Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-11-19 / 47. szám

XXXVI. évfolyam 47. szám Szekszárd, 1908 november 19. Függetler^égi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t. hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzkflldemények intézendők Fe lelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Az uj választási törvény. A régóta várt, sokat vitatott s nem hiteles értesülés, hanem kiszivárgó hírek nyomán is már agyonbirált országgyűlési képviselő választási törvény tervezete előt­tünk fekszik, melyet Andrássy Gyula grói belügyminiszter, mint két éves emésztő munka eredményét, a múlt szerdán terjesztett az országgyűlés képviselőháza elé. Aki ismeri Andrássy grófnak mocsoktalan jellemét, a böcsületesség, őszinteség és nyíltság iránti előszeretetét s az ország és nemzete sorsa iránti meleg érdeklődését, az tudja csak méltányolni a bemutatott munkának valódi értékét. Két mérhetlen lontos kérdés sike­res megold ísa súlyosodott vállaira: uj vá­lasztási törvényt alkotni, az általános vá­lasztó jog alapján, de úgy, hogy ezer éves birodalmunk jövendő sorsát továbbra is a honfoglaló magyarság intézze s hogy az ország kormányzásának intézésében ezután is döntő szerepet vigyenek azok az elemek, | amelyek erre műveltség, politikai iskolázott- j ság és mérhetlen hazaszeretetük nyomán teljesen jogositvák. Sajnos, hogy a még is­meretlen, a választási kerületek uj beosz­tására vonatkozó tervezeten kívül, nem ál­lott más eszköz rendelkezésre, mint a sza- badelvüség minden követelményjének meg nem felelő többes választási rendszer. Midőn látta, hogy a fentebb említett kettős érdek biztosítására nem alkalmazható más eszköz, megtagadva egész életében minden alkalom­mal megnyilatkozott szabadelvű gondolko­dását, bátran hozzányúlt az egyetlen esz­közhöz, mely az általa minden fölé helye­zett cél biztosítására egyedül alkalmasnak mutatkozott, nem törődve a támadó hadjá­rattal, a gyanúsítással s bizonyára a legna­gyobb igazságtalansággal alkalmazott *fe­kete gróf< elnevezéssel, mely ellene több j oldalról megindult és alkalmaztatott. Ha Magyarországon nem volna majd­nem feles arányban idegen érdekeket szol­gáló s hazánk feldarabolására törő nemze­tiség ; ha a szocializmus egyik fő dogmája nem a nemzetköziség, hanem a magyar haza szeretete volna, bizonyára sem neki, sem másnak nem jutott volna eszébe, hogy az általános választó jogot ilyen korlátok közé szorítsa ; de a mi áldatlan viszonyaink között egyenesen a hazaszeretet elodázha­tatlan parancsának engedelmeskedett, mi­dőn megtagadva szabadelvű gondolkodá­sát, ahhoz az orvosszerhez nyúlt, melynek keserű utóize van ugyan, de a halálos véggel fenyegető betegség legyűrésére egye­dül alkalmas. Nem mondom én azt, hogy a javaslat maga a tökéletesség, amelynek egyes ré­szein változtatni nem volna szükséges. Ezt maga Andrássy is nyíltan beismerte s csak azt hangoztatta, hogy az elvekhez, melye­ken a javaslat nyugszik, ragaszkodik ugyan, de a részletkérdésekben engedékenységre hajlandó. Hisz arra való az országgyűlés s annak már megalakított külön bizottsága, hogy »a több szem többet lát« elvénél fogva, a javaslatot alaposan áttanulmányozza s netán felfedezendő hibákat kiküszöbölni iparkodjék. A legtöbb támadásnak bizonyára a ter­vezetnek azon része lesz kitéve, mely az irni és olvasni nem tudóknak is közvetett választási jogot biztosit: (tizen választanak egy közvetlen választót) mikor bizony a mű­velődésnek és haladásnak egyik hatalmas emeltyűje lenne az, ha ilyen elemek, mint­egy büntetéskép, a közélet tényezői sorából kizáratnának s ez által, valóban kényszeri- tetnének, hogy a tudás ezen elemi mérté­két elsajátítsák. Nem különben erős táma­dások céltáblájául szolgál a javaslat azon részei, mely a cselédtartást, cselédhűséget s az asszonyok termékenységét választói jog­gal jutalmazza. Igaz, hogy a hű cseléd so­kat ér s mindenesetre jutalomban részesí­tendő, de talán erre más mód alkalmasabb, mint hogy választói joggal ruháztassék fel. Még a hármas gyermek apja is választói jogot nyer. Igaz, hogy hazánk magyar fa­jának szaporodása nagyon is szükségessé tenné az egy gyermek-rendszernek ezen a téren való üldözését, de kételkedem benne, hogy ezt a nagyon is meggyökeresedett bajt bár csekély mértékben is orvosolni ké­pes volna. Szóval vannak a választási törvényja^ vaslatnak része, melyek a jogos bírálatot kihívják magok ellen, de ezek semmiesetre sem oly nagy fontosságúak, hogy magát a javaslatnak sorsát kétségessé tegyék. Igaz, hogy az ügy sokkal egyszerűb­ben és biztosabban is megoldható lett volna, ha a függetlenségi és 48-as párt programm- jában foglalt azon nagy elv jut érvényre, mely szerint Magyarországon csak az nyer­het választási jogosultságot, ki az állam­nyelvét írásban és szóban bírja. Kétségen kívül ez a radikális álláspont hazánk idegen ajkú polgárait érzékenyen érintette volna, de található reá mód, hogy annak izgató hatása gyengittessék. Ki lehetett volna mondani a törvényben, hogy ezen intézke­dés csak 5 vagy tiz év múlva alkalmazta- tik a maga merevségében, hogy igy annak, ki választói jogosultságára súlyt helyez, mód és alkalom nyujtassék a szükséges fel­tétel megszerzésére; Különben is Apponyi Albert grófnak a tanügy terén tett legújabb intézkedései, ha végrehajtatnak, remélhetó- leg azt eredméryezik, hogy 5 év múlva na­Hervadás. Amikor igy ‘őszszél Szótlan szenvedéssel, A hallgató tájék Hervadó színével Elterül előttem. Mint temető képe: Fölébred bennem a Virágos napsütött Szép tavasz emléke. Mikor késő öszszel Hűvös alkonyaikor, Képe elmúlásnak A szivembe markol’. Megejt a hervadás. Fent a komor felhő . . . Érzem, hoqy az élet Szerelme, tavasza Vissza többé nem jő. Mikor ködös öszszel Künn az avart járom, Bánatos, hervadó Sápadt délutánon: Eltűnő madár hat Búcsú szavát hallom .. . ■ A távolba nézek . . . S vágy ébred szivemben A gyöngülő hangon . . . Mikor igy ősz tájon Dühös szenvedélylyél, Ritkuló fák lombját Hordja a szél széjjel; Hogy oda hull elém Szemembe köny téved, S a szél nagy kegyetlen A fülembe sírja: *Lásd ilyen az élet.. .«-------- MIKLÓSI Ö. Lju bljanából. A »Tolnamegyei Közlöny« számára irta: Korisanszky Ottó. Ugy-e nem ismerjük ezt a várost ? Soha még a nevét , sem hallottuk : a geográfiában nem igy tanultuk, máshonnét meg hogyan tudnánk ?! Pedig nem egy magyar baka gyerek ette itt a császár kenyerét Ljubljanski (várhegy.) A pad­jain s egyéb faalkotmányán sok odabigyesztette a nevét egy-egy keservés rigmus mellé. De bár őnekik is máskép mondták. Úgy komandirozták őket, hogy: No most Laibachba mentek. Lai­bach vagy Ljubljana ? Melyik az igazi, melyik a jobb, a helyesebbik ? Törjék rajta a fejüket, akikre tartozik. De úgy tudjuk, hogy az idén Genéve-ben tartott nemzetközi geográfiái kon­gresszus kimondta, hogy a földrajzi elnevezé­sek az illető vidék, illetve államrész nyelve szerint nevezendők. Tehát nem Klausenburg, de nem is Oedenburg, vagy Rusumberguni, Bistritz stb. hanem Kolozsvár, Sopron, Rózsa­hegy, Besztercze stb. mert ez Magyarország s az országban a magyar az uralkodó s többség­ben levő nemzet; a többi nemzetiség. De Ausztriában ilyen nincs. Hiába beszél a német Ausztriáról, bajszáról és beszédeiről is világ­hírű Vilmos. Nem német ez. De azért a fent- emlitett kongresszus határozata szerint Wien, Salzburg, Innsbruck stb. megmarad, de nem Laibach a Ljubljana, nem Praj a Procha és Trenst Trieszt városa. Mikor jutunk idáig ? Kint — végig egész nyugat Európán — Sze­gedinek Írják a tankönyvek, az újságok, en­nek tanulják a nebulók Szegedet, Thercsionopl- nak Szabadkát, Komoru-nak Komáromot. Pedig hat évre már törvényt is csináltak, hogy ez nem gilt. Mégis igy van . .. Talán Brüsszelben mondta egy ismerős, így egyik újság redakciója ablakában nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom