Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-01 / 40. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 bői az ügyvédi kamarákat véleményadásra hívja fel. A pécsi ügyvédi kamara a szekszárdi ügy­védeket is felhívja hozzászólásra, mielőtt fel­terjesztését az igazságügyminiszterhez megtenné. — Eljegyzések. Párthos Ferenc paksi tanító eljegyezte jReiss Annuskát. Schmidt Ferenc paksi járási dijnok jegyet váltott Petánizky Rózsikával. — Főúri temetés. Szeptember 28-án he­lyezték örök nyugalomra Lits Gyula főispán nejét, szül. Geisz Terézt a tolnai családi sír­boltba. — Népszövetségi gyűlés. A szekszárdi Kath. Népszövetség folyó hó 18-án délután 4 órakor a kath. olvasókör nagytermében gyűlést tárt, melyen beszédeket tartanak: Szabó Géza hittanár. Varga Ferenc gimnáziumi tanár és Horváth Ignác tanító, lapunk főmunkatársa. — Októberi litániák. Ma lesz az első ok­tóberi litánia a szekszárd-belvárosi rk. templom­ban d. u. fél 6 órakor. — Helyettes tanár. Pécs sz. kir. városi kereskedelmi iskolához helyettes tanárul meg­választatott Bozmanics Timót piarista tanár, ki' több évig Bátán kápláni minőségben tevékeny­kedett. — A szekszárdi szőlősgazdák szövet­kezete. Hermann Frigyes szekszárdi szőlős­gazda meghívására a Szekszárd-Szálló nagy­termében múlt vasárnap a szőlősgazdák fontos gyűlést tartottak. Boda Vilmos elnöklete álatt. Beható és komoly tanácskozás után egy bizott­ságot választottak, melynek tagjai lettek: Boda Vilmos,_ Simontsits Elemér, Őrffy Lajos, Leopold Kornél dr. és Hermann Frigyes. Ez a bizottság múlt kedden délután 6 órakor már ülést is tartott. — A Segítség Album, melyet dr. Lévai Dezső dunaföldvári, orvos szerkeszt a madocsai tüzkárosultak javára, váratlanul fellépett technikai nehézségek folytán csak október hó 15-ike körül fog megjelenni. A segélybizottság addig is az előfizetők szives elnézését kéri. — A téli tanítás kezdete. Több városban már intézkedtek, hogy az elemi iskola első és második osztályában október 15-től március 15-ig a tanítást reggeli, kilenc órakor kezdjék meg. Emberséges, okos rendelkezés, amit Szek- szárdon is érdemes volna megszívlelni. — Tiszti vizsga. A pécsi 69. gyalogezred önkéntesei múlt hó 26-án fejezték be a tiszti vizsgát. Az eredmény kihirdetésénél Udvarnoky Győző brigadéros nagy megelégedését fejezte 1908 október 1 mindenki Németországba ruccan át »tapasz­talni.« És ilyenformán úgy megtapasztaltuk már ezt az országot, hogy nagyon sok intézmé­nyünkről az világlik ki, hogy német kaptafára húzott. Azután meg — mi tagadás benne auto­kratikus ország. Mi pedig ne' azt keressük. Menj más felé ott találod azt, amire nekünk szükségünk van, amivel szolgálatot teszel ha­zánknak és a társadalmunknak. Ott találsz s gyüjthetsz olyan fegyvereket, amikre nagy szük­ségünk vagyon s lészen a vívandó harcban. Itt tanulhatsz igazi demokráciát. Tudod-e mi ez ? Dehogy is tudod, dehogy is sejted. Jöjj ide csak pár hónapra is s tudni fogod nagy érté­két. Tanulhatsz itt igazi liberalizmust s azt hogy a tudomány előbbre vitelénél a legszéle­sebb körű szellemi szabadságon ejtett minimális csorba is nagy horderejű követelményekkel jár. Nézd meg itt az egyetemet: a reakcionárius, konservativ, klerikális profeszorokkal egysor- ban küzd a szocialista, a radikális, a revolu- cionista tanár. Egysorban, szabadon hirdetve mindegyik a maga tanait egy magas és nagy cél: a tudomány előrehaladása érdekében ... . Aztán még valamit: ne csak gyüjts, de vess is. Mert ugyhiszem gazdag tárházzal mégy ki. Eddig otthon gyüjtöttél. Ismered tör­ténelmünket, nyelvünk s irodalmunk történetét is. Ezt vidd magaddal. S cserébe azért, amit künn gyüjtesz, adj nekik a miénkből. Mondd meg, mutass rá, hogy ki a magyar, mi a ma­gyar. Mert nem tudják. Jó formán sehol. ki az eredmény felett, A szép eredmény, mint azt Udvarnoky tábornok is kiemelte, főleg Bigéi Róbert főhadnagynak az önkéntes iskola prancs- nokának köszönhető. A sikerrel vizsgázottak között vannak: Tóth Pál és Vendl István szek­szárdi fiuk is. — Református temetés Stóagárdon. Ember- emlékezet óta nem volt református temetés vagy más, vallásos szertartás a tisztán róm. kath. Agárdon. De most ilyen is esett. Szeptember hó 26-án este (á’litólag részeg állapotában) agyonverték ott Zólyomi János füzesgyarmati ref. koldust, kinek eltemetésére igen meleghangú szép levélben felkérte Borzsák Endre ref. lel­készt Huszár Pál agárdi jegyző és Szüts József biró. E levél vétele után nyomban kiment a helyszinére (szept. 28. d. u. 4 órakor) Gödé Lajos szekszárdi ref. s.-lelkész s főiskolai hit­tanár, ki a rögtön megkezdett temetési szertar­táson a senki halottja felett oly elragadó ékes­szólással beszélt, hogy az egész nagyszámú gyülekezetei (még sok férfit is!) a könnyekig meghatotta a szegény szerencsétlen koldus­nak királyi temetést rögtönzött külsőleg fényes s belsőleg tartalmas szép beszédjével s buzgó imájával. Azon kezdte, hogy: »Kitették a holt­testet az udvarra, De nincs aki végig-végig sirassa« stb. és a közismert szép régi magyar dal fel­idézése az első pillanatban odalopta a teljesen idegen emberek szempilláira az önzetlen fele­baráti szeretet fájdalmának Krisztusi gyász­könnyeit. S a halotti beszéd mindvégig egy jól­eső őszi bánat borongó ködében ringatta el a nemesebb sziveket, Gyaszének persze nem volt; de pótolta azt a főtiszt. Antal György plébános ur által meghuzatott r. kath. templomi harangok bús zenéje. Igazán egyszerűen szép és mégis pompás temetés volt. S hogy ilyen volt: abban az oroszlánrész nem pusztán Gödé Lajosé, a perfekt szónoklatért, hanem erre a körülmények is közrejátszottak, vagyis az ér­telmes és jó nép, a felvilágosult lelkű jegyző és biró, a Krisztusi szivü, nemes gondolkozásu, türelmes plébános eljárása . . . mind, mind osztozkodik abban az oroszlánrészében ennek a halotti gyászpompának, mit a kegyeletes szivek önként, ingyen rendeztek a Krisztus iránti nagy szeretetből ! . . . — AZ njoncnk búcsúja. Szép és követésre méltó szokást hozott be Szekszárdon Szabó Géza hittanár. Nevezetesen az ő buzdítására a kath. vallásu újoncok bevonulás előtt meggyónnak és áldoznak, hogy igy lelkileg megtisztulva és De itt Genéveben, itt tudják. Itt nagyon jól tud­ják. Sok ellenségünk, meg nem ismerőnk van nekünk magyaroknak, majd látni fogod min­denütt, de oly sok jó barátunk, jól megértőnk mint itt, sehol sincs. És ez a mi érdemünk, Máday dr. az egyetem szociológia professzoráé, meg a miénk. Övé az oroszlán rész s mellette a miénk sem kicsinylendő. Ő már évek óta dolgozik azon, hogy a magyarságot megismer­tesse itt. Mi az idén dolgoztunk vele. Minden alkalmat megragadunk s azt keretnek használ­tuk arra, hpgy megvilágíthassuk történelmünk egy-egy fényes fejezetét s rámutathassunk arra, hogy kik és mik vagyunk mi magyarok ÉS ennek ap idegen országnak legelőkelőbbjei jönnek közénk idegenek közé. Rólunk beszél a legszebb hangon ennek az idegen: népnek a közvéleménye, hosszú cikkekben a sajtója. Mindez miért? Mert egy nagy eszmét ünnepiünk: hazafias ünnepet tar­tunk ! Hazafiasság ! Elég ezt mondanunk s meg­értenek és tisztelnek minket, idegeneket és ölel­keznek véljünk, mintha mi is közéjük, hozzá­juk tartoznánk. Cselekedtünk és cselekszünk ! Erre büsz- keszéggel gondolhatunk s félre téve minden szerénységet, büszke önérzettel hangoztathat­juk ezt * Ez a büszkeség pedig azt jelenti, hogy mindenüvé azt hordozzuk magunkkal, mindenütt igy cselekedjünk s buzdítsunk mindenkit a mi követésünkre. Cselekedj ! És érezni fogod, hogy mi mindent jelent ez a büszke öntudat . . . megerősödve kezdjék meg a katonai szolgálatot. Múlt vasárnap a diák mise alatt áldoztak meg a hadfiak, akiknek Szabó Géza hittanár ékes­szóló beszédben kötötte lelkűkre, hogy kato­náskodásuk alatt is ragaszkodjanak szent hitük­höz és hazájukhoz. Mise végén elénekelték a Himnuszt. — Kinevezés. A honvédelmi miniszter dr. Hilbert Gyulát, dr. Hilbert István jogügyi taná­csosnak fiát, m. kir. csendőrhadapróddá ne­vezte ki. — Az igazságügyminiszter Fiola Péter Tamási járásbirósági dijnokot a nagyatádi já­rásbírósághoz írnokká nevezte ki. Kölcsönös áthelyezés. A pécsi megyés­püspök Wölfél Ferenc szekszárdi segédlelkészt Mohácsra, Moyzes Imre mohácsi segédlelkészt pedig Szekszárdra helyezte át. — Ademány. A m. kir. földmivelésügyi miniszter az ozorai függetlenségi és 48-as olvasókör részé-e 100 kötetből álló könyvtárt adományozott. . Jegyzőgyakornok. Báró Jeszenszky György gyönki főszolgabíró Haffner János érettségit tett kölesdi lakost Kölesdre jegyzőgyakornokká nevezte ki. — Kathollkns Népszövetség. Németkér községben is megalakították a kath. népszövet­séget számos taggal, melynek igazgatója dr. Onczay Géza kér. esperes és tanfelügyelő. — Elhunyt somogyi mágnás. Szerdán hunyt el Tarnócán 73 éves korában Széchenyi Ferenc gróf földbirtokos, Somogyvármegye törvényhatósági bizottságának volt tagja. Az elhunyt főur hosszú időn át élénk részt vett a vármegye közéletében, mig három év előtt betegsége elvonta a nyilvános szerepléstől. Te­metése óriási részvét mellett pénteken folyt le Tarnócán, ahol a vármegye szine-java megjelent. Az elhunyt mágnás unokabátyja volt gróf Szé­chenyi Sándor v. b. t. tanácsosnak. — Áttérés. Hajdók Katalin, férjezett Tartó Mihályné, folyó évi szeptember hó 27-én a református vallásról a római katholikus vallásra tért és az apostoli hitvallást nevezett napon a bölcskei róm. kath. szentegyházban Vajay Ist­ván plébános kezeibe letette. — Utóállitás. A tolnavármegyei hadköte­lesek utóállitása folyó hó 5-én Kaposvárott tartatik meg. Ekkor tartoznak megjelenni felül­vizsgálatra azon apák is, akik fiaik hadmente- sitését kérelmezték. — Adós fizess! Az adósok népszámlálása most van folyamatban. A kir. járásbíróságok­hoz özönével jelentik be az adósok tisztes név­sorát a jegyzői irodák és a kézbesítők nem kis Mosolyogsz-e még, vagy értesz már ?. . . Lehet, hogy sokat mondtam, ami neked még idegenül hangzó, lehet, hogy mindig ilyen­nek is maradsz. De már meg Írtam e levelet. Ha megérted belőle kérésemet, jól van. Ezzel megelégszem. Ha nem akarod megérteni, en­ged meg, hogy még valamit citáljak Nietz- scheből: — A törekvő ember uj dolgot igyekszik teremteni és uj erényt alkotni. A jó ember el­lenben régi dolgokat kíván s hogy a régi dol­gokat megtartsák: konzerválják. És ezzél kapcsolatban kérdem: előnyős­nek tartod-e, hogy jó embernek mondjon az öreg apád ? Jónak, mert, hogy nyáron is bá­ránybőr sipkát viselsz, mivel az öreg apád is, aki nem ismerte még a higenikus követelmé­nyeket, igy szokta. Ha neked, nekem, nekünk az a véleményünk, ami az apánké volt s ebbe belenyugszunk, nem keresve jobbat, időszerűb­bet, alkalmasabbat s a mi gyermekeink nem akarnak majd velünk szembe helyezkedni s igy ők sem keresnek más fixpontokat: akkor ide azzal a nevezetes csigával, hadd kössünk rá hurkot, aztán mozdítsuk ki az öreg földet a helyéből, de ne másért, csak azért, hogy ki­zökkentsük helyéből s meglóbálva belelökhes­sük a nagy semmiségbe. Mert ebben az .eset ben nem érdemel mást, minthogy ilyenformán izzé-porrá zuzzuk a sárgolyóbicsot is s mind azt ami rajta van és rajta lenne . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom