Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-24 / 43. szám
Szluha Is'ván, ifj. Wéber János, Rátkay László, Szabó Károly, Hainrikffy Pál országgy. képviselők, Jásek iSándor, Adler N. János, dr. Schwetz Antal, dr. Keck László, dr. Grosch József, Lakner Lajos, Dobó Mátyás. A központi intéző-bizottság alelnökei lettek : gr. Benyovszky Rezső és ifj. Wéber János országgy. képviselők. A kerületi bizottságok igy alakultak : Szekszárdi kerület: Szabó Károly országgy. képviselő, Szabó Géza, Jasek Sándor, Watzek László, Horváth Ignác, Nagy János Prantner. A kölesdi kerületben : gróf Benyovszky Rezső országgy. képviselő, dr. Keck László, Tantó János, Grünwald Lajos, Térmeg János, Wágenbaóh János, Rences^ János, KoleSzár Ferenc. A bonyhádi kerületben : ifj. Wéber János országgy. képviselői dr. Schwetz Antal, Csik József, Patzner János, Herger Nándor, Mayer József, .dr.- Kancler Antal, Streicher Vilmos. A- paksi kerületben: Szluha István és Rátkay László országgy. képviselők, dr. Grosch József,- Szeip Gyula, Weisz Ferenc, Petrits Ferenc, Tresztl Pál, Vajay István, Pulay György, Stauber Antal, Kurcz István. A pincehelyi kerületben: Parragh Béla, Lakner Lajos, Kovarcz József, Hitsch Ignác. A szakcsi kerületben : Hainrikffy Pál orsz. képviselő, Dobó Mátyás. Az egyes kerületek legközelebb már ülést tartanak és lehetőleg minél nagyobb számban belevonják a bizottságba a választókat. Dr. Grosch József indítványára az értekezlet, elhatározta, hogy gróf Apponyi Géza főispánt és Döry Pál alispánt felkérik, hogy hassanak oda, miszerint a megyei és községi tisztviselők befolyásukat a megyebizottsági tagválasztásoknál ne érvenvesitsék s a megye- bizottsági tagválasztásban mint jelöltek részt ne vegyenek. Ha a főispán és az alispán e tekintetben nem adnának megnyugtató nyilatkozatot, akkor a belügyminiszterhez és a kereskedelemügyi miniszterhez fordulnak. Boda'Vilmos végül reaszummálta a hozott határozatokat és az értekezletet déli 12 órákor berekesztette. Értekezlet után a Szekszárd-Szálló kistermében, gróf Benyovszky Rezső országgyűlési képviselő barátságos ebédre hívta meg a jelenvoltakat. Ebéd alatt az első toasztot Boda Vilmos elnök mondotta gróf Benyovszky Rezső és ifj. Wéber János képviselőkre. Ifj. Wéber János képviselő a függetlenségi és 48-ás párt elnökének, Kossuth Ferencnek egészségére ivott. Gróf Benyovszky Rezső képviselő a megjelent vendégekre mondott felköszöntőt. Dr. Keck László Boda Vilmost éltette. Beszéltek miég Dr. Schwetz Antal és Dr. Grosch József. A kitűnő menü és a pontos kiszolgálás Tóth Gyula r.agyszállós konyháját és személyzetét dicsérte. " TÖVISEK. „Elmegyek a templom mellett!“ Én Uram Istenem ! Hányszor hallottam mostanában e divatos — sőt abból már-már kimenő — sem dallamára nem szép, émelygős, sem tartalmára nézve semmi költői igazságot fel nem ragyogtató nótát: Elmegyek a templom mellett! . . . Uton-utfélen, hegyen-völgyön, lakodalom és bálteremben, korcsmái zaj közt (zenekiséret- tel), kisasszonyok ajkán (zongora mellett!) férfiak és mulató fiatalok harsogó nótázása közben csendül a dal : «Elmegyek a templom melletti ...» Akasztani valók! — Sokszor gondoltam már magamban — hát minek jártok kinnt, a templom mellett, mikor — a nótátok szerint — odabenn — «jaj de szépen énekelnek !» Miért kerülitek az Isten házának szent gyönyörűségét, ahol a hivek «oly szépen énekelnek !» Menjetek be ti is, szépen énekelni, buzgón imádkozni az Egek urához. Aki a templomot kerüli, úgy tesz, mint az a tanuló, ki jár 'az iskola «mellett» de nem igen tanul odabent; tanuló a neve, a számot szaporítja, a nélkül, hogy valaha értelmes polgára lenne a hazának, szintúgy á templomkerülő, ki csak az utcán zengi el éktelen zajjal bor-gőzös nótáját: «Elmegyek a templom mellett!» és csakugyan úgy tesz, elmegy mellette, a helyett, hogy bemenne nyerni szent áhitatot a szépen éneklők zsolozsmájából —: vájjon ncvezhcto-e jámbor IotonV-.iolz.? —— Soha —: Hát azt mondom neked, kedves jó olvasóm, csak !átogasd meg az Isten házát is igen gyakran, ahol a hívők oly boldogító édes dalt énekelnek, hogy boldog légy te is. Nagy szükségünk van nekünk mindig, de különösen most, a buzgóságos imára, hisz tudjuk, hogy beteg a jó öreg Tdrály s életéi, csakis a különféle felekezetek Templomaiból felhangzó «junctimos-imák» hosszabbítják meg. Úgy olvastam valamelyik helyi lapban, hogy dr. Rubinstein Mátyás főrabbi kollegám már imádkozott is a beteg királyért. Meghuzatta a zsidó templom tornyának összes harangjait, hogy a híveket nagyobb buzgóságra intse. Legközelebb tán megkondul az ág. ev. vallásuak uj harangja, mit direkte Wittenbergből hozatnak, sőt a refor mátus és róm. kath. hi vek is — ha sor esik rá — oly buzgón fognak énekelni és imádkozni a beteg öreg királyért, mely felhat az égig. Ez a fő dolog I . . . Imádkozni bennt a templomban, nem pedig az utcán énekelni;' > ■Elmegyek' a templom mellett — Jaj | de szépen énekelnek! —» * Ördög bújjék a divatból — hála Isten ! — mindjobban kimenő nótájába az . utcán csatangoló lármás fiataloknak, — bizony Isten, még azt is szívesen elnézném nekik, hogy a templomot kerülik, csak oly éktelenül, oly fülsiketitő- leg ne harsognák és rontanák el egészen, az amugyis selejtes férc-nótadarabot, csak legalább ők is szépen énekelnének ott a templomon kívül ! — — De hajh! A magyar köznép dala nélkülöz minden kótát, gyakorlatot, összhangzást s leginkább csak a gége izmok megerőltetésében, a torok szakadásig való kegyetlen lármázásában áll, — mert a mi népünknek az igazi dalról, a szivet is érintő szép éneklésről, bizony mondom alig van fogalma. Az utcai ének majdnem csak abban áll, hogy ki győzi szusszal, hanggal végig kiáltani az egész falut. Hát szép ez az ének ? Ugy-e, hogy nem ? Azért csak menjetek be fiatal barátaim — mint dalotokban mondjátok — a templomba is, «ahol olyan szépen énekelnek!» Majd meglátjátok, hogy mily boldogító hatása, édes szent gyönyörűsége van a templomi közös éneknek ! ... Legyen ez a tietek ! Palást. Niefergal Irénnek — Esküvője alkalmára — Légy boldog Irénke ! Hisz’ neved is *béke» ! * Hittel nézz jövődbe, — Hittel nézz az Égre ! — Hiszen a € Jelened !» oly édes boldogság, — a melyet egyedül a bit s szeretet ád\ — • Iréné =* kiréne = Béke, egy esség! alphoz. De ez elég is volt erre a napra. A többit holnapra hagyjuk. Ez volt a legszigorúbb napunk. Éjfél után fél egykor zörgetnek az ajtón — Uraim, föl 1 az aneroid emelkedett. Tessék elindulni. Kiugrottunk fekhelyünkről, bár dermesztő hideg volt. Úgy, ahogy voltunk, bámultuk ablakunkon át az elénk táruló hatalmas képet. Holdtölte előtt való második nap volt ez. A hold a felhőtlen kék égen baktatott tovább, ezüst sugaraival gazdagon behintve az egész tájat. Átellenben a magas gemmi fal kísérteties fényben tündöklött. Alattunk hatalmas felhőtenger, mely fölé Európa- leghatalmasabbjai a Monte Rosa, Schreckhom, Weishorn stb. emelkedett ki. Mind, mint a tündér csillogott az éj fél homályában. A Mondblancot ekkor még nem láttuk. Két óra volt, hogy elindultunk. Fáklya fény és lámpások világítása mellett. A kötélre nem volt eleinte szükség. Vezetőnk ment elől. S nagyon nógatott, hogy majd későbben forduljunk s tekintsünk vissza, akkor - többet látunk. Virradatra egy csúcson,kell lennünk. Hálásak is voltunk nógatásáért. Mind világosabb lett. Egyik csillag a másik után tűnt el. A hold is halaványabb lett. A hegyek pedig mind jobban előtűntek. S pompás volt a felhő-tenger hullámzása. És mi az ott a messzeségben, az a hatalmas — nyugvó oroszlánnak látszó — hegytömeg — az a Napoleon, a hogyan Genfben a Mont-Blancot hívják. Igen a Mont Blank volt! Aztán itt j >bbkézfelöl először a Matterhorn, majd a Dorn, a Grand Gombin és a többi öltött rózsaszint. Mind erősebben pirultak az előbb még oly vakító fehérségű csúcson. — Urak ! Allons ! És mi szótfogadtunk. Éppen elértünk egy hegyhátat, mikor a rózsaszín csaknem vérvörössé vált — s aztán előkanditott az Aletschhorn felett a vén Nap, beragyogva fényével az egész hatalmas panorámát. Most végig futott a piros színeződés az egész egy lánccá összeolvadt hegycsúcsokon. A vén Mont-Blank csak későn pirult el. Legkésőbben. Ja, ő kelme túl van már azon a koron, a mikor hamar elönti a pir arcunkat. S a nap egyre emelkedett. Fölszállt mint magasabbra, bevilágítva minden völgybe, minden zugba. A Gletscherek óriása szép lassan eltűnt, de a hatalmas látvány szivünkbe vésődött. —I Európa óriásai mind előttünk voltak. Francia, Olaszország és Svájc szilárdan álló, égfelé törő csúcsai. Ennél többet, ennél nagyobbat látni nem kívánok. Soká nem késhettünk itt. De még egy percnyi türelmet kértem — s ime megpillantom az első gyopárt. Kötelet a derékra — s ki a szikla-szirtre érte. Megvan. Itt van most a kalapomon. Jött aztán a többi. Sokat szedtünk, mert hát elég járatlan utakon törtettünk előre. Délután 3 óra lett közben, hogy a 4000 m, magasság fölé kerültünk. A Main és Dala-gletscheren át. Ez utóbbin elég bajos volt a haladás. Fönt csak egy kis teát főztünk. Komprimált szeszszel meI' MIT IGVITnííí? ^3 hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl 85295. — 15. hazánk természetes a mohai szénsavas-vizek királya: ÁGNES-Forrás. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bores gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Főraktár; SALAMON TESTVÉREK cégnél, SZEKSZÁRDON.
