Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-21 / 8. szám
XXXV évfolyam 8 szám Szekszárd, 1907 február 21 Függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap Szerkesztőség * Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Már könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkfildemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜN WALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillé A hajsza. Kezdették Po'onyi Géza volt igazságügyi miniszteren ; folytatják Kossuth Ferenc jelenlegi kereskedelemügyi miniszteren; azután fog jönni, a legnagyobb valószinüség szerint, Günther Antal igazságügyi miniszter, kinek a néppárt 1 gutóbbi értekezletén már szemére dobták, hogy a tőzsde reform dolgában tett nyilatkozata nem födi elődje programmját; végre következik Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter, a nagyok között a legkiválóbb s azzal — tiszta lesz a levegő, a íüggetlenségi párt bizalmi embereit kipusztitották a kormányból. Csakhogy ez a dolog, legyen bár a hóbortos Lengyel Zoltán háta mögött akár a haladópárt, akár a bécsi kawarilla, nem .fog oly könnyen menni, mint sokan gondolják. Ebbe az ügybe és pedig majdnem döntő hatással, nekünk a függetlenségi párt nagyszámú választóinak is lesz beleszólásunk s tessék elhinni, a legjobb erőink igénybevételével iparkodni fogunk a kölcsönt kamatostul visszafizetni. De mielőtt az élet halál harcba belemennénk, tisztán akarunk látni; tudni akarjuk mi terheli Kossuth Ferencet; mert az, hogy a budapesti h:rlapokat a hirdetések közléséért átalányban részesítette s ennél a dolognál egyik-másik hírlapnak kedvezett, hogy Méray Horváth Károlynak a kiegyezés körül tett szolgálatai ellenértékéül, tanulmányi ut céljából, öt éven át évi 10,000 koronát utalványozott, még nem oly főbenjáró bűnök, melyek miatt Kossuth Ferenc fölött pálcát lehetne törni. Mutassalak nekem egy olyan minisztert, de tovább megyek, főispánt, alispánt, vagy akár magán embert, a kinek, ha módjában áll. nem az volna törekvése, hogy azokat részesítse előnyben, kik neki kedvesek s esetleg neki szolgálatot tettek. Ez minden embernek közös vonása, de azért mégis jobb lett volna, ha nem történt volna meg. De miután már ezen változtatni, a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet, számolni a következményekkel elodázhatlan kötelesség. Mindenesetre a legsajnosabb a dologban az, hogy éppen a függetlenségi pártból vett minisztereknek működésében volt található egy jelentéktelen rés, mely ugylátszik elégnek mutatkozott arra, hogy azon, az ismeretlen, Lengyel Zoltán személyében bujkáló ellenség betörjön s nem csak a párt képviselői, hanem maga a párt erkölcsi alapja iránti bizalmat is megingatni törekedjék. Mi részünkről — azt hiszem sokak nevében nyilatkozhatom igy — a feddhetlen erkölcsi alapot, mely még emberi gyengeségektől is lehetőleg mentes, egy országos párt létezésében, első és főkelléknek tekintjük s megköveteljük mindenkitől, ki pártunk elveit vallja, hogy * a legszélsőbb puritánságra törekedjék ,s semmit olyant el ne kövessen, mi ezzel ellentéte^ mert ez é§ egyedül ez képes^ azon magasztos elvet, mely a párt létezését jogosulttá teszi s mely Magyar- ország állami önállóságának kivívását tűzte ki célul, győzelemre segítheti. Okuljunk a múltakon. Itt volt| a nagy szabadelvű párt, mely kezdetben az ország szinét-javát foglalta magában s megvetőleg lenézett mindenkit, ki ne.n ahhoz a táborhoz tartozott. De az erkölcsi alap talaját elvesztette lába alól hosszú uralkodása folyamán. Az erkölcsi alap elhanyagolása kezdetben csak abban nyilvánult, hogy a képviselő- választások alkalmával pénzzel és hivatalos nyomással dolgozva, iparkodott hatalmát biztosítani s ez annyira ment, hogy abban az időben két kiváló politikus: Apponyi és Ugrón keserű nyilatkozatok tételére kényszerültek. Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy Magyarországon pénz nélkül nem lehet többségre szert tenni; Ugrón pedig azt vágta a nemzet arcába, hogy gyenge értelmiséggel és romlott néppel hazánk önállósága ki nem vívható. Később jött a legirtózatosabb protekció. Senki nem boldogulhatott ebben az országban, ha csak a szabadelvű párt szekerét nem tolta, lett legyen az tisztviselő, iparos, vagy földmives. Még ezt is tűrte a nemzet. De midőn a szadadelvü párt hatalmi őrjöngésében annyira ment, hogy a szólás szabadságot s magát az alkotmányt támadta meg, úgy elsöpörte az a gyenge értelmiség és a romlott nép, hogy alig maradt hírmondó belőle. Pedig akkor is volt pénze és protekciót is gyakorolhatott volna, még pedig Bécs közvetítése utján; de akkor már minden erkölcsi alapot nélkülöző eszköz, hatástalannak bizonyult.^ *►*. , - . *■ '.** ~ Ázért'a legnagyobb szigó'rusággál ótfjuk meg az erkölcsi- alapot, mert-|=sibálaJstea- nek — Magyarországon e nélkül nincs boldogulás Bodá Vilmos. A pécs—bátaszéki vasút. Folyó évi április hó 7-én negyedszázada lesz, a mikor alulírott Bátaszék község képviselőtestületi gyűlésén indítványozta: Inditassék meg nagyarányú mozgalom Baja és Bátaszék •TÁRCA Ne tudd ... Hogy minden órán hozzád száll a lelkem, Hogy elhullatom érted minden könnyem, Hogy fájó szivem minden dobbanása: Te hozzád száll egy forró imába! ... * Hogy ébren, álmon csak téged látlak, * Kelnek szivemben titokzatos vágyak . . . S nem tud egyelhet suttogni az ajkam: Mint a te nevedet — szerelmesen — halkan. Azt megtudhatod, hogy csendes nyári estén El-ßlmerengek a kis harang csengésén; Összekulcsolom a kezemet imára . . . S elrebegem halkan, mi a szivem vágya! Ne gondold, hogy bohó gyermekvágy mit [kérek: Imádkozom .. . . érted . ..! Huszár Joli. A 8-ik önkéntes honvédzászlöalj alakulása Tolnainegyében. Irta: Petrich Ferenc. 1848-ban beteges atyám mellett 22 éves korommal mint gazdálkodó családfentartó voltam s mint ilyen mentem lovat venni a szekszárdi vásárra s amint a vásáron a lovakat vizs- gálgattam, a vásáron létező zaj között távolról igen szabályos sőt lélkesitő zenét és közbe- közbe zajos éneklést, «éljen a haza !» kiáltásokat hallottam ; — a szokatlan mozgalom már látatlanul is magához vonzott s midőn a sokaság között mintegy ösztönszerüleg a hely színe felé közeledtem, láttam egy úri fiatal emberekből álló feltűnő élénk s lelkes csoportot, nagyobbrészt kardosán zeneszóval felém közeledni, fiatal polgár legényektől kisérve s vezetőjük köz- ben-közben megállva, lelkesítő szónoklatokat tartott és a hazát éltetve buzdította környezetét. Midőn velem találkozott s szólni akart hozzám, elragadtatásomban szóhoz sem engedtem jutni, hanem a csoport gyakori felkiáltásait: «éljen a haza* ismételve, felém nyújtott kezébe csaptam s a környezet éljenzése között honvéd lettem. Miután az egész: társaság ismeretlen volt előttem s már mint beállott honvéd magamat bemutattam, következett az általános bemutatkozás és ismerkedés. E lelkes és vonzó csoport a 8-ik önkéntes honvédzászlóaljnak a vármegye által kiküldött első toborzó csoportja volt Ujfalusi Imre vezetése alatt. Tagjai voltak a többek közül Schener Imre, Schvarzkopf Alajos, b. Vimmersberg Nándor, Duzs, Gyimóti, Csötönyi stb , nagyobbrészt okleveles fiatal emberek és igen élénken emlékszem a már beállott polgárifjak közül Tudcsik és Marieta Miska nevére is, utóbbi kdsőbb sok ideig a megyét is szolgálta, én Ujfalusi Imre barátom újonca lettem. Midőn a megyeházához fölvonultunk, meg sem vizsgáltak, hanem az eskü letétele* után azonnal azon megtisztelő bizalomban részesültem, hogy Perczel Miklós, ki a 8 ik zászlóalj tolnamegyei részének szervezésével volt a megye által, megbízva, azonnal a zászlóalj szaporítása végett, vidékre toborzó főnöknek küldött ki. A szekszárdi vásárról nemzeti ázalaggal által kötött karral mint besorozott, sőt hivatással megbízott honvéd tértem vissza szülőimhez s másnap már otthagytam családi körömet, hogy küzdjenek maguk az élet terheivel, mert hisz reám, mint fiatal emberre a hazának van szüksége ! 1 már mint negyed napos honvéd Duna- földváron mint toborzó főnök bontottam ki a három szinü nemzeti lobogót s a másnapi vásáron Turcsik és Maleta Szekszárdról velem hozott újoncokkal megkezdtem a toborzást. A
