Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-12 / 37. szám
aligha lesz, de annyi tán mégis, hogy a nagyközönség, mint-egy ember, foglal állást az ily szertelen kívánságokat tápláló osztály ellen s kimondja megtellebbezhetlen ítéletét, hogy a korcsmárosok és vendéglősök elfogadott határozata éppen oly helytelen, mint a mily önző, más osztályokra nézvé^ éppen oly káros, mint a mily megvalósit- batlan. Egészben véve pedig teljesen együgyű. ' Boda Vilmos. A tolnai templom kifestetése. A vidék sekélyes művészeti életében nagy esemény egy templom kifestetése. Sajnos, hogy azonban az ilyen festetés ritkán jelent művészi nyereséget. Mert akárhogy hangozzanak Európa- szerte, sőt világszerte a művészi megújhodás elvei, hadakozzanak bár a legellentétesebb pártok művészi hitvallásaik mellett, az egyházi festők sokkal kényelmesebbnek találják a régi sablonok szolgai utánzását, néhány ipuzeumba került, különben érdemes mester folytonos ujjá- ébresztését, mint az önálló termelés, | korunk igényeihez való alkalmazkodás r^gös útjait. így történt aztán, hogy mig a profán lakás- berendezés, az iparművészet csodáit látjuk lép- ten-nyomon feltünedezni, addig a templomok falairól rég ismert, de meg is unott típusok me- redeznek le, amelyek nem tudnak lelkűnkhöz szólni, mert egy más kor, más művészi mozgalom szülöttei, nincs közük ahhoz az óriási erő- megfeszitéshez, mely napjaink revelációként ható alkotásait eredményezte. Van kivétel is, hogy a szabályt annál jobban erősítse és mélyítse azt az ellentétet, mely a művészeti tárlatok a profán művészet melegágyai és a vallásos festés utánzó, másolgatd iránya közt tátong. Hangsúlyozom, hogy ebben csakis az egyházi festők a hibások s nem maga az egyház, mely a mint a múltban ápolója volt minden uj művészi törekvésnek, mely hangot tudott adni eszméinek, úgy most is szeretettel karol fel minden irányt, mely a szoros vallási felfogást a modern vívmányokkal egyesíti. Hisz csak arról van szó, hogy a művészi kifejezés módja legyen hozzánk mérve, a hang legyen más, a tartalom a változhatatlan régi. Gondoljunk csak I katakombák és a renaissance vallásos művészetének óriás különbségeire. És ki merné mégis állítani, hogy egyik vagy másik nem művészet ? Ha Urban F. tudott a Prága melletti Visechradon egy régi gótikus egyházat a modern festés összes szépségeivel díszíteni, ragyogó színekkel, és nem holt barna tónusokkal, modern ornamenturookkal, melyeken I színes körvonal a stilizálás mesés finomságaival párosul, miért ne haladhatnának a többi egyházi festők is, miért Íveli nekik a Führichek, Corneliusok, Schnorrok láncai közt nyögve, agyoncsépelt formákon rágódni ? Önállóságos, egyéni megnyilatkozást keresünk ma már! A tolnai templom kifestetése művészi nyereség, a magyar vallásos művészet jelentős pontja Sándor Béla, iparművészeti akadémiai tanárnak, a festőnek van invenciója, eredeti kifejező képessége. Egyéniség, alkotó tehetség. Pedig feladata eleg gondot adhatott. A tolnai templom, mint a homlokzatára «vésett felirat mondja, 1773-ban épült, a nálunk széliében látható barokk stílusban. Egész berendezése, oltára, szószéke, keresztelőkutja, de építészeti formái is ennek a stílnek egységesen megalkotott termékei. Már most legalább a külsőségekben alkalmazkodni kellett a művésznek ezekhez a for- mákhóz, csak a kifejezés módja ment át az ő egyéniségének szűvőjén. Innen van, hogy a dekoráció tninták mind a barokk, sőt a rococo készletéből vannak merítve. Megtaláljuk a hajlongó vonalakat, a jellemző kagylókat, pajzsokat, rácsokat, lombfüzéreket. De a hogyan azok a teret kitöltik, a hogyan színezve vannak, az már a művész egyéni .munkája. Az oldalfalak felületei szürkés alapszínben vannak tartva, a melyeket csak a pifaszterek rózsás és sárgás márványozása szakit meg. Viszont a pilaszter- fejek fehéren maradtak, hogy az építészeti tagozás annál jobban hangsulyoztassék;. Ehhez a nyugodt hatású felülethez vannak támasztva az elefántcsontszinre festett mellékoltárok, a melyek szépen leválnak a fal alapszínéről és igy magukra vonják a figyelmet, de nem annyira, hogy a mennyezettől elfordítsák tekintetüket, mert igy akarta kifejteni Sándor Béla művészi készségének egész erejét. A mennyezet dekorációjában már a szinek skálája fogad. Az alapszín tört -zöldes sárga, mely derülten árad szét a boltozati czikkelye- ken. Ezen nyugosznak a stuccót utánzó dom- boruan festett díszítmények, melyeknek barnás sőt fekete árnyékszine a fehérig fokozódik a megvilágított helyeken. Nyugtalan, vibráló, erős volna ez a sok domborított diszitmény, ha nem sikerűi vala a színeket annyi Ízléssel összehangolni. A boltozati cikkelyeket hajtároló lapos ivek már vörös alapszinüek és igy nyomatékosan jelzik a boltmezők határvonalait. Itt-ott kék is kandikál elő a lécvonalak közül, s erre vannak ráfestve a sárga ornamentumok, mint megannyi szögfejek. A diszitméoyi pajzsokra a mezők két szélén zöldes jelvények kerültek, melyek I chorustól kezdve 1 szentélyig fokozatot tüntetnek fel. A mózesi két-kőtábla még az ó- ^zövetségre utal, a pápai tiar;:, püspöki süveg már az egyházról beszél és a szentélyben-Jézus és Máia monogrammjai, 1 kehely és ostya és a szentségtartó a kath. vallás szive lüktetését jelképezi. A boltozat mindegyik cikkelyén egy-egy mező maradt, összesen négy, az alakos képek befogadására. Nem célom a képeket aprólékosan leírni, csak szépségeiket jelzem. Mind a négynek tárgya Szűz Mária életéből van meritvp, minthogy ő a templom védőszentje. A szentélytől kezdve igy sorakoznak : Mária megkoronáz- tatása, Szent István felajánlja a Szűznek a magyar koronát, a Szűz megjelenik Lourdes ben a kis Bernadette-nek és szent Domonkos átveszi tőle az olvasót. A képek megszerkesztésében ismét alkalmazkodott a művész a barokk hagyományaihoz, melyeket Corregia, Tintorett és utoljára Tiepoló annyi ragyogással képviseltek. — Őket követte Lotz és Roskovics is. A barokk mennyezeti képek felfogása eltér a római, román és bizánci képekétől. Ezek a síkba festenek, többnyire tájképi háttér nélkül, a barokk ellenben a per- spectivát szereti, sőt ezzel dicsekszik. Úgy fogja fel a jelenetet, mintha az fenn a magasban játszódnék le vagy az égbolt felhői közt vagy épületek csarnokai közt. Persze ha alulról nézünk egy jelenetet, a perspektíva törvényei szerint minden fölfelé rövidül. Azért aztán nagyok a lábak, kicsinyek a fejek; az oszlopok ferdén állnak ; az előtérben erősek a szinek, fények és árnyékok, fölfelé és hátra halványodnak. De ez mind természetesnek tűnik fel, mert érezzük, hogy a jelenet nem a földön, előttünk játszódik le, hanem a magasban. Azonban kitűnő rajzolónak kell lennie, aki ezzel a festésmóddal próbálkozik, mert a legcsekélyebb perspektivikus hiba is nagyon megboszulja magát és félszeggé teszi a legáhitatösabb arckifejezésü alakot is. Művészünk derekasan megbirkózott teladatával. A koronáztatás jelenetén az előtérben egy angyal pengeti a lantot, térdelő helyzetben. Fenn a Szentháromság és Szűz Mária lebegő alakjai. Ha ránézünk e képre, rögtön megértjük a nehézségeket, melyek e csoport megfestése elé gördültek, de aztán ' megcsodáljuk a művész készségét, mellyel azokat legyőzte. Az angyal ruhája szinte a nagy velenczei mesterek vörös színének füzében ég, az árnyékos részek lilájától a megvilágítottak sárgájáig fokozódik, ellen— Piccolo ! — kiáltott még egyszer Lajos, mire a kis csöpp Hánzi gyerek Jenő és Sándor gúnyos vihogása között Lajos felé rohanva kérdi: — Mi tetszik ? — Te Piccolo, hozzál nekem egy pikolót! Értetted, te Piccolö ? — Igenis kérrrem! — felelt a kis tökmag és tovább rohant. Én is kezdtem érteni a dolgot. Piccolo név alatt szoktam verseket irni és legutóbb a szerkesztő. azt üzente : «Piccolo, igyék maga inkább pikolót, semmint ilyen sületlen verseket faragni.» Dúltam, fúltam akkor mérgemben, sőt párbajra akartam hívni a szerkesztőt ezért a goromba feleletért, de gondoltam magamban, hogy úgy sem tudja senki, hogy ki ez a Piccolo. No meg aztán ha párbajozom azzal a goromba szerkesztővel, hát utóbb is úgy elver, hogy elmúlik a kedvem nemcsak a pikoló ivástól, hanem még a versírástól is. Nem baj az, ha le is hurrogatnak egyszer-kétszer, hiszen a nagy zsenik rendesen úgy járnak, hogy törpe kartársaik nem ismerik fel tehetségét vagy irigykednek rája és ostoba irigységükben aztán le- hurrogatják. Hánzi meghozta ezalatt a pikolót Lajosnak. — Te Piccoló — szólt most Lajos Hánzi- nak megint — hozzál egy pakli tarokkártyát. Érted, Piccoló ? — Igenis kérrrem! — szólt a kis Hánz futva. Alig hogy hozta a kártyát, Lajos a zsebéből kivett egy kis fuvolát és azt mondta a kis Hánzinak: — Te Piccolo, mig én ezt a pikolót megiszom, addig vidd el ezt a pikolót Mayer karmesternek, Érted Piccolo ? Kezdtem magamat rosszul érezni, mert láttam, tudtam és éreztem, hogy e gúny fulánkja felém van fordítva. Nem szóltam azonban semmit, mert nem tudtam, hogy hogyan tudhatták meg az álnevemet. Kiosztottam a kártyákat. Lajos lett a partnerem. Nála volt a 20-as, amit hívtam és a 21-es. Nálam a pagát. De nem volt skizünk, amely leste a 21-est. — Pik! — mondok és kijátszom a királyt. — Oh ló ! — replikázott reá Lajos. Reá adja a 21-est, Jenő pedig skizt. Nagy hahota következik, mind a három felém néz és gúnyos hahota között mondja: — Pik ! Oh ló ! Fogtam a kártyát és Lajos szeme közé vágva modám: — Ilyen éretlen, bamba fráter nem érdemli meg, hogy | . . Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Lajos a dühtől tajtékozva felém ront és pofon akárt vágni. Én is azonban éppen olyan kedvbe gurultam már onnanhazulról, nem vártam be, MIT IGYUNK? Igyunk mohai | , ___ I forrást, ha gyomor-, bél-és légcsőhuruttól szabadulni akarunl 7 11 ™ ,<v t gyünk mohai A C" O I forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. csakis a természetes Szénsavas jgyunj<mohaj I # \ " I forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. ásvanyviz erre a legbiztosabb óvószer. igyunk monai forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk A írehaii L természetes szénsavdús ásványvizföltétlenül tiSzta, kellemes és olcsó savanyu viz; dús .zénsav tartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemei «él».« .*.»•"fSíSS? Jcralalek szent/lenek ugyanon a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezeiőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. ---------------Ke dvelt borviz ! 5296 9—15 Főraktár: Salamon Testvének cégnél, Szekszárdon
