Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-09 / 19. szám
Függetlenségi és 48-as Kossuth^-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6* sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Mo/nár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű .hirdetések és pénzküldemények intézendők Jj | ji — ==# Felelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé A esigavasut. Már én csak ezen a néven irok róla most'is, mint tettem igen sokszor 33 évéi hírlapírói pályámon keresztül, követve laptársaim példáját, kik szinte felháborodással foglalkoznak ennek az országos hírnévre vergődött vasútnak legújabb történetével. Az történt ug,anis, hogy vármegyei fői-pánunk kezdeményezésére egy nagyszámú küldöttség tisztelgett nem r?g Kossuth Fe- reiícz kereskedelmi miniszternél s átadva Szekszárd város emlékiratát, kérte vasúti bajaink orvoslását. A kérvényben az lett hangsúlyozva, hogy egy újabban beállítandó 1 á fiumei 'gyorsvonattal összeköttetésben levő vonat felelne meg leginkább az utazó közönség érdekeinek. A miniszter nagyon kegyesen fogadta az előkelő küldöttséget és meleghangon megígérte jogos kérelmüknek támogatását. Az utazások számtalan kellemetlenségeitől agyongyötört közönség a fogadás alkalmával tett nyilatkozat alapján azon reménnyel várta a májusi menetrend kiadását, hogy régi bajai, végre valahára, annyi kérvénye- zés és vármegyei felterjesztések után, or- vosoltatni fognak. Most a kereske'tfe mi miniszter hosszas indokolás kíséretében leiratot intézett a vármegyéhez és városhoz, melyben kereken kijelenti, hogy marad minden a régiben. Hát ezt „azok, kik a viszonyokkal ismerősek, akár előre megmondhatták volna, mert mig Ludvigh Gyula ur, a teljhatalmú vasúti miniszter szerepét tölti be Magyar- országon, addig hiába vár akárki bármiféle jogos követelésének kielégítésére. Ez az ur, kinek egyetlen érdeme az, hogy*, az udvari vonatokat yezeti, ha az uralkodó Magyar- országon látogatást tesz, maga a megtestesült vaskahp; 'melytől cs:.k. pgy lehet megszabadulni, ha széttörik, vagy más szóval megérdemelt (?) nyugalomba helyezik. Már most azu'án felmerül a kérdés, hogy mi a teendője a közönségnek, ezen újabb merev elutasítás után?'Igen helyesen jeíívzi meg egyik laptársunk, hogy a kérdést nem szabad elaludni hagypi, hanem egyesülni kell vármegyének, városnak, minden közéleti tényezőnek és »társadalmi osztálynak ^vállvetve kell a kedvező* megoldást előkészíteni minden rendelkezésünkre-, áló eszközzel. A legközelebbi vármegyi i közgyűlésen és képviselő-testületi ülésen egyhangúlag el kell fogadni a benyújtandó indít? ványt, mely tűrhetlen állapotaink javítását erélyes hangon szorgalmazza. Meg kell izenni az államvasutaknak az élet-halál harcot s a gőzhajó társaságokkal, jobb közlekedés kieszközlése céljábóf, összeköttetést-.ietésiteni. Fel kell hívni a vármegye fén&étén megválasztott orssággyülési 1 épvisefoker,' minden befolyásukat használják fel igazságos ügyünk győzelme érdekében. Az arra hivatottak rendezzenek a nagyobb helyeken nép- gyüléseket s ezek hozandó határozataikban jelentsék ki, hogy nem hajlandók a legújabb miniszteri rendelet által teremtett helyzetet tovább tűrni, hanem készek elmenni úgy a kormány, mint országgyűlési képviselőkkel szemben — a bizalmatlansági szavazatig. De egyúttal előzőleg abban is meg kell állapodni, hogy mi az a minimum, melyen alul semmiféle javítást el nem fogadunk; erre nézve az a véleményem, hogy el kell ejteni a külön személyvonat beállításának követelését s inkább a mostani vonatok menet sebességének óránként 40 kilométer sebességre fokozását kell hangoztatni, külön tehervonatok alkalmazásával. Ki kell mutatni, hogy a legnagyobb fokú szédelgés azt állítani, miszerint vasu- tunk mostani alépítménye nem képes ilyen sebesség elviselésére; .képes, igen is, szak ért őktől tudom ; most is gyakran halad ilyen sebességgel, csakhogy az állomásokon nem alkalmaznak annyi egyént, mennyi a forgalom gyors lebonyolítására szükséges, azután megterhelik az úgynevezett személyvonatokat ilyen a fiumei gyorsvonattal összeköttetésben levő reggeli és esti vonat — mindennemű teheráruval, ugy> hogy ez a személy- vonatnak c-ufóit vonat is negyed ói a hosz- szan tologatás ’■ak ki-be teherárukat az egyes állomásokon Egyszer én a régebb időkben, midőn a vonatsebesség fokozását kértem egy országgyűlési beszédemben, azt mondtam Hege- '4ús Sándar^akkori kereskeáelemügyi miniszternek, hogy %á'W iftétfivústpi állapotokról kellő tájékozást akar mágánák--szerezni, ma* gát meg nem ismertetve,.. utazzrk le Szek- száidra, mi tüntető szívességgel fogjuk fogadni, hogy kárpótolj 'k azért a kínszenvedésért, mi utazásával okvetlenül együtt fog járni. Ludvigh urnák s mindazon nagy uraknak, kik vasutügyünk javításának útját áll ják, akár a helyzet nem ismerése, akár szándékos rossz akarat folytán, tiszta szívből azt kívánjuk, hogy jussanak minél előbb abba a kényszerhelyzetbe, hogy a szekszárd— TÁRCA Családi tradíció. Irta: Sima Júlia. Feketegyásszal vonták be a falakat. Az ajtókra, ablakokra gyász függönyöket raktak. — Szentkeresztiéknél ez igy volt szokásban. Valószinüleg, ez is családi tradició volt. — Azután. felállították a ravatalt. Behozták a koporsót. Keskeny, kis, fehér koporsó volt. Oda tették a ravatalra. • * * * Szentkeresztiéknél minden úgy történt, a hogyan a családi tradició parancsolta. Mikor Szentkereszti, a főispán meghalt, halálos ágyán a lelkére kötötte teleségének, hogy a családi tradíciókhoz hívek maradjanak. Az asszony megígérte, és ebben a szellemben iparkodott felnevelni az apátlanná lett árvákat. Két gyermeke volt. Egy fiú és egy leány. Az idősebb Kálmán, a fiatalabb, a leány, < Elvira. — Midőn árvákká lettek, Kálmán tiz; Elvira négy éves volt. Az anyjuk nagy gonddal nevelte őket. Külsőleg úgyis nagyon Szentkereszti volt, mind a két gyermek, az özvegy, lelkileg is SzentkerBSztinek akarta őket látni. A minden iránt fogékony gyermek lelkekbe nem oly nehéz elhinteni, a büszkeség, a nagyratörés magvait. Szentkeresztinének sem volt nehéz megértetni a gyermekkel, hogy a Szentkeresztieknek máskén? kell élni, mint más embereknek. Hivatalt viselni, barátságot kötni, haragot tartani, sőt még szeretni is csak akkor, olyant, és úgy szabad, hogy az a .családi tradíciókkal összeütközésbe ne jöjjön. Úgy lászott, annya fárádozása nem lesz hiába való fáradság, a gyermekek, úgy látszott, megértik az anyjukat és iparkodtak úgy gondolkozni, érezni és visel- dni a hogyan a Szentkereszti név mégkivánta. Kálmán, a fiú, kitűnő sikerrel elvégezte a középiskolákat. Tanult kitartással szorgalmasan. Tudta, hogy neki hogyan kell haladni. — Előbb le kell tehni az ügyvédi vizsgát, azután meg kell magát választatni képviselőnek. A képviselőség után a főispánság következik. így kell haladni, úgy kívánja ezt a családi tradició. A társadalmi álláson kívül, még házasságot kötni is csak olyant szabad, hogy az megegyezzék a családi tradícióval. Kálmán ezt is nagyon jól tudta. Egészen természetesnek találta, midőn az anyja figyelmeztette.: leghelyesebb lesz, ha majd annak idején, az unoka nővérét veszi nőül. — Neked édes fiam a családod nevére kell gondolni 1- • • ••*..••••• • — Tudod mama. Aszerint akarok eljárni. . r.. ..Elvira, a leány is ilyen szellemben nőtt fel. Tudta, hogy neki sok mindent nem szabad ami a többi leánynak, a barátnőinek szabad. Neki mindén tettét meg kell gondolni, ő Szentkereszti leány. Gazdag előkelő férfi* nejévé kelllennie. Az annyjuk, Szentkeresztiné, boldog és büszke volt. Látta, hogy sikerült úgy nevelni fel a gyermekeket, ahogyan a boldogult férje kívánta. Néha azonban, a sors, beleszól a családi tradíciókba. Szentkeresztiéknél is úgy történt. Elvira, a nagy gonddal felnevelt Elvira, aki oly nagyon ismerte nevének fényét és — terhét — meg szeretett valakit. Valakit, akit Szentkereszti lánynak nem lett volna szabad szeretni. Dehát a szerelem nem nagyon gondol a tradíciókkal. Rendszerint olyanokat szoktak hamar szeretni, akiket n'em volna szabad szeretni. Szentkeresztiné aggódva vett tudomást a leánya érzelmeiről. Egy délután, a mint a parkban sétáltak, figyelmeztette is : — Elvira, Elvira. Tudod, hogy neked őt nem szabad szeretned 1 — Tudom anyám. Nem szabad őt szeretnem, mert én Szentkereszti leány vagyok. Oly nyugodtan, annyi biztonsággal csengett a leány hangja, hogy az anyja megnyugodott. Reméllem, hogy a családi tradíciókhoz való ragaszkodás le fogja győzni a szerelmet. Akkor este nagyop szép holdvilágos este lett. Szentkeresztiné nyugodtan pihent ágyában. — Lent, ,a. park árnyékos utain egy szerelmes pár sétálgatott. Valószinüleg nem sokat gondolva a családi tradícióval. És a Szentkereszti leány
