Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-19 / 38. szám

1

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

— A selyemtenyésztés hanyatlása és a Pécsegyházmegyei Rém. Kath. Tanítóegyesület A nagyarányú kivándorlások, a munkabérek emelkedése és főleg az elégtelen szederfák okai annak, hogy a legutóbbi évben selyemtenyész- tésürik az egész országban hanyatlásnak indult. Ezen szomorú gazdasági jelenségen gyökeresen segíteni kell, még nagyobb áldozatok árán is, nehogy Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott, főrendiházi tag lelkes és önzetlen fáradozása által virágzásra emelt ezen nagyfontos-' ságu nemzetgazdasági ág, mely ezreknek és ezreknek nyújt jövedelmező mellékfoglalkozást, elveszítse azt a nagy jelentőségét, mellyel eddig birt. A néptanítók kezdettől fogva mindenfelé lelkes apostolai a selyemtenyésztésnek; azért ők sem nézhetik összetett kézzel a selyemtenyésztés hanyatlását. Ennek adtak kifejezést folyó hó 12-én Pécsett, ahol a »Pécs- egyházmegyei Bőm. Kath. Tanítóegyesület« igazgatósága Wajdits Gyula főtanfelügyelő, apátkanonok elnöklete alatt gyülésezett. A gyűlés folyamán ugyanis Horváth Ignác v. elnök. szekszárdi tanító szóvá tette a selyemtenyésztés hanyatlásáról a lapokban olvasható tudósításokat és indítványozta, hogy az egyesület tűzzön ki pályadijat a következő kérdés megfejtésére: »Mily körülmények okozták

hazai selyemtenyésztésünk hanyatlását és mit kell tennie a néptanítónak ezen nagy baj megszüntetése érdek ében\?* Az igazgatóság ajánlani fogja ezen kérdés kitűzését a választmánynak és a legjobb munka szerzőjének az egyesületi pénztárból 50 koronát szavazott meg. A »Pécsegyházmegyei Bőm. Kath. Tanítóegyesület« magában foglalja gróf Zichy megyés püspök védnöksége alatt Tolna és Baranya vármegye összes rk. papjait és tanítóit és igy remélhető, hogy többen ki fogják dolgozni a fenti tételt. A pályanyertes munkát selyemtenyésztésünk nagy apostolának, Bezerédj Pálnak is bemutatják.

— Dijnoki kinevezés. Apponyi Géza gróf főispán a Ferenc-közkórházhoz kinevezett Sze- gedy József helyére Wendl Gyula vármegyei dijnokot nevezte ki.

— Bonyhádi hirek. A bonyhádi kereskedő világ körében a jogos panasz tárgyát képezi a bonyhádi vásártér lehető legrosszabb elhelyezése, mely bajon sürgősen segíteni kellene. —

A vásárt emberemlékezet óta a Kálvária hegy alatt tartották meg, mely a kereskedőknek legjobban megfelelt. Ámde a látogatás később olyan nagy lett, hogy a piac szűknek bizonyult, amiért a vásárt a Perczel-féle földekre helyezték át, Bonyhád és Hidasd közé, de közvetlenül Bonyhád szomszédságában, úgy, hogy a kereskedők ezen kihelyezés által kárt nem szenvedtek. Mindenki meg volt elégedve, mégis elhatározták, hogy a vásárt Bonyhád és Majos között helyezik el, ami senkinek se jó. Kicsiny a térség, és a hozzávezető ut is mindenfelé nehéz és kényelmetlen. Két vásár volt már itt és bár mindkettő igen látogatott volt, a vásár mégis rosszul ütött be és a kocsitorlódás oly nagy volt, hogy a kisiparosok áruikkal, a gazdák állataikkal csakis 10—11 óra tájban érkezhettek a helyszínére, amikor már jóformán véget is ért a vásár. így az iparosok, akik már az első itt megtartott vásárnál panaszkodtak, most se jutottak üzletekhez. A kereskedők is több, mint 30.000 korona kárt szenvedtek, mert ez mindig a legjobb országos vásár volt. Egy harmadát sem csinálták a máskor megszokott forgalomnak. Most mozgalmat indítottak, hogy a vásár vissza kerüljön régi helyére. Ilyen vásár helyett csaknem jobb lenne, ha be is szüntetnék a vásárt, mert ilyen helyről a torlódás és rendetlenség miatt úgyis elmarad a nép. Előttünk teljesen érthetetlen az egész panasz ! Miképen teheti a vásárt a hatóság olyan helyre, ahol az ki nem alakulhat és ahol a helyi iparosoknak és kereskedőknek kárt okoz. Itt sürgősen intézkedni kell a völgységi járás főszolgabirájának, aki elsősorban is a közönség érdekeit tartozik hivatalból is megvédeni és érdeklődéssel várjuk,

megjön-e ezen hozzánk eljuttatott panasz sürgős orvoslása.

— Vásári statisztika Nagy és szép vására volt Szekszárdnak hétfőn. Sok volt az eladó s még több a vevő. Legnagyobb kelete volt az ipari munkának, főképpen a kádárok csináltak szép forgalmat. Csak a ló és szarvasmarha nem volt kelendő, mivel nincs takarmány. A nagy mennyiségben felhajtott sok szép jószágból alig kelt el 442 szarvasmarha és 190 ló, ez is potom áron. A vásári tolvajok is eléggé képviselve voltak, bár szerencséjük apró volt. Több zsebmetszőt és cigányt kisértek be a csendőrök részint tolvajlás, részint verekedés miatt.

— Postai zavarok- A mi vicinálisunk, mely lassúságával s sok más egyébb rossz tulajdonságával immár az egész világ bámulatát kivívta, nagyon kedélyesen viselkedik. Akkor hozza csak a postát, amikor neki tetszik. Olyan közönséges dolog az már minálunk, hogy a délutáni postát, reggel kapjuk meg és a reggeli postát pedig délután, hogy már meg se tudunk botránkozni rajta. És hiába jajdulunk fel ez ellen; hiába deputációzunk a minisztériumba, marad minden a régiben, sokszor nagy kárára a kereskedő és iparos világnak és örökös szégyenére a közállapotnak. Hogy meddig tart ez a botrányos helyzet, azt csak a jó Isten, meg talán a kereskedelemügyi minisztérium tudja. Vagy talán ott fenn nem is akarnak tudni egyáltalában ami «kávédarálóbólvedlettjátékszervici- nálisunkról*. Ha nem akarnak tudni, akkor úgy látszik, hogy ők is szégyenük ezt, ha pedig

igen, akkor mért nem segítenek rajta

...............

ug

yan mért ? . . .

— A lépfene ellen. Darányi Ignác föld- mivelésügyi miniszter körrendeletben felhívta az összes megyék alispánjait, hogy az alájuk rendelt hatóságokat és közegeket a lépfene elterjedésének meggátlására szükséges eljárásra utasítsák és törekedjenek arra, hogy az állattartó közönség a lépfene fellépése és az ellene történt védekezés tekintetében meglévő téves fogalmak helyes útra tereitessenek. Egyben utasította a miniszter az alispánokat, hogy figyelmeztessék az alantas hatóságot és a közönséget is arra, hogy a lépfenés marha húsának elfogyasztása, oőrének lehúzása komoly veszedelmekkel jár és az e tekintetben mutatkozó szabálytalanságot mint kihágást a törvény teljes szigorával fogják büntetni.

— Gyilkosság vagy öngyilkosság. Siófoki levelezőnk írja: Abbáziából a héten egy idősebb házaspár jött Siófokra utókurára ,és a Fogas-szállóban vettek lakást. Naponta meg- ielentek a fürdőtelepen és igen elegáns, finom modorukkal az egész közönség figyelmét magukra vonták. A két öreg fürdővendég, valami Wilheim, dúsgazdag magánzók Budapestről, az izr. újév napját kellemesen akarván eltölteni, Siófokot választották ünneplő helyül s két nap óta hiányzanak a vendégek, senki sem tudta hová lettek, mig szeptember 13-án a nő hulláját ünneplő toilettben, 600 K értékű ékszerrel együtt, a Balaton kivetette; a férfi hullája még nem került napfényre. Többek állítása szerint csolnakázni mentek az öregek, a mi az ügyet még homályosabbá teszi, mert a csolnaknak is hült helye. Széleskörű vizsgálatot indítottak ez ügyben. A kifogott úrnőt a siófoki halottasházba szállították.

A Bacaratjáték. Siófokról írják: Annyi hű-hót csinált a Nap és a Hir c. hírlap ebből az ügyből, hogy a hatóság is széleskörű vizsgálatot volt kénytelen megindítani. A vizsgálat alaposan bonckés alá vette az ügyét s kiderült, hogy az egész hű-hó nem egyébb, mint Várady Gyula bérlő megrontására törekvő cikkek. Tény az, hogy a siófoki kaszinóban bacarat is játszottak, de nincs kaszinó vagy olvasóegylet az országban, ahol hazárdjátékok ne folynának naponta. Kiderült, hogy Várady bérlőnek semmi köze sem volt a kaszinó belügyeihez, sőt az idei szezon alatt egyetlen egyszer sem volt a kaszinóban. Az egész hű-hó majdnem semmivé degradáltatok: és a sok 1000 korona veszteség alig valaminek nevezhető. Kár, de nagyon kár egy szúnyogból egy elefántot csinálni és egy igazi gentelment, -aki annyit fáradozik a fürdőközönség érdekében, mint Várady bérlő, alaptalanul gyanúsítani. Siófokot, ezt az igazi földi paradicsomot Várady rendkívüli ízlése tette pómpassáV

— Tanári kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Bene Kálmán helyettes tanárt a gyönki ev, ref. főgimnáziumhoz rendes tanárrá nevezte ki.

— A paksi szüreti mulatság. A paksi iparos olvasókör folyó hó 21-én, szombaton, a Vadászkürt nyári helyiségében szüreti mulatságot rendez.

— Tréfából emberhalál. A napokban Steiner .Mátyás bikácsi legény és Máter Mihály tréfáltak egymással. Tréfa közben Steiner Mátyás ráfogta fegyverét Máterre ezen szavakkal: «Vigyázz Mihály, mert lelőlek!» A fegyver el is sült és Máter halva terült el. A vizsgálatot megindították.

— Gyilkos csendőr. Levelezőnk írja, hogy Ozorán ifj. Miklós Mihály ittas állapotban állított be csendőrökhöz folyó hó 11-én, ahol jelentést tett arról, hogy revolvert vett életének megvédésére. Miután az őrsparancsnok nem volt otthon, a községházára vezették kihallgatás végett. Miklós azonban nem akart itt maradni, azért Hencz nevű csendőr utasította az ott levő két rendőrt, hogy kisérjék be a községi börtönbe. Az ittas ember ellenszegült, mire a csendőr oldalfegyverével úgy szúrta hasba, hogy összeesett és rögtön meghalt. A hadbíróság Ozorára érkezett, hogy szigorú vizsgálatot tartson.

— Agyonütötte a testvérét. Lapunk zártakor egy szűk szavú sürgöny rémes dolgot közöl velünk. Keresztes János bölcskei lakost testvére agyonütötte kedden délután 2 órakor. A távirat részleteket nem mond; de hogy mily őrületes érzés lehet az, amely gyilkosként emel kezet testvérére, azt nem tudjuk elképzelni sem.

— Zászlószentelés. Sokáig emlékezetes marad azon szép ünnepély, melyet Dombóváron múlt vasárnap tartottak. Ekkor szentelték fel a »Dombóvári Máv. Alkalmazottak Társaskörének« szép zászlóját. A szentelést Nyárády Aladár plébános alkalmi beszéd kíséretében végezte. Utána Augusz Béla elszavalta Szepessy László alkalmi ódáját, majd a zászlószög^ket verték be a zászlóba. Gyönyörű menetben vonultak ezután a kör helyiségébe zeneszó mellett. Impozáns látvány volta fehérruhás koszorús leányok csoportja a zászlóanyával Bozsits Endréné úrnővel, aki gyönyörű fehér selyem szalaggal ékesítette fel az uj zászlót. Az ünnepélyen részt vettek a Társaskör nevében Kántor László, mint a kör igazgatója, Nagy István, Cseri István, Bozsits Endre s mások. Az ünnepélyen képviseltették magukat: Dőry József, Hainrikűy Pál orsz. képviselő, Szluha Pál, Kelemen Ferenc stb. Az ünnepély után táncmulatság volt, mely világos virradatig tartott a legvidámabb hangulatban. Jegyeiket megváltották: Dőry József és családja 10, kor, felülfizettek : Rozsits Endre 20 kor. Dr. Rolf Aladár Vadkerty Gyula 4—4 kor. Kalliwoda Jenő, Kemény Ignácz, Buzsáky István, 3—3 kor. Veisz Antal, Dobó Mátyás, Horváth István Faics Kálmán, Spitzer Imre 2—2 kor. Horváth János Niemayer Sándor. Ikotits Imre, Feger Tamás, Szabiás János, Herold Ferenc, Nyíri János, Raisz Ferenc, Neizer Lajos, Horváth János, Céh Ferenc, Raisz Mihály, Corn József, Kötzen- berger Lajos, Nagy Elek, Bősz László, Szita Imre, Illés János, Csery István, Csenár Sándor, Szegedy György, Szöllőssi Endre, Hajnal Ferenc, Illés Gyula (Döbrököz), özv. Jankovics Károlyné, Reisz Sárika Kaposvár 1 — 1 k-val. A zászlóalap javára adakoztak: Dőry József 20 kor. Paál Józsefj Hainrikffy Pál, Takarékpénztár önsegélyző egylet 5—5 kor. Szallós János, Spitzer Imre, Prangárt Imre 4—4 kor., Weszelei Zzigifiond, Dobó Mátyás, Rothermel Henrik, Polgár Ignác, Krammer Gyula, Neizer Lajos, Nagy István, Reich Oszkár, Spnzer Sándor, Schmieder György, JányiFülöp, Kompa István 2—2 kpr. Márky Béla, Spitzer József, Czéh Ferenc, Veisz Antal, Horváth István, Neu- wirth Fülöp, Ábrahám Lajos, Csery István, Vas Gyula, Rosenberger Antal, Sulcer Miksa, Huber Péter, Váradi Sándor, Sabacs János, Zengő Antal, Molnár János, Csepeli József, Kilecz Gyula, Szekeres Imre, Molnár János, Molnár Antal, ifj. Kovács Ferenc, ifj. Kováts Ferenc, Knoblüh István, Kalocsa József, Móric Mihály,