Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-04 / 14. szám
XXXY évfolyam 14 szám Szekszárd, 1907 április 4 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzlfBldemények intézendők Fel elős szerkesztő Főmnnkatár? BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, x/s évre 6 K, l/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garraond soronkint 30 fiilé A gazdasági kiegyezés. A régi, boldog időben, midőn még a bortermelő gazdaközönség előtt ismeretlen volt a íilokszera, a peronoszpora s azok ellen való védekezési eszközök; midőn a munkások bérharca nem fokozta a termelés költségeit; végre midőn szüret után a bor- kereskedők tömege ellepte a határt s a gazda csak úgy foghegyen beszélt bora áráról, alakult Szekszárdon egy kereskedő szövetség, nem éppen a kereskedők tisztességes részéből, mely összesen három tagból állott s a vételnél a következő eljárási módot alkalmazta. Ügynökei utján jó előre kipuhatoltatta azon termelőket, kiket anyagi viszonyaik a bor rögtöni eladására kényszerítenek. Akkor megjelent az egyik az illető termelőnél s két koronával kevesebbet. igért, mint a mennyit a termelő boráért kért. Kevéssel utóbb jött azután a másik s az már 4 koronával akarta az eladási árt leszállítani. Végre jelentkezett a harmadik s az már, erősen kifogásolva a bor minőségét. 6 koronával kevesebbet igért a meg-, ijedt termelőnek; Hozzátehetem' mindjárt,* hogy a szövetség igen sok esetben célt ért, mert a termelő a folyton kissebbedő4, ajánlatok által elhatározásában megingatva s borának minősége iránt táplált hitének helyességére nézve kétségeskedvén, odaadta áruját az- utolsó vevőnek. Hasonló eljárást követ velünk szemben a gazdasági kiegyezés tárgyában Ausztria és az osztrák kormány. Csakhogy megfordított irányban Az osztrákoknak legfőbb vágyuk, hogy a gazdasági közösséget, s iparcikkeik vámnélkü'i behozatalát újabb tiz évre biztosítsák; azzal nem törődnek, ha az újabb kiegyezés nem szövetség, hanem szerződés alapján jön is létre. Már most látták, hogy Magyarországon s az ország gyűlésén mily nagy pátija van az önálló vámterületnek s gazdasági függetlenségnek, feltalálták tehát a hosszú lejáratú, 20 évre szóló kiegyezés' tervét s ezt oly nagy harci készséggel támogatták minden téren, hogy a magyar kormány vívmánynak tekinti, hogy sikerült neki ezt a tervet megbuktatni. A magyar kormány örül, hogy ezután csak a 10 évre szóló szerződés megkötésére vonatkozólag fognak tárgyalni Bécs városában; a ravasz osztrák pedig célt ért, mert most már a gazdasági szerződés újabb 10 évre való megkötése körülbelül bizonyos. Mig ez a tiz év eltelik, addig — igy gondolják Bécsben — sok viz elfolyik a Dunán. Jöhet egy másik uralkodó, mely az egész 67-iki kiegyezést sutba dobja s kormányoz abszolút császári hatalommal; akkor pedig nem lesz semmi szükség a magyarokkal való újabb egyezkedésre. Szóval mint mindig, úgy ez alkalommal is mi huzzuk a rövidebbet, de azért örülni fogunk, ha a harcból úgy menekülünk, hogy gazdasági életünk nem rosszabul. De az iránt már tisztában lehet mindenki, hogy a jelenlegi magyar kormány erejét, elvhüségét s rátermettségét ez .az ügy fogja a nemzet előtt megállapítani. Ha a kormány megköti a kiegyezést újólagos tiz évre a nélkül, hogy az önálló vámterületnek s magyar nemzeti banknak megalkotása iránt minden kétséget kizáró biztosítékokat tudna felmutatni, akkor a hit, a bizalom, mely ez ideig lépten nyomon kisérte, a legnagyobb valószínűség szerint, jó részben megváltozik, mig ellenben, ha több alkalommal 'tett Ígéretei beváltására minden lehetőt elkövet s kész lesz inkább helyét elhagyni, mintsem ho^y a nemzet gazdasági erejét újra, hosszú időre lekösse s sorsát bizonytalanná tegye* akkor az egész ország, mint egy ember, fog ismét a hátuk mögött állani, hogy további harcaikban hatásosan támogatva legyenek. Nem a katonai kérdések megoldása, nem az általános, \ titkos választási jogra vonatkozó törvény létrehozatala, hanem éppen az uralkodóval kötött egyezmény alapján, a gazdasági, kiegyezés mikénti elintézése fog a jelenlegi kormát sorsa fölött határozni. Mert legyen bármily megdönthetetlen hitünk a nemzeti kormány hazaíiságában, megingathatlan biz^'nkftik annak minden ténykedése iránt, %;crt ‘az ország a most nyíló alkalmat,' mely nem tudni, mikor ismétlődik, elszalasztani egyáltalán nem akarja. A nemzeti banknak 1910-ben s . az önálló vámterületnek 1917-ben meg kell lenni. Ez az országnak, leszámítva a zavarosban halászni vágyó, kisded, hazaíiatfan csoportot — egyhangú, ' határozott véleménye. Vagy-vagy! Nem kivanja ezt a harcot senki újra kezdeni 10 év múlva. Végez ünk vele most, hadd legyen háborgó országunkban végre tartós nyugalom s nyíljék meg előttünk az a- fejlődésre alkalmas jövő, melyről annyit és oly hosszú időn át álmadoztunk. Érdekében van ez a korban előre haladt uralkodónknak, ki országai nyugalmára és békés fejlődésére nagy súlyt helyez Érdekében van ez az osztrák tartományoknak, melyek legfölebb. legtöbb kedvezményű vám mellett továbbra is behozhatják .árucikkeiket. Végre érdekünkben van nekünk is, kik most már törvényben biztosított állami önállóságunkat, végre valahára, ezen a téren is megvalósítva akarjuk látni. Az, őrültséggel határos vagy a legnagyobb mérvű gonoszságból származhatik csak itt az ellentállás. Akár az egyik, akár a másik az indoka, napirendbe kell fölötte térni. Boda Vilmos. Szomorú milliók. Évenkint tizennyolc millió koronát küldenek haza elszakadt testvéreink a szabadság és • demokrácia hatalmas hazájából, az Észak-Amerikai Egyesült státusokból.. Olvasom a «Tolnavármegye» legutóbbi számában Vér Pál ur cikkéből. Több mint egy millió magyar vándorolt már ki az uj hazába. Egy millió hagyta el szülőföldjét, a legtöbb szüleit, feleségét, gyermekeit, hogy hazátlansága árán meg tudjon kapargatni, félre tudjon tenni övéinek, hozzátartozóinak tizennyolc milliót. Fejenkint tizennyolc koronát. «Nem sajnálom ott hagyni azt a hazát, amelyben tisztességesen megélni nem tudtam.» Ez volt egy taddi kivándorló búcsúzó szava az induló hajóról. A magyar Kánaánhoz, Európa éléstárához. A matrózok lefogták, el hallgattatták. Egyebet nem mondhatott. De hány százezer érzett, gondolt már még többet. Ezeren és eze- ren összekulcsolt kézzel és könnyeZVe ; ezeren és ezeren ökölbe szorított tenyérrel és magyarosan kisujtásozva. Egy varsádi földmives polgártársamtól (nem paraszttól, — a magyar nép atyja ezt a szót sohasem mondta, irta) levelet kaptam Amerikából. — A varsádiak derék, szorgalmas népek. Egy bűnük van. Nem az, hogy németül imádják a magyarok Istenét, — elvégre mindenki azon a nyelven beszél a királyok királyához, amelyen hiszi, hogy legjobban meghall- gattatik, — hanem igenis az, hogy a teplomon kívül is belőlük olyan nehezen, mondhatnám a könyökükön jön ki a magyar sző, mintha derékfájást, oldalnyilalást kapnának tőle. — Az a magyarul iró, tehát duplán derék varsádi azt mondja levelében, hogy «micsoda haza az, amelyben éveken-át nem tudtam takarítani, hogy ki- fizetnettem volna házamat, — pedig nffennyit robotoltam a Hónig uraságnak, még azért is ingyen két napot, hogy, aratáskor ő hordatta ki számunkra a tagra a pusztáról az ivóvizet.» A néplélek följajdulásai ezek! És nem ok nélkül, nem alaptalanul. Vér ur piros; fehér, de főkép Zöld parlamentnek nevezi a mai országgyűlést, Hát. legyen inkább zöld, mint fekete-sárga. Mint a minők voltak a szabadelvű párti többségű parlamentek. Amelyek úgy kacsintgattak a Burg felé, mint vén pénzes-zsákra az utcai kokott; úgy hódolnak Bécsnek, mint urának a szolga ; és a közösnek csúfolt ármádia részére úgy dobálták a milliókat, ahogyan kívánta az osztrák akarat és érdek. — mintha, polyva lettek volna, nem pedig keserves verejtéke az államfája gyökerének és törzsökének: a dolgozó nép, a küzdő kisemberek millióinak. Nem a p. í. zöld, hanem a schwarzgelb parlamentek okai annak, hogy idáig jutottunk. Az orthodox hatvanhetesek liberalizmusa csak szalonszabadelvüség volt. Nemesítések, bárósi- tások, előneveli, címek, ordók, a hitbizomápypk megtizszerezése, ezek jellemzik azt az időtf JUri pártnak tartotta magát Nem a népre tár$asz- kodott, hanem az udvari kegyekben sütkérezni akaró mágnásokra, a nagy bankok gazdag uraira, a megyéket uraló dzsentri e, a kaszárnyavagy dohánygyárleső városokra, a szubvencióéhes vállalkozókra, a nemzetiségi perifériákról a többséget liferáló főispánokra. Nem volt, nem fejlődött ki benne érzék a szociális kérdések iránt. E téren mindvégig maradt, ami volt: liberális neve dacára konzervatív. A milliók adó- és közigazgatási alanyok voltak csupán. A tengersok törvényből, amit alkotott, egyetlen van, ami valóban a nép javára és érdekében rendelkezik, a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló, — de ezt ‘is pártérdekből, a Károlyi-féle szövetkezetek kontrakarirozására hozta. i A baj, a betegség megvan és a sorvasztó láz nem csökken, hanem erősbödik. Két hónap alatt ebből a búzában, borban, haszonhajtó
