Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-17 / 42. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 október 17 roltam fel azokat az ügyeket, melyek mind sürgősen kopogtatnak a város kapuján, megvalósításukat követelik s mind tekintélyes anyagi áldozatot vesznek igénybe. Pótadónk most 56 százalék s évenként emelkedik. Mire csak az itt felemlített sürgős ügyek megoldást nyernek, ha óvatosak nem leszünk, könnyen elérhetjük a százat. Már most hogy lenne nekünk egy újabb csigavasutra, melyről még az sem bizonyos, hogy érdekeinket szolgálja, 50000 koronánk. Boda Vilmos. Pöétasors. Néhány hét óta a tolnamegyei sajtó közleményei után az egész magyar sajtó foglalkozott Garay árvája, Gizella sorsával. Mint a fővárosi lapok írják, Garay özvegye és leánya Oly visszavonultan s szegényen éltek a fővárosban, hogy a lapok nem is tudták, hogy a főváros emberforgatagában mily illusztris család tengeti életét. Tudjuk azt, hogy a költő özvegye nemrégiben meghalt s Gizella leánya minden támasz nélkül maradt. A kormány megvonta tőle a segélyt, csupán a magyar irók 300 forintos segélye az, ami egyetlen jövedelme a nagy költő leányának. Az utolsó segély forrásnak kellett lenni annak, hogy néhány héttel ezelőtt Garaynk árvája a szekszárd-tolnamegyei nőegylethez folyamodott segélyért, mire a nőegylet meg is szavazott neki valamit; két tea-estély jövedelmét. Ha már a nőegylet ezt a módját választotta a segélyadásnak, illő, hogy a szekszárdi közönség mentül nagyobb számban jelenjen meg a teaestélyeken ; mert hiszen annak a mulatságnak a fényoldala az lesz, illetőleg az, hogy a mi büszkeségünk, halhatatlan Garaynk áljának nyújtsunk segélyt vele. Beszélhetünk aztán most már poétasorsról; s bátran elmondhatjuk, hogy a mint nem tudtuk Garayt életében megbecsülni, úgy halála után sem tartjuk valami nagy becsben Garay emlékét. Vegyük először a Garay-szobort. Városunknak ez az egyetlen szobra pusztulásnak indul — s az illyetékes körök nem valami nagyon sietnek azt megmenteni. Álljon itt ez a kis commentár. A Garay-szobor felső párkányzata ^z illesztési helyeken a tavalyi fagy következtében annyira meglazult, hogy az esőzések alkalmával a belső hézagokba is bejut a viz és a talapzat alsó részeinek illesztési helyein kifolyva azt a szoborról lemosott zöld patinával festi meg. Mivel a kövek belül is átengedik a vizet, a további fagyok az alsó kövek meglazulását is maguk után vonják, ami a szobor fennállását veszélezteti. Ez a Garay-szobornak a sorsa. Még megérjük, hogy az egész alkotmány összedől. A rendezett tanács bizony nem igen siet tata- roztatni, — mint ahogy semmivel sem siet. Tehát a halhatatlanság addig tart, mig — a szobor — a tanács közönyössége folytán — össze nem dől. Poéta-sors! De hát azoktól a teaestélyektől is félünk. Ismerjük a szekszárdi közönséget, s félünk, hogy most, mikor a teaestély oly nemes céllal lesz összekötve, — nagyon gyér résztvevő mellett, — a segélynek nagyon parányi enyhítő balzsamát tudja majd a nőegylet nyújtani a költő árvájának. Erről még egyelőre nem beszélünk, várjuk az eredményt. Azt azonban bátran kijelentjük, hogy Szek- szárd városa nem valami nagyon űzi a Garay kultuszt, s nem valami kellőképpen adózik Garay emlékének. Magyar poétasors! sz. Mariska-dalok. i. Hiába is tagadnám,- Hisz látja a világ — Elmúlik szép nyaram már SI utamban a virág Hiába illatoz már, Bimbót hiáfea nyit, Nem tudja visszahozni A lelkem álmait. De ne is hozza vissza, Nem várok arra én; Szivemnek semmi titka S a vágyakért nem él ... Te vagy, ki szerelmeddel Betöltőd lelkemet S ragyogó nyári napként Sugárzik rám zsemed! II. A szerencsét találni És nem keresni kell ... Hát én is úgy találtam Úgy-e, reád, szivem ? Mi nem kerestük egymí'st, A sors hozott eléd ; S én ezért egyre áldom A Végzet szent kezét! Mi lett volna belőlünk, Ha más a végzetünk ? ... Ne gondolj most reá, csak Add kis kezed s jerünk A boldogság ösvényén; Tőlünk el nem marad A szerencse már többé — Hisz Üdvöském te vagy! HONTHY ISTVÁN. KÜLÖNFÉLÉK. — A Zsolnay-szobor leleplezése. Fényes ünnepség keretében múlt vasárnap leplezték le Pécsett Zzolnay Vilmosnak, a magyar agyagipar művészet világhírű megteremtőjének impozáns szobrát. Az ünnepélyen résztvett Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter és több országgyűlési képviselővel. A küldöttségek között ott volt Tolnavármegye küldöttsége is Döry Pál alispán vezetése alatt, aki a leleplezés után a kiállítási színkörben tartott banketten felköszöntőt mondott, melyben kiemelte Tolna és Baranya vármegyék közötti jó viszonyt és a magyar iparosokra ürítette poharát. A szoborra az első koszorút Kossuth Ferenc miniszter tettele a kereskedelmi kormány nevében a következő szavakkal: —• »Leteszem as Zsolnay-szoborra a kereskedelmi kormány koszorúját. Ezzel meg akarom tisztelni a munka emberének, annak a férfiúnak emlékét, aki fegyver nélkül indult meg a hódítás utján és meghódította a!magyar, ipar számára a világ ro konszenvét és tiszteletét; (Lelkes éljenzés.) Meghódította, nem úgy mint a hadvezérek —• életeket oltva ki, hanem ellenkezőleg, életet adva az anyagnak, kenyeret adva a munkásoknak, dicsőséget szerezve a magyar iparnak. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Éljen örökké Zsolnaynak emléke ! — Kinevezés- A posta- és .távirda igazgatóság Bach Jenő szekszárdi posta- és távir- d atisztet Marcaliba nevezte ki. mikor a messze távolból átcsillamlott a Berni Oberland gletscher tengere . . . Nem is időztünk itt soká, hanem kitartón törtettünk előre első stációnkig: Langenthelig. Másnap reggel aztán, mintha előtte való nap pihentünk volna, oly frissen s üdén indultunk el a szép széles Ementhal felé. Burgdorfnál értük el a völgyet. Egy helyérdekü villanyos vasút vágtat rajta végig. De mi nem ültünk rá, hanem versenyre keltünk vele a futásban. Gazdag kövér rét jobbra is balra is, rajta állami jószágok legelésznek. S. ezek adják azt a pompás zsíros tejét, melyből a nálunk is jól ismert ementhali sajtot készítik. Bizony jó lent járt már a nap, amikor a völgy végén s a Thuni tóból kifolyó Gare partjain fekvő Thun városkába értünk. Itt orosz társunk kedvére pihenőt kellett tartanunk. Lelkesen mesélte Leontenev Tatjána orosz forradalmárnőről, aki Durnovo orosz volt miniszter helyett tévedésből egy francia kapitalistát lőtt agyon Interlakenben. Itt ültek • törvényt felette. Itt hangzott el az ifjú lány védőbeszéde, mely rettenetes vádbeszéd volt az orosz kormányzó között és a Durnovok stb. ellen. Itt ítélték el 5 évi fegyházra s egy frank pénzbírságra s innét távozott büszkén, emelt fővel börtönébe — Lensburgba . . ' Aztán hajóra ültünk s a. kék vizű tó másik déli partjára hajóztunk a festőiesen fekvő Spicbe. Talán fáradtak is voltunk, de orosz társunk tartott szóval s bizony jó későre járt már s még egyre kértük, hogy beszéljen az orosz viszonyokról. Szombaton aztán hamar elértünk a nagy hegyek régióját. A Kander völgyében egyre emelkedve, de még mindig jó utón, melyen a postakocsik is közlekednek Frutigenbe, majd egy hegykatlanhoz, melynél egy erdőmélyén egyfelől magasra emelkedő hegyek által környék, erre fekszik Európa leg kékebb vizű tava; a Kéktó. Bern Kanton tulajdona volt azelőtt. Most egy részvénytársaságé. Nem nagy az egész, 10 perc alatt körül lehet csolnakázni. Hanem ezt a 10 percet nem felejtheti el senkisem. Átlagos mélysége 17 m. Van mélyebb de sekélyebb része is. Hatalmas fenyőtörzsek fekszenek benne, évszadok előtt beledőlve. Mindha smaragddal volnának ezek díszítve, körül nőve valami mesebeli csillámló fonállal. Aztán az a kristály tisztaság ... Ha bele dobsz egy 5 centimos pénzdarabot, ha megint arra evezel, meglátod hol fekszik a tó mélyén . . . Valami tün- dérszerü látvány ez, melynek jellemzésére biz valami bátorság vállalkozni. . . Aztán előcsillamlanak á távolból a. Blüm- lis-alp és Petersgrad hegyóriások hóföldjei, jéghátai . . . Kanderstegre érünk. Jó egy óra hasz- szat kell az elszórt házu faluba mennünk. Csupa olasz lakja. Faházak, egy-két emeletesek, telefestve medvékkel. Mindegyiken valami versbe foglalt felírás : mikor, kiépítette meg az év szám ; . . r Itt aztán már csakugyan Svájc ám a Svájc 1 Mikor átérünk a falunk, egy nagy hegy tolakszik elénk. Mit, hát téged talán megmásszunk ? De MIT IGYUNK ? igyunk mohai----------------------Igyunk mohai hog y egészségűnket megóvjuk, mert Inviinlr mohai csakis a természetes szénsavas JAwf m0[’a! ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forr ást, ha gyomor-, bél-es légcső huruttól szabadulni akarunk forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni^akarunk. A mohai Agnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó saványuviz; dús szénsav tartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek- ellen, anem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülőnbfélébb gyomor-, I égcső- és húgyszervi betegségeknek. 20 év óta bebizonyosodott, ho/y még ragalyos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltelek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes monai «ignes-vizzel éltek. Legjelesebb orvost szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másféliteresnél nagyoob üvegeiben minden kétes értéit szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a logszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, lu^xobh vidéki városa ; eralatek szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség — Kapható mindén füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Kedvelt borviz! 29.6' 9— ! Főraktár: Salamon Testvérek cégnél, »zekszárdoi
