Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-23 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 április 23 zsebre hazafiatlan viselkedésének édes gyümölcseit — akkor nemzetünknek ez a válfaja, lehet, hogy nagyon is elszaporodnék. Ezt pedig minden áron meg kell akadályozni, még pedig azért, mert országunk nagy átalakulások küszöbén van, úgyszólván élete, fenmaradása, jövője van kockára téve. Számos külföldi ellenségünk erejét, kik ádáz harcot folytatnak ellenünk s nagy célunk ellen törnek, nem szabad magyar erővel gyarapítani. Ám kapjanak a nemzet ellen törők ellátást, jutalmat felülről, a nemzet részéről a legkérlelhetetlenebb büntetés fog mindenha osztályrészük lenni. Bída Vilmos. Társadalmi életünk. — Irta: Péter Károly. — | Nagy világvárosokban, a folytonosan lüktető élet közepette, az óriási tömeg, az egymás mellett ismeretlenül, érzéketlenül elrohanó emberek előtt majdnem érthetetlen fogalom a kisebb vidéki városokban nagyban dühöngő kasztrendszer. A mindennapi kenyérért való folytonos küzdelem, a praktikus életfelfogás, de legtöbb- nyire a nagyobb szellemi intelligenciájú emberek egészséges gondolkodása elfeledteti ott velük, hogy egyik, vagy másik alacsonyabb sorsban született, mint a legfelsőbb tízezreknek a nyüzsgő emberáradatban itt-ott pompás csillogással feltűnő alakjai. Ott többnyire csak az utcára vitt fényt és gazdagságot, a fitogtatott jólétet bámulják meg, '-u "wÁníségük, önérzetük nem lát bénában ott k> n.w.— . pénz és születés arisztokratái. l utóbbi kettő nem érdem. Mindkettő a veietien szerencse szülötte. Az egyikhez különböző utakon és módon összeharácsolt vagyon, a másikhoz a természet kikerülhetetlen törvénye: a születés által — jutottak. És csodálatos, hogy ebben a rangkóros világban ez utóbbiak magasan hordott fejjel büszkén lenézik a másik kettőt és csak olykor-olykor, a végső szükségben, midőn a régi aranyos bölcső, amelyben- születtek — korhadásnak indult és végső romlással fenyeget, — akkor ismerik el a Pénz Őfensége egyenrangúságát. Ilyenkor aztán nagyon is elnézők, loyalitásukban határt nem ismernek és legtöbbnyire túlságosan közeli rokonságba lépnek vele. Méltóságosan hideg, keserű arccal feleségül veszik — a Pénzt. Ezek azonban csupán a legfelsőbb körök rákfenéi, melyek a nagy emberiségre semmi befolyással nincsenek. Ennél sokkal visszatetszőb- bek és alapjában véve sokkal rosszabb indula- tuak azok a módok, a melyekkel a vidéki városok s igy Szekszárd közönsége is válaszfalat emelnek egymás között. — Azt mondják, hogy vidéken sokkal" közvetlenebb, patriarchalisabb életet élnek az emberek, mint a fővárosban. Hát bizony ezt éppen Szekszárdon észlelni a legkevésbbé. Nálunk, | hol egyik ember a másiknak belát a portájára, ismeri annak minden ügyét-baját, szinte önmaguktól képződnek egyes körök, a melyekben vallás, vagyon és foglalkozás szerint oszolnak meg. Itt rendesen az adókönyvük szerint becsülik egymást és nem azokért a tiszteletreméltó emberi jó tulajdonokért, a melyek egyedül vannak hivatva embertársaik becsülését kivívni. Űri közönségünk iszonyodik' attól, hogy kebelébe fogadjon olyanokat, akik teszem fel: nem vehetnek mindennap más ruhát és nyakkendő készletükben a színek összes árnyalatai nem találhatók meg. Egy véletlenül ide vetődött idegen előtt az összes hidakat felvonják. Lehet az illető igen művelt, derék ember, kellemes társalgó, mégis úgy érzi magát ebben, a városban, mintha valami nagy bűnéért egy kietlen szigeten vezekelne. A benszülöttek különböző kasztjai nem tartják elég udvarképesnek arra, hogy nagybecsű társaságukba felvegyék. Mint a társadalom kitagadottja társtalanul kóborol, vagy pe- J:~ «tthon a négy fal közé temetkezik. És me*> közeledésre. elli- igényeméi a halálos ítélet: »ez egy arrogáns krakeier;« Igen, szeretnek ők is demokrata érzelmeik-, kel, jó szivükkel tüntetni. A szegényebb sorsú emberekkel Is foglalkoznak; — de csak közvetve. Mily szívesen áldozták fel szabadidejüket a gyermeknapon, hogy a szegényeken segítsenek ! Hogy tüntethessenek jó sziveikkel, hogy fitogtathassák elegáns kosztümjeiket, hogy önmaguknak kellemes szórakozást találjanak. Kellett volna csak észrevétlenül, zajtalanul jót cselekedni, látnák csak saját szemeikkel azt a nyomort és rongyokat, amelyeket enyhíteni, betakarni segítettek ... Akkor tudom, hogy undorral fordulnának el. De hát a szegénynek nem szabad észrevenni azt, hogy az alamizsnát csak azért nyújtják nekik keztyüs kézzel, hogy rongyaik ne érjenek a jószivü adakozó kezéhez. Körülbelül ilyenek ami arisztokratáink és ifjaink! A jobb körökben gyakran látunk fiatal embereket forgolódni, akik kifogástalan szabású kabátban, korrekt állású gallérral, de legtöbbnyire üres fejekkel — szellemeskednek és minden tudományukat Wilde Oszkár aforismáiból merítik ; minden intelligenciájuk egy-egy ellesett szójátékban nyilvánul, de akiket ugyancsak zavarba hozna az, ha véletlenül azt kivánnók tőlük, hogy egy körmondatot saját gondolataikkal — önállóan mondjanak el. És ezek aztán jogcímet tartanak arra, hogy I egy-egy előkelő udvarhoz szegődjenek és azokhoz dörgölődve ók is hozzájuk számítsák magukat. És ne felejtsük el, hogy ezekből lesznek később a majdani előkelő társadalom fáklyavivői, akiknek már ifjú korukban az volt az egyedüli vágyuk, hogy érdem nélkül is különbnek tartsák őket, mint más embereket. A középosztály ismét több részre oszlik. Kisebb földbirtokosok, hivatalnokok, tanítók stb. külön-külön kasztot képeznek, külön társadalmi életet folytatnak. Itt már a pletyka, gyűlölködés, végnélküli versengés, mindennapi, ismert dolgok, amelyekre külön-külön rámutatnom felesleges. A hivatalnok felesége irigykedve nézi a földbirtokosné velencei csipkével díszített foulard selyem ruháját, mig az ő delain ruhája csak tüll csipkével ékeskedik. És igy tovább ! . . És ez az irigység és más részről a jobb mód érzete nem engedi meg, hogy egymáshoz közeledjenek ; egymásban csak ellenséget látnak. p A tudomány, művészet, rendkívüli tehetség, önzetlen nemes szív azok az eszközök, amelyekkel rendelkezve jogot formálhat bárki arra, hogy embertársai fölé helyezzék. A művészet, lángész és egyáltalában minden tehetség olyan korlátlan hatalmú souverének, amelyek minden válaszfalat ledöntenek. Ezekkel szemben a születés és a pénz hatalma eltörpül. Nem kérdezik a művésztől, hogy kinek a szülötte; nem kutatják, hogy a lánglelkü költőnek, aki szellemének ellenállhatatlan erejével az egekbe emel, vagy^a porba sújt, hogy — hol állt a bölcsője ... A bajnokot, a csaták hősét is megkoszorúzzák anélkül, hogy megkérdeznék szerezhet; eldobta legdrágább kincsét, amivel rendelkezett, amit semmi vagyonnal, a föld öszr szes pénzében sem vásárolhat többé vissza. Eldobta magától mindenét — életét. Pedig borzasztó lehet ám meghalni! Úgy értem, hogy akkor és úgy meghalni, ha öntudatnál vagyunk. Még élek. Még vagyok, de már érzem és tudom, hogy nem sokáig. Megsemmisülök. Semmivé, por és hamuvá lesz testem, mely millió és millió részekre, atomokra osztva szétszóródik a földön. Borzasztó elgondolni is, pedig nincsen menekvés senkifia részére — lett légyen az akármilyen nagy ur, vagy akármilyen gazdag is. (Hála Istennek, hogy egyszer még is csak egyenlőek leszünk.) — Egyszerre csak megroppannak a szemek, a szempillák lecsukódnak, a test egyet rángatódzik, egyet nyújtózkodik és összeóölt a — világ. Csak a nagy és kétes jövő van már csak. Az kezdődik most! Hátha igy ? . . . Hátha úgy ? . . . Mert a siron- tuli életnek eredL. ényét senkinek sem sikerült még kézzelfoghatóan bebizonyítani és aligha is fog sikerülni valakinek addig, mig gyarló embernek lesznek e föld hátán, mint most vannak. Itt csak a vallás, a hit segít, Csak a hit kulcsával nyithatjuk föl jövendő életünk rejtekét; csak a hit varázs lámpájával nézhetünk be jövendő lakásunkba; csak a hit nyújthat reményt és vigaszt. Ha nem hiszünk, akkor kétségbe kell esnünk, mert nincsen semmi támpontunk, amire kapaszkodhatnánk. Ez az egyedüli, amely elhagyottságunkban erőt ad és megóv a kétségbe eséstől, mert egy szebb és jobb jövőben levő remény erősít. A halál csak az anyagiak fölött győzedel- # meskedik és azt is csak küzdéssel érheti el. Egyiknél, kisebb, másiknál nagyobb küzdésébe kerül a győzelme, de győzni mindig győz. A szellemmel szemben azonban teljesen tehetetlen. A szellem nem tartozik körébe, az egy magasabb Biró elé tartozik, a fölött egy i magasabb Erő határoz. Ha szellem is az ő hatáskörébe tartoznék, akkor már nem volnának szellemi kincseinek j sem, mert akkor azokat épp úgy tönkretette volna, amint ahogy tönkretette az anyagot. De itt »megállj «-t! mondott neki az Ur! A szellem, a lélek fölött csak Ő rendelkezik. Ott a halál hatalmának vége van. És ez jól van igy, különben sohasem volna haladás, hanem örökös stagnálás. A stagnálás, a megállapodás, a nyugalom már maga a halál. Már pedig az isteni része az embernek, a szellem, a lélek, az isteni szikra, az isteni lehelet, meg nem halhat soha, amit maga az Isten, az eredő, a kútfő, meg nem halhat, mert lényegileg a rész is hasonlít részben az egészhez. A test a föld alkotó részeiből állván, azzá lesz megint; a lélek, az Isten lényegéből kipattant rész, pedig megint visszajut az Istenhez. Ez logikus dolog. Már hogy a jó Isten mit csinál vele visz- szatérése után, arról a hit ad csak fölvilágosi- tást, bár arról bizonyosat azért mi emberek nem tudunk, hogy mit csinál vele, hogy bünteti-e vagy jutalmazza, hogy a pokol vagy a mennyországba jut-e. Mert lehet, hogy emberiMinden küflöldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek királya gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszűnteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! )T Főraktár: SALAMON TESTVÉREK cégnél, SZEESZÁBDON. a mohai ágit: mm-Forrás. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer.