Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-02 / 18. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

hetek» óta gyönyörködünk e kedves szomorú nótákban, de persze odalen a lapon, vagyis a megyei székes-főváros nagy házai köz'ött — hol 8—I órakor kelnek «az urak» — még alig élvezték néhányan e legolcsóbb világművészek isteni csattogását, mennyei koncertjét!

Sajnáljuk őket mi «hegyköziek». Mert hát az ő daluk művészete évezredek óta kritikán felüli szépségű, a világköltők által annyiszor megénekelt s dicsőített öly magasztos művészet, mely mellett eltörpül a konzervatórium volt növendékeinek ragyogó zenei tudománya!

Én pedig a szegény naturalista művészeinket, az éneklő madarakat sajnálom szivem szerint! . . .

íme, hetek óta sir, zuhog, kesereg az eső — de ők, ha már ide csábította őket egy jobbléttel kecsegtető vándor ösztön — versenyt sírnak és zokognak az ég hulló esőjével a mi mulattatásunkra, gyönyörűségünkre ! Isten hozta őket! — —

*

De mégis, május elsején reggel, az idő ragyogó szépnek — bár kissé hűvösnek mutatkozik. No, majd megjavul s helyrehozza hibáját 1 Hisz az idő nem ember — — nem «javíthatatlan» minta gonosz föld igen sok bűnös — — E szép remény hintázó karjain s édes biztatásai közt, felejtsük a múltat, élvezzük a jelent s bizzunk a szebb jövőben ! . . .

Lám, a kis éneklő madarak, e hatalmas világ-művészek, mily krisztusi türelemmel viselték el hetek óta a természeti időjárás igazán rájuk zudult csapásait ?! ... A kis fecske, ha már eljött, gondolta magában: adom az igazi «gentry»-t, levegői tánczot járok, «ingyen» a nagyközönség óhajára s egy vékony «fekete frakk»-ban, fehér mellényben átfarsangolom a buta április hideg évadját.

És a szegény kis fülemüle!.. . . Csatto- gett, énekelt a szomorú, lomha-ködös és hideg április lombtalan ágain. Virág is alig volt még: hogy énekelhetett ? . . . Hernyó, kukac, légy és -más ily apró — nekünk borzasztó, neki táplálóbogár se volt még. Hát miből élt ? — mitől fütyült oly remekül, hogy úgy Fráter sem hegedül és nem dalol oly tökélylyel (s tegyük hozzá: nappal-éjjel! . . .) mint ez a kis világ-művész, kinek dala csodába vész ?! . . .

Azért van ez — isteni nagy bölcseséggel elrendelve — m. t. hölgyeim és Uraim I..— hogy a szegény népnek is legyen ingyen koncertje. Mert hát— Isten ments! —hogy ellen — propogandát csináljak a Fráter es Tarnay- féle müvészestélynek, de a szabott árak egy kissé túlságosak — nekünk á mi viszonyainknak! Haszontalan -komisz fráter lennék, ha Fráter ur művészetét el nem ismerném, de mégis ha arra gondolok, hogy a naturalista világ-művész a bájos csalogány, ingyen adja nekünk az élvezetet, mit ember nem adhat: soknak . találom a csak nagy uraknak szabott dijat 10 koronát. Ám azomban (mivel »urak a papok« — ha egészségem és hivatalom engedi, én is ott leszek -!)

A tömeges viszontlátásig!

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK

— Kinevezés. A király dr. Lőrenthaey Imre címzetes egyetemi nyilvános rendkívüli tanárt és egyetemi adjunctust, a budapesti tudomány egyetemen az őslénytan nyilvános rendkívüli tanárává a szabályszerű illetményekkel kinevezte.

— Múzeumi őrök kinevezése. Apponyi Géza főispán a vármegyei múzeumba Acs Lipótot az ipar és szépművészeti dr. Bartal Kornélt a természetrajzi és Tolnai Árthurt a könyv "és okirattár osztály.őréül nevezte ki. A kinevezési okmányokat Döry Pál alispán, helyettes muzeI um igazgató múlt szerdán adta át a kinevezetteknek. A múzeumnak régi őrei Haugh Béla és Kovách Aladár, előbbi a régészeti és történeti, utóbbi pedig a néprajzi osztályt kezeli.

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye köz- igazgatási bizottsága folyó hó 8-án d. e. 9 órakor a vármegye székházában ülést tart.

— Lejárt pályázat. A szekszárd-belvárosi plébánjsi állásra kiirt pályázat április hó 30-án lejárt. A pécsi püspök hármas jelölése alapján Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki WosinsJcy Mór örökébe a plébánost.

— Igazolt országgyűlési képviselő. A képviselőház állandó igazoló bizottsága Hainrikííy Pál szakcsi választókerület függetlenségi és 48-as képviselőjének megbízólevelét rendben találta és igy őt igazolt képviselőnek jelentette be a képviselőházhoz.

is volt, a környékbeli urak, még a szépségéről hires, délceg Urnái kapitány is — dicsérték szépségét. Fülemmel hallottam Sándornap estéjén, mikor az urak felköszöniötték, mint háziasszonyt, a kapitány ur beszéde oda lyukadt ki, hogy a háziasszony szépsége a tündérekével azonos.

— Talán nőtlen volt az az ur ? — kérdé közbe Sárosi.

— Igen. Ő beszélgetett a legtöbbet azon az estén Darnainéval, sokszor oly vig kacagásra lombbantották egymást táncközben a zene hangjainál, hogy én kezdtem valamit gondolni.

* *

*

Úgy két hét múlva a leirt eset után egyik reggelen kopogtat valaki ajtómon.

— Tessék!

Belép hozzám Darnai.

— Isten hozta! Tessék leülni! Fogadtam őt.

Leült; szerfölött keveset beszélt, úgy látszott, valami dolgon törte a fejét . . . végre kimondotta habozva:

Nem tudna- e valami jó vevőt birtokomra, eladnám.

Én ránéztem, meglepetve kédém :

— Miért akarja eladni szép birtokát ?

— Nem tetszik a falusi élet a nőmnek, fel akarunk Budapestre költözködni, ott veszek egy házat és lesz, illetve van is már egy biztos 1000 frtos hivatalom, mit Urnái kapitány eszközölt ki számomra a városi rendőrségnél, — könyü megélhetésünk lesz, nem kell a gazdasággal vesződnöm, fizetésemen kívül pénzem

kamatjait életünk fentartására fordítom s gond nélkül, urásan élünk.

— Igen, itt van .a levél.

Átadta és én elolvastam.

Az állt a levélben, hogy 1000 frtos hivatalát mielőbb foglalja el.

— Szép, szép ! Mondám, akit egyszer egy szerencse ér, a másik is oda siet.

— Tudok egy jó vevőt, felelém a hallottak és tapasztaltak után.

— No, nem leszek hálátlan fáradságáért!

És a birtok eladásnál közben jártam.

Zágonyi ur lett rá a vevő, a mostani tulajdonos.

— Hát már megjött Budapestről a hivatalából az a szegény öreg ? — Kérdé Sárosi ur.

— Dehogy jött meg, -hisz oda se volt.

— Hát mi lett vele ?

— Egy napon neje elküldte őt Vázsonyba . . . és . . .

— És?

És mig oda járt, a szép menyecske a birtok árával kereket oldott . . . megszökött Urnái kapitánynyal együtt. A levél, mit nekem mutatott, hamis volt, a hivatal csak papiroson volt meg benne, mint a cigány rákja.

— Teringette! Csapta össze a két kezét Sárosi. Majd tovább kérdé:

— Hóvá ment.a mennyecske Urnáival ?

— Amerikába s azóta ott is élik világukat; szegény Sándor pedig eszét veszté, élőhalottként bolyong faluról-falura.

— Ilyen a világ, ilyen a sors! Jegyzé meg Sárosi.

*

E történet után az ebédlők fölkeltek s szüreti munkájukhoz láttak . . . Sárosi az öreg rokon és Jádi bácsi még ülve maradtak helyükön, pipára gyújtottak, még sokáig tűnődtek e különös eset fölött, különösen Sárosi, ki ősz fejét többszörömrint megcsóválta és mondogatta:

— Szegény Darnai!

— Jogtudorrá avatás. Perczel Béla tolnavármegyei tb. aljegyzőt Perczel Dezső fiát folyó hó 4-én avatják a budapesti tudomány egyetemen jogtudorrá.

— Esküvők. Grünfelder Márton szekszárdi betétszerkesztő szakdijnok jövő szombaton délután vezeti a szekszárd-belvárosi róm. kath. templomban oltár elé Jilk Mariskát, Jilk Károly szekszárdi rézöntő leányát. — Borovitz László kereskedő folyó hó 26-án esküdött a bátaszéki izr. templomban örök hűséget Szorger Szerénának, Szorger Salamon kereskedő leányának.

— Főkönyvelő választás. A Tolnavidéki Takarékpénztár igazgatósága a megüresedett főkönyvelői állásra Ábrahám Gyula pinczehelyi könyvelőt választotta meg.

— Teaestély. A szekszárdi Kaszinóban múlt szerdán tánccal egybekötött teaestélyt rendeztek, melyen gróf Apponyi Géza főispán is megjelent. A párolgó tea elköltése után Garay Lajos zenekarának zenéjére megeredt a tánc, mely sokáig a legvidámabb hangulatban tartotta együtt az előkelő társaságot. A Kaszinót az igazgatóság uj díszes bútorokkal rendezte be, amelyek teljes mértékben megnyerték a megjelentek tetszését. Jelen voltak: Asszonyok: Bodnár Istvánná, Diczenty Lajosné, Fink Kálmánná, Forster Zoltánné, Halász Gézáné, Hayt Ferencné, Holub Jánosné, Kovács Dávidné, özv. Korbonics Dezsőné, Klieber Györgyné, dr. Kra- molin Gyuláné, Molnár Józsefné, Mathis Kálmánná, Pazár Dezsőné, Rácz Józsefné, Sass Lászlóné, Szévald Oszkárné, özv. Simontsits Béláné, Tekus VilmoSné, Wigand Jánosné. Leányok: Fink Margit, Klieber Gizella, Nászay Palika, Szondy Erzsiké, Triebler Ilma, Wigand Hedvig.

— A szekszárdi ártézi kút. Szekszárd r. t. város képviselőtestületének a városi tanács folyó hó 11-én tartandó gyűlésben fogja bemutatni elfogadás végett azon szerződést, melyet a Szek- szárdon létesítendő ártézi kút tárgyában a kútfúró-vállalkozóval kötött. A szerződést elfogadás után a törvényhatósági .bizottsághoz terjeszti jóváhagyás végett. így tehát még a nyár folyamán megkezdhető lesz az ártézi kút fúrása.

— Ünnepelt tisztviselő. Megható ünneplésben részesítette Dunaföldvár közönsége Rafael Leó helyettes anyakönyvvezetőt, lapunk régi munkatársát, kit a belügyminiszter Nagyszebenbe helyezett át. A dunaföldvári egyenlőségi körben fényes lakomát rendeztek tiszteletére. Az ünnepelt az osztatlan rokonszenvet két évtized fá- radhatlan szorgalmával szerezte meg. Ő volt a társadalom éltető lelke, ifjúsági egyletek, dalárdák megteremtője, műkedvelői előadások rendezője, ezermestere. — Fáradhatlan szorgalmánál csak szerénysége volt nagyobb. Ezért sereglett a város közönsége, férfiak, nők vetélkedve a bucsulakomára. A bucsulakomán elsőnek Rát- kay László köszöntötte fel az ünnepeltet és kifejezte a közönség iránta való nagy szerete- tét és háláját a sok műélvezetért, melyet a dal és a színművészet ápolásával szerzett. «Nagyon fáj, — úgymond — hogy téged el kell veszítenünk; de ha meggondolom, hogy Erdélyben, ahcl a nemzetiségek közt a magyarság úgyszólván csak szigetecske, kulturális-működésed- del, a társadalom fölvillanyozásával missziót fogsz teljesíteni; le kell győznöm fájdalmamat és örülnöm kell távozásodon.» «§ Azután dr. Schober László ügyvéd nagyon meleg cs megható szavakkal búcsúzott el Rafaeltől barátai nevében. — Rafael a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a fényes és meleg ünneplést, s megígérte, hogy lelkében mindig itt marad, ahol életének legszebh korszakát töltötte. Felköszöntötték még Vastagh Ferenc a dalárda nevében, ifj. Rátkay László a fiatal barátai nevében, I még többen. A közönség a reggeli órákig együtt maradt,

— Kinevezés. A loreskedelmi miniszter dr. Máthis Ferenc vármegyei tb. aljegyzőt, Máthis Kálmán számtanácsos fiát. napidijas fogalmazóvá nevezte ki és a szolgálat elsajátítása végett a szekszárdi postahivatalhoz rendelte.