Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-27 / 26. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 2 Záróünnepéljek. Polgári leányiskola. A szekszárdi államilag segélyezett községi polgári leányiskola növendékei folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor tartották meg a «Szekszárd- Szálló» nagytermében záróünnepélyüket. Ezt megelőzőleg a belvárosi róm. kath. templomban Te Deum volt, melyet szép szentbeszéd után Szabó Géza hittanár végzett. A záróünnepélyen igen nagy számban jelent még a közönség. A műsor a következő volt: h Himnusz: Énekelték a növendékek. 2. A jó tündér. Irta Szász Károy. Szavalta : Hoff Ilona IV. o. t 3. Szilágyi Erzsébet. Irta Tóth Kálmán. Szavalta Ágoston Erzsi III. o. t. 4. Ibolya tündér. (Hazslinszky Gusztáv) Énekelték- a növendékek. 5. Fiamnak. Irta Arany János. Szavalta Dicenty Anna IV. o. t. 6. Vándor madár. Irta Ábrányi Emil. Szavalta Kovács Anna IV. o. t. 7. Magyar népdalok. (Dankó Pista, Fráter Loránd.) Énekelték a növendékek. 8. Ágota kisasszony. Irta Kiss József. Szavalta Kayos Magda IV. o. t. 9. «Virágálom» c. alle­gorikus játékból részlet. Énekelték a növendékek. Í0. Losonczy özvegye. Irta Tóth Kálmán. Sza­valta Kovács Jolán IV. o. t. 1.1. Czinka Panna. (Siposs Antal.) Énekelték a növendékek. 12. A csalán. Irta Tompa Mihály. Szavalta Szigeti Erzsi IV. o. t. 13 Nemzeti induló. (Hazslinszky.) Énekelték a növendékek. 14. Szózat. Énekélt'ék a növendékek. A negyedik osztályt végzett növendékek közül társai nevében Csepke Irma szép búcsú­beszédben mondott az igazgatónak és tárttestü­letnek hálás köszönetét és egy gyönyörű csokrot nyújtott át hálájuk jeléül. Erre KoVácsné Nagy Luiza meghatóan feleit. Ezután az igazgató ki­osztotta az ösztöndíjakat és jutalmakat. ÖSztön- dijat nyertek az Amizoni-álapból egyenként 17 korona 65 fillért: Tóth Anna IV. o. t. és 1 Schandl Mária III. o. t. szorgalmuk éS jóviSe- letükért. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank adományát, egy drb. 20 koronás aranyat kapta Kayos Magda IV: o. t, jóviselete és szorgalma jutalmául. Az iskola, segélyalapjából jutalmat nyertek :• Vinkovits Gabriella IV. o. t. egy 20 koronás aranyat jóviselete és a tanulmányokban tett előmenetele jutalmául. Farda Mária IV. o. t. és Gál Erzsébet II. o. t. 1—1 drb. 10 koronás aranyat jóviseletük jutalmául. Jó magaviseletéért jutalomkönyvet kapott az I. osztályból Hoff Mária, a II. osztályból Kálmán Luiza, a III. osztályból Nyitray Leona, a IV. osztályból Landauer Julia. Jutalomkönyvet kaptak jóvise­letük és a tanulmányokban tett előmenetelükért az I. osztályból Bodnár Mária, Kiss Olga, Lovich Mária, Matzon Anna, Müller Erzsi. Á II. osz­tályból Lebensfeld Szeréna, Gyimóthy Anna, Alacs Edith. A III. osztályból Hauk Jolán, Kiss Margit, Kramolin Emilia, Ágoston Erzsi, Széky Krisztina, Fischhof Sára, Várkonyi Dalma. A IV. osztályból Hoff Ilona, Konstanczer Mária, Kovács Jolán, Müller Erzsi, Székelyi Gizella. Jutalomkönyvet kapott a kézimunkában tanú­sított szorgalmáért Spehár Ida IV. o. t., a rajz­ban kifejtett szorgalmáért Parrag Julia IV. o. t. Polgári fiúiskola. Egy hosszú tanév után a szekszárdi polg. fiúiskola tanulói múlt kedden d. e. 8 órakor zászló alatt vonultak a szekszárdi belvárosi róm. kath. templomba, ahol Szabó Géza hittanár Te Deumot és nagymisét végzett. Innen az ifjúság az intézet tornatermébe ment, hogy ott az évzáró ünnepélyt megtartsák. A lélekemelő szép ünnepélyt a Hymnus eléneklésével kez­dették meg. Utána Krámmer János igazgató a tőle megszokott szónoki hévvel tanulságos al­kalmi beszédet tartott a hallgatóság általános nagy figyelme között. Ki kell emelnünk azt a meglepő szép sikert, amit az ifjúság az ének­ben elért, ami természetesen Moudry Hugó énektanár érdeme, aki a tanulókat két szólamra tanította be. A szavalások is mind sikerültek voltak. Az ünnepély műsorát itt közöljük : 1. Hymnus. Énekelte az ifjúság. 2. Alkalmi beszéd. Tartotta Krámmer János igazgató. 3. Hajós dal. Bellmanntól. Előadta az énekkar. 4. A magyar nyelv. Pósa Lajostól. Szavalta Engel Gyula I. o. t. 5. Vágy. Arany Jánostól. Szaválta Horváth Gyula I. o. t. 6. Kedves vendégek. Petőfi Sándor­tól. Szavalta Tamaska János IV. o. t. 7. Esti dal. Bethoventől. Előadja az énekkar. 8. Nemzeti szin. Rudnyánszky Gyulától. Szavalta Klein Ede 111. o. t. 9. A magyarok Istene. Petőfi Sándortól. Szavalta Kálmán László III. o. t. 10. Népdalok. Előadta az énekkar 11. Egy lírai költő keservei. Monolog. Német A. Jenőtől. Előadta Járó Károly 111. o. t. 12. A rab. Petőfi Sándortól. Szavalta Gellmann Aladár III. o. t. 13. Induló. Kükentől Előadja az énekkar. 14. Kont. Garay Jánostól- Szavalta Birner Lajos VI. o. t. 15. A celli búcsú. Endrődy Sándortól. Melodráma. Szavalta Wendl Károly IV. o. t Zongorán kisérte Moudry Hugó tanár. 16. Viharban. Dürnertől. Előadta az ének­kar. 17. Jutalmak kiosztása. 18. Szózat. Éne­kelte az ifjúság. A jutalmazások a következők: Ösztöndíjak es jutalmak. Szorgalom- és jó magaviseletért ösztöndíjat nyertek: Hofbauer Ferenc III. ésl Rubint János IV. o. tanulók a Bezerédj István- féle alapítványból egyenkint 21 K 18 fillért; Debreczeni Zsigmond I. o. t. a Tolnamegyei iskolatanács-féle alapítványból 19 K 84 fill, és Liszbauer Ferenc V. o. t. az Amizoni-féle alapít­ványból 17 korona 65 fillért. Jutalomdijat nyer­tek : Szántó István IV. o. t., 'Engel Gyula I. o. t. és Glökner Konrád I. o. t., utóbbi a magyar nyelvben való haladásáért 10—10 K.; Bocskor Árpád, Mohai János és Weisz Sándor I. o. t. 5—5 K, Laczó József III. o. t. a természetrajz­ban való előmeneteléért 5 koronát. Jutalom­könyvben részesültek : Neubauer Gyula, Föglein József I., Luther Gyula, Szálbach Péter II., Németh Béla, Pápay Károly III., Góczy Rezső, Koncz Jenő, Huber János IV. és László János VI. o. tanulók. Tornadijul 2—2 koronát nyert : Kapitány Géza III., Kálmán László, Klein Kál­mán II„ Hödl Gyula Vendl Károly IV. o. tanulók. TÖVISEK. Szezon végén. Oh I Kedves pamlagom Be áldott, puha vagy, Ki téged feltalált, Az volt ám még az agy. Nem mondtam, csak úgy gondoltam magam­ban, amint ebéd után végig nyújtózkodtam egy szemű szobám fakó pamlagán s csibukomból valóságos füstfelleget eregetve adtam át magam az édes semmittevésnek. Már-már azon voltam, hogy no mindjárt beérek a boldog álomvilág paradicsomkertjébe, midőn valaki benyit a szo­bámba. A szedőgyerek volt. Megismertem mindjárt sunyi ábrázatáról. Kezében levelet szorongatott. — A szerkesztő ur küldi. Erre már erősen megszeppentem. Mert nagy sor ám az, ha a szerkesztő ur arra »vetemedik», hogy ilyen tájban levelet írjon. Végig számlál­tam először I kabátom gombjain, hogy fel­bontsam-e vagy ne . . . Eh ! Felbontom. Majd hányát vágódtam az ijedtségtől. Arra kéret a szerkesztő ur, hogy Írjak valamit . . . valami jó prózát. Tárgy és terjedelem szabadon vá­lasztva. A szedőgjrerek rreghátrált tekintetem elöl. Mit, hogy én prózát Írjak, aki talán még az imádságot is versbe szedem ! Nem, ez vért kíván. Felhajtottam egy pohár szekszárdi bikavért. — Leülhetek kérem ? — kérdi a szedő­gyerek. ; országúton, Szili-Sárkánynál közibénk vetődött. Fogalma sem volt, hogy egy honvéd had­osztállyal találkozott. Még ők kezdték a »Halt wer da«-val, de midőn előcsapatunk megadásra szólitotta fel őket* és körül akarta keríteni, hir­telen fordulattal elvágtattak. Hárman azonban fogva maradtak. Csornához közel voltunk és mert a menekült őrjárat jelentése folytán félni lehetett, hogy az ellenség felriasztva csatakészen vár bennünket, minden kimerülésünk dacára Kmetty erőltetett gyors menetet vezényelt, bár a már kimerült legénység nagy része kidült és hátramaradt. Minket a 45. zászlóaljat Kmetty a fentálló embermagasságu buzavetéseken keresz­tül balrakanyarodással kirendelt, hogy a köz­séget oldalról a kerteken keresztül támadjuk meg — az ágyuszóval adott jelre — s a fő erő a nagy utca vonalán indult támadásra. Természetes dolog, hogy mi, a 45 zászlóalj kanyarulata miatt a’ buzavetéseken keresztül nem érhettünk az elhamarkodott támadás idejé­ben tuleröltetett feladatunk teljesítésére s midőn a kerteken keresztül, oldalról a község fő­utcájába betörtünk, már akkor kétségbeesett erőlködéssel folyt a csata. Az ellenség részéről a császár ulánusok halált megvető hősiesség­gel támadva vágtattak a községen keresztül a fő utcán betörő fő erőnkkel szembe. Az ellen­séges gyalogság minden felé csoportosult és sorakozott az ellentállásra, s éppen idejében keveredtünk oldalról, a már védekezve fámadó és sorakozó ellenség sorai közé, részint az udvarokban hullámzó ellenséget más részben a már felvonuló utcai • csapatokat tehetetlenné téve, úgy. hogy jó lélekkel mondhatom, hogy a csornai csata eredményébe a 45. zászlóaljnak nagy része volt. Miután magam is a sebesültek közé tartoztam, kérkedés nélkül el kell monda­nom szerencsés sebesülésem esetét. Soha jobb hangulatban, harcvágyóbb nem voltam, mint a csornai csata alkalmával! Bosszantott, sőt fél­tem, hogy hibánkon kívül elkésünk, a csata zaját hatlottuk, de röpüini nem tudtunk 1 Elég volt mászni. A mint a leganységet buzdítottam s a csatazaj irányában a kerteken és udvaro­kon keresztül, oldalrul vezettem az utcai harc­térre, láttam, hogy a szomszéd udvarán keresz­tül nyomuló egyik altisztem legényeivel együtt együtt egy veterán ellenséges, altiszttel s csapa­tával már szuronyhegyre keveredett s néhány áldozat már mindkét részről a földön feküdt részint halva, részint sebesülve. Természete hogy az engem követő csapatommal segi* gükre mentem, de ezt látva ellenfeleink meg­futamodtak. Mintegy a negyedik-ötödik ház előtt azonban az ellenséges altisz.t megfordult, reám fogta fegyverét és tüzelt. De miután az utcai csatában a már akkor visszariadt császár- ulánusok a mi puskatüzünk között vonultak vissza s a gyalogság küzdőtere csakis a falak mentén folyhatott, s mert az én ellenséges altisz­tem — helyettem — a ház falát találta előttem meglőni, melyből azonban én is megkaptam mellemre az ütközve reám pattant golyót, melynek ütése pár napi hideg borngatással nyomtalanná vált. Nagyobb bajt okozott, egy a jobb lábszárcsontomon felül történt szurony- szurás, melyet magam sem tudom, hogy a csata hevében hol kaptam és csak a golyó ütése ál­MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a1 legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes 2i szénsavas-vizek királya: ä 55295. — 15. MÁGNES Forrás. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsőbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Főraktár: SALAMON TESTVÉREK cégnél, SZEKSZARDOV, I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom