Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-12 / 37. szám
XXXV-évfolyam 37 szám Szekszárd, 1907. szeptember 12 M függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Felelős szerkesztő ' ' Főmunkatárs BODA VILMOS I HORVÁTH IGNÁCZ Lapm^jdonus GRÜMWALü LAJOS tási vámterületeken már az ital behozatalánál rovassék le a fogyasztási adóval együtt. Uj joj ok kiadása előtt a pénzügyi hatóság részéről az ipartársulat véleménye beszerzendő. Ahol ipartársulat nincs, ott csakis a már letelepedett korcsmárosok sérelme nélkül adható ki az újabb engedély. Az adó- és illeték-kivető bizottságokba a kisebb korcsmárosok? is hivatalból hivan- dók be. Ahol ipartársulatok vannak, ott a társulat utján történjék! a behivás. A boritaladó eltörlendő és e helyett a szeszadó fölemelendő. De a határozatijavaslat első és második pontja oly mérvben szorítaná meg más osztályok természetes jogait, hogy az ellen, azt hiszem, szót emelni a sajtónak elsőrendű kötelessége. így hangzik ez a rendkívül sérelmes két pont: Italmérési engedélyt kizárólag az italméréssel hivatásszerüleg foglalkozó korcsmáros és vendéglős kaphasson. Ehhez képest ne adassék ezentúl fűszeresnek, szatócsnak, fogyasztási szövetkezetnek, köröknek, kaszinónak, csemegeüzletnek engedély bor- és sörmérésre. Hát ha ez a javaslat valaha a hatóságok körében visszhangra találna, az egyenlő volna igen széles társadalmi és üzletkörök jogainak oly mérvű megszorításával, anely^ egy nagyon kis számú érdek- csoport javára a legridegebb egyedáruságot állapítaná meg. Képzeljük csak el, hogy a fogyasztó, ha kicsinyben akar vásárolni, nem mehet be a legközelebbi üzletbe, hogy az igényelt bort vagy sört megszerezze, hanem kénytelen a korcsmát vagy vendéglőt felkeresni, Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön t% Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 10D szóig 3 ÍC 74 f, 100—200 szóig 5 <C 74 f, 200—300 szóig 7 1 74 f, minden tovább? 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond so.onkint 80 fiilé. hol, mint tudjuk, magas áron mérik az italt s nem mindég kifogástalan minőségben. Még szomorúbb helyzetbe jutnának a kaszinók és társaskörök nagyszámú tagjai. Ezek tudvalevőleg azért fizetik a sokszor meglehetős magas tagdijat, hogy leginkább vasár- és ünnepnapokon, a heti fáradtságod munka után kártyázás vagy beszélgetés * közben néhány pohár bort vagy sört fogyasztva, üdüljenek. Már most micsoda állapot következnék akkor be, ha az ilyen nagyszámú helyiségek bérlői vagy vállalkozói kénytelenek volnának készleteiket mindig a korcsmából vagy vendéglőből beszerezni, hogy látogatóik kívánságainak megfeleljenek. Igaz, hogy a Szabadkán ülésező korcsmáros és vendéglős urak érezve, hogy határozatukban kissé túllőttek a célon, abba azt is beleszőtték, hogy szerzett jogosat nem kívánnak sérteni. De ebben az esetben fs azok a nagyszámú egyesületek, körök és szőve, kezetek, melyek ezután alakulnának meg, a fentebb vázolt tűrhetien helyzetbe jutnának. Végre mit szólnának, ha a korcsmáro- so.k és vendéglősök kívánsága teljesedésbe menne, a bekövetkezendő helyzethez, Magyar- ország több millió főt számláló bortermelői, kik, a kereslet megcsappanván, kénytelenek volnának termésüket olcsóbb Áron elárusítani. De szerencse, erős a hitünk, hogy nem akal Magyarországon hatóság, mely ily irányú törekvés támogatására hajlandó volna. A papiros türelmes, a kongresszusra összegyűlt urak ráírhatták határozatukat; kérvényt is nyújthatnak be akár az országgyűléshez, akár a kormányhoz. Eredménye TÁRCA Mariska-dalok. i. Hiszek te benned s mégis féltelek A szellőtől is, mely körüllebeg, A napsugártól, amely rád ragyog; Mert lásd, hisz én is csak ember vagyok\ S az embernek az már a végzete, Hogy akkor sújt le rá a sors keze, Amikor élte a legboldogabb: Egy perc s kifosztott koldusnak marad! Remélek benned s mégse nézhetem, Hogy lesz múlttá a még boldog jelen, Mert a jövőtől, mi tagadás, félek, Sötét homályát rettegi e lélek; Mi változást hoz, kémlelem remegve, Mert ha elébe többé nem vezetne Két szép szemednek ragyogó sugára, A szép jövő is rut pokollá válna; Szeretlek téged s lásd, e szerelem Hit nélkül is ur lenne telkemen S pótolná a reményt is, hogyha kell; Óh erős váram ő már én nekem! S te vagy e várnak édes asszonya, El nem rabolhat tégedet soha Belőle senki itt e nap alatt — A mig szerelmem ily erős marad! 2. Már akkor is szerettelek, Mikor nem is ismertelek. Tudtam, hogy a lelked vár rám, Elhagyatva bubán, árván. S már akkor vigasztaltalak, Mikor még nem is láttalak. Dalaimmal rád leltem S rabommá tett forró lelkem. S tudod, mi a sorsunk nekünk? Egymás nélkül mi lesz éltünk? Sivatag, hol nincsen élet — Kifosztott szív, megölt lélek! Honthy István. \ Piccolo. — Tudja mit, kedves (?) mama, ezt ne tegye többé! — mondám tiltakozó hangon anyósomnak. — Hát már annyi jogom sincs, hogy . . . — Maga jogról beszél még ? Majd mindjárt megmondom én magának, hogy hol a joga ? — Nos és hol ? — kérdezte anyósom két kezét csípőjére téve kihívóan ? — Hol ? — kérdém vontatva. — Ott künn t — mondám neki ajtót mutatva. Több sem kellett. Sirt, ordított, jajgatott, hogy borzasztó volt. Hozzá még a feleségem is jött, az is segített neki sírni, jajgatni és engem szidni. — Te goromba, műveletlen fráter vagy 1 Ezt nem érdemelte szegény mama! Ő nem szokott ilyen bánásmódhoz, mert papám finom .. . — Csendet kérek most már magam is. Csendet! különben . . . Azután holnapra tiszta legyen a házam, mert különben én tisztogatom azt ki. Akkor repül ám a felesleges ! — kiáltottam dühösen, mialatt gesztusokkal mutattam meg a repülést. Azzal fogtam magamat és magam után becsapva az ajtót, elmentem. — Ej mit, elmegyek a kávéházba egy tarokpartira, — gondoltam magamban — majd elmúlik a haragom akkor. El is mentem. Ott volt már Jenő, Sándor és Lajos is. — Szervusztok gyerekek ! — Szervusz . . . — Piccolo! — kiáltott a szervusz szó után Lajos, mire Jenő és Sándor gúnyosan mosolygott. Nem szóltam semmit, mintha nem hallottam és nem láttam volna semmit, sőt közömbös arcot vágva kérdeztem még: — Lesz-e tarok, gyerekek ? Orsz. vendéglős kongresszus. Magyarországon mostanában, mintha egyéb fontosabb ügy nem is köthetné le a figyelmet, mindenki kongresszusokra utazik. Minden foglalkozás követői saját érdekeiket tolják előterbe s nagyhangú határozati javaslatokat fogadnak el;.hogy hatásosabb legyen, mindég «egyhangúlag.» Hát ha valaki, úgy én elismerem mindenkinek a jogosultságát arra, hogy társuljon, szövetkezzék, egyesületeket alakítson, mindazon célzattal, hogy saját érdekei kellő támogatásban részesülhessenek, természetesen mindig azon határok k zött, hogy egy foglalkozás se kívánjon magának, rideg önzésből mindent lefoglalni, még olyat is, mely más körök érdekeit igen közelről érinti. Ilyen határozati javaslatot fogadott el múlt szerdán Szabadkán az ott ülésező magyarországi vendéglősök kongresszusa is, mely egyes részeiben nemcsak a kereskedői, hanem az egész bortermelő osztályt nagyon érzékenyen érinti s szó nélkül, azt hiszem, nem hagyható. Nem szóllok a határozati javaslat azon részeiről, melyek a vendéglősök üzletkörét közvetlenül érintik s igy arra csak üdvös hatással lehetnek. így például, hogy pálinkamérés jellegével biró üzlet ne nyerjen ezentúl jogot bor- és sörmérésre. Az italmérési illeték osztályainak arányosabb beosztása és a magánfogyasztó, ki nagyobb mennyiségben hoz be bort a vámterületre, vonassák be at. ital-illeték viselésébe, miáltal a korcsmáros illetékterhe a kincstár károsodása nélkül önmagától is csökkenni fog. Az ital-illeték a zárt fogyasz-.
