Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-30 / 31. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 julius 80 akarnék lenni: hát nem valami túlságosan fárasztanám meg toliamat a szekszárdi közönség nemes ideálokért való lelkesedésének dicséretében; és végül, ha sophista, álbölcselkedő akarnék lenni: a feketét is fehérnek és a vakablakot is világosnak állító okoskodással bizonyítanám be, hogy minden úgy van jól, ahogy van, hogy i szekszárdi színpad berendezése a legkényesebb igényeket is kielégíti és hogy városunk a vármegye, sőt az egész Dunántúl kultúrájának góczpontja . . | S lehet, hogy akadna jámbor lélek, ki mindezeket bevenné s talán még a hírneves »Igmándi« közbejötté nélkül is képes volna megemészteni. Ám én sem sentimentális, sem malitiósus, sem sophista nem akarok lenni, — csak egyszerűen, közöségesen, s ha úgy tetszik: őszintén — őszinte. (Mert sokan vannak, kik hamisan őszinték s viszont őszintén hamisak.) Hát kezdjük a végén. Szekszárd egyedüli nyilvános báltermének egyötödét egy szerényen fölszerelt, kisded színpad foglalja el. Ha a homlokzatán olvasható fölirásból helyesen következtetem: ez a színpad a szekszárdi ipartestület tulajdona. Megvallom, hogy valahányszor ezt a föliratot látom, lelkemben igen különféle gondolatok és e gondolatok nyomán igen különféle érzések ébrednek, melyeknek összeségéből legfőképpen iparosaink iránt érzett föltétien ragyrabecsiilésem domborodik ki. Egy testület, melynek világa a testi munka, élete a kenyérért való küzdelem, ruhája a munkászubbony, levegője a műhely légköre, pár- fümje a verejték — és amely mégis lelki gyönyörűségeket, szellemi szórakozást, művelést és művelődést keres s hogy ezt megtalálhassa áldoz pénzt, időt, fáradságot, egy ily testület, mely pozitiót tölt be a társadalomban : valóban tiszteletreméltó. A szekszárdi ipartestület a szekszárdi szellemi intelligenciának áldozatkész maecenása, állította és tartja fenn a művészetnek^''^ k és irodalomnak társadalmi fejlődésünk azeti dicsőségünknek legszebb, leghatha- igékkel oktató katedráját: azt a kisded színpadot. És az a színpad nagyon is szerény, fölszerelése nagyon is hiányos : a francia király trónterme és a faluvégi kurta kocsma ivószobája — a dekorátió tekintetében semmiben sem külön- nek egymástól. Szóval nincsenek a színpadnak díszletei, ami pedig egy szinielőadás élvezhető- ségnél majdnem oly fontos mint — hogy jól van-e megírva az a bizonyos színjátszásra kerülő darab, vagy rosszul. És ki az .oka a színpad eme hiányosságának ? . . Az ipartestület semmi esetre sem, mert tőle már az is igen nagy áldozat és eléggé nem is értékelhető kultur- cselekmény, hogy ez a színpad egyáltalában van. Tehát kinek a hibája akkor ? . . A mienk, mindnyájunké, Szekszárd egész művelt társadalmáé, mely képes volna elfogadni, elvárni ettől a be- •esülésj-é .méltó testülettől, hogy saját költségén, áldozatok árán mindnyájunk szórakoztatására egy oly intézményt tartson fönn, melynek mi csak a kellemes részét élvezzük, de a terheiből nem kérünk.. Az elmúlt tél folyamán sok műkedvelő előadás volt ezen a szerény színpadon — különféle jótékonycélokat szolgáló társulatok kasz- szájának gyarapítására, — de senkinek sem hogy végre talán a színpadi disz- -'-/3onies volna egy-egy ^ róla,. ’es- I tárá«-val szemben és a legközelebb beköszöntő »műkedvelők saisonjának« első színjátszása a díszletek gyarapítására adassék. — És ha Szekszárd művelt társadalma, karöltve az ipartestülettel és annak valóban intelligen elnökével, ezt meg akarja tenni, akkor a néha-néha idetévedő színészek sem lesznek kénytelenek Gertrud királynét a pusztai csárda ivószobájában leszuratni Bánk bánnal s viszont Göre Gábor is jobban fogja magát érezni a maga falujának díszletei mellett, mint a kopott, üriforma seilyen - seolyan vásznak előtt. Műkedvelők, halljátok meg e pár szerény szómat és ne sajnáljátok sokoldalú képességeiteknek koptatását — az ügy érdekében. —I Ha szükség lesz rám is, én sem leszek kihúzó, mert ha kell, hát akár irok, muzsikálok, dalolok, sőt ha nagyon muszáj még táncolok is — az ügy érdekében. (Muszáj — mondom — mert ez utóbbit, — ezer bocsánat — nem tartom épen a legkomolyabb mesterségnek.) Daloljunk hát és komédiázzunk össze egy aj faint, meg eqy uj várost a szekszárdi színpad számára. Ketskés Győző A hegyi borok értékesítése. Hermann Frigyes Szászy szekszárdi szőlőbirtokos múlt vasárnap délután 4 órára nagy értekezletet hivott egybe a »Szekszárd Szálló« nagytermébe, hogy hegyi boraink kedvezőbb értékesítése fölött tanácskozzanak -és határozzanak a »Szőlőbirtokosok Borértékesitő Szövetkezete« megalakítása tárgyában. A meghívott szőlőbirtokosok mintegy ,200-an jelentek meg. Az értekezlet megnyitása előtt T. Nyitray Lajos tanár, szőlőbirtokos elnökül Boda Vilmost, jegyzőül Schneider Jánost ajanlja, akiket felkiáltással egyhangúlag meg Is választottak. Boda Vilmos elfoglalva az 'elnöki széket, megköszöni a bizalmat és kifejti, hogy a szövetkezet eszméjét ő .is a legmelegebben ajánlja, '’mert mindnyájan ismerjük azt az abnormis állapotot, hogy más borvidéken a silány borok is elkelnek, a mi jó boraink pedig megmaradnak. Ennek okait most nem keresi, hanem melegen üdvözli az eszme‘megpenditőjét, Hermann Frigyes Szászy szőlőbirtokost. Végül az értekezletet megnyitottnak nyilvánítva, felhívja Hermann Frigyes-Szászyt az ügy előadására, aki a jelenvoltak nagy érdeklődése között hosszabb igen érdekes és szakavatott beszédben ismertette a Borszövetkezet célját és a hegyi borok jobb értékesítését. A mindent megvilágító beszédet itt közöljük egész terjedelmében : —■. Igen tisztelt uraim ! Mindenekelőtt fogadják őszinte keszönete- met szives megjelenésükért. Amint azt meghívásomban jeleztem, értekezletünk : hegyi boraink kedvezőbb értékesítésének lehetővé tételét volna hivatva letárgyalni. A tény az, hogy mindannyian tudjuk, sőt érezzük azt a szomorú körülményt, hogy hegyi boraink majdnem kivétel nélkül mind megvannak. De tudjuk azt is, hogy az a néhány ember, aki hegyen termelt jó borát eladta, bármiféle okból, de olyan árért volt kénytelen azt eladni, amely ár mellett a mai, de különösen a. remélhető és már kilátásba helyezett viszonyok között, hegyi szőlőt fenntartani nem lehet. Nemkülönben tény az is, hogy már évek óta egy-két rendesebb borkereskedő kivételével, akik ugyancsak megszokott helyeken vették meg boraikat, mint teszem azt a Palugyai-cég a báró borát, nagy kereskedő Szekszárdra nem jő. Tudom, lesznek akár közöttünk is olyanok, akik azt tartják, hogy csak nem kell megijedni, mindennek megjő az ideje, ami borainknak is majd csak megjő a vevője, mert hát még a patakba nem eresztettük- ki soha. ' Helyes, ebben bízni lehet, ha van az embernek pénze, pincéje és hordája. De mit csinál az, akinek mindebből, nincs semmije ? Elismerem még azt is, hogy mi szekszárdiak áttürtünk már nem egy ilyen Istencsapást és mégis megvagyunk. Jó, de kérdem én, hogy mi lesz velünk, ha a nagykereskedők jövőre sem jönnek még és mi lesz, ha az adott, ha a jelen körülményeink között egyáltalában nem jönnek többé Szekszárdra ? És most kérdem én, hogy miért nem jöttek ezek a kereskedők már évek óta mihozzánk és miért nem jönnek még most sem és miért nem fognak ezután sem jönni, aminthogy ez nagyon is valószinü, sőt bizonyos, hogy nem fognak ide jönni. Ennek okának kell lennie s ezt az okot nekünk keresnünk kell, de nem csak keresnünk, hanem mindenáron és feltétlenül meg is kell találnunk. Boraink, ha nem is a legkitűnőbbek, de > általában, nagyjában véve mindenesetre jók és ami>a kereskedő szemében a legtöbbet ér, feltétlenül megbízhatók, mert tartósak. Ebben az irányban tehát ne keressük a hibát, hanem keressük másfelé. Tudjuk azt nagyon jól, hogy mióta régi szőleink kipusztultak, sokkal több uj szőlőt telepítettünk, illetve telepítettek, mint azelőtt a mennyi volt. Be lettek telepítve a lapok, á homokok, egyszóval a leghasznavche- tetlenebb helyek is, de ne felejtsük él, hogy ezek az ilyen helyeken termelt borok nekünk csak annyiban árthatnak, hogy esetleg fél egyikmásik kereskedő, hogy hátha keverve van a hegyi bor az ilyen békanyállal, de a szakértő nagy kereskedő ettől nem tart, mert ismeri a bort s lapi bort még ingyen sem használhat. Tehát a lapi borok csak korcsmárosnak valók, ezek pedig a .hegyi bort nem fizetik, mert nem fizethetik meg, ebből pedig önkéntelenül az következik) hogy nekünk csakis a külföldi nagy kereskedőkre lehet támaszkodnunk. De hát mért nem jönnek ezek mihozzánk, mi itt az ok ? Nem egyébb, mint az, hogy nemcsak a homokok s lapok lettek betelepítve, hanem létesült számos .olyan nagy szőlőtelep, különösen az uradalmakban, ahol egy helyütt nem ritkán akár 5000 hektoliter, sőt még több évi termés van. És létesült számos szövetkezet, ahol még több bor van egy helyen. És finom jó borok, modern pincékben,^ szakértelemmel kezelt megbízható borok. Hát már most mi természetesebb annál, hogy egy nagy kereskedő már cs^k inkább ilyen helyekre megy bevásárolni, minthogy az ország legkomisszabb vasutján ide döcögtesse magát, hogy itt az ügynökök sokaságán keresztül esvén egy megbízhatatlan ügynök vezetésével végig járja ami szurdikjainkat, hogy itt 10—20 vagy 50 hektó olyan bort vegyen, amely minden pincében és minden hordóban, más meg más izű, más meg más szagu. És ne felejtsük el azt sem, hogy ez az ügynök nem oda vezeti a kereskedőt, ahol a legjobb borokat tudja, ahol a legtisztábban kezelt borok vannak, hanem igenis oda,, ahol a legnágyobb províziót kapja. - . Azelőtt másképen volt, akkor szinte ide muszáj volt jönni annak a kereskedőnek mert máshol nem kapott jó borokat. És itt fel kell említenem i?iég egy körülményt, amely szintén igen nagy bajunk. Nem tagadhatja senki sem, hogy ha az utóbbi 20— 25 évben fejlődtünk is sok tekintetben, ha van is múzeumunk, parkunk, villanyos világításunk, ártézi kutunk, aszfaltunk satöbbi, ami az előie- haladásunkat volna hivatva bizonyítani, de a ránk nézve legfontosabb dologban, a pince- és a borkezelésben teljesen elmaradtunk. Pedig emlékezzünk csak vissza arra a bizonyos .átkos évtizedekre, amikor nem volt borunk, ugy-e bár megdönthetetlen igazság az, hogy nálunk az első és a legfőbb a borainkból befolyó jövedelem, ebből él itt mindenki kivétel nélkül. És mégis mindennel törődünk, mindent keresztül viszünk, ami pénzbe kerül, de azzal, ami mondhatni kizárólagosan, egyedül jövedelmezne is valamit, bor- és pincekezelésünkkel azzal nem törődünk semmit, az jó van úgy is, ahogy azelőtt volt. Vagy talán nincs-e igazam, amikor azt állitorfi, hogy ami bor- és pincekezelésünk a modern pinczekezeléssel szemben épp olyan arányban áll, mint a fatengelyes szekér, a 120 kilométer sebességű automobillal '-üflöldit fölülm rmészetes ze k királya ÁGNES-Forrás. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és ímorégést rögtön megszűnteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak *viz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! ^STVÉREK céginél, SZEKSZÁRDON.
