Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-02 / 1. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1908 január 2 kizárólag az alkalmas, mely már rendkívül válságos időkben ezt a szerepet fényes ered­ménnyel, híven, becsületesen betöltötte. Határozzunk tehát, vagy a kishitű tel­jes visszavonulás, vagy a szervezkedés vég­rehajtása között kell választanunk. Az a fényes égi test, mely a pusztán vándorlásunk alkalmával, utunk megjelölése céljából vezetett bennünket, bizonyára ez alkalommal sem fog cserbenhagyni. S ez hazánknak imádással határos sze- retete ! Boda Vilmos. Tolnavármegye tisztújító köz­gyűlése. Napokig tartó nagy és lázas izgalom után december 30-án zajlott le Tolnavármegye tiszt­újító közgyűlése a vármegyei bizottsági tagok­nak még soha nem tapasztalt érdeklődése mellett. A 453 bizottsági .tag közül csak azok nem jöttek el, akiket betegség tartott vissza, vagy pedig a szavazástól tartózkodni kívántak. A vármegye hatalmas közgyűlési terme a szó valódi értelmében zsúfoltságig megtellett, a kar­zatot pedig előkelő urhölgyek foglalták el. Ott voltak : özv. Simontsits Béláné, Simontsits Ele- mérné, Wigand Jánosné, Simontsits Andorné, Wigand nővérek, Molnár Józsefné, Leicht Lajosné, dr. Leopold Kornélné, Bajó Pálné, dr. Pesthy Pálné, dr. Szentkirályi Mihályné, Pap Gyuláné, Bodnár Istvánná, Pécsy Jánosné, Nits Istvánné, Sass Lászlóné, Tomcsányi Lajosné, Döry nővé­rek, Hagymássy Károlyné, ifj. Leopold Lajosné, dr. Müller Ferencné, Sztankovánszky nővérek, Tribler Ilma, Rill Józsefné és Rill Mariska. A nagy izgalmat az alispáni állás betöl­tése okozta, mely Döry Pál hazafias alispánnak Békés vármegyébe főispánná történt kinevezése által üresedett meg. Az egyesült ellenzék báró Jeszenszky György gyönki és Szévald Móric tamásii főszolgabirákat jelölte, gróf Apponyi Géza főispán által decem­ber 27-ére egybehívott értekezlet pedig ezekkel szemben Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőt jelölte. A választást megelőző napokban az egész vármegyében hallatlan korteskedés folyt. Ezen és az egyesült ellenzék szervezet­lenségén múlott, hogy jelöltjei elbuktak. Apponyi Géza gróf főispán pont 10 órakor nyitotta meg a vármegyei tisztújító közgyűlést Építsünk mindenkor igazi boldogságunkra ; vívjuk meg családunk lelki nyugalmát és csen­dességét a külvilág szenvedelmeitől. Avassuk szeretteinket az önzetlen, tiszta szeretet tit­kaiba, melynek nemcsak az a feladata, hogy kenyérrel és ruhával lássuk el őket, hanem hogy lelkivilágában gyújtsuk fel azt a szel­lemi fáklyái, amely óvja, inti őket, hogy az isteni és tisztes társadalmi törvények ellen ne vétsenek s amely egyedül képes arra, hogy az élet minden kisértéseiben és megpróbáltatásai­ban erősekké, kitartókká tegye őket. Ha a családnak naponkint és fokozatosan többet-többet nyújtunk a szeretetből, az anyá­kat gyermekeink őrangyalaivá tesszük s ezt a varázshatalmat mi is örökölni fogjuk tőlük'. Ne rettenjünk vissza a nélkülözés keserű tudatától, hiszen a megosztott falatot édessé teszi a kölcsönös szeretet lemondó áldozatkész­sége. S ha a tivornya és kártyára szánt fillére­ket a családi szentély oltárára helyezzük ; ak­kor mindenért kárpótol bennünket a szeretet s s szívélyesen üdvözölte a nagy számban meg­jelent bizottsági tagokat. Ez az első alkalom, — úgymond/— hogy a vármegye tisztújító közgyűlésén elnökölhet. Beszédjében kiemeli, hogy a vármegyék önkormányzatát törvényben biztosították. A közel múltban a vármegyéket államosítani akarták, a nemzeti küzdelem alatt, midőn a vármegyék autonómiája veszélyben for­gott, azon elv győzedelmeskedett, hogy az •‘önkormányzatot fenn kell tartani alkotmányt védő törvény alkotása által. Mindenki szabadon gyakorolhatja szavazatát, de mérlegelni kell a fontos állás betöltésénél (célozva az alispáni állást) a rátermettséget. Elismerőleg szólt azután a tisztikar működéséről. Büszkén mondhatja, hogy Tolnavármegye tisztikara az országban az első; helyen áll. Kiemeli Döry Pál volt alispán kiváló érdemeit s örvend, hogy éppen Tolna­vármegye első tisztviselőjére esett a választás, midőn Békésvármegyében a főispáni állást be kellett tölteni. Végül köszönetét mondva a tiszti­karnak működéséért, azon reményének ad ki­fejezést, hogy jövőben is kötelességtudásának magaslatán fog állani. Lelkes éljenzés. Ezután Simontsits Elemér főjegyző és helyettes alispán rövid beszéd kiséretében át­adja a főispánnak az alispáni és a főjegyzői szimbólumokat: a vármegye pecsétjét és a vár­megye kulcsait. Beszédjében köszönetét mond a tisztikar nevében és bejelenti, hogy Döry Pál volt alispán a legközelebbi közgyűlésben fog a , törvényhatóságtól elbúcsúzni.' Bernrieder János szól, hogy ne vegyék szerénytelenségnek, midőn most a régi szokáshoz híven ő mond köszönetét a vármegyei tisztvise­lőknek, mert erre többen felkérték. Elismeri, hogy a tisztikarnak első kötelessége az admi­nisztratív teendők elvégzése, de jöhetnek idők, mikor a politikai helyzet többet is vár tiszt­viselőitől. Nem hagyhatja említés nélkül a Fehérváry törvénytelen uralmat, midőn a tiszti­kar megállotta helyét. Nem egy ízben történt, hogy a volt alispán bizalmára méltatva, vele tanácskozott s aki kifejezte, hogyha hekövetkeznék az erőszak uralma, inkább elvérzik, mintsem tör­vénytelenséget kövessen el. Hála a gondviselés­nek, hogy Tolnavármegyébe nem mert bejönni az erőszak képviselője. A nemzet és király végre megértették egymást. Végül meghajtja Döry Pál volt alispán hazafias érdemei előtt az elismerés zászlaját és köszönetét mond a tiszti­karnak. (Éljenzés.) a nélkülözés réme csak ismeretlen fogalom ma­rad előttünk. A vén ó-év halotti ágyán fekszik; az idő vas foga az enyészet szemfödelét lebegteti fakó- szinü arcára; feje fölött lebeg a maloch hamo- vesz1), az a csúnya madár, mely dermesztő siri csendben vijjogva csapkodja fekete szár­nyait. Aztán eltemetjük az enyészet és örök fe­ledés homályába. És következik egy másik idő : ezt polgári nyelven uj évnek nevezzük. Vérmes remények­kel, mesés Ígéretekkel és még több jókívánság­gal köszönt be hozzánk. Félre alakoskodó chimacza ! Le az álcá­val ! Nekünk megelégedettség, béke és szere­tet kell. Ezt kívánom én az uj év küszöbén tiszt­viselőtársaimnak. Hozzon az uj esztendő ne­künk akaratot, erőt és kitartást s akkor a meg­elégedettség sem fog hiányozni. Boldog uj évet 1 megválasztotta .elnökké Török Bélát, jegyzővé pedig Totth Károlyt. Dr. Schwetz Antal az egyesült ellenzék megbízásából és nevében a tisztujitás előtt tisz­tázni kívánja azt a kérdést, hogy van-e a tiszt­viselőknek szavazati joguk ? Felolvassa az ide vonatkozó törvény szakaszait és megnyugtatá­sul főispáni enuncinációt kér. Tovább azt fejte­geti, hogy csak azoknak a tisztviselőknek lehet 0 szavazati joguk, akik élethossziglan lettek meg­választva. Akkor, midőn a tisztviselők leköszön­tek s átadták a szimbólumokat, megszűntek tisztviselők lenni. Majd indítványozza, hogy mivel nem mindenki hozta be igazoló jegyét, bizalmiférfiak választassanak a szavazáshoz. Dr. Leopold Kornél szól, hogy hozzájárul a kérdés tisztázásához. Aki — úgymond — a hivatkozott törvényszakaszt elolvassa, annak kételyei nem lehetnek aziránt, hogy igenis a tisztviselőknek van szavazati joguk, mivel man­dátumuk csak 1907. évi december 31-én telik le. A főispán felolvassa a törvény 83. és 53. §-ait és kijelenti, hoay ezeknek alapján ö a tiszt­viselők szavazatát elfogadja. Az ügy különben elbírálás végett a közigazgatási bíróság elé kerül, mivel dr. Schwetz Antal felebbezést fog beadni. Ezután az elnöklő főispán a kijelölő vá­lasztmányba a maga részéről felkéri gróf Szé­chenyi Sándort, Szabó Károlyt és Bernrieder Jánost. A közgyűlés a főispán ajánlatára a jelölő választmányba beválasztotta : Bernrieder Józsefet, Boda Vilmost és Jeszenszky Andort. Az alispáni állásra dr. Frühwirth Jenő és dr. Leopold Kornél husz-husz aláírással ellátott ive­ken névszerinti szavazást kértek. Ezt a főispán el is fogadta és kijelölte a -szavazatszedő-bi- zottságot. A virilisták szavazatszedó küldött­ségének elnöke gróf Széchenyi Sándor, tagjai: Szabó Károly, Padi József, jegyzője Szévald Oszkár. A választott bizottsági tagok szavazat­szedő küldöttségének elnöke Jeszenszky Andor, tagjai: ifj. Véber János és Orffy Lajos, jegyző dr. Ért Márton. Most a kijelölő választmány visszavonult és a főispán felfüggesztette a közgyűlést. Rövid negyedóra múlva a főispán újból megnyitja a közgyülést és kijelenti, hogy miután az alispáni állás betöltéséhez többféle kombináció fűződik, a kijelölő bizottság most csak az alispáni állásra jelölt. Az alispáni állásért hárman folyamodtak: Simontsits Elemér főjegyző, Szévald Móric és báró Jeszenszky György főszolgabirák. A bizott­sági tagok Simontsits Elemér nevének említése­kor percekig tartó lelkes éljenzésben törtek ki, amiből már előre lehetett következtetni, hogy ő lesz az alispán. Szévald és Jeszenszky nevei után is felhangzottak az éljenzések, de ezek sokkal gyengébbek voltak. A főispán erre elrendelvén a névszerinti szavazást, a közgyűlést felfüggeszti. A szavazás rendben folyt le. Az ellenzék­hez tartozó szavazók, midőn látták kisebbsé­güket, többen vagy nem szavaztak, vagy Simontsitsra adták szavazatukat. Háromnegyed 12 órakor dr. Leopold Kor­nél, aki rendkívül nagy tevékenységet fejtett ki Simontsits mellett, hírül hozta a szavazó terem­ből, hogy Simontsits Elemér már elérte az ab­szolút többséget, mire lelkesen éljenezték Si- montsitsot. Már fél egy órára járt az idő, midőn a főispán újból megnyitva a közgyűlést, gróf Széchenyi Sándor szavazatszedő küldöttségi elnök jelenti, hogy leszavazott 353 bizottsági^ tag s a szavazatokból 221 Simontsits Elemérre, iieDer: Halál angyala. do fozévcUct Móricra és 66 baro JqszcyiszIí Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rocb~“ »vedeli csomagolást. F. Hoffi VÜ-------------Ü ® 99 (K apható orvosi rendeletre a gyógyszertárak- ban. — Ara Uvegenkiiit 4.— korona. loche A Co. Basel (Svájc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom