Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-21 / 12. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 március 28 dúsabban fakadhatnak és illatozhatnak a hitnek virágai! Keressük e virágokat s üdüljünk fel hitünk magasztos Ígéreteinek jótékony hatásától, niint nyíló ibolya édes illatától! — - — Boldog nagypénteki és húsvéti sz, ünnepeket kívánok minden kedves olvasóinknak. Borzsák Endre. V irágvasárnapján. Virágvasárnapján Barkaszentelésre. Szende kis virágok, Fehérruhás lányok Mennek a misére. Mint a vadvirágok A zöld mezőn, réten, Úgy köréje állnak Csillogó oltárnak; Aranyosan, szépen. S mig a pap a misét Ájtatosan végzi, Imádkoznak szépen. S az égből az Isten Gyönyörködve nézi . . . Ezt az édes képet Én is nézem . . . Nézem . . . Gyermekkorom álmát, Létem boldogságát Lelkembe idézem. Én is űztem egykor -Színes bohó álmot.... Rajongott a lelkem Amig nem ösmertem E — hitvány világot! . I. O. G. Március. (Krónika.) Hogy ne szeretné a szülő az első gyermekét ? Ezen módon ki ne szeretné a friss, márciust ? I . . Szép hónap, kedves hónap ez, tele bájjal, tele kéjjel, — úgy szeretjük, úgy óhajtjuk a jöttét, — mert hisz ő a mosolygó tavasz első hónapja, a jó idők »nyitánya« a napsugaras ibolya-fakasztó hónap, — habár igen sokszor (mint most is megesett) annyi sok kellemetlen, zordon, hideg napok tarkítják a szép március lefolyását! ... No mert ez a hónap az, amely dalolhatná (ha dalolni tudna!) az isteni Blaha Lujzával: »Szép is vagyok, jó is vagyok Csak egy kicsit hamis vagyok!« Az idén különösen hamiskodott, sőt hun- cutkodott, pimaszkodott az ev első tavaszi hónapja, az aranyos március. Már »Gergely (12) hatalmasan megrázta szakállát«. Bő havat hullatott. A kékfejü kis ibolyák, nyilásrakészen, félénken visszahúzódtak s beburkolózva kedves illat-árjuk selyemköpenyébe, újra hajnali álomra szenderedtek. Mi emberek pedig felébredtünk egy nagy csalódásra, hogy még most hiába reménykedünk. De azért reménykedénk ! . . . Hát hiszen csak nem csal meg az ősi — legtöbbször beigazolódott — közmondás; »Sándor, József, Benedek Zsákkal hoznak meleget?! . . .« No bizony az idén a Sándorok és Józsefek ugyan kissé megemberelték magukat, kedves meleg fénnyel ragyogtak ; de bez-zeg a Benedek azt mondta, hogyBe neked. S úgy ontá a züzt, jeget és havat, mint egy eltévedt szibériai nap. A hiú hölgyek, kik szebbek akarván lenni mindenáron, mint a micsodások s e fontos ó-babonából óhajtják a márciusi havat, hogy abban mosódhassanak: most igazán célt értek, — mert volt márciusi hó elég — unosuntig! — Mily szépek lesznek majd?! . . . mily boldog, ki mostanában házasodhatik ! ? . . . Az ám, csakhogy a közmondás szerint »a márciusi por aranyat ér,« láttunk-e ilyet áz idén ? Nem igen. Pedig talán jobb lende, a fekete föld fehér kenyere a hiú hölgyek szép fehér arcánál?! No. majd talán lesz ez is., »Bizva-bizzunk I« Az egész hónap garabonciáskodó sok hideg szelét, ezer kellemetlenségét bizony még szívesen megbocsátanám, ha legalább nemzeti örömünk szent napján (március 15!) mosolygott volna ránk kellemes meleggel a nagyságos Ég. De bizony ez a nap is osztozott a a többiek szürke zordonságában, fagylaló hidegében s alig hogy túl tudta lobogni szivünk fellángolása jól befütött kályhánk pattogó tiizét. S még hozzá, most voltak a szomorú kiegyezési tárgyalások az osztrákkal. Hajh! Mennyi gonosz praktika, intrika hideg Szele zúgott felénk BécsbőIK . ...Majd a fátum nyakunkra hozta a szép oláh fátákat, kik lelkesedve tapsolni jöttek a »Ház«-ba az ő kedves képviselőik obstruáló, obskúrus beszédjét, elleniben a magyar Demosthenes/ — Apponyi Albertnek, ellenében a szinigazságnak. S mit akartak ? miért lelkesedtek a pokol minden .lobogó tiizével ? Dermesztő hidegség fog el! Azt akarták, hogy Magyarországon, az 1000 éves Magyarországon ne hozassék oly törvény, mely a magyar nyelv köteles tanulását — habár csak az elemi népiskolákban is! — kimondja és szankezionálja. Borzasztó vakmerőség a nemzet ellen az az oláh-fátás tüntető kirohanás. Dehát igy kell ne- kéd jő bolond magyar! Mért nem tudtad: őket 1000 év alatt magyarul megtanítani! ? Lám most a fejedre nőttek s 10 erős-karu Bánffy sem képes többé őket kellőképp megleckéztetni! Legutóbb meg már Tisza István is újra eljöttnek látta az időt, hogy szavát Nagyváradon felemelheti s megkezdheti a régi gonosz munkájának uj alapozását. És fel is emelte, fújván átkos szájából erre felénk egy nagy darab márciusi hideget a nemzeti kormánynak adott bizalmatlansággal. Bizony-bizony cudar hónap volt — egész lefolyásában — ezidén a kékszemü ibolyanyito- gató szép március , dehát: «mit tehessünk róla?» A természet zordon szeleinek lyukát bedugni nem lehet. Hadd fújjanak! Azért ám eljön a szép tavasz, mely annyival kedvesebb lesz, minél tovább vártunk rá. Azok a bécsi szelek pedig már 400 év óta fujdogálnak ; fagyjunk meg dermesztő hidegétől, ha tovább is türjük s nem tudjuk visszaverni erős, összetartó magyar érzelemmel s ha kell, hős karokkal! De nekem úgy tetszik, hogy drága hazánknak sem a tavaszi fagy, sem a bécsi hideg szelek, sem az oláh okvetetlenkedés annyit nem ártanak, mint amennyit árt, hogy — kék ibolya helyett — újra nyílni kezd az átkos Tiszavirág ! . . . Vagyis, hogy a légi bukott rendszer bus-mérges nagyságai egymásután felütik dércsipett fejüket !— mit a nemzeti kormány alatt eddig lecsüggesztve hordoztak — s újra akcióba kezdenek lépni a régi mellett, az uj rend felforgatására. Ez már nagy baj, óriási, veszedelem ! De talán majd ezt is elhordozzuk kiheverjük ?! . . . Hiszen, nagfyon erős és. becsületes a magyar szív, de még erősebbek a nemzet vállai, — hejh! sokat elbírnak ezek. És az Isten ?! . . . Íme, majd elfelejtettük megemlíteni a legfőbb hatalmat. Igen, bizzunk erősen a magyarok hatalmas Istenében «és mint a zsoltár mondja — semmi nekünk nem árthat!» Palást Kedvesim . . ♦ Kedvesim nyugosznak, Előttem a lámpa : — Kinézek a sötét, Hideg éjszakába! Hadd legyen künn sötét, Csak bernit legyen világ, Simitsd meg homlokom Legszebb arany virág! Gerjenben, 1907 március 25. SZÉKY GÉZA Ünnep után. A pincehelyi kerület képviselője nem tartozik az országgyűlési mezei hadak közé. Akik a kerületüket otthon képviselik. Akik az országházában ritka madarak, fehér hollók. Akik csak akkor, csak azután láthatók a klubban, a folyosón, az üléseken, ha sürgöny érkezik a pártvezetőségtől, hogy «nagy szavazás lesz, gyere». Ekkor felrobognak. Nehogy veszélyben forogjon a központ erkölcsi támogatása. Az igen vagy a nem, no meg a meg nem érdemelt fizetés fölvétele után azonban — hazazőnáznak. A pincehelyi kerület képviselője a dolgozó képviselők válfajából való. Dolgozik az értekezleteken, a bizottságokban, az'üléseken. A képviselői padokban, az előadói széken. Az a kerület annak nyújtotta a mandátumot, ezt a polgári érdemkoronát, aki valóban megérdemli. Nem annak, aki csak hangosan dikciózik, de a tettek mezején csendesen pihen. Annak sem, akinél csak ä pénz beszél; aki fizet, mint a köles’, de azután elvonul, ignorál és csak urizál. A pincehelyi kerület értelmes többségének nem imponál a nagy hang ; magyar büszkeségének pedig derogál a guruló sárgá csikó. Azt emelte vállaira, akiben megvan az arravalóság, a rátermettség, a kiválóság, a tettvágy. Rátkay Lászlót.. Le a kalappál ez előtt a kerület előtt. Példát vehetünk tőle a tehetség elismerésében, az érdem megbecsülésében^ De Rátkay László nemcsak a magyar képviselőháznak, neves munkása ő a magyar sajtónak is. A minek szabadsága, ereje a nagy esztendő március Idusán született. Amire mondta Kossuth a nagy halhatatlan, hogyha minden elveszett is, de ha ez megmaradt, minden vissza- ’ vívható. Portálta, védte, mint Bécscsel szemben 69-ben Andrássy a másik bástyát, a vármegyét; «Nem adom az Istennek sem I» Rátkay a fajmagyarság legnagyobb erősségén, a nagy magyar Alföldön legkedveltebb, legelterjedtebb lapban, a «ßudapest»-ben írja vezetőcikkelyeit : Könnyed, finom tollal, zamatos, magyar nyelvezeten, eszmékben, hasonlatokban gazdagon ; a haza és a 48 szeretőiében lángolóan. Lapjának március 17-iki számában azt írja. hogy egy szerencsétlen kéz erőszakosan nyúlt bele a nemzeti érzelmek világába és törvény utján akart ünnepet teremteni. 'A következmények rrjegmutatták, hogy sikertelenül. Az a törvény pirulva húzódik m:g törvénytárunkban. Célját sem a trónnál, sem a nemzetnél nem érte Siro/in Emeli az étvágyat és a testsúlyt, mégszUn* teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor f,Roehe,t eredeti csomagolást. Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertár ban. — Ara üvegenkint 4.— korona. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) TÖVISEK.
