Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-07 / 10. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 március 7 idő eltelik addig, mig az eleven orgona-virágot élvezhetjük — hát csak járjunk addig a temp­lomokba, hol az élettelen orgona magasztos, éltető, fölemelő hangjai mellett lelkünk egy szebb világba száll, hol örök kikelet virul! j . . Mert ime «Mi zaj riad, mi nép tolong ?» A nagy böjti csendet fölveri a sorozás szoká­sos lármája s mig a «tiszt urak a zár — — — akarom mondani a csárdában» mulatnak : addig a legénység (az is, aki bevált, az is, akit ki- szuperáltak — egyik örömében, másik fájdal­mában) együtt kesereg s «a faluban utca-hosszat» muzsikáltatja magát, vagy zeng saját rekedt» tenorján : »Pántlikás kalapom fujdogálja ászéi !» «Elmegyek én császár katonának, itthon hagyom gyönyörű babámat!» A nagy böjti ájtatos csendet most ez a kis — kellemesnek mondható — epizód zavarja s rontja meg. No de katona is kell ? ! ? Azért én nem Ítélem el az újoncok lármáját utcáinkon. Hadd mulassák ki magukat szabadon, mig bele- görnyesztetnek a fegyver nyűgébe. Fiatalok, övék a világ, — hadd élvezzék szabadon ifjú­ságuk arany idejét! Mi pedig jámbor, kegyes öregek 1 (hajh ! de sok jó barátomnak s kortársamnak szólok !...) csak járjunk az Istenházába, buzgón imádkozni, hogy mielőtt eljönne a millió szivből várva-várt tavasz: legyenek a besorozott újoncok (a nem­zet tavaszi virágai) az osztrák-magyar regimen­tek igazi ékességei, kik hű hazaszeretettel tündököljenek mindig s a némettel ne alkudjanak, ne paktáljanak soha, hanem örökre büszkén őrizzék meg ősi magyar virtusságukat!---------­Pa lást. A szakcsi képviselőválasztás. Tolnavármegye központi választmánya f. hó 5-én d. e. 9 órakor ülést tartott Döry Pál alispán elnöklete mellett, melyen a szakcsi képviselőválasztást f. hó 14-ére tűzték ki. A kerületben nagy a mozgalom, mert több jelölt küzd a mandátumért. Hozzánk az Ereky- párt~az alábbi felhívást küldötte be : Tisztelt Polgártársaink ! “Nehéz viszonyok között élünk ! — Nehéz sorsba jutottunk. — Az ország helyzete olyan, a mikor rendkívül vigyáznunk kell arra, hogy kerületünk függetlenségi zászlóját kinek adjuk. Olyan idők következnek, tisztelt Polgártársaink, a mikor nekünk, választó polgároknak elvhü, megbízható, becsületes és minden tekintetben kifogástalan képviselőre van szükségünk, aki nem fog köpenyeget fordítani akkor, amikor érdekeinket, vagyonúnkat, elveinket védelmezni kell. Nem lesz belőle ma kuruc, holnap labanc. Nem fordít hátat akkor, a mikor a függet­lenségi zászlót kell bátran előre vinni. — Nem hagy minket cserben a nehéz nemzeti küzde­lemben. Nem adja el magát pénzért, — állásért; — nem dobja el elveit a volt Tisza- kormány húsos fazekáért, — az osztrák által főzött zsíros falatért! — Megmarad a kerület­nek hűen, kitartóan, becsületesen ! — megma­rad zászlónk, vagyonunk, becsületünk őrének és védelmezőjének 1 Olyan képviselő kell nekünk, a kihez ba­junkban, veszedelmünkben bátran és bizalom­mal fordulhatunk és aki a kerületért tesz, — polgártársai érdekét szivén viseli, — bajunk­ban el nem hagy 1 Olyan- képviselő kell, akinek úgy a jelen, mint az ezutáni kormányok előtt tekintélye van! Ez a képviselő jelöltünk : — Nagyságos Ereky Károly ur, a nagyméltóságu m. kir. fÖldmivelesiigyi miniszter ur egyik legnagyobb nevű közgazdasági munkatársa, a ki a föld­művelés bajait, — a földműves gazdák érdekeit igen jól ismeri és a nép anyagi boldogitását tűzte ki élete céljául és azt, hogy a kis gazda nehéz helyzetén javítson s boldoggá I megelé­gedetté tegye azt is, akinek kevés vagyonkája van, hogy ne kényszerüljön koldusbottal a ke­zében Amerikába vándorolni! Ezt akarja Nagyságos Ereky Károly ur, szeretett képviselőjelöltünk, aki tudja, hogy mire van a magyar népnek szüksége s érzi, hogy a magyar polgárságot csak a régi, be­csületes kenyérkeresete, a földművelés, ment­heti meg nehéz helyzetéből. Polgártársak ! Mi csak attól várhatjuk boldogulásunkat, aki a föld népének bajait ismeri. Vigyázzunk tehát 1 A többi jelöltekben nem.bizhatunk meg ! Nekünk olyan jelölt és olyan képviselő kell, aki a földmives polgár javát keresi s a ki lángoló hazaszeretettel a népet szereti ! — Ne adjuk meg magunkat sen­kinek ! Várjuk meg szeretett képviselőjelöltün­ket, mert mi csak őt követhetjük, szavazatunkat csakis neki adhatjuk, bizalmunkra csak őt ér­demesíthetjük, aki egész életét a földmives nép boldogitására szentelte! Szeretett képviselőjelöltünkért nagy kül­döttség utazik Budapestre s bizonyságául an­nak, hogy az országos függetlenségi párt mennyire szereti, a legtekintélyesebb képviselők fogják hozzánk kisérni. Vigyázzunk tehát, tisztelt polgártársaink veszélyben a zászlónk, — veszélyben a kerü­let ! — De a legnagyobb veszély minket fenye­get, választó polgárokat, ha nem jól választunk. Hazafias üdvözlettel: . ' '• a szakcsi kerület választó polgárai. Wosinski emléke. A szekszárdi róm. kath. ovoda f, h. 22-én tartott választmányi ülésén Rácz József indít­ványa a’apján a helybeli hölgyek a következő kérelmet bocsájtják ki. Kérelem­Tudományért, művészetért rajongó lelke nem feledteté el vele, kogy Ő: Istenszolgája 1 A Teremtő oltá belé a szép fokozott szeretetét, visszaadatott tehát belőle, mi égből szállt reá: művészi érzéke feldiszité Urának templomát müvészet-alkotta képekkel, üvegfestményekkel, hogy ragyogóbb, ünnepiesebb legyen a napsu­gár, mely a profán világ zajából a vallás, a hit templomába odatéved. Egy ablak maradt üresen, a hétköznap szürkeségében. De ez sem maradhat úgy sokáig. Szokás, hogy a hit erősségét szimbolizáló ala­kok: élők képét vegyék fel, a szekszárdi belvá­rosi róm. kath. templom főbejáratánál levő ab­lakot hadd diszitse tehát üvegfestésü arcképe a mi halhatatlan Wosinskynknak, ki a tudomány és művészet imádása mellett, egyházának is buz­gó, lelkes fia volt. Mi gyönge nők pendítjük meg ezt az esz­mét. Gyöngeségünket erősiti hitünk ereje, dé a mély tisztelet, hála érzete is, amelylyel korán elhunyt Nagyunk emlékének tartozunk. S azt hisszük, sokan éreznek velünk, sőt biztosan tudjuk: művelt lélek nincsen is, a mely ne igy I érezne ! Adjon tehát mindenki annyit, amennyit adhat! A nagy halott nevében hálával fogadunk minden fillért, koronát. A szeretet ne ismerjen ma korlátot, amely elválaszt, de a kegyelet igaz, fenkölt érzése hoz­zon össze, .egyesítsen mindnyájunkat. Wosinsky emlékének — tartozunk, pedig a hála adós nem maradhat ; úgyis csak kamat­ját rójuk le annak, amit ez igaz ember a tudo­mányért, a művészétért, a hazáért^ és letértért az ő lelkes leikével olyan önzétlertül tett, cse­lekedett. A szekszárdi nők megbízásából: Döry Pálné a szekszárdi rám krrth. ováda és gyermekmei helyet fentartó egyesület elnöke. Tihanyi Domokosné az »Egyesült Szekszárd- Tolnamegyei nőegylet« elnöke. Emlékezés. Valaha még mi is mind együtt voltunk. * * * Nádfedeles ház a falu közepén Köröskörül ákácokkal szegve, Odaszállt a fecske vándorutjából Fészket fakni az ócska házereszre. Mellette a kert s a méhes házikó Meglátszott a gondos kéz nyoma rajta ; . . . S a kert végében az orgonaesalit, Ibolya nyillott tavasszal alatta. Kopott volt a ház, hosszú idők óta Benne a falusi tanító lakott. Ott laktunk mi is, mikor még jó apánk A vén iskolateremben tanított. Boldogok voltunk s még akkor minálunk Csapások miatt sohase sírtak Bár szegények voltunk, — hittünk azokban Mit a hit és a szeretet tanitnak. Ott nevelődtünk mi hatan testvérek Ott játszadoztunk a tágas udvaron; Űztük pillangóit a szép jelennek S dehogy is ismertük : mi a fájdalom. Ha megszólalt az esteli harangszó Imára -kulcsolva össze két kezünk — Áhítattal a Mária kép elé Térdelt le jó apánk és anyánk velünk. De hajh 1 Jöttek azután kinqs évek Mikor a csapás reánk csapásra hullt; . . . Uj tanító jött jó apánk helyébe S mi már el is feledtük a kis falut Megemlékszünk arra, hogy jó apánkat Az egész falu népe kikisérte Virágot szórtak a koporsójára S egypáran talán könyeztek is érte. S mi, akik még egykor mind együtt voltunk Úgy széjjelszóródtunk a nagy világba, Hogy sírva keressük azóta egymást E§íy forró csókra — pedig hát hiába. A legnagyobb fiú ott él anyánkkal; Ő ápolja, védi a többi helyett — S vigasztalja — mióta kis testvérünk A temetőkertben talált nyughelyét. S ha néha-néha újra látjuk egymást — Ha a sors szeszélye újra összehoz — Nem vagyunk teljes számban mégse együtt — Szivünk bár boldog s az örömtől zokog — Erezzük mégis mindannyian, hogy bár — Élhetnénk eztán együtt mindörökké — Hiába minden — csak sirni tudunk már S nem leszünk oly boldogok soha többé; * * * Mint a mikor még nálunk sohse sírtak. Sirclin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenki „Roche" eredeti csomagolást. ,,Roehe“ (Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárát^ ban. — Ara üvegenklnt 4.— korona. F. Hoffmann-La Roche ék Co. Basel (Svájc) Szabó Géza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom