesz az ő kezéért vívott vitézi tornára, mire férje — érthető okból — annyira felingerül, hogy kezet emel hitvesére. Egy pillanat s a durva férjet keresztüljárja Toldi tőre . . . Miklós! Gyilkos a te neved 1 A hős elbukott... A jó király kegyelme azonban megmenti a pallóstól és száműzetésbe kergeti . . . Piroskának sincs már öröme a .világban: apácának készül . . . Szivében azonban még mindig ott él a nagy, az olthatatlan szerelem .... Hűséges szolgája utján Miklós mindenről értesül, ami otthon történik. Mikor megtudja Piroska szándokát, visszatér s belopódzik a kolostor falai közé. Megtalálja szerelmét, hívja, csalogatja más vidékre, más országba. Piroska küzd, tiltakozik, de mást mondanak ajkai, mint amit szivében érez. Nem birja el a nagy lelki fájdalom súlyát, összeroskad s Miklós ajakára leheli elszálló lelkét ... Az előadás elejétől, végéig kiválóan sikerült, noha egyes helyeken a színészeknek még nagy szüksége volt a súgóra. Ezt azonban nem
