Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-14 / 46. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala címére Budapest, V., Hold-utca 7. sz. alá küldendők. — De PrOfundiS- Wilde Oszkár egy ízben legnagyobbszerü költeményének mondta az életét, amely ragyogó magasságból^ legsötétebb mélységbe zuhan alá. Ennek a különös életnek a súlyát ő magú adta meg De Protundis cimü munkájában, amelyet két évi raboskodásának a vége felé irt, hogy megörökítse lelke megtisztulásának a történetét és művészi fejlődésének az útját. A De Profundis ennélfogva főműve Wildenek. Utolsó prózai munkája, amely lélektani igazságával megráz és fölemel. Szemlét tart e könyvben mintegy a múlt és a jelen nagy alakjain és nagy eseményein, hogy perspektívát nyisson a jövő számára. Ott, ahol Krisztus egyéniségét fejtegeti — ez a könyv dereka — valósággal bibliai szárnyalásu a nyelve. A De Profundis a szó szoros értelmében irodalmi végrendelete ennek a rendkívüli embernek. Ezt a munkáját is az a sors érte, hogy csak halála után jelenhetett meg, még pedig először német nyelven, mert az angol pruderia száműzte Wildenak még az emlékezetét is. Ma azonban a genie diadalmaskodott már hazájában is és a De Profundisnak akadt angol kiadója is. Az angol kiadás alapján készült a De Profundis most megjelent legújabb magyar fordítása Mikes Lajos avatott tollából. Ez a fordítás méltó tolmácsolója az eredeti minden nyelvi szépségének és gondolati tömörségének és igen nehéz műfordítói feladat művészi megoldása. A De Profundis a Lampel-féle Magyar Könyvtárban jelent meg. Kettős füzet ára 60 fillér. Kapható minden hazai könyvárusnál. Szoptató anyák gyönyörködve látják, micsoda erőt és l életörömei kölcsönöz nekik a SCOTT-féle Emulsio. Amellett hogy ízletes, elősegíti az étvágyat és az emésztést, továbbá erősitöleg hat az egészségre és az egész szervezetre. De a mellett igen jótékony hatással van a szopós gyermekre is, rózsás, szint ad neki, erősiti, tehát kettős a sze- •’Hitllt I retó szülők öröme. SCOTT-féle ... módszer védje- Egy eredeti üveg ára 2 kor. 50 fillér. gyet a 11 Riaszt 7embriUvenm.e’ Kapható a gyógy szertárakban. CSARNOK. A tetszhalott.' A «Tolnamegyei Közlöny* számára irta: P. Takács Gábor. (Utánnyomás tilos.) Sarkazan, francia helyiségben 1907 év április 30-án rövid betegség után a halottvizsgáló orvos egy Escoubet nevű, harminc éves asszony halálát konstatálta. Az asszonyt május 1-én eltemették. Másnap egy ember, a ki véletlenül elment a még nem egészen behantolt sir mellett, a mélységből tompa kopogást hallott. Letérdelt, fülét a sirra helyezte, és rémületére azt vette észre, hogy halk nyöszörgés hallatszik a sir mélyéből. Azonnal beszaladt a városba, és értesítette az esetről a polgármestert, a ki egy orvos kíséretében kiment a temetőbe és a sirt felásatta, A mikor a koporsót felnyitották, az orvos konstatálta, hogy az élve eltemetett szive még dobog. Az élesztési kísérletekre az asszony kissé fölemelkedett a koporsóban, de ekkor hirtelen vérhányás lepte meg, és az orvos karján meghalt. Sőt az sem ritka eset, hogy egy, vagy más okból exhumáltak — rövidebb, vagy hosz- szabb idő elteltével — konstatálva lett, miszerint nem abban a fekvőhelyzetben voltak, amelyben a holttest lenni szokott. Mindezen borzasztó körülmények nem-e azt bizonyítják, hogy az ily szerencsétlenek csak tetszhalottak voltak, a kik később magukhoz térvén, néhány perc alatt fölemésztették azt a kevés atmosfera levegőt, amely koporsójukba szorult, és amely idő alatt tudatára ébredtek ama rettenetes helyzetüknek, hogy élve temet- tettek el? Mindez ugyan csak, mint mondom, néhány percig tart, de elképzelhető az a lelkiállapot, amelybe egy ilyen szerencsétlen tetszhalott jut. És ezen veszedelmes állapotok ngmcsak szegény ember nyughelyét a sirgödröket fenyegetik, de a tehetősebbek téglával kirakott sírboltjait sem kerülik el. Megtörtént, hogy egy sírboltot, a melybe tiz évig nem helyeztek el holttestet, fölbontottak ezen célból. Természetesen nem amolyan kisebbszerü kripta volt, hanem nagy, előkelő család nyugvó helye, amelynek közepén a drága érckoporsók lezáratlanul, emelvényen állanak egymás mellett, és temetés alkalmával candelaberekben viaszgyertyák égnek odalenn. És amidőn ezeket meggyujtották, nagy megütközéssel látták, hogy a legutóbb 10 év előtt eltemetett úrnőjük koporsója födetlen és üresen állott helyén, mig a legbelsőbb szegletben egy térdeplő állapotban levő csontváz kuporgott, kezei összekulcsolva, és csontrészeit a drága selyemöltözéke tartotta össze. És lám, ezen szegénygazdagnak a lelki állapota sokkal kétségbeejtőbb volt, mint a sir- gödörben felébredté, mert a kriptában, a hol százszorta több atmosphaerikus levegő lévén beszorulva, napokig kellett küzdenie az éhhalállal rettentő kínszenvedéseivel azon tudatban, hogy menthetetlenül veszve van. Ilyen és ezekhez hasonló borzalmas történeteket gyakran olvashattunk rémregényekben, természetesen több szóvirággal körülírva, — és legtöbben elitélik azon hitben, hogy egy-egy ilyen irodalmi termék' szóról-szóra holmi dege- nerált elme alkotása. Pedig bizony legynagyobb- részt mindmegannyi szótöbbséggel fűszerezett igazság. Ezt azonban nem azért állítom, mintha bárkit is az eféle rémregények olvasására serkentsek, a melyek egyébként — különösen a gyengébb idegzetüekre káros hatással vannak. Gondolkozzunk inkább a felett, l.ogy az általam leirt néhány — példának beállított — tetszhalál esetből mi a tanulság ? Minő eszközökkel lehetne az ebből folyó katasztrófákat megakadályozni, illetve ilyeneknek gátat vetni ? . . /. Nemde való igazság az, hogy valamely családban — mondjuk például, hirtelen haláleset áll be, nagy részvéttel állják körül a ravatalt ; a hozzá közel állók elszorult szivvel, könnyezve nézik a szeretett szülő, családtag vagy rokonnak hült tetemeit, aki még néhány óra előtt teljesen ép, egészségesen élt közöttük, anélkül, hogy bármelyik, vagy akár a jelenlevők is azon gondolatra jönnének, hogy hátha csak tetszhalott fekszik előttük, akit bizonyos élesztési kísérletekkel esetleg életre is lehetne kelteni ? Senkinek sem jön ez a mentési eszméje. Belenyugosznak az orvos-halottkém azon me- mentójába, hogy a haláleset oka minden kétséget kizárólag szivszélhüdés. Pedig eltekintve ama körülménytől, hogy az orvosok is gyakran tévedhetnek, őket mint halottkémeket a kötelességmulasztás sem ritkán terheli — tisztelet a kivételnek. Mert bizony gyakori az eset, hogy felületesen állapítják meg a haláleset okát, különösen a hirtelen elhalálozások eseteiben. Midőn néhány évtized előtt még nem csak az orvosi tudomány, de a felvilágosodottság és kulturális állapotaink nem voltak annyira kifejlődve, mint manapság; a midőn a halottkémi tisztség is csak amolyan alsóbbrendű szerepkörre szorítkozott, -hogy nem csak faluhelyen, de a legtöbb kisebb-nagyobb községben is pásztoremberek, csizmadiák és kisbirók viselték a halottkémi tisztséget, — sajnos, hogy ez még manapság sem oly ritkaság, a kik között nem kevés lévén az analfabéta, természetesen legkevésbé sem eshetett szó a kötelességmulasztásról, de annál több a tudatlanságról. Ma azonban — hála a haladás kultuszának — úgyszólván minden élő lénynek meg van I adva az ut és mód — értelmiség szerint — arra nézve, hogy ne csak önmagán, de szerencsét? lenül járt embertársán is segítsen. Olvastam egy végrendelet záradékát, amely szóról-szóra igy hangzott: »Végül föltétien óhajtásom az, hogy halálom után az orvos szúrja át a szivemet.« Mi ez, ha nem egy élő lénynek tépelődése a tetszhalál borzalmassága felett? Igen is megdönthetetlen dokumentuma ez azon körülménynek, hogy sokan élnek közöttünk, a kik hallottak már a tetszhalál rettentő következményeiről, vagy. szemtanúi voltak egy-egy esetlegesen szerencsésebb fordulatnak, amidőn idejében magához tért a tetszhalott. Mert kétségtelenül az a végrendelkező sem a természet törvényét, a bizonyos halált félte, hanem csak ama figyelmes előrelátás érlelte meg benne az elhatározást, hogy ha már az esetleges tetszhalál esetén idejében nem segítenek őt életre kelteni, avagy tán a kísérlet is eredménytelen maradna, legalább a halála legyen minden kétséget kizáró. Elvégre én sem állítom, hogy gyakori, avagy tán napirenden levő lenne az ilyen eset; sem azt, hogy a hirtelen halálnak föltétlenül kapcsolatban kell lennie a tetszhalállal, de azt sem lehet megállapítani, hogy élesztési kisértet nélkül hányán jutnak az enyészet ölébe, akikben az életnek parányi szikrája csak elburkolózott, miként a hamu közé szorult izzó zsarátnok, a mely, ha szabad levegőt, illetve éltető erőt kap, újra lobogó lángg'á növekszik. Ennélfogva az általam felemlített élesztési propoziciöt sem szabad kicsinyleni, ellenkezőlég föltétlenül követni kell. De hogy a tetszhalál okozta rémes ka- tasztropháktól teljesen mentek legyünk — tekintettel a mentő kísérletek sikertelenségére — az olvasó,figyelmébe ajánlom a következő fejezetet. (Folyt, köv.) IS Brázay sósborszesz FOGKRÉM A LEGJOBB ★★ Kovács J. vásártér-utcai műtermében llíányzó fogak pót- lásá, csaposfogak, arany koronák és szájpadlás nélküli fogak (hídmunka) készíttetne!:. Fogtömés, foghúzás és fogtisztitás a legjobb módszer szerint eszközöltetik. — Szegényeknek rendel délelőtt 8—9-ig és délután 2—4-ig. Fényképészeti cikkek nagy raktára Molnár Mór Az újvárosi templom közelében, teljesen jókarban levő házamat, mely áll 4 szoba, veranda, téli és nyári konyha, éléskamra, pince és tágas színből, szabad kézből eladom. Fleischen* Ödön.
