Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-06-04 / 23. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 junius 4 nem csoda, ha bosszantja áz eset s szeretné tudni a «névtelen hős« becses nevét, hogy megérdemelt »irói jutalmát« átadja neki. Mert nyílt kártyán ilyenekkel előhozakodni, vagy zárt levélben is ilyenekkel előállni utálatos dolog s nem férfias ! Igaz, hogy a nők tán nagyobb számban űzik ezt a »kellemes sportot« de férfiak közül' is nem egy leli ebben kedvét. Jellem, igazi tiszta, szeplőtelen jellem ilyet nem enged meg s aki a fentiekhez hasonló névtelen levelet ir, annak jelleme nincsen. Aki apostolnak, purificatornak érzi magát, álljon elő névvel, személyesen vagy levélben, akkor az már mindegy és bizonyítson, de ne állítson bizonyítás nélkül. Még akkor is más a mód egy család, egy személy erkölcsi tekintélyének lerontása — vagy megvédése! Nem csoda, ha ilyenek után sokan megutálják Dunaföldvárt, hol a társadalom ilyen torzszülöttekkel kedveskedik s itt hagyják, mint Szent Pál az oláhokat, hogy elköltözködjenek oda, ahol még nem divat a »névtelen levél« s ahol még nem ily beteg a gyengeelméjüek; a rosszindulatú atyafiaktól a társadalom! ... CrassusAPRÓ MEGFIGYELÉSEK. Megállj átok! . . . Csendes estéken, mikor teljesen elcsitul körültem a világ vásári zaja, mikor nem hatol más hang fülemhez, csak a nagy, a végtelen csend sejtelmes zsongása: lelkem a képzelődés lengö-rezgő szárnyán messze-messze útra kél, messze az egymásra agyarkodó emberek millió gonoszságától, messze minden földi gondtól, túl az időn, túl a téren — ki, az örök hazába . . . Mennyi ábránd, mennyi csillogó, szép remény ébred ilyenkor lelkem mélyén, ott, ahol az érzelem honol. Mily nemesnek, mily fenkölt- nek látom a világot, a társadalmat, az embereket ; pedig mennyi piszok, mennyi szenny, irigység, fondorlat, becstelenség, istenkáromlás lakik ezen a hitvány sártekén! . . . A mosolygó arcok gyűlöletet takarnak, hízelgő szó mögé búvik az irigység; semmi sem igaz, amit a szem lát, semmi ssm őszinte, amit a fül hall; mindegyik ember hazudik a másiknak: az egyik tele hassal nyomorról sopánkodik, a másik üres zsebbel selyembe öltözik ; van, ki hig velővel bölcs dolgokról mesél s a pór ivadék ősöket emleget; az uzsorás a legnagyobb emberbarát; a népámitó szónok az emberiség megváltásáért küzd, kenyérért kiabál az alkoholbüzt lehelő torok, s jogot kíván a féktelen csőcselék .' . . Becsületes munka, a saját, istenadta emberi erőnkből való megélhetés küzdelme nem kell senkinek, s akinek kellene — azt elnyomja a hazugok, a gazok, az ámitók, az erőszakosak és hízelgők förtelmes sokasága . . 1 Megálljatok ! . . . Megálljatok, kik tébolyo- dott ésszel, elvakult szemekkel rohantok uttalan utakon, a. boldogság nyomába . . . Megálljatok, kik lelkiismeretlen szóval elégedetlenségre s a társadalmi rend fölforgatására szítjátok a tudatlan, az érzéketlen tömeget! . . . Megálljatok, kik mérhetetlen önzésetekben még a levegőt is irigyelitek és elvennétek szerencsétlen, nyomorult embertársaitoktól! . . . Megálljatok, kik másoknak hiszékenységéből és balgaságából- akartok tőkét kovácsolni s lelkiismeretlen üzérkedéseitekkel, utálatos családitokkal, erőszakkal csavarjátok ki mások kezé- 1 -a betevő falatot! . . . Megálljatok, kiknek hatalom van a kezé- e hatalommal igazságtalanul visszaéltek, 7yesek érdekeiért íöláldozzátok százezrek 'gát! . : . 1. fe. . űljatok, kik ádáz tülekedéssel igye- ’mást a földre teperni, hogy köny- ’'anhassatok a képzelt Paradicsom Nt: az élet csak egy s ez is oly j-ÖVÍC telenség, gyalázat, irigység, agyarkc \om, henyélés, csalás és izgatás, az igazságtalanság, uzsora és önzés nyomán csak nyomor, csak kin, csak gyötrelem terem . . . Szeressük, segítsük, tiszteljük egymást: becsüljük meg a szellemi erőt és becsüljük meg a kérges kezű munkás csörgő verejtékét. Támogassuk egymást a becsületes munkában s ne álljuk útját aljas gyanusitásokkal, rosszindulatú kicsinylésekkel mások tiszteietreméltó törekvésének. Igyekezzünk egymást felülmúlni a közös ügyek, a nagy, nemes, humánus eszmék támogatásában s ne keressük még jótéteményeinkben is a látszatot, a rangunkhoz, társadalmi állásunkhoz illő nagyképűsködést. Legyünk egyenlőek mindannyian : egyforma fiai a hazának, egyenlő munkásai a társadalomnak . . . S mig ez nem lesz, nem is leszen boldogság e hazában, e földön, e világon. Cets-ces. KÜLÖNFÉLÉK Reminiszcenciák a jegyzők majálisáról. Bűbájos tavasz újból elérkezett; aranyos napsugár játszik a fák levelein, virágillat teszi ozondússá a levegőt s édesded madárdal zeng a bokorból. Uj élet ébred a természetben, uj élet kél a szivekben is. A szabad természet ölére vágyunk, hogy legalább pár órára is feledjük az élet nehézségeit. A zöldben eltöltött kedves órák, a lombdus fák húsos levelei között kacérkodó langy zefir ifjúvá varázsolja az' agg lelket is. Régi idők, kedves emlékek ... De csak voltak, melyek relikviáit féltett talizmánként őrizzük lelkűnkben, s amelyek emlékei az elmúlt jegyzői majálisokról maradtak vissza részünkre, mikor rózsás arcú lányok, asszonyok szökdécseltek a pázsiton, deli ifjakkal lejtették a táncot, vidám kacajukkal tuíharsogták az erdei madárkák bűbájos énekét. Lelkünk a tavaszi langy szellő szárnyain merengve száll, hogy bekopogtasson az intézőkörök szivébe, kérdezve, vájjon igazán megszűntek volna-e már a jegyzői majálisok szezonjai? Vájjon eltüntek-e ezek a feledés örök homályába ? Szabadjon reménylenünk, hogy nem! Annak a testületnek vezetőembere, ki nemes hivatásának magaslatán a megyei intelligencia szivébe arany betűkkel véste be nevét, bizonyára meg fogja lelni Ariadne fonalát, mely ismét a rigófüttytől hangos erdőbe vezet, s hol a lelkesülő közönség csak élismeréssel adózik nemes fáradozásáért ! Itt a nyári mulatságok ideje! Itt a virág- feslés, bimbófakadás szezonja: a gondolatok követője legyen a cselekvés, a cselekvés adója pedig a hála'lesz. Jegyzői majális, vagy jurúális jöjjön el a te országod! Sió— A paksi függetlenségi és 48-as párt a Szluha István elhunyta folytán megüresedett orszgyülési képviselői állásra dr. br. Jeszenszky Ödön ottani szolgabirót jelölte.. Üdvözöljük paksi elvtársainkat, mert képzettebb, hivatottabb, alkalmasabb és elvhűbb jelöltet nem találhattak volna. — Lemondás. Steiner Lajos dr. szekszárdi ügyvéd, a megyei állandó választmányi bizottság tagja ezen tisztségéről lemondott. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 11-én délelőtt fél 10 órakor tartja meg a vármegye székházában. — Érettségi Vizsga. A szekszárdi áll. főgimnáziumban az érettségi vizsgálatokat ma kezdették meg. A miniszter vizsgabiztosul Madzsar Gusztáv makói főgimnáziumi igazgatót küldötte Szekszárdra. — A főgimnázium zászloszentelési ünnepe az előkészületek után igen mozgalmasnak és fényesnek Ígérkezik. Apponyi Gizella grófnő, a zászlóanya, gróf Apponyi Gézáné leánya is örömest vesz részt a koszorús lányok sorában. Értelmiségünk nagyszámú és bájos leányvilága csaknem teljes számmal lessz ebben képviselve s a koszorús hölgyek vezetésére városunk fiatal urai vannak felkérve, akik jórészt már megígérték erre való készségüket. Remélhetőleg igen kevesen fogják magukat ez alól a kedves szolgálat alól kivonni. A rendezőség lapunk utján felkéri a még nem nyilatkozott urakat, hogy elhatározásukról mielőbb értesíteni szíveskedjenek. — Garay János hamvainak áthelyezése. A kerepesi temetőben múlt pénteken kora reggel kegyeletes temetési aktus folyt le. Garay Jánosnak, a hazafias lira egyik legjelesebb művelőjének porladó hamvait helyezték át régi nyugvóhelyéről. Garay János eddig a huszas számú parcellában pihent. Az egész parcellában csak egy repedezett kőkeresztü sir volt, melyben Garay János és korán elhunyt fia együtt porladtak. A temető rendezése szempontjából a költő hamvait az ötven esztendős nyugalom után megbolygatták. De a főváros kegyeletes volt a nagy költő emlékével szemben és a Deák-mauzóleum közelében díszsírhelyet jelölt ki a számára. Pénteken délelőtt szállították át a költő hamvait a díszsírhelybe. A család részéről jelenvoltak : Garay Antal negyvennyolcas honvéd, Garay Ákos festőművész és neje, továbbá Garay Dénes. Az akadémiát Négyessy László, a Kisfaludy Társaságot Kozma Andor képviselte. A költő szülővárosát, Szekszárdot, • Szentkirályi Mihály dr. polgármester, Krammer János igazgató és Bodnár István számvizsgáló vezetésével szintén küldöttség képviselte. A család több koszorút tett az uj sirhantra. — Névnapi Ünnepély. A szekszárdi polgári olvasókör múlt szerdán ülte meg tiszteletnek és szeretetnek örvendő elnökének névnapját. Boda Vilmos, a kör elnöke hosszú évtizeden át önzetlenül/ hazafias szellemben, fáradságot nem kímélő áldozatkészséggel fejlesztette e valóban demokratikus alapon felépült társadalmi otthont nagygyá és hatalmassá. Méltán rászolgált tehát azon lelkes ragaszkodásra, melylyel a tagok. legutóbbi névünnepe alkalmából személyét megtisztelték. Az estély jó magyaros halpaprikás mellett lelkes hangulatban folyt le. Az első felköszöntőt Horváth Ignác mondotta az ünnepekre, kiemelve nagy érdemeit, melyet Szekszárd j. város és ezen kör érdekében teljesített. Az élénk helyesléssel és éljenzéssel kisért beszéd után a szekszárdi népbank nevében Fránek János, a tűzoltóság nevében Nikitits Imre, a polgári olvasókör nevében dr. Török Ottó mondottak lelkes felköszöntőket. Boda Vilmos a felhangzott' szeretet és ragaszkodás tanúság- tételét hálás köszönettel fogadja. Az emberiség és a társadalom jólétének előmózditása — úgymond — amit szerény tehetségével elért, nem csupán az ő egyéniségének köszönhető, hanem mindazoknak, kik ezen munkában segítőtársként igyekeztek a. jót, a nemeset és szépet vele együtt megteremteni. Ő örömöt és lelki megnyugvást talál abban, ha embertársainak boldogulását-szerény tehetségéhez mérten előmozdíthatja. Ezen cél fogja őt a jövőben is vezérelni. A kör összes tagjait élteti. Az éljenzéssel és tapssal kisért beszéd után Horváth Ignác felidézi Mátyás király korabeli állapotokat: a boldog Magyarországot és azon nézetének ad kifejezést, vajha a mostani Magyarország is mielőbb elérhetné teljes függetlenségét és boldogságát. Felköszöntőt mondottak még: André István a kör alelnöke, dr. Zsigmond Ferenc, Kálmán Károly, dr. Zehmeister Alajos, dr. Herczeg Gyula, Sipos Márton és Ráduly Sándor. A kedélyes hangulatban lefolyt névünnepély csak a hajnali órákban ért véget. — Uj adóhivatal Dr. Wékerle Sándor miniszterelnök ígérete szerint Pakson uj. adóhivatalt állítanak föl 1909-ben. Az uj adóhivatal részére a község megfelelő épületet fog építtetni. Ezzel végre megszűnik az a sokszor rebesgetett terv, mintha | dunaföldvári adóhivatalt Paksra helyeznék át.
