Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-16 / 20. szám
XXXV évfolyam Szekszárd, 1907 május 16 Függetlenségi és 48-as-Kobsuth^párti politikai hetilap Bokréta. Bokrétába kötöm azokat a virágokat, amelyek után mi szekszárdiak annyira vágyódunk. Hadd pompázzanak itt előttünk e lapok hasábjain, hadd szédítse ezeknek a virágoknak az illata polgártársaimat, legalább képzeletben. A valóságban isten tudja mikor fogjuk őket közvetlen közelből élvezni. A dunai erdő vizenyős talaján ezrivel virít a májusi gyöngyvirág. A mi májusi gyöngyvirágunk a májusi vasúti menetrend- j ben nyílott volna ki, ha Kossuth Ferenc rá nem lehel, mielőtt még sohasem látott, sokszor remélt bimbói hasadozni kezdettek volna. Jobb menetrendünk nem lesz, mert ahhoz sok bakter kellene, a sok bakternek sok ház, a sok ház sokba kerül. Sok pénz nincs, hát nincs jobb menetrend se. Bokrétánknak, — szekszárdiak — ez az egyik virága. « Piacunkon a tisztaságot városunk tartja fenn, de a helypénzt az urodalom szedi. Leg- I közelebb kiköveztetjük a piacot, hogy az I urodalom bérlője lakkcipőben szedhesse a j helypénzt. A mienk a teher, az urodalomé« a jövedelem.* Vájjon lesz e ez a jövedelem valaha a városé. Azt mondják, hogy igen, ha megveszi. Nohát akkor siessünk, legalább nem mérgelődünk a felett, hogy mi kövez- tetünk, mi tartjuk a piacot tisztán és más szedi rajta a hasznot. Csak akkor ne legyen ez is a mienk, amikor jobb menetrendünk lesz ! * Álljunk meg csak még egy kicsit a piacon, hiszen esős időben úgyse lehet ott megállni, mert nem tudja az ember, hogy merről nagyobb a veszedelem, felülről-e az esőben, vagy alulról a feneketlen sárban. Most jó idő van, hát beszélgethetünk a — — — piacról. A piacot azért csinálja egy-egy város, hogy ott termelő és fogyasztó közvetlenül érintkezzék, ha nem is mindig, de legalább a nap bizonyos órája alatt. Ez a rend védelmezi a fogyasztót, de védelmezi, oltalmába veszi a termelőt is. Mindkettőnek érdeke az, hogy az^ymással való közvetlen érintkézés folytán az igazi, a valódi árban állapodjanak meg és az adásvevés alkalmával egyik se károsodjék. Ez a virág még messze van tőlünk, ezt egyhamar nem kötjük bokrétába. * A világítás — a sötét foltja városunknak — szóba került a képviselőtestület előtt. A telepesek kezdették. Az kérték, — szinte komikus — vigyék el^ lámpáikat. De rajt vesztettek, mert egyik városatya meg azt mondotta, hogy nekik meg adjanak lámpákat. Csakhamar kiderült a félreértés. A telepesek azt kérték, hogy vigyék ‘el tőlük a petróleumlámpákat és adjanak helyette villamlámpákat, a városatya pedig nem az igy fölöslegessé vált lámpákat kérte, hanem valódi Siemens-féle villamlámpákat kért. Felelős szerkesztő S&bk Főmunkatárs BODA VILMOS f HORVÁTH IGNÁCZ Laptutájdonos GRÜNWALD LAJOS Hát hol a virág, a bokrétába ? — kérdi mindenki. Hát — -v-. — ott a' bizottság. Bizottság ! Eszembe jut a sok közül egy másik bizottság, amely a városi i.lkalmazottak fizetésemelését tárgyalja. Ezt nem kötöm be . a bokrétába. Ez már kétszer ülésezett.. Ennek a bizottságnak azt ajánlom, hogy vegye figyelembe azt, hogy «Bis dat, qui cito dat», mert különbenit is beköthetjük a menetrend mellé a bokrétába.- *v A posta- távirda, a katonaság kérése, a-polgári leányiskola uj épülete, a csendőrlaktanya, az ártézikut, a vízvezeték, az utcák tisztántartása, öntözése, a koldulás ügye olyan virágok, a melyéket még nem lehet a mi bokrétáinkba kötrii, de némelyik oly régen virít előttünk,’ hogy már-már hajlandó vagyok a bokrétába fűzni. Majd megfeledkeztem a városi mérnökről. Ezt, mint elér- hetlen virágszáTat, én még nem kötöttem be a «Bokrétába», de..már sokan ott látják. Hej,'de sok virágnak * is* van, amiben mi csak bizottságokban,’ de a valóságban, közvetlen közelről nagyon sok idő múlva, vagy sohasem gyönyörködünk. Veritas. A föld munkásai. A nyolcvanas években Kis László volt a pápay Esterházy grófok jószágigazgatója. E sorok írója a Veszpréxnmegyében egykor hires- neves Tóth Lajosnál, az Esterházy, Erdödy> Zichy, Wallis grófok uradalmi ügyészénél -yolt gyakorlaton. Egy alkalommal együtt mentünk a győrmegyei tekei gazdaságba, Esterházy Pál, a most követségi tanácsos birtokára. A Pálmajor- ban egy trágya Csimborasszón vagy 40 4—10 éves gyerek, flu és leány viaskodott. Sziget- várast játszottak. Püfölték, páholták egymást visítottak, mint huszonöt késre tartott malac, üvöltöttek, mint ötven sakál és káromkodtak, akárcsak egy öreg béres. Felnőttnek hírmondója sem volt, mindenki a mezőn, a földeken. Iskoláztatás, népnevelés — jegyeztem meg. — Drágább lenne akkor a cseléd — válaszolta nagy talenturaü bonorum director. Több mint negyedszázad tellett el azóta. Változtak, jobbultak a viszonyok, de ném ez a felfogás. Messze mögötte áll még mindig a magyar népnevelés a németnek, a franciának, hogy ne is említsem a nálunk szegényebb svédet. Az iskolába nem járók, az irni-olvasni nem tudók legnagyobb kontingensét ma is a cselédgyermekek adják. Pedig a mai kenyérmezei csatákban nem elég csak a fizikai erő; értelmi is kell.. Csakhogy bár nem járja már «huncut a paraszt, ameddig araszt», de egyre grasszál még, hogy nem betű köll annak, hanem nyáron ts sonka, szalonna, hogy annál erősebb, szivósabb legyen. Tisztelet a kivételeknek. A cselédnép maga sem szeréti iskoláztatni, gyermekét. A kérését szűkös, családja tagját alighogy anyányi múlt, segítségül veszi a családi---------------- ----| ke nyér öregbítésében, A mezéig munka sokfélesége erre bőséges alkalmat nyújt s a lekötött olcsó kezeket szívesen fogadja, sőt paesszivnálja az ispán, az intéző, a kasznár, Télen pedig a messze iskoláig az utat befújta a hó, vagy' tér-. dig ér a sár, a könyv helyett marad hát a kályhákuckó^ IJfem j,ól van ez igy ! A magyar nemzeti államnak szüksége van, hogy a nyelvben, szívben lélekben magyar mindinkább fölötte álljon a nemzetiségeknek, számban, vagyonban,^értelemben. Az uradalmak mezei cselédsége majd mind fajmagyar. A bölcsen építő a porszemeket is fölhasználja. Nem elég a javaslat rendelkezése, hogy a gazda fizesse a fele tandijat, felelőssé .kell tenni gazdasági alkalmazottja iskoláztatási kötelességének teljesítéséért és szorítani kell őt arra is, hogy az' iskolába és haza szállíttassa cselédjéi tanköteleseit. 1 . / Az amerikai vérveszteséghez másik nemzeti csapásként járul a mindinkább és főleg a magyarlakta vidéken terjedő egy gyerek-rendszer. Mindenütt kivételek azonban-a gazdasági .cselédek. Ezeknél a szülő szülöttjét isten áldásának tartja ma is. Minél‘'több a kéz, annál több a kereső. •Ámde ahol sok a gyermek, ott sok tehénhaszonra is van szükség. Az uradalmak nagy része meg is adta gazdasági alkalmazottjainak a tehéntartást, de számos gazdaságban e helyett na-_- ponta egy liter tejet adnak, sőt vannak, ahol || csak1 kfilön fizettségérL És a szegény béresné, kocsisné saját pénzéért sem vehet ott jót, ahol »akar, csak á gazdatisztnél, esetleg vízzel higi- tottat. Több rendelkezése van a javaslatnak, amely - disharmoniál az általános, jogelvekkel. Büntetőjogi" kényszer magánjogi kötés biztosítására,.' megtörésének megtorlására, ennek az illata bizony középkorias, A salus reipublicae . . . Igaz. Ámde a legszaporább magyar néposztály gyermekei jól táplálkozásának kérdése is közérdek. Ne hulljon el ötven százaléka a hét éven alul lévőknek! Egy - liter tej nem elegendő, abból nem kerül túróra, tejfölre, vajra. Ez az egy literes szatócskodás különben is lealázó a földbirtokosra, a bérlőre. Éppen nem úri tempó. Nagy gazdaságban a cselédi tehéntartás észre sem vehető teher. Nem kell engedni, hogy az uradalmak fölhagyjanak a méltányos, a humánus szokással, törvénybe kell iktatni nagy gazdaságokban a cselédség részére családonkint egy- egy tehén tartásának másithatlan kötelességét. A gazdásági cseléd helyzete kctöttebb függőbb, mint a gyári, az ipari alkalmazotté. Majdnem mesgyés a szolgasággal. Régi igazság !' a hatás visszahatást.szül; sokkal inkább* meg van hát benne a vágy az önállóság iránt, mint a műhelyek, a gyárak dolgozóiban. Az urasági cseléd ameddig lát, mind egy emberé, pedig a föld osztható, nem mint a ház, a gyár, a gép. Nem kell szociálistápak lennie, hogy elkeseredjék a sors, az intézmények ellen: százezer hold eggyé, százezreké egy sem. A földhöz van kötve, azon dolgozik nappal, arról álmodik éjjel yf minél idősebb, annál többet. Nem a dolog nélkül való élhetés az ő penziós álma, hanem . egy kis bogánhátu viskó, pár hold aranykalászos föld. Ahol magának vethet végre, övéinek arathat valahára. Ámde ez a inai viszonyok kö.
