Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-09 / 19. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 május 9 sárbogárdi megtenniük Fogad nának s et méltó bünte n etenként csak egy utat gy másként gondolkoz- elytelen viselkedésük Boda Vilmos. Nem ;’!ell éljen Kossuth. Zalarwcgye tapolcai járásából kétszáz tagú küldöttség tisztelgett Kossuth Ferencnél és mon­dott köszönetét a balatonvidéki vasút létesí­téséért. Menjünk vissza tizenkét esztendővel. A tapolcai mandátum 1895-ben gazdátlanná vált. JVfeghalt a nagy szőlősgazda, a liberális párti Csigó Pál, akit 1054 szótöbbséggel válasz­tott meg a filokszéra-vész által borában, egye­düli kenyerében sújtott kerület. Quid nunc ? A íeleletadás érdeme Hentaller Lajosé. Léptes­sétek föl Kossuth Ferencet. Sürgönyözte, taná­csolta. Fölléptették. Nem a nagyságos, a méltó- ságos urak, hanem a lelkes, a derek balaton­füredi nép. Tapolcán, a kerület székhelyén meg az iparosok, a kereskedők, az ügyvédek, a föld­birtokosok közül a három Saáry-testvér, fiai a törhetetlen kuruc Saáry Istvánnak, akiről Eötvös Károly műveiben sokszor emlékezik; a köz­hivatalbeliek, az adóhivataltól fizetettek közül pedig csak egyetlenegy: Vastag János polgári iskolai tanár. Megérdemli, hogy kiírjam nevét. Mint istenasszony a habokból, úgy válnak ki a Veszprém—somogyi homokon Siófok, Ba- latonföldvár, Fonyód. És élénkülnek, virágoznak Lölle, Boglár, meg a többi partmenti falvak. Mig kiesett régi szép híréből a zalai oldal. Stagnál. Pedig itt vannak a költő énekelte Szigliget, Ba­dacsony, Csobánc; azok ormain, mélyén az ozonos levegő, az árnyat, enyhet adó erdők, a természet szépségeiben pazar vidék, kirándulá­sokra a minta-kőutak. De hát amoda az izzó fővárosból ötször menekülhet naponta az em­ber. Ott van a déli vasút. Csak pár óra és övéinknél s a ringó habokban lehetünk. Vasutat zalai Balatonnak is! Akkor majd itt is lesz jlődés, gyarapodás. És a szomorú szüretek helyett vidám fürdőszezon. Bánffy hát jnagát a vasúti államtitkárt, Vörös Lászlót küldötte le Kossuth ellen. Dár- dásai voltak Gajári Ödön és Kubinyi Géza, a hírhedt komáromi. Máj akkor egy húron pön- dültek, mint a darabontvilágban. Vörös László különvonaton utazott a kerületbe Győrön s a vasmegyei Kiscellen át. Mindjárt vasútépítő most is ép oly nyugodt biztonsággal beszélt, mint délután.^ Megesküdvén annak a valakinek ; — Csak a halál választhat el tőled ! Még akkor éjjel, Szentkereszti Elvira egy golyót röpített a szivébe. Abba a szívbe, amely oly merész volt, hogy olyat szeretett, akit nem lett volna szabad szeretnie. Fekete gyásszal -vonták be a falakat. Gyász függönyöket raktak. A szoba közepén álló »ravatalra rá helyezték a keskeny fehér ko­porsót. Mindent úgy rendeztek el, a hogyan a családban szokás volt. A fehér koporsó £ehér párnáján nyugvó barna hajú ifjú halott mindezekről nem vett már tudomást. Pihent nyugodtan. Még mosoly is volt az ajakán. Vájjon a büszkeség mosolya volt az, hogy betöltötte, vagy gunymosoly volt, hogy kijátszotta a családi tradíciót. mérnököt is vitt magává!. Tapolcán a főtéren, a nagyvendéglő előtt, ahol egykor Verhovay, Vadnay traktálta gombával a népet, — ott hir­dette az államtitkár, hogy mi lesz a liberális hozomány. BalaJonvidéki vasút. Mikor azonban legjavában rázná ki császárkabátja ujjából a vasutat, — bele harsogott egy öblös torok, Nem köll vasút, éljen Kossuth'. A népiélek spontán megnyilatkozása volt ? Vagy ötlete Barabás Bélának, Papp Eleknek, más verzió szerint Lukács Gyulának ? Nem tudom. A bájos pártoktól tova sodort a sors. De mint volt pártelnök igen, hogy szállóigévé lett a kerületben, csatakiáltássá a választási harcban. Hiába tüzelt Hertelendy Ferenc a vármegye leg­jobb szónoka, a későbbi zalai főispán, hiába szónokolt, humorizált, nevettetett Bessenyey Fe­renc : — mint a . sirály a fodros habok fölött szállt, repült falurói-falura, szivekbe, lelkekbe ez a rigmus : A magyar nép képviseletének há­zába a mi vállainkon akar bevonulni az alkotó apának visszatért fia. Elejtsük, hogy vasutat kapjunk ? Száraz kenyerünk helyébe puha^ ka­lácsot I Nem. Szegények vagyunk, de becsüle­tesek. Nem kell vasút, éljen Kossuth 1 Pedig ráadás is volt. Bőven. Borban, sör­ben, pálinkában, pántlikás szivarban, guruló’ sárga csikóban, repülő tizes, százas, ezres ban­kóban. Meg Bánffy-korabeli hivatalos szelíd nyomásban. Például. — Egymásután hetvenhatan szavaztak le Balatonhenyéből. Vörösre egy sem. Van még szavazó ? — Tizenhat; de otthon ma­radtak, uj hitüek, tiltja a vallásuk, hanem ha Kossuth apánk fiának szüksége lesz rá, azok is eljönnek. — E kis községben egy esett ma­lac miatt nyolvan embert büijtetett meg a szol- gabiró. Igazi pocsék idők. Országra szóló küzdelem' lett. — Barabás Bélán, Papp Eleken és Lukács Gyulán kívül, a függetlenségi képviselők közül részt vettek még abban $ Hentaller Lajos, Illyés Bálint, Kállay Lipót, Kolozsváry Kiss István, Komjáthy Béla, Lakatos Miklós, Nánás9y Ödön, Olay Lajos, Sturmán György, Tóth János, Veress Sándor. — Justh Gyula az országos pártelnök nem jö­hetett | de ő is kivette részét, bizonyságom ke­gyelettel őrzött levelei. — Aztán Kossuth kör­útja ; a tapolcai bevonulás ; a füredi, a köves­kállai, a kővágóőrsi, az antalfai, a kapolcsi fogadtatások. Hej, hogy lángolt a lelkesedés, mintha tüzet fogott volna a zalai Bakony min­den szálfája és mint égzengés hangzott: Nem kell vasút, éljen Kossuth 1 1895. április 11-én lett mégválasztva Kos­suth Ferenc. — Elmaradt a vasút. — Milliókkal károsították meg vidékünket! Krokodilkönyez- tek a bukott párt, akkor pukkadozó, immár megtért korifeusai. Vörös László sokáig volt még államtitkár s miniszter is lett, — azonban alighanem kilyukadt az a vasuthozó kabát, mert a balatonvidéki menyecskéknek, leányoknak nem adott többé alkalmat, hogy énekelhessék ismét: Jön a gőzös, extracugos. — Tapolcára. — Vagy az államtitkár is, a miniszter is elfeledte, mit Ígért a képviselő-jelölt ?! . . . Kossuth, a miniszter nem feledkezett meg arról, amit nem Ígért, de amit a magyar tenger nemcsak természeti szépségekben, hanem rejtett kincsekben is gazdag zalai oldala ércekében szükségesnek látott. — 1907. április 11-én jelent meg a lapokban, hogy a király szentesitette a balatonvidéki vasútról szóló, Kossuth Ferenc által létesített törvényt. Éppen tizenkét éves fordulóján — tapolcai képviselővé lett meg­választásának. — A füredvidéki fensikon s a rajongóan lelkes Kapolcs és a legtöbbet küz­dött Tapolca völgyén e napon, bizonyárá ból-' dogan szárnyalt, mint örömmámorosan tizenkét évvel előbb — az egykori riadó második sora:. — Éljen Kossuth 1 Dr. Mányoky Gyula. A kereskedelemügyi miniszter leirata. Nyomorúságos vasúti összeköttetésünk az ország szivével, Budapesttel továbbra is — saj­nos — megmarad. Vasúti mizériáinkat még gróf Apponyi Géza főispánunknak sem sikerült nemes intencioju közbelépésével megszüntetni" Ezt igazán nem reméltük, mert a múlt évi szep­tember hó 21-én ebben az ügyben fentjárt kül­döttség azzal jött haza, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter teljesíteni fogja Szekszárd r. t. városnak és Tólnavármegye közönségének jogos és méltányos kérelmét. A Reményeinket megsemmisítő miniszteri leirat igy hangzik: A 4002. és 4003. sz. vonatok közlekedé­sének az uj vonatpár engedélyezése fejében a város közönsége által javaslatba hozott beszün­tetését nem találtam engedélyezhetőnek, mert ez a sárbogárd—szekszárdi vonal mentén fekvő és Tolnavármegyéhez tartozó, hivatalos és magán­ügyeik folytán is természetesen Sznkszárdra gravitáló községeknek érdekeivel a legélesebb ellentétben volna, amennyiben ez az érdekeltség megfosztatnék a Szekszárddal való kedvező összeköttetéstől, mellyel az utat egy nap alatt megtehetik, mig a város közönsége által javasolt uj rend szerint előtte való nap kellene az érde­kelteknek elutazni, amennyiben dolgukat délelőtt el nem végezhették, csák harmadik nap térhet­nének vissza. Az uj vonatpár tehát csakis a jelenlegi vonatok megtartása mellett volna bevezethető. Ehhez azonban a jelenleg szolgálatot tel­jesítőkön kívül egy további mozdony és vonat- szerelvény volna szükséges, amivel a m. kir. államvasutak igazgatósága a fennálló -nagy hiány mellett ez idő szerint egyáltalán nem rendelkezik. De ettől eltekintve egyéb akadályai is van­nak, hogy a két uj vonatpárt engedélyezhessem. Nevezetesen ezen vonatpár csak az eset­ben volna engedélyezhető, ha a vonal előzőleg éjjeli forgalomra berendeztetnék. Ez mintegy 47,000 korona befektetési és azonkívül minteg 14,000 korona évi személyzeti költség szaporulattal volna összekötve. Ehhez járulna továbbá a vontatási költségek szintén évi 44,000 koronával való megnövekedése. Mindezekhez hozzá számítva az alkalma­zandó uj mozdony és vonatszerelvény befekte­tési értékét, a jelentékeny költség többlet a vonal ez időszerinti csekély forgalmával indokolható annál kevésbbé volna, mert az ez által elérendő gyorsvonati csatlakozásnak hasznát az utazó közönségnek aránylag csak csekély része veheti, és igy a kérelmezett vonatok kellő kihasználá­sára sem lehetne számítani. A vonatok alapsebességének kérelmezett felemelésére még megjegyzem, hogy az csak a felépítmény megfelelő megerősítése után volna keresztül vihető, ami mintegy 72,000 korona beruházási költséget okozna. Ezzel szemben pedig az elérhető előny csak az volna, hogy Sárbogárd és Szekszárd között a menetidő mint­egy 40—50 perccel volna megrövidíthető. Minthogy pedig kellő fedezet hiányában a m. kir. államvasutak vonalain égetően szük­séges beruházások közül is csak az országos Sirolin Emeli az étvágyat é»» testsúlyt, megszűrt* tett a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenSög . .. „Roch#* eredeti csomagolást, '- - W*“ «*«' r«nde,e,re a gyógyszertárig _A oan. — Ara űvegenkürt 4.— korona. Roehe F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc} ÖL 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom