Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-05 / 49. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 december 5 vetni jónak látnak, s ez családi életem boncolgatása. Biztosíthatom önöket, hogy nincs s nem ; lehet igaz ember, ki e tekintetben jogosult szemrehányással illethetne s bennem gáncsolni valót találhatna. Ami már most megválasztásom esetén követendő eljárásomat illeti, azt röviden a következőkben foglalhatom össze : Egész életemet, kora ifjúságomtól kezdve, önök körében töltöttem el. Önök ismernek engem, én ismerem .önöket névszerint és- személyesen, azért az érintkezés nagyon könnyű lenne közöttünk. Ismerem a város minden óhaját, vágyát és szükségleteit és igy nem volna szükséges azokról előzetesen tájékozást szereznem. E mellett a kulturális és társadalmi haladás embere voltam a múltban és az maradnék a jövőben is. De minden haladási vágyamnak határt szabna városunk anyagi helyzete s lakosságának teherviselési képessége. Hiszen ha az - anyagi eszközök rendelkezésemre .állnának, a város és lakossága iránti rajongó szeretetemnél fogva, tündér-várost tudnék Szekszárdból csináli, de mig uj jövedelmi források nem nyittatnak, tisztán pótadó utján ezeket a célokat megvalósítani nem lehet. Bármit hozzon a jövő, a választás esélye, meggyőződésem, hogy el fog jönni az idő, midőn az én megfutott földi pályám is némi elismerésben fog részesülni s lesz olyan is, ki virágot szór domboruló, sirhalmomra, ezzel a mondással: A nép barátja volt. Köszönöm jóindulatuk szives megnyilatkozását. Szavait minden mondatnál helyesléssel és éljenzéssel kisérték. Sipos Márton beszélt ezután nagy tetszés között, hangsúlyozta, hogy nagy érdemeinél fogva Boda Vilmost, kit mindnyájan -jól ismerünk, válasszuk meg. — Békés Mihály városi képviselő szintén talpraesett szép beszédben éltette Bodát, mint Szekszárd város leendő polgármesterét. Crassus hibázott. Plátó szokta mondani, hogy : »A bölcselkedés csodálattal kezdődik.« Elfeledte Plátó hozzá tenni, hogy azért nem minden csodálat bölcselkedés is egyszersmind. Az igazán philo- sophus mélyen szánt: csodálkozik és gondol! kozik és nem surran keresztül a lényegen. Vannak azonban specialisták is a világon ! Mikor ezt állítom, legkevésbé áll szándékomban mások renoméján csorbát ejteni. Hisz, az ismeretek tágulásával szükségessé válik a munkamegosztás. A munkamegosztás pedig megteremti a szakembereket, csakhogy sajnos ! megteremti velők igen sokszor a korlátolt elfogultságot is. Érthető. — , Aki leszáll a föld gyomrába aranyat keresni, csak egy kis darabját látja onnét az égboltnak: a szaktudós is, aki beleássa magát valamely ismeretágba, szűk látókörével csak az után vágyódik, ami az ő kíváncsiságát kielégíti. égiségeket keres, az építész épületek serg zoológustól kérdezték : »Vájjon i ssal voltak rá Egyptom templomai ?« e: »Ilyesmiről nem tudok; én csak d kerestem a templomban.« i ez minden rendű specialistával: tt n tudóssal. Az érzékideg specificus er r elő. Tudósoknál elnevezték »tudc ;ottság«-nak. sátható mindig: »Errare humánum est.« Még Kisfaludy S. is, bár még »Regéi«-ben is nagyon lyrai, kacsintgat a .sonettek felé | III. Richardot pejiig alakjának szörh3’üségével is eszthetikai alapra állítják. Ezeket kellene felelnem Crassusnak a »Tolnamegyei Közlöny« legutóbbi számában közölt, »Elmegyek a templom mellett« cimü gondolataira, ha Crassust nem ismerném. Egyik a kettő közül: utazik. Csakhogy én Crassust igen jól ismerem : a bizonyítványát beküldötte már réges-régen a »Tolnamegyei Közlöny«-be. Ez a bizonyítvány egy nagyon jó lelkű, tenni vágyó fiatal embernek a diplomája, aki nem számit sem Plátó bölcseire, sem a modernismuS specialistáira. Neki megvan a maga lelkivilága és benne a maga specialitása. Céltudatos lélek, a kit nemes eszmék hevítenek; ereiben pezseg a vér, lázongó vér, mely átcsap a partokon is. Kár, hogy Petőfi »Tündérálom« cimü költeményének első slrópháját választotta jeligéjének! Ám azért kalapot emelek a képviselője elqtt. Vannak utóvégre nemes szenvedélyek is és ha optimisz- tikus felfogásainkban előnyt adunk a jobbnak, a nemesebbnek, ezzel csak a jó ügynek használunk, az egyéniséget megbecsüljük. Meg vagyok győződve különben is, hogy j nem ellenséggel van dolgom : egyébiránt az ellenségeimmel is keztyüs kézzel szeretek hadakozni. Győzzön a jobb, csak ne a becsülés és tisztelet árán ! Guizot úgy is azt mondja, hogj7-: »A tisztelet hiánya fog mindent tönkretenni.« Egy igen nagy hibára azonban, minden tiszteletem és becsülésem mellett is, kénytelen vagyok Crassust figyelmeztetni. Mert Crassus tényleg hibázott! A hiba pedig úgy esett meg, hogy a dunaföldvári öreg templomról akarván írni, véletlenül — saját szavai szerint — csak a »templom mellett« ment el. Engedelmet kérek, de én megnéztem volna a belsejét is. Máskor, ha valamiről egészében ir, annak ne csak a külsejét nézze meg, hanem a belsejét is ! Mert a dunaföldvári öreg templomnak a belseje se nem rendetlen, se nem maszalos. A hol naponkint söpörnek és törölgetnek, a hol olyan lelkiismeretes harangozó van, nfint a Stimicz bácsi, ott piszkot keresve sem talál az ember. Egyébiránt ezeket Crassus maga is jól tudja, mert én már, ha nem sértem vele a szerénységét, láttam őt a templom belsejében is. Ő tehát — úgy látszik — csak a külső sanyarú állapotról akart Írni, csakhogy véletlen- ségből elhamarkodta a dolgot és úgy fogalmazott, hogy akarva nem akarva is megtévesztette a Közlöny olvasóit. Ez pedig öreg hiba! A kü’sőért a patrónus a felelős, ellenben a belső piszok már a prépost-plébánosnak volna a szégyenfoltja. Különben legyen nyugodt: »tárt kapukat dönget!« A prép őst-plébános rövid időn belül már kétszer is felhívta az illetékes tényezők figyelmét, A válasz mindig az volt, hogy felesleges a javítás, a templom úgyis nagyobbitva lesz mielőbb, bővülni fog két mellékhajóval. Állítólag készítik is már a terveket. Tessék Crassusnak is sürgetni, de fenn ! hogy ne legyen belőle Lucza-széke. Feledni azonban ne tessék — most hallottam két budapesti úrtól — a »Vallás alap« a legbuzgóbb patrónus !! Crassusnak tehát igaza volt, de csak úgy, mint Deák Ferenc öccsének: »Körül illett a kalapja.« Passus. TÖVISEK. „Hol vagy Ádám?“ A biblia állítása szerint Isten a paradicsomkert fái között elrejtőzött első Ádámnak mondotta volna azt, jórégen már, még a teremtés hajnalán: «Hol vagy Ádám ?: . . .» Nem emlékszem rá, hogy mit felelt az Ur szavára a bűneit fügefalevelekkel takargató ős-apám. Node az mellékes is 1 . . . Szekszárd. rendezett tanácsú ’.árosának néhány nap óta nagy gyásza van, meghalt az ő első Ádámja == első polgármestere, dr. Hirling Ádám s a fejtett kérdésre : «Hol vagy Ádám ?» a felelet különböző. A hitetlenség és vallási közöny azt mondja : «Nyugszik a csendes temetőben, Szemét lezárta a.halál!» (János vitéz.) De aki a hit szemeivel tekint a távozó^ után, azt mondja: «A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitőr és eget kér I» Vagyis a hit szemei látják ama boldögabb hajlékokat, hova a mi Ádámunk elköltözött, hogy elvegye fáradságos munkája méltó' jutalmát a mennyei paradicsomban ! . . . A helyi hirlapok azonban nem azt kutatják, hogy milyen volt az első Ádám Szekszárd ujjáteremtésének hajnalán, hanem mindenik párt erősen feltaláltnak tartja a bölcseség kövét,, vagyis : hogy ő jár «a város igazában» mikor jelöltjét — a kedves «favoritit» minden áron és nagy szeretettel ajánlja. Helyes'! A körültekintés, az okos választás városunk jövőjére messze kihathat, tehát egymás iránti nagy szeretettel oldandó meg a kérdés : «Hol vagy Ádám ?», hol vagy s ki leszesz városunk uj Ádámja, uj polgármestere? . . . Nohát én azt mondom, hogy bár érzelm indokok is vezetnek, mit pedig sokan perhorresz- kálnak, már csak azért ‘ is kimondom szivem közepéből a dönthetlsn igazságot, hogy: legyen polgármester ezidő szerint az, aki erre legérdemesebb, vagyis: Éljen Boda Vilmos! Szentkirályi Mihály — az ellenfél — érdemeit teljesen elismerem. Szeretem is őt. H'szen az állásra teljesen kvalifikált, emellett Clubegyleti elnök, no a mi fő, tősgyökeres kálvinista nemes ember! Node épp ezért nem óhajtom, hogy ő legyen az uj Ádámunk, uj polgármesterünk. Mert — mint dr. Hirling Ádám szomorú sorsából látjuk — ez egy testet és lelket ölő »zaklatott állás. No most már, ha őt választjuk meg s pár év. alatt — Is,ten ments ! — Hirling ' sorsára jut: nekem kell eltemetnem, mint szeretett hívemet. Már pedig én temetni nem szeretek, még a szegény polgárt sem, annyival inkább a polgár- mestert! . . ... Van azonban egy másik szempont, mely engem vezérel. S ez az igazság szava, hogy Boda Vilmost — ha ő elfogadja e szerény, de díszes állást — mindenképp segíteni igyekezzem. S ez az, hogy múltjának sok érdeme van megyénk, kerületünk s különösen városunk körül (még az ellenség által sem tagadható érdemei ! . . .) No most már, ha ő — még testben és lélekben erős, munkabiró férfiú, amilyennek az «ajánlat»-ban jelentetett s mit én készséggel aláírok — természetes, hogy honoráljuk a múlt érdemét és a jövő reményét városunk fejlődése érdekében. Aki a darokhoz csak konyit is, jól tudja, hogy a Skizt — hitvány kártyafiguraképp -l skártba tenni csak balga ember szokása. Boda Siro/in Emeli az étvágyat és a testsúlyt, KiégszQn» teti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boche" eredeti csomagolást.-------------- • F. Hoffmann-La Roche A Co. Rasel (Svájc)) 99 Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertáráit» ban. — Ara Uvegenkint 4.— korona.
